Nem úgy ment a piros-fehér támadójáték mostanában, ahogy azt a matracos hengertől megszoktuk: az Atletit érték meglepetések a bajnokságban és a BL-ben is. Cholo ezért kihasználta az Eb-selejtezők kínálta szusszanásnyi szünetet, hogy értékelje csapata teljesítményét. A hírek arról szólnak, 4-4-2 mellett alkalmanként bevetett 4-3-3 lehet a matracosok alap taktikája a jövőben. Mindeközben a nyolcadikra fordulunk. Ismét La Liga. Ismét harangozunk.

Három támadó egyszerre történő bevetése nem áll távol Simeone futballfilozófiájától, sőt, Cholo korábban is alkalmazta ezt a hadrendet, igaz, nem alapfelállásként. Anno, még a szűkös lehetőségek ellenére is előfordult, hogy a szélekről Diego Costa és Adrián támogatta a középen sertepertélő Falcaót. Most, amikor Simeone csak úgy dúskál a támadókban, óvatosan nyúlt ehhez a "fegyverhez" (az Éibar elleni bajnoki és a Benfica elleni BL-csatán láthattunk rá példát). Hogy miért? Cholo meg van győződve róla, előbb az edzésen kell megizzadni egy játékosnak, mielőtt pályára lépne. Kivétel nincs. (Ezt szenvedte meg tavaly Griezmann, most pedig Vietto és Jackson). Az újoncoknak be kell állniuk a sorba: Jackson Martínez, Vietto, Carrasco és Correa sem játszotta szét magát a szezon eddigi részében (ezzel nem azt mondom, hogy egy-egy találkozón nem alkottak értékelhetőt!), melyet a Fernando Torres-Griezmann páros uralt. Simeone most ezen változtatna.

Ha a spanyol sportlapokban megjelent információ beigazolódik, a középpályáról kell kiahíjítani embert. És most jön a fejvakarás: Ki legyen az áldozat? Tény, Gabi és Koke érinthetetlen. Tiago már kifelé tart, ennek ellenére Cholo számít rá, azaz az elfogyó játékpercek a saját nevelésű középpályásokat, így többek között Óliver Torrest sújthatják. A matracos csodagyerek helyzete igen kényes. Az eddig lejátszott kilenc hivatalos mérkőzésből hét találkozón kezdőként pályára lépő játékos nem tudta beváltani a hozzá fűzőtt reményeket, amit az is jelez, hogy Cholo egyszer sem engedte végigjátszani neki a 90 percet. Ha pedig ő "nem kell", mire számíthat Saúl, vagy a januárban - vélhetően - érkező Kranevitter, netán a sor végén kullogó lelkes Thomas... A hétvégén minden bizonnyal kapunk választ kérdéseinkre. 

Ismét itt van előttünk a La Liga! A 8. forduló kiemelt csatáját vasárnap rendezik. Érdekesség, hogy se a Madrid, se a Barca, se az Atleti nem érdekelt benne. Az El Madrigalban ebédre gyűl össze a jónép, ahol Berizzo kelta harcosai néznek bele a Submarino ágyúcsövébe! Pokoli a kezdési időpont, de a tét segíthet abban, hogy ne aludjunk  bele a bántóan monoton húsleves szürcsölésbe.

A Realnál és a Barcánál együtt regimentnyi a sérült, de aktuális riválisukon így is könnyen át kellene lépniük. Messit még ne keressük a pályán, ám a másik oldalon, a hétközben negyedik Aranycipőjét behúzó CR7 pusztító hangulatban túráztatta imágóját, így jaj lesz annak, aki útjába téved. A Granota már pelenkázhat is? Az Atleti szerkezetváltás alatt, a Valencia pedig két aprócska győzelemmel a neve mellett fordul rá a játéknapra, melyben akár Nuno állásáról is döntés születhet.

A Depor a 6. pozícióban nevet a világra, kérdés, az oroszlánt sikerül-e a Riazorban megszelidítenie.  A Betis Joaquínnal szárnyal, az Espanyol kettős vereséggel a vállán keresi a boldogságát, melyet a Granada, a Las Palmas és a Levante is vakon üldöz, eddig reménytelenül...

A parádésan kezdő Éibar és a rajt óta arcpirítóan botladozó Sevilla csatája pikáns csörtét ígér: két ellentétes történet, melyben a cél ugyan az, megragadni a tabella felső harmadában. A Getafénál alig várjuk a pillanatot, amikor Escibá Megyeri Balázzsal küldi harcba a fővárosi kékeket, de Guaita makacsul tartja magát a kezdőben. Bosszantó hibái ellenére is. Talán majd most?

A 2006/2007-es szezonban fordult elő utoljára, hogy hét forduló után a tabellát vezető együttes neve mellett csupán 16 vagy annál kevesebb szerzett pont álljon. Akkor a Barcelona és a Valencia osztozott a „pole pozíción”, most a Villarreal hátát nézi a mezőny a bajnokság e magasságában. A 2006/2007-es kiírás végén 76 ponttal a nevető harmadik Real Madrid húzta be a La Ligát, köszönhetően a Barca elleni mérlegének. Azóta nem akadt példa rá, hogy csapat 80-nál kevesebb ponttal bajnokságot nyerjen, sőt, a La Liga aktuális győztese sokáig a horribilis 100 pontos határt súrolta. A most futó kiírásban bizonyos, hogy 80 pont felett osztanak majd koronát, de a tendencia azt mutatja, a bajnokság kiegyenlítettebbé vált, így a 100 pontos zárás elérhetetlen lesz a serleg magasba emeléséhez. A szakértők azt mondják, 90 pont környékén harácsol majd a következő bajnok. Egyetlen kérdés: Ki lesz az?

 A hétvégi fordulóban végül az élmezőny állása nem sokat válzotott, időközben pedig történt egy s más. Lássuk sorban!

Celta Vigo - Getafe 0-0

Tényleg nem szakadt meg a Celta veretlenségi sorozata, de kezd hasonlítani a dolog egy tavalyi mintára, és ott is a Barca-verés indította el a csapatot a lejtőn. Hiába a sok helyzet, ha a Getafe lő kapufát. A meccs képe alapján természetesen a Celta érdemelt volna inkább győzelmet, de a jól záró Getafe megdolgozott a pontért, jó ez így.  Nem állt az élre a galíciai csapat.

