Zinedine Zidane egy és fél szezon alatt tett csodát a spanyol fővárosban, és lett a Real Madrid modern kori történetének egyik legeredményesebb mestere. Szinte mindent megnyert (a Király-kupa hiányzik), amihez ért, arannyá változott: kétszer vezette BL-diadalra (La Unidecima és a La Duodécima) a blancókat, besöpörte a bajnokságot, a klubvilágbajnoki címet, a spanyol- és európai Szuperkupát. Zsenialitása előtt meghajolt a szakma és a sportsajtó is a lábai előtt hevert. A 2017-18-as szezonban nagyot fordult a világ a francia mesterrel: a bajnokságban majd egy évtizede nem állt ilyen rosszul a Madrid 14 forduló után. Kérdés, Florentino "edzőfaló" Pérez türelme meddig tart... 

Tavaly csodaedzőként emlegették, de lehet, Zidane-t is utoléri a Real-edzők átka: a sikertelenség. A Madrid idén árnyéka önmagának. Az eddig eltelt 14 forduló alatt a megszerezhető diadalok mindössze 57%-át gyűjtötte be a királyi gárda (nyolc győzelem, négy döntetlen, két vereség), így jelenleg 28 ponttal, csupán 4. helyen szerénykedik a tabellán, ami több mint kellemetlen. Kínos.
Utoljára a 2008-2009-es kiírásban, tehát majd egy évtizede állt ilyen gyengén a hazai pontvadászatban a Madrid, ami akkor Bernd Schuster állásába is került. Egyelőre nincs terítéken Zizou menesztése, de ez törtékeny állapot, hiszen a világ egyik legdrágább keretét irányítva az eredménytelenség nem opció, hanem tabu. A Real-edzők élettartamát pedig pillanatokban mérik. Egyik percben még minden rendben, a másikban már az utcán találja magát az ember.

Mi változott? Először is, a siker egyik alapköve, a BBC szentháromsága idő közben elporladt. Benzema teljesítménye már-már értelmezhetetlen tartományban mozog, Ronaldót soha nem látott gólínség sújtja, míg Bale porcelán testét darabokra törte a megfeszített hispán terhelés.

S ha már megemlítettük CR7-et, álljunk is meg egy pillanatra a portugál látványos formahanyatlása mellett. Ronaldo az elmúlt két szezonban, a 14. fordulóban rendre 10 gólnál járt (tavaly vezette is a góllövőlistát Messi és Suárez előtt), míg ez idén kettő, azaz két gólocskára olvadt. Láthatóan nincs kirabbanó erőben és fejben is fáradtnak hat, ami az egész csapat teljesítményére rányomja a bélyegét. Csak egy példa erre, amikor Ronaldo kapuba talált (a Getafe és a Málaga ellen), csapata idén bezsebelte a három pontot!

A második tényező arra enged következtetni, bizonyos felfogásbeli különbség is tetten érhető Zidane edzői munkásságában. Míg régen a rotáció híveként (emellett ma is kitart) a mérkőzés közben is gyakran és bátran váltott, a futó szezon statisztikája arra utal, ezt ma már kevésbé teszi szívesen: 66 cseréjéből, amit eddig végrehajtott a bajnokságban, 43% a 75. játékperc után következett be, sőt, 68%-ukra a 70. minutumot átlépve került sor (ez a cserefilozófia sokkal inkább hasonlít Ancelotti által képviselt felfogáshoz), azaz negyedórákat szán arra, hogy a friss erők változtassanak a játék képén. A trend láthatóan nem jött eddig be. A cserék nem tudtak érdemben hozzátenni az eredmény alakulásához. Nem volt rá elég idejük.

Nincs kit a pályára küldeni? Vagy Zidane a végsőkig és vakon bízik a pályára álmodott kezdőben, s ezért feledkezik meg a padon ülőkről? A két halmaz metszésében lehet keresni az igazásot. Tény, a Real szélnek eresztette Moratát, Jamest, Marianót, és a sikeréhes fiatalokkal feltöltött keret nem tud minden játékhelyzetre valós alternatívát kínálni. És ez Zidane felelőssége. Zidane felelőssége is. Kibújni nem is akar a rá nehezdő kritikák súlya alól, ugyanakkor a spanyol sajtónak már leszögezte: "Amikor ment a szekér, akkor sem gondoltam, hogy én vagyok a világ legjobb trénere, így most sem tartom magam a legrosszabbnak. Dolgozunk tovább, hiszek a játékosokban" - közel egy hónapja nyilatkozta ezt a francia és mai napig pajzsként tartja maga elé a mondatokat, ha sarokba akarják szorítani. Hisz pontosan tudja, a játékosai tették zsenivé, és ha úgy hozza a sors, vállaja, hogy velük hal majd szép halált, immáron mártírként.