Peter Lim taníthatná, hogy hogyan kell kétévente tönkrevágni egy csapatot, amelyet szakemberek kemény munkával összeraktak. A Valencia tulajdonosa szeptember 10-én parancsba adta Marcelino García Toral azonnali kirúgását, aki két éve egy minden szempontból mélyponton lévő csapatot vett át, majd tudatos szakmai munkával visszavezette azt a spanyol elitbe, és tizenegy évnyi várakozás után megnyerte a klub első trófeáját. A tulajdonostól azonban még egy köszönömet se kapott, sőt, az állandósult érdekellentét miatt egyik napról a másikra utcára került.
A cikk a pozsonyi Új Szó Focitipp mellékletének 2019. szeptember 24-ei számában jelent meg.
Szeptember 10-én, négy nappal a Barcelona elleni bajnoki, és hét nappal a Chelsea elleni Bajnokok Ligája-meccs előtt, Anil Murthy klubelnök a vezetőedző tudta nélkül Szingapúrba utazott, ahol találkozott Peter Lim tulajdonossal, aki parancsba adta neki Marcelino kirúgását. Másnap a Valencia hivatalosan is bejelentette, hogy már nem Marcelino a csapat trénere, hanem a spanyol U21-es válogatott korábbi szövetségi edzője, Albert Celades. Marcelino menesztésének időzítése nem is lehetett volna rosszabb, maga a döntés és annak körülményei azonban még aggasztóbbak a klub jövőjére nézve.
Marcelino visszavezette a Valenciát az elitbe
Peter Lim szingapúri milliárdos 2014 őszén vásárolta meg a Valenciát. Eddigi regnálása alatt 52 játékos érkezett a klubhoz, és Celades a nyolcadik edző, aki irányítja a csapatot – mindezt úgy, hogy az ügyeletes tűzoltó, Salvador González, vagy ahogy mindenki ismeri, Voro, ezalatt az időszak alatt háromszor ült a vezetőedzői székben. A Lim-korszak ígéretesen indult, a portugál Nuno Espiríto Santo vezetésével a Valencia visszajutott a Bajokok Ligájába, de ami ennél is fontosabb volt, hogy végre volt karaktere a csapatnak. Aztán néhány rossz eredmény után Nuno távozott, majd egy olyan szakadékba zuhant a Valencia, amelynek Gary Neville, a Barcelonától kapott hét gól és a két tizenkettedik hely volt az abszolút mélypontja. Miután a rendszer teljesen felemésztette önmagát, 2017-ben felállt a padlóról és leporolta magát a klub: márciusban Mateu Alemany lett a klub sportigazgatója, nyáron Anil Murthy a klub elnöke, majd a kirakós utolsó darabjaként Marcelino a csapat vezetőedzője. Marcelino korábban a nyolcadik helyig vezette a ma már harmadosztályú Recreativo Huelvát, majd egy évvel később UEFA-kupa helyen végzett a Racing Santanderrel. Később másfél szezon alatt kétszer is Európa Ligába jutott a Villarreallal, az utolsó szezonjában pedig elcsípte a Bajnokok Ligája-indulást érő negyedik helyet. Marcelino kinevezése tehát garancia volt a sikerre.
Marcelinónak nem ismeretlen a helyzet
2016 nyarán, két héttel a Monaco elleni Bajnokok Ligája-selejtező előtt a mostanihoz hasonló döbbenet és értetlenkedés közepette rúgta ki Marcelinót a Villarreal. Annak a (szakmailag szintén teljesen indokolatlan) döntésnek a hátterében állítólag az állt, hogy a liga akkori egyik legjobb belső védőjét, Mateo Musacchiót Marcelino meg akarta fosztani a csapatkapitányi tisztségétől, kettejük vitájában pedig az öltöző a játékos mellé állt, és a vezetőedző kirúgását követelte. Más sajtóértesülések szerint viszont Marcelino már a 2015/2016-os idény utolsó fordulójában kihúzta a gyufát a klubnál: miután a Villarreal 2–0-s vereséget szenvedett a Sporting Gijón otthonában, amivel az asztúriai csapat megmenekült a kieséstől, sokan úgy vélték, hogy az asztúriai származása miatt Marcelino leadta a meccset. A két eset azért is nagyon hasonló, mert mindkettő a szezon elején történt, és a spanyol futball szabályai azt mondják ki, hogy ha egy klub beregisztrált egy edzőt egy adott szezonra, akkor az az edző abban az idényben már nem dolgozhat másik spanyol csapatnál. Mivel Marcelino még sohasem edzősködött Spanyolországon kívül és valószínűleg nyelveket sem beszél, így majdnem egy teljes évet kell várni a liga egyik legjobb edzőjének a visszatérésére.
A Valencia pedig meg is kezdte a visszakapaszkodást az elitbe: a két tizenkettedik hely után Marcelino újra elhozta a Bajnokok Ligája-esteket a Mestallába. Minden adott volt, hogy a Valencia az Atlético Madridhoz hasonlóan nagyhatalommá nője ki magát, ám 2018 őszén a csapat messze elmaradt a várakozásoktól: a pocsék helyzetkihasználás miatt Marcelinoék rengeteg döntetlent játszottak a bajnokságban, és féltávnál mindössze négy pontnyira voltak a kiesőzónától. A Bajnokok Ligájából ekkorra már kiestek. Lim már épp útjára engedte volna Marcelinót, amikor Alemany Szingapúrba utazott, és meggyőzte a tulajdonost, hogy adjon még egy esélyt az edzőnek. Marcelino pedig élt is vele: a Valencia tavasszal hihetetlen menetelésbe kezdett, tizenhét mérkőzésen át nem talált legyőzőre, bejutott az Európa Liga elődöntőjébe és a Király-kupa döntőjébe, ahol aztán 2–1-re legyőzte a Barcelonát, és így tizenegy évnyi várakozás után megszerezte az első trófeáját.