Sevilla - Barcelona 2-1

Ha a kapufák bemennek, akkor ez 2-3 (a sarokkapufára ráeső labdát mondjuk tényleg vegyük inkább szerencsésnek), de ez nem a Barca napja volt. Hetek óta mondjuk, hogy ilyen Gameiro kell a Sevillának, ez reméljük, nagy lökést ad Emeryéknek, már a középmezőnyben az EL-győztes két egymás utáni győzelmével. Gameiro "ollóját" még sokáig fogjuk nézegetni, Rico meg a hazaiak másik hőse a mindkét gólban tevékeny részt vállaló Krohn-Dehli mellett.

Granada - Deportivo 1-1

Vezettek a sasok délen, jobbak is voltak szünetig ám Sandoval támadó szellemű cseréi kiegyenlítették a meccset. Az Elchéből hozott Faycal Fajr első gólját szerezte új csapatában. Az Európa Liga kapujában a galíciai csapat.

Espanyol - Sporting Gijón 1-2

Ha Halilovic nem lenne lámpalázas néha és/vagy kicsit önző, nagyobb különbséggel is nyernek a vendégek, egyébként teljesen megérdemelt a 2-1 is. Mondom ezt annak ellenére, hogy 11-es is maradt ki papagájos oldalon, de a sors így büntet, ha nem volt jogos. Caicedo rosszul lőtte, Alberto García meg kivédte. Abelardo csapata a liga egyik legszebb meglepetése (és van választék szerencsére).

Las Palmas - Eibar 0-2

Nagyon érik a kiesés a kanáriknak, jól fog jönni a kéthetes szünet, hogy egy kicsit gatyába rázza őket Paco Herrera mester. Ahhoz képest hogy sima kiesőnek vártuk Mendilibar baszk kiscsapatát, rendkívül szépen helytállnak, igaz, tavaly is így kezdődött első primerás kalandjuk. Várjuk ki a végét!

Málaga - Real Sociedad 3-1

A Málaga nem lőtt gólt az előző 6 meccsén, most már sikerült áttörni a gátat, 7 perc alatt kettőt is sikerült. A második gólhoz a gólpasszt Kameni adta, kellett viszont hozzá az Íñigo Martínez talpa alatt elcsúszó labda is, és később a mesterhármas is összejött Charlesnak. Graciáék viszont az elbocsátás szélére küldték Moyes mestert, valami világos, hogy nem működik a Sociedadnál.

Rayo Vallecano - Betis 0-2

Ahogy Paco előzőleg elmondta, úgy játszott a Rayo, ahogy a kaszinóban, a támadásra ment fel az all-in. Ma viszont a Pepe Mel volt a krupié, két védelmi hibát remekül büntetett a csapata, Rubén Castro gól és gólpassza mellett Westermann védőmunkája (meg természetesen a gólja) kiemelendő. A csereként jövő Joaquín kapufát lőtt egy csodás cselsorozat végén.

Athletic Bilbao - Valencia 3-1

A nagyot játszó és akaró baszkok hátrányból is bebizonyították, hogy nem lehet leírni őket. Meglátszott a hétközi pihentetés, mert nagyon meggyőzően nyomták le a jobb sorsra érdemes Valenciát, amely Parejo szabadrúgásával még vezetett egészen a szünet előttig. A baszk támadó szekció hatalmas napot fogott ki, Aduriz megint betalált volt csapatának, Raúl Garcíánál pedig kevés hasznosabb játékost foglalkoztat a Liga. Újra a középmezőny közelében az oroszlánok, a denevérek különmeccse pedig a Sevillával idén is szorosan alakul.

Levante - Villarreal 1-0

A forduló legrosszabb meccse címre is ez pályázik. Impotens sárgák, tele Európa Ligás fáradsággal, és motivált békák, akik végig jobbak voltak sokkal magasabbra taksált ellenfelüknél. Avagy hogyan verjük meg az éllovast Valencia kisebbik erődjében.

Atlético - Real 1-1

Kezdjük a lényeggel! Hála az X-nek, nagyon szoros lesz az élmezőny, a Villarreal pedig továbbra is vezeti a ligát, mivel mögötte senki nem nyert, aki előzhetett volna. A korán hátrányba kerülő matracosok a második félidőt végigtámadták a visszaálló Real ellen, és a próbálkozásoknak meglett a jutalma: Jackson Martínez kihasználta Arbeloa hibáját, centerezését Griezmann és Vietto közreműködésével utóbbi a hosszú sarokba pofozta, majd Cholo fiai a győzelemért jöttek előre, de Navas és a blokkoló védelem mindent fogott. Meglepetés nem érhetett senkit, Rafa lenyilatkozta, hogy át fogja adni a területet és a kezdeményezért a hazaiaknak, ha a helyzet úgy kívánja. Úgy kívánta, de ráfaragott.

Ugyanakkor azt is vegyük észre, hogy Capello óta nem volt tán ilyen védelme a Realnak, de az X-hez az is kellett, hogy Ramos hajmeresztő hibái után Griezmann 11-esét Navas kivédje az első félidőben. A meccs rászolgált a hírnevére és teljesítette az elvárást, két topcsapat izgalmas csatáját hozta.

Kinek hogy tetszett a forduló?

A HETES számot mindig nagy becsben tartották mióta világ a világ. „A hetedik te magad légy”, írta József Attila néhány évtizede, az Iron Maiden legjobb lemeze a konceptuális Seventh Son of a Seventh Son (amely a hetedik a sorban), Steve Vai minden lemezén a hetedik szám a legjelentősebb, hetes mezben játszik a világ egyik legjobbja (tudjátok, akinek CR monogramja van), és még sorolhatnám, ha akarnám, a hét törpét, a hét főbűnt (a filmet is) meg a hétmérföldes csizmát is. Valamint, nem utolsósorban, hetes sorszámot visel a következő forduló, amelyet ezen a HÉTvégén fogunk megnézni. Hasonlóan a thrillerhez, izgalmakban és akcióban bővelkedik. Utána pihenőre megy a bajnokság az Eb-selejtezők miatt. Lássuk csak a mostani adagot!

Celta Vigo – Getafe (péntek, 20:30)

Pénteken a Celta Vigóval kezdődik a móka, ez nekünk azért jó, mert péntek este nincs unalmas meccs így. Eddig vagy azért mert hétközi nemzetközi forduló volt, vagy azért mert a nagycsapatok szombaton vagy vasárnap (de persze nem a Nagy utca sarkán) játszanak. Így viszont a kecske és a káposzta is megmarad, mivel nem európai részvevő játszik majd, de arra feljogosító focit, így mindenkit vár a képernyő elé és a Balaídosba a Celta Vigo. A Barca-verés után kicsit elcsendesedett Galícia, az Eibar kijózanította a fejeket, de még veretlen Berizzo és csapata. Most sem látjuk, mitől törne meg a sorozatuk. A Getafe meggyőzőnek tűnő, de nagyon szerencsés 3-0 arányú győzelem (Levante) után érkezik észak-nyugatra, de véleményem szerint nem távozik pontokkal, de egy gólra jók lesznek. Kb 3-1 lesz, hazai fronton túl nagy a tűzerő, hogy szorosabbra lehessen számítani. A Celta, ha nyer, legalább átmenetileg vezetheti a ligát.

Többek között Aspas vezérletével a Celta az 5 topliga 3. legnagyobb gólátlagot jegyző csapata (a Bayern és Dortmund mögött)

Sevilla – Barcelona (szombat, 16:00)

Egyik csapat sincs igazán formában. A Sevillát lefocizták az oly kedves emlékeket ébresztő Torinóban (első UEFA-döntő ugye), a Barcelona pedig hiába próbálkozott egész meccsen, két kései gólnak meg a szerencsének is köszönhette a Leverkusen elleni hazai győzelmét. Messi sérülése okából másnak kell a hátára vennie a csapatot, amikor kell, Suárez jelentkezett is a feladatra! Iniesta is kidőlt, így Luis Enriquének újra meg kell találnia a működő felállást. Hazai fronton a középső védelem még mindig nem teljes, így főhet a feje Emery mesternek. Az egyik csapatot a hazai pálya, a másikat meg a jobb játékosanyag fogja segíteni. Szerintem nem lesz olyan jó meccs, mint máskor, pl a tavalyi 2-2, helyzetekben szűkösebb felhozatalra, eredményben meg 1-2-re számítok.

Suárez lesz az új nyerőember?

Granada – Deportivo (szombat, 18:15)

Granada nem az az igazi hazai erőd, a Deportivo meg idegenben egész jól muzsikál. Tegyük hozzá azt is, hogy a Granada inkább a nagyok játékát próbálja elrontani (két szűk vereség a Bernabéuban és a Mestallában elég emberes), de a Deportivo lendülete ellen szerintem nem lesz sok ellenszer. Víctor Sánchezék elkapták a fonalat mostanában, nem látom, mitől fulladna ki a motor. Ez egy nyerhető meccs, úgy is fognak hozzáállni, szerintem ez is 1-2.

Lucas Pérez egész kivirágzott otthon (4 gól, 1 gólpassz a csapat 11-éből), érezte ő, hogy haza kell mennie

Espanyol – Gijón (szombat, 20:30)

A Cornellában, azaz Power8-ben az Espanyol jól muzsikál, ám az a 9. hely szerintem elég túlzó a mutatott játékot elnézve. Sergio fiai nem mákolták be ugyan mind a három győzelmüket, de 2-nél jelentős szerepet játszott a szerencse is (Getafe, Sociedad), ám a Valencia leverése mindenképp dicséretet érdemel. A Gijón alól két 2-1-es vereség után kicsúszna a talaj, ha most is kikapnának, így arra számítok, hogy minimum egy X-re jók lesznek Katalóniában Abelardóék. Tippem 1-1, de a vendég sem lepne meg.

Las Palmas – Eibar (szombat, 22:00)

A szigetiek nagyon szép győzelmet arattak a Sevilla felett, majd szorossá sikerült tenniük a Barca elleni idegenbelit is. Utóbbi nem teljesen az ő érdemük (a Barca is pórul járt a sérüléssel meg a kihagyott tizivel is), de ez egy olyan dolog, amiből lehet erőt meríteni. Az Eibar idegenben még nem kapott ki, igaz, csupa olyan ellenfele volt, aki ellen fel lehetett venni a kesztyűt (Granada, Málaga, Levante így sorban). Ebbe a mintába a Las Palmas is illeszkedik, látunk majd egy szép 2-2-t, aki meg nem ismeri a csapatokat, legyintsen rájuk nyugodtan.

A Mendilibar-Eibar nemcsak rímel, hanem működik is. Ki gondolta volna?

Málaga – Real Sociedad (szombat, 22:00)

6 forduló után még soha nem volt olyan primerás csapat, amely még ne szerzett volna gólt. Mostmár van, és Málagának hívják. Mégis bízom bennük. Éspedig azért mert 6 meccsen csak 3-at kapni teljesítmény, ez meccsenkénti fél gólt jelent, mindezt úgy, hogy letudták a Barcát és a Realt is idegenben. Egyébként rúgott gól nélkül 3 pontot összeszedni szintén megsüvegelendő, mégha az átlag spanyol focit kedvelő embernek nem is teljesen tetsző taktika ez. Javi Gracia tudja, mit csinál 3 0-0-val is lehet araszolni. A jó hír számukra az, hogy a Sociedad sincs igazán nagy formában, verhető ez a baszk csapat most. De gólt rúgni is illene / lehetne. Tippem: 1-0.

Rayo Vallecano – Betis (vasárnap, 12:00)

A darazsakat hamarabb összekapta mindenki kedvenc Pacója, mint ahogy vártuk, így már a középmezőnyből csípnek, nem is fogják alábbadni. Javi Guerra személyében megvan az idei gólvágójuk, kezd jól állni a széna a Vallecasban. Sevillában ki volt szabad kapni az FC-től (3-2-re), most viszont a másik sevillai csapatot fogadják, a Betist. Azt a Betist, amely épp előttük áll a tabellán, és amely legutóbb bevette Gijónt, többek között Joaquín-góllal. A gólgazdag összecsapásnak csak a vasárnap déli időpont tehet be. Eldőlhet bármelyik irányba, egyik csapatot sem látom jelentősen esélyesebbnek. X közeli eredmény a legvalószínűbb, 2-2, vagy hasonló.

Athletic Bilbao – Valencia (vasárnap, 16:00)

A baszkok nagyot pihentettek Alkmaarban csütörtökön, Aduriz és Raúl García csak a végén szálltak be, azonnal meg is látszott. Ilyen körülmények között hazai pályán ők az esélyesebbek. Főleg, ha hozzátesszük, hogy egy Soldado tripla óta nem tud nyerni a Valencia Bilbaóban. Most sem fog, főleg Abdennour távolmaradása lesz érzékeny veszteség. Bakkali egyébként biztosan kezd, mivel nem tagja a BL-keretnek, az Espanyol ellen megsérülő Gayá pedig már labdás edzéseket végzett. A hétközben Lyonban nyerő Valencia nem spórolt a franciáknál, az első félidőben sokat támadtak, a másodikban pedig végig koncentráltan védekeztek, így ez elég sokat kivehetett belőlük. Egyedül az szól mellettük, hogy a Bilbao 2 nappal később játszott Európában.