Csak idő kérdése volt Marcelino kirúgása
A színfalak mögött azonban pattansáig feszült a helyzet Marcelino és Lim között, amelynek hátterében Lim féltékenysége állt: a Valencia felemelkedése kizárólag Marcelino és Alemany szakmai munkájának volt köszönhető, és legkevésbé sem a tulajdonosnak. Márpedig Lim klubpolitikája az első pillanattól kezdve azt az üzenetet hordozza magában, hogy Valenciában az van, amit ő mond.
Marcelino viszont az első pillanattól kezdve a saját útját járta. Pontosan tudta például, hogy milyen játékosokra van szüksége a sikerhez – a legkevésbé sem azokra a Jorge Mendes-féle bérencekre, akik azonnal ellepték a Valencia öltözőjét, amint Lim belépett a klub életébe. Nyáron ennek a történetnek egy újabb fejezete kezdődött, amikor Marcelino többször is nyíltan kritizálta a klub átigazolási politikáját, amit Lim személyes sértésnek vett. „Rövid a keretünk, és látva a Sevilla valamint a Real Betis költekezését, nehéz szezon elé nézünk” – mondta az edző, aki ígéretet kapott a barcelonai Rafinha megszerzésére, ám az üzletből végül nem lett semmi. Marcelino azt is ellenezte, hogy Lim eladja Rodrigo Morenót az Atlético Madridnak, amely állítólag 60 millió eurót fizetett volna érte. Rodrigo végül maradt, de itt is felütötte a fejét az érdekellentét. A történések közepette ráadásul Alemany komolyan fontolóra vette a felmondását, amire az öltöző is felbolydult, amely azt várta Marcelino mestertől, hogy lépjen közbe és álljon ki a sportigazgató mellett a tulajdonossal szemben. A lisszaboni túráról hazaérkező játékosok felháborodását az okozta, hogy többen azért maradtak a klubnál, mert hittek a Marcelino-Alemany páros által felvázolt szakmai tervben. Így, hogy a sportigazgató munkáját a tulajdonos megkérdőjelezte, a lépést a csapat egyértelmű és nyílt támadási üzenetként vette. Innen pedig már tényleg csak egy lépés volt Marcelino eltávolítása, aki amúgy pontosan tisztában volt a helyzetével. „Meggyőződésem, hogy a sorsomat a Király-kupa győzelem pecsételte meg – mondta Marcelino a kirúgása után, hozzátéve, hogy amikor Szingapúrban járt, Lim csak a Bajnokok Ligája-indulásért gratulált neki, a kupagyőzelemért nem. – A szezon folyamán bizonyos személyek egyértelművé tették, hogy a kupa másodlagos, a megnyerése nem cél. A szurkolók és a játékosok azonban harcolni és nyerni akartak. A kupagyőzelem megrengette az elnökség és a szakmai vezetés viszonyát, és begyújtotta azt a kanócot, ami a kirúgásomhoz vezetett.”
Marcelino kirúgásáról mindenki tudta, hogy csak idő kérdése, a keretet mégis sokkolta a hír. A játékosok többsége remekül kijött Marcelinóval, akinek az irányítása alatt többen is a karrierjük csúcsán voltak és a hazájuk válogatottjába is bekerültek. „A legjobbakat kívánom neked, mester. Köszönöm, hogy még nagyobbá tetted ezt a klubot, és hogy jobb futballistát faragtál belőlem. Biztos vagyok benne, hogy akárhová is mész, jó munkát fogsz végezni – már ha hagynak dolgozni” – írta sejtelmesen a csapatkapitány Dani Parejo, aki talán a legtöbbet köszönheti Marcelinónak, hiszen az asztúriai tréner érkezése előtt züllött életet élt, volt rá példa, hogy szezon közben piált és cigizett.
Semmi jóra nem számíthatnak a szurkolók
Limnek tanítania kellene, hogy hogyan kell kétévente tönkrevágni egy csapatot, amelyet szakemberek nagy nehezen összeraktak. Most egy felfelé ívelő, ígéretes projektet dobott a kukába azzal, hogy elküldte Marcelinót, és valószínűleg már Alemany eltávolításának a körülményeit is tervezgeti, akinek mostanra szinte minden jogosultságot kivett a kezéből, és aki csak azért van még a klubnál, mert a kirúgása esetén jókora végkielégítést kellene neki fizetni. A Valencia jövője ezzel a kamikaze akcióval teljesen bizonytalanná vált: Celades egy nullkilométeres edző, aki majd biztosan elégedetten vakartatja a fülét a gazdival, de közben a szégyenteljesen eltávolított Marcelino keretével kell együtt dolgoznia, amelynek szinte minden tagja vakon megbízott az edzőjében és a végletekig hűséges volt hozzá.