Nézzük meg még egyszer Feghouli bombagólját

Levante – Villarreal (vasárnap, 18:15)

Kisebb valenciai tartományi derbicske lesz a Ciutat de Valénciában, amelyen sokan egyértelmű eredményt várhatnak. Ám szerintem ez nem lesz ilyen sima. Egyrészt a Levante túlzó és érdemtelen vereséget szenvedett Getaféban a hétvégén, a Villarreal pedig a teljes kezdővel és egy csütörtökön végigtámadott meccs után érkezik a szomszédvárba. Mindezt azután, hogy Atléti vertek legutóbb. Kicsit sok lesz a jóból, szerintem itt egy alacsony színvonalú döntetlent fognak produkálni, gólváltással, amellyel végső soron mindkét fél elégedett lehet. Megint lecserélődik a bajnokság éllovasa, de hát ilyen ez...

Ez meg itt Leo Baptistao, aki úgy tűnik, itt találta meg a leginkább a számítását

Atlético Madrid – Real Madrid (vasárnap, 20:30)

10 éve jóformán csak a két csapat szurkolói tekintettek erre a meccsre hatalmas derbiként, mivel nagyon egyoldalúan, éveken át verte helyi riválisát a galaktikus meg nem galaktikus Real Madrid. A bajnoki cím, és BL-döntő óta ez megváltozott, Simeonéékra odafigyel az egész világ, így nemcsak egy ország és szimpatizánsai, hanem vélhetően egész Európa focis közvéleménye erre figyel majd a hétvége lezárásaként. A fehéreknél sok a sérült, főként a védelemből nincs Pepe és Danilo (Ramos már bevetésre készen), ezért megbomlik az eddig alkalmazott Nacho-Varane páros, James combja a derbire rendbejött, de kezd rendbejönni a betegeskedési hullám. A piros-fehéreknél Koke hiányzása a legfőbb pótolnivaló. A matracosok nagyon reménykednek a felépülésében, ami még mindig függőben van.

Ronaldo a Malmö ellen megszerezte 500. és 501. gólját klubszínekben, BL-rekorder lett, így róla szólt a meccs. A meccsről pedig az lehet a legfontosabb kiemelnivaló, hogy az Atléti támadóbb felfogásban játszik idén, így minden esély megvan egy nyíltabb összecsapásra. Hogy abból mi lesz, ember a talpán, aki megmondja, de mindenki nézze meg, aztán eldöntjük, hogy kinek tetszett!

További infókat, híreket a blog hivatalos facebookján találtok.

A forduló nyertese egyértelműen a Villarreal, mely az Atléticót legyűrve(!) átvette a vezetést a tabellán. A Barca is diadalmaskodott, de nyolc hétre elveszítette a térdsérülést szenvedő Messit. A Real Madrid nem bírt a Bernabéuban a Málagával, míg a Sevilla megszerezte első győzelmét a szezonban, amivel az Európa-liga-győztes kilépett a kieső zónából. Nuno fellélegezhetett, de játékban a klub Ché még mindig borzalom. A baszkok vasárnap este rangadóztak, ám gól az összecsapáson nem született. A továbbra kattintva videóösszeállítások.

Valencia-Granada, 1-0

Barcelona-Las Palmas, 2-1

Real Madrid-Málaga, 0-0

Villarreal-Atlético Madrid, 1-0

Sevilla-Rayo Vallecano, 3-2

Éibar-Celta Vigo, 1-1

Sporting Gijón-Real Betis, 1-2

Getafe-Levante, 3-0

Real Sociedad-Athletic Bilbao, 0-0

Katalónia ma választ. Nem csak pártokat. A Junts pel Sí (Juntos por el Sí - magyarul együtt az igenért) tömörülés létrejöttével arról is döntés születhet, hogy a jelenleg széleskörű autonómiával rendelkező közösség, melyet „Madrid” egyedül az adózás terén tart rövid pórázon, önálló államként folytathatja létezését. A döntés a sportéletre nézve is forradalmi változást jelentene. Az is előállhat, a La Liga a Barcelona nélkül indul útjára pár éven belül.

Soy independentista! - azaz függetlenség párti vagyok. Sok politikus és közéleti személyiség szájából hangzottak el ezek a szavak az elmúlt hetekben. Hogy ne menjünk messzire, a Baryernnél dolgozó Pep Guardiola is kiállt az önálló katalán állam létrejöttéért küzdő politikai koalíció mellett, melynek kampányát teljes mellszélességgel támogatta is.

Mire ez a forradalmi vircsaft? Nos, teljesen leegyszerűsítve a helyzetet, Katalónia kulturális, nyelvhasználati, oktatási és önkormányzati autonómiája mellé gazdasági függetlenségét is szeretné kiharcolni, melyet a madridi kormányzat (jelenleg a spanyol néppárt, a PP (Partido Popular) irányításával) soha nem akaródzott megadni. Tény, Katalónia gazdasági ereje miatt lényegesen többet fizet be a „közös kasszába”, mint amennyit a fővárosból aztán visszaosztanak neki. A régió a spanyol állam egyik legdinamikusabban fejlődő vidéke, mind a mezőgazdaság, mind az ipar (autógyártás, divat) terén kimagasló eredményekkel. Érthető, ha az önálló identitással rendelkező közösség nehezményezi, megtermelt javaik, miért a szegényebb területek, így Andalúzia vagy Extremadura felzárkóztatására fordítódnak, ahelyett, hogy a katalán közösség fejlesztését biztosítanák belőle.

A spanyol és az Arthur Mas (CIU, CDC) vezette katalán önkormányzat, a Generalitat huzavonája természetesen hamar nemzeti felhangot kapott, melyet Barcelonában a gonosz madridi kormányzat és a kihasznált, kifacsart katalán társadalom bajvívásaként festettek le. A történetben itt lép be a gránátvörös-kék futballklub, melynek sportsikerei nem csak a nemzeti büszkeség megélését szolgálják (el Clásico, nemzetközi sikerek, spanyol válogatottsági tagságok, stb.), az FC Barcelona sokak szemében a katalán „nemzeti tudat” létezésének kézzel fogható bizonyítéka is egyben. A Barcelona több mint klub (Més que un club), a Barcelona reprezentálja Katalóniát. Kész. Pont. Nincs vita.

Az FC Barcelona képviselői együtt koszorúznak a katalán nemzeti ünnep (szeptember 11.) alkalmából a "katalán Petőfi", Rafael Casanova szobránál.

Érthető tehát, hogy e kiélezett politikai helyzetben a klub, mely amúgy is ezer szállal van jelen a katalán közéletben (pl.: szeptember 11-i Diadán való részvétellel, mely a katalán nemzeti ünnep fő motívuma) fokozatosan egyre élesedő nyomás alá került. A média csak úgy ugrott minden elejtett félmondatra, vagy olyan Piqué-monológokra, amiben a játékosok saját világnézeteik hirdetésével álltak ki Katalónia mellett. Félreértés ne essék, nem csak a futballistákat tették próbára a kampány üzenetei, az egész katalán sport került lehetetlen helyzetbe: a friss Európa-bajnok kosárlabdázó Paul Gasolnak, de az úszófenomén Mireia Belmontének is nehéz pillanatokat kellett megélnie, amikor újságírók kamerái előtt vonták kétségbe a spanyol színek iránti elkötelezettségüket. Ami csak rápillantva az említett sportnagyságok válogatottban elért eddigi eredményeikre, megmosolyogtató.

A független katalán állam létrejötte, mely önmagában rengeteg kérdést vet fel (EU-tagság, nemzeti valuta vs. euró, stb.), a sportéletet is újrarajzolhatja. Az LFP (spanyol Hivatásos Labdarúgó Liga) nevében Javier Tebas elnök sietett is leszögezni, nem gondolkodik független Katalóniában, ám ha mégis bekövetkezne az új állam kikiáltása, a Barcelona nem állhat rajthoz a La Ligában. Az egy dolog, hogy a szamár (ez Katalónia egyik nemzeti szimbóluma) elvesztésével a spanyol pontvadászat is ivartalanításon esik át, amivel a La Liga sexy faktora is lényegesen csökken, ám ennél talán még fontosabb, hogy a fordulattal a katalán együttes élete is gyökeresen megváltozna.

Gondoljunk csak bele, az ősi rivális kiesése mit hozna magával! – már nem lenne több mint egy klub, hanem „a klub” lenne. A klub, mely ideológiai síkon bebocsájtást nyer létezésének fő célját jelentő „Nirvánába”, a független katalán államba, majd ugyan abban a pillanatban fel is olvad benne: létezésének addigi formája ugyanis e nézőpontból nézve értelmét veszti. Nem csak elvi síkon, a romantika és a filozófia világában, hanem gazdasági értelemben is. Mely tévétársaság fog fizetni egy enervált katalán bajnokság közvetítéséért, ahol a Sabadell-FC Barcelona vagy az Espanyol-Gimnástic Tarragona mérkőzések jelentik a rangadókat? Hogyan fogja a tv-s pénzek kiesése után a Barcelona fenntartani költségvetését? Ne csukjuk be a szemünket, sehogy! El kell adni a sztárokat. Igen, a Messiket is. Marad majd a La Masía, a saját nevelésre épülő futballfilozófia, a melldöngetés, melynek végén egy ibériai Ajax-szint valósul meg. Aki tehát most Vizca Catalunyát kiállt, ugyan azzal a mozdulattal adióst is inthet a ma koordináta rendszerében ismert Barcának. Ez a nagy büdös katalán paradoxon.

Van der Vaart után én is debütálok, csak nem a Betisben, hanem itt a Locán és bízom benne, hogy nem kell hamar elhagynom a pály….izé a blogot. Kezdésként fogyasszátok tőlem a hatodik forduló beharangját, íme:

Valencia - Granada: Sandoval csapata évek óta keresi hazai mérkőzéseken a Szent Grált, viszont idegenben idén szépen teljesít a csapat, még akkor is ha ebben egy vereség is benne van a Real Madrid ellen, ezért nem is szeretném bolygatni. Minden esetre érdekes, hogy a Carmenesben ritka a jó hazai teljesítmény. Megint jó esélyük van szépen szerepelni a Mestallaban, mert a Denevérek zuhanórepülése továbbra is tart, kérdés, hogy Nuno meddig húzhatja még a Valenciánál, mert igencsak remeg az a bizonyos. A hazaiaktól megint egy érdekes kezdőcsapatra számíthatunk, hogy a legjobbak a Lyon ellen tuti formában legyenek. De ezt nehéz kivitelezni, ha senki sem nyújtja azt ami tőle elvárható…

Barcelona – Las Palmas: A Blaugrana nem is kaphatott volna jobb ellenfelet a kelta pofon kiheverésére. Ebben az ütközetben is benne van egy 4-1, természetesen most Messiéknek. Ismét elkezdték kongatni a vészharangokat, hasonlóan a Szuperkupa után, véleményem szerint ez teljesen fölösleges. Minden ilyen meccs után megy az Alvest adjuk el, Piqué takarodj, Matsról nem is beszélek. Aztán jön két jobb meccs és újból ők a világ legjobbjai. Szinte biztos, hogy valami nem százas ott házon belül, az igazi Barca még mindig várat önmagára. Az ellenfélről azért érdemes megemlíteni, hogy nem egy betoji újoncról van szó, többet mutattak, mint vártuk. A Sevilla elleni siker nagy önbizalmat adott a Kanáriknak, ami arra elég lehet, hogy egy jó mérkőzést játszanak szombat délután a Camp Nou-ban. Nem itt kell nekik a pontokat gyűjtögetni.

Real Madrid – Málaga: Rafa Benítez csapata átment a teszten Bilbaoban, most pedig lehet készülni a PSG elleni csatára, ami ha a bilbaoi meccs teszt volt, akkor az egy kész érettségi vizsga lesz. Az érettségi felkészítő konzultációra a Málaga látogat Madridba, amely nyeretlenül, rúgott gól nélkül (Tissone?) áll a 19. helyen, pedig sokkal többet vártunk tőlük. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy olyan lehetetlen ellenfeleket kaptak volna az előző öt mérkőzésen. Újabb áldozati esettanulmánynak lehetünk majd szemtanúi szombaton kora este.

Sevilla - Rayo Vallecano: A Sevilla vita nélkül a liga meglepetéscsapata, erre lehetett is számítani. Csak sokunk azt várta, hogy a tabella elején fognak káoszt okozni. Erről szó nincs, sőt még csak káoszt sem okoznak senkinek, esetleg maguknak. A Rayo elleni meccsnek olyan előhangja van, hogy „mikor ha nem most”. Ráférne egy lelki tapasz a csapatra a szerdai Turín-tour előtt. Cristina kedvencei viszont sosem adják könnyen magukat és már Paco Jémez új jolly jokere is előkerült Javi Guerra személyében. A Sevilla sikert meglepően alacsony szorzóval kínálják a fogadóirodák, ennek ellenére úgy érzem, le kell rá csapni, mert ez most meg lesz.

Villarreal – Atlético Madrid: A forduló egyik rangadója főműsoridőben kerül megrendezésre, remélhetőleg a jó szórakozás garantált lesz. Kérdés van-e olyan erős matrac, mely elbír egy tengeralattjárót. Ugyanis Marcelino csapata szépen menetel idén, 2 pont híján hibátlan a Villarreal és az ex-ticós Leo Baptistao is megtalálta a góllövő stoplist, így talán nem lesz nagy probléma Bakambu nélkülözése. A vendégekre nehéz feladat vár majd, amely Vietto számára lesz talán igazán különleges, de a jelen formát tekintve inkább a Griezmann-Kölyök duót fogja csatába küldeni El Cholo, utóbbi tavasszal győztes gólt szerzett a Madrigalban. Szombaton 20.30-tól mindenki ragadjon a TV képernyők elé!

Eibar – Celta Vigo: Szegény kicsi Eibar….szerdán a 93. percben buktak két pontot a Levante ellen, most pedig önbizalomtól duzzadt galíciai srácok jönnek labdázgatni az Ipuruába. Ennek ellenére a Celtának egyáltalán nem lesz könnyű dolga, az Eibar védelmét nehezen szokták feltörni az ellenfelek. Mendilibar fiai a lehetőséghez képest szépen teljesítenek, csak az Atleti tudott nekik megálljt parancsolni, a Berizzo féle Celta viszont egyenesen fantasztikus. Ultra támadófoci, szép megoldások, gyönyörű gólok mellett a jó védelem és a remek kapusteljesítmény sem marad el. Hazai oldalon gürizős védekezésre, vendég oldalon sűrű rohamozásokra lehet számítani, elszórtan Noltio cselek várhatóak déli irányból.

Sporting Gijón – Real Betis: Azt hiszem ez az a meccs, ami mellé jár a húsleves – rántott hús duó. Vasárnap délben az újoncok találkoznak Gijónban és aki látta a két csapat legutóbbi találkozóit, az tudja, hogy rosszul nem jöhet ki abból, ha leül megnézni. Mindkét gárda megmutatta, hogy igenis helye van a Primerában és képes lehet bennmaradni. Hazai győzelmet várok, a Betisben szerintem több is volna, látszott a Depor ellen. Van der Vaart újbóli sérülése miatt fájhat Pepe Mel feje, túl korán tette be a kezdőbe úgy tűnik.

Deportivo – Espanyol: Ezt a mérkőzést sem az előzmények okán fogjuk megnézni. Az előző szezonban oda-vissza gólnélküli döntetlent játszott a két csapat. A perico jelenleg egy ponttal előzi meg galíciai ellenfelét és meglepő módon mindketten az élmezőnyben ’rontják’ a levegőt. Szokatlan vendégek ők ilyen magasságokban, de mindkét klub rászolgált erre a helyezésre. Az Espanyol nagy skalpot gyűjtött be a Valencia legyőzésével, amely nagy szó akkor is, ha látjuk a Denevérek zuhanását, míg a Depor is fontos pontokat gyűjtött Sevillában a Betis ellen. Felfokozott hangulatban várhatja a meccset a két gárda, ez azért mindenképp bíztató.

Getafe – Levante: A tabella alján kettő, még nem kiesőhelyen álló csapat játszik egymással. Inkább lesz ez küzdelem, mint igazi futball, viszont nagy lesz a jelentősége a két csapat számára, amennyiben hasonlóan teljesítenek a szezon során. Megyeriék (muszáj megemlítenem őt is) egy hete nyertek hazai pályán, most is inkább ők az esélyesek. Lucas Alcaraz csapata küzdőképességében bízhat leginkább. Továbbá lassan ideje lenne széttrollkodni Fran Escríba postaládáját is ’Put Megyeri to the kezdőeleven’ című baráti hangvételű levelekkel.

Real Sociedad – Athletic Bilbao: 5 forduló után megint ez a két baszk csapat áll hátrébb a tabellán a háromból, a helyzet északon tehát változatlan. Mint ahogyan az a tény is, hogy ez a két klub játssza az igazi, hangulatos baszk derbiket, álljanak bárhol is a bajnokságban. A Valverde féle Bilbao hiába teljesít jobban két szezon óta, mint a kék-fehér rivális, baszk derbin 2012 márciusa óta nem tudott nyerni. Az 1909 óta tartó lokális harcban viszont a piros-fehérek állnak jobban, 56 alkalommal győzték le a socikat. David Moyes a hétközben a Granada otthonában szerezte meg első győzelmét idén, Agirretxe vezérletével. Vasárnap is kulcsfigura lehet, akárcsak bilbao-i kollégája Aduriz, akinek szintén jól megy az idén. Ezek az egyéni teljesítmények dönthetik el a derbit, már ha eldől, mert két éve történt meg utoljára ilyen.

Lucci

Volt ám sajtóvisszhangja a hétközi játéknapoknak. Ha Lewandowski 9 perc alatt elért mesterötöse még nem is, de a Celta gálafocija már biztosan elérte Gutenberg Bodnár Zaza ingerküszöbét. Lapozás után rápillantunk a galíciai mészárlásra, majd néhány mondat (vagy összefoglaló) erejéig kitérünk a többi találkozóra is.

Celta Vigo - Barcelona 4-1

A forduló összecsapásának ígérkezett, az is lett. Luis Enrique visszatért a Balaídosba, hogy a megkezdett munkájának gyümölcsét Manuel Berizzo arassa le. Az azonos játékstílusok ismeretében csak az volt a kérdés, hogy kinek az akarata érvényesül. A választ arcba kaptuk.

A Vigo a lehető legerősebb összeállításában lépett pályára, míg Lucho újfent számolhatott Piquével, a megsérült Jordi Albát Jérémy nemtudommerrevanazarra Mathieu helyettesítette, Rakiticet pedig Sergi Roberto pótolta a középpályán. Hogy milyen megfontolásból, azt senki nem tudja. Megj.: a Celta felállása csak látszólag volt 4-4-2.

Hodgson, is that you?

A valóságban inkább tűnt ez 4-2-4-nek, hazai rohamok esetén 2-4-4-nek (hipszter?). Berizzo célja egyértelműen az üres területek bejátszása volt, amihez a Barcelona felezővonalig feltolt védelmi vonala csak asszisztálni tudott. A Celta a teljes meccs folyamán presszing alatt tartotta a katalánok belső védőit (a második gól jó példa erre), és az egész pályás letámadással már a labdakihozotalt is ellehetetlenítette. A vendég középpálya súlytalan lett, a csapatrészek eltávolodtak, így gyakran az MSN-nek kellett visszalépnie és elindítania a támadásokat.

Az MSN hőtérképe: a kaputól távol, középre tömörülve

Ezzel a mezőnyjáték a középső területekre korlátozódott, ahol a galíciaiak követő emberfogással és létszámfölényes helyzetek kialakításával elfojtották a Barca kezdeményezéseit. Hiába volt bejátszható terület Hugo Mallo és Jonny Castro mögött, néhány kivételtől eltekintve nem tudták azt kihasználni Messiék. Ez főként annak volt köszönhető, hogy sem Alves, sem a Jordi Albát csak létszámban helyettesíteni képes Mathieu nem tudta a szokott módon segíteni a támadásokat. Berizzo legényei ugyanis rendszeresen fölényben voltak az oldalvonal mentén; hol a szélső védők, hol Aspasék voltak Nolito és Orellana párjai.

A Celta középpályás fölénye a labdaszerzésekben is megmutatkozott. Adott zónában és biztonságos távolságban Sergio Álvarez kapujától. 

Az emberi tényező is szerepet játszott a Barca csúfos vereségében, hiszen csak Piqué két gólért hibáztatható, középpálya gyakorlatilag nem volt (Busquets 2 tackles, 0 interceptions vállalhatatlan statisztika egy proaktív ellenféllel szemben), Alves és Mathieu teljes homály, Suárez meg ha csak negyedannyit robotol, mint Aspas a másik oldalon, már nem lett volna hiábavaló a jelenléte. Mindez azonban semmit sem von le abból a tényből, hogy Enriquét tönkreverték taktikailag.  Számolnia kellett volna azzal, hogy Berizzo Bielsa tanítványként végigviszi a filozófiáját és nekiesik a Barcának. Ebben az esetben indokolatlan lett volna a szokottnál is feljebb tolt védelmi vonal és Rakitic kispadon kezdetése.

A Celtánál akár komolyan felmerülhet a nemzetközi porond elérése, látva a Sevilla és a Valencia gyenge idénykezdetét. Azt azonban már a Bilbao kárán megtanultuk, hogy ez a fajta játékstílus a tavasz folyamán alaposan visszaüthet, szóval Berizzonak mindenekelőtt az egyensúlyt kell megtalálnia. Ami a Barcát illeti, elgondolkodtató hogy még alig kezdődött el a szezon, de már a harmadik meccsükön kapnak 4 gólt.

A forduló többi meccséről röviden vagy összefoglaló formájában, a kollégák segítségével:

Málaga - Villarreal 0-1

Nagyon szoros, ikszes meccsen kibrusztolta a győzelmet Marcelino serege. Bruno Soriano, Bakambu, Soldado és Ruiz nélkül kellett helytállnia a sárga tengeralattjárónak, akik egy szabadrúgás utáni bődületes öngóllal (Tissone) söpörték be a három pontot. A Málaga a meglévő helyzetei ellenére továbbra is rúgott gól nélkül szerénykedik a kiesőzónában. Ennél azért többre predesztináljuk őket.

Espanyol - Valencia 1-0

Nuno a rotáció útjára lépett, sem Alcácer, sem Negredo nem kapott helyet a kezdőben. Utólag már biztosan bánja, hiszen a club ché megbotlott az összeszedetten és harciasan fellépő Espanyol otthonában. A Real Madridtól kölcsönkapott Asensio segítségével Víctor Álvarez döntötte el a találkozót. A bíró bár 11 lapot kiosztott, komolyabb sérülés nem történt, Gayát viszont három hétre elveszítette a Valencia. Nuno alatt remeg a pad, ha a következő fordulóban nem verik meg otthon a Granadát, repülhet.

Levante - Eibar 2-2

Egy pontot otthon tartott a Granota, mely a hosszabbításban Deyverson góljával harcolta ki a döntetlent az Eibar ellen. A "fegyverkészítők" erősen kezdtek. Az Atletitől kölcsön kapott Borja Bastón duplázott, majd Morales szépített, végül jött a baszkoknak a fekete leves. A Levante még mindig nyeretlen, amivel csak megerősíti a szezon előtti várakozásainkat.

Rayo Vallecano - Sporting Gijón 2-1

A Rayo kezd magára találni. A darazsak otthon intézték el az asztúriai Sportingot. A vendégek Espinosa kiállítása után 10 emberrel küzdöttek. Vallecas hősei a tizenegyest értékesítő Trashorras és Javi Guerra voltak.

Granada - Sociedad 0-3

Las Palmas - Sevilla 2-0

Athletic Bilbao - Real Madrid 1-2

 Atletico Madrid - Getafe 2-0

Volt olyan előrejelzésünk ami nagyon bejött, olyan is, ami nagyon nem, lássuk mi történt Hispániában a hétvégén!

Péntek:

Getafe-Málaga 1-0

Sosem ígérkezik jónak a péntek esti meccs, amely általában öldöklő alsóházi csata, most sem lett másként, a meccsen első helyzetéből betalált Madrid legkisebb csapata, amely előnyét végig megtartotta, a Málaga rohamai ellenére. Szoros, gólszegény meccs volt, a döntetlen igazságosabb lett volna a meccs képe alapján, de ez van. A Málaga továbbra is gólképtelen, de én úgy gondolom, hogy a játékukra nagy panasz nem lehet. Hétközben lehet javítani majd otthon a Villarreal ellen, bár az kutyakemény lesz.

Szombat:

Real Madrid-Granada 1-0

Kora délután megelőlegeztem a gálát a Real Madridnak (az elmúlt hetek eredményei után ki nem?), ám ugyanabba a hibába estem, mint amivel Sandoval a fővárosi ellenfelet vádolta: kicsit lenézték az andalúz ellenfelet. A Granada nagyon összeszedett csapat benyomását keltette (Caparrós tavalyi szezonkezdete óta nem láttunk ilyen szolid Granadát), nyoma sem volt a 9-1-nek. Igaz, ahhoz Sandovalnak nem sok köze volt. El-Arabi szabályos góljáról és Isco lesen kapott kiugratásáról, amelyből az egyetlen megadott gól lett csak egy dolgot lehet kikövetkeztetni: videobírót a népnek, de gyorsan!

Valencia-Betis 0-0

A Mestallában az a Betis tette tiszteletét, amely Pepe Mellel ha nem is hasít, de tiszteletreméltóan szerepel az élvonalban (továbbra is tartom, hogy a Real 5-0-ja túlzó volt), és legutóbb 10 emberrel tartotta meg vezetését a Sociedad ellen. Erre a tudományra ma is szükség volt, mivel egy teljes félidőt kellett kivédekezni Valenciában, ez sikerült is , pacsi nekik, 0-0-t elérni idegenben emberes meló volt!

Eibar-Atlético Madrid 0-2

Mennyi ellenérv volt a kis baszk Eibar ellen! Alig maradtak bent, Mendilibar az edzőjük, elment a sikerkovács Garitano, stb stb, és mégis. A lelkes Eibar adott ponton vezette a tabellát, most is előkelő helyen állt, de az Atlétinek nem érdemes az útjába állni. Jól tartotta magát a kiscsapat, ám Cholo szünetben becserélt 2 Torrest (Fernando és Óliver) a már pályán levő Juanfran mellé, és a Kölyök a később érkező Ángel Correával elintézte a meccset, két remek összejáték után, egymásnak osztottak gólpasszokat. A második Torres-gól a 2008-as Eb-döntőt idézte. 2-0, egyre jobb formában a Matrac!

Real Sociedad-Espanyol 2-3

Ha nincs fordulat, lehet, hogy bekövetkezik, amire számítottam, a szűk Sociedad-győzelemre. Ám vezetés után egy kapitális védelmi hiba után Rulli kapusnak piros volt a jutalma, az Espanyol 11-esből kiegyenlített, innentől pedig kicserélték a csapatokat: mindenki nagyon meg akarta mutatni, mit tud. A Sociedad dacból, az Espanyol pedig felismerte a lehetőséget: ölükbe hullhat egy könnyű győzelem. Egy nagyon szép szögletkombinációval ez meg is lett, a vége 2-3, csóváltuk is a fejünket, hogy na ilyen nincs!

Vasárnap:

Sevilla-Celta Vigo 1-2

Emery csapata nem találja a formáját. Lehet, hogy egy andalúz Dortmundot tapasztalunk idén, de a bajnoki és a BL-forma enyhén szólva is kontrasztos. A Celta Vigo meg a jelen egyik legjobb formában levő csapata, teljes kontroll alatt tartották az első félidőt, 2-0-ra kevesen szoktak vezetni a Pizjuánban félóra után. Hiába kapaszkodott az EL-győztes (Llorente 40. elsőligás fejesgólját szerezte, ezzel harmadik az örökranglistán), a 2-1-es győzelem tovább röpíti a Celtát nem igazán remélt magasságokba. Emeryék meg az utolsó helyen szerénykednek, az események utólagos ismeretével. Jonny Castro kiállítása kelta oldalon nem osztott, nem szorzott már a ráadásban.

Deportivo La Coruña-Sporting Gijón 2-3

A hétvége meccse elvárás és kapott élmény szerint is ez volt. Mindkét csapat igazolta a nagyszerű formáját, a Deportivo passzjátékára csak csettinteni lehet, a Sporting kontrajátéka a Lora-Halilovic jobbszéllel meg elemében volt. A jobbszél kiosztott 3 gólpasszt összesen, Sanabria megkezdte a gólgyártást, de a hazaiaknak sem lehet szégyenkezni valója, mivel 0-2 után jöttek vissza 2-2-re. Érdekes, hogy szünetben már kialakult a 2-3-as végeredmény.

Villarreal-Athletic Bilbao 3-1

Kicsit alulmúlta a naptárban előtte levő meccseket ez a csörte, de a vége azért kárpótolt mindenkit. A sárgák végig összeszedettebben, szellemesebben játszottak, a Raúl Garcíát és Adurizt nélkülöző (illetve csak végén becserélő) Bilbaónál, megérdemelten győztek, Mario Gaspar gólja szépségdíjas volt. A végén Aduriz fejelt egy védhetetlen fejesgólt (ezzel neki 41 van a ligában), így megvolt a becsületgól is. A hazai 3-1 azt jelenti, hogy a gyengélkedő Sevilla és Valencia hiányában a Villarreal tűnik a bajnokság negyedik erejének jelen pillanatban!

Barcelona-Levante 4-1

A katalánok nagy rotációval is hozták a meccset, de nem minden izgalom nélkül. Suárez ugye pihent, Rafinha sérült, így megnyílt a lehetőség Munir és Sandro szereplése előtt, de a showt attól még mindig Messi szállította. Még az is belefért, hogy az egyébként nem jogos 11-est fölélője (a jogosat meg védhetetlenül a léc alá). A Levante sokáig jól tartotta magát, a támadásaiban is volt szellemesség, a gólt is megérdemelték, talán egy kicsit szorosabb is lehetett volna, de ennél sokkal többet nem remélhettek a meccstől. A vége 4-1, a katalánok az élen.

Las Palmas-Rayo Vallecano 0-1

Mindkét csapat támadó szellemben robotolta végig a meccset, ám gólt csak a Rayónak sikerült szereznie. Guerra átemelése nekem lesgyanúsnak tűnt, de ez „csak” a Rayo, nem fog emiatt a fél világ köhögni. A Las Palmasban benne van a jó eredmény, hamarosan meglesz az első győzelem is várhatóan.

Neked melyik meccs tetszett a legjobban, mi a véleményed a fordulóról?

Egyedül a Barca 100%-os már csak a La Ligában, de nem ez a bajnokság híre. A Getafe végre megszerezte első győzelmét a kiírásban, így nulla ponttal már egyik csapat sem áll. Nyeretlen együttes azonban akad bőven: a Levante, a Las Palmas,  a Málaga, a Real Sociedad és a Sevilla is első sikerére vár. Nervión a poklok poklán, mivel Unai Emery csapata "colista" 4 játéknap után. Mégis, nem a baszk mester fejét követelték a hétvégén a legtöbben: a Mestallában fogyott el a türelem és zúgott a "Nuno, vete ya!" - azaz "Nuno takarodj". Az 5., hétközi forduló előtt így állunk. szerényen, őrülten, ahogy a ligánk.

Getafe-Málaga, 1-0.

Real Madrid-Granada, 1-0.

Valencia-Betis, 0-0.

Éibar-Atlético Madrid, 0-2.

Real Sociedad-Espanyol, 2-3.

Sevilla-Celta Vigo, 1-2.

Deportivo La Coruna-Sporting Gijón, 2-3.

Villarreal-Athletic Bilbao, 3-1.

Barcelona-Levante, 4-1.

Las Palmas-Rayo Vallecano, 0-1.

A tabella állása 4 forduló után: