Az idei klubszezon mindenkiben mély nyomokat hagyott, egy ritkán látható bajnoki döntővel, és a nemzetközi porond teljes hispán dominanciájával. Azonban nincs időnk elmerengeni az Atlético megismételhetetlen menetelésén, a Real történelmi BL címén, az Emery vezette Sevillán, vagy a Barcelona csalódást keltő teljesítményén. Három nap múlva ugyanis kezdetét veszi a világ legnagyobb (sport)eseménye, aminek a 'selección' címvédőként, de nem első számú esélyesként vág neki. Hajtás után egy trilógia első felvonása következik.
A spanyol válogatott jelenlegi helyzetéről, és majdani meneteléséről még sokat olvashattok az elkövetkezendő egy hónapban, most viszont a csoportellenfeleket vesszük górcső alá, hogy tisztább képet kapjatok a 'furia roja' esélyeiről.
A címben említett Hollandia lesz a spanyolok legnagyobb ellenfele a csoportelsőségért - és ezzel párhuzamosan a brazilok elkerüléséért - vívott harcban. Ám mielőtt rátérnénk az aktualitásokra, jöjjön egy rövid történelmi áttekintő. Ha a holland futball fordulópontját keressük, akkor a '70-es évekig kell visszaugranunk. Ekkor tűnt fel a színen a mai Ajax alapjainak fő letéteményese, és a 'totális futball' meghonosítója, Rinus Michels. 1974-ben vállalta el a nemzeti csapat irányítását, és emelte azt a legjobbak közé. Futballnagyhatalommá tette Hollandiát.
(Rinus Michels - a futball egyik legbefolyásosabb embere)
A világbajnokságon Johan Cruyff vezetésével egészen a döntőig meneteltek, többek között Argentínát és Brazíliát is maguk mögé utasítva, de végül 2-1-es vereséget szenvedtek a Nyugat-Német válogatottól. 4 évvel később ismét karnyújtásnyira került a vb-cím, de ekkor az argentinok akadályozták meg a holland álom beteljesülését. Az 'Orange Army' fájdalmát csak még tovább tetézte, hogy a '80-as Európa-bajnokságon már a csoportkör után kiestek, a '82-es vb-re, és a '84-es kontinensviadalra pedig ki sem jutottak. Az 1988-as Eb-t már ismét Michels irányítása alatt játszották, és a szovjetek elleni vereség után a sikerek ösvényére léptek. Angliát Marco van Basten mesterhármasával intézték el, majd az elődöntőben az NSZK gárdáján vettek elégtételt a 14 évvel korábban elveszített finálé miatt. A döntőt a Szovjetunióval vívták, amit Ruud Gullit valamint van Basten találataival 2-0 arányban megnyertek. Ezzel a válogatott első és azóta is egyetlen rangos tornagyőzelmét aratta.
(Az eddigi egyetlen Eb-győzelem)
Ugorva egyet az időben, a 2010-es világbajnokságra Hollandia pontveszteség nélkül, és Európából elsőként kvalifikálta magát. A csoportkört szintén 100%-osan abszolválták Dánia, Japán és Kamerun ellenében. A nyolcaddöntőben a náluk jóval szerényebb lehetőségekkel bíró Szlovákiát ütötték ki, hogy aztán a következő körben az egyik legnagyobb esélyest, és a futball őshazájának számító Brazíliát búcsúztassák. Innen már csak Uruguay választotta el őket a 3. vb döntőjüktől, és Giovanni van Bronckhorst sokáig emlékezetes találatának is köszönhetően, 3-2-re megverték a torna meglepetéscsapatát.
(Muslera tehetetlen volt)
A döntőben aztán a modern kor legjobb válogatottjával, Spanyolországgal találkoztak, akik az egyenes kiesés szakaszban még csak gólt sem kaptak. A hollandok nagyon fegyelmezetten és a fizikai határaikat súrolva szállták meg a középpályát, ellehetetlenítve ezzel a spanyol támadásokat. Ekkor azonban a saját bőrükön is megtapasztalhatták, hogy a 'selección' ellen nem lehet egy egész meccset végig koncentráltan és hiba nélkül lejátszani. A második félidőben már erősödött a spanyol dominancia, aminek apropóján hátul szabad területek nyíltak a holland szélsők előtt. Robben kétszer is mennybe mehetett volna (amire egészen a 2013-as BL döntőig kellett várni), ám Casillas már-már eufórikus állapotban védett. Végül hosszabbításra került sor, ahol a 109. percben 10 emberre fogyatkozott az 'Oranje' Heitinga kiállítása után, majd a 116. percben Iniesta találatával megpecsételődött a sorsuk. Hollandia negatív rekorder lett a három elveszített világbajnoki döntőjével.
(A spanyolok első vb győzelmét jelentő gól)
A legutóbbi Európa-bajnokság teljes kudarcot hozott, hiszen 3 vereséggel, utolsóként estek ki a csoportjukból. A korábban még vb döntőig menetelő, majd később a Hamburg vezetőedzőjeként megbukó Bert van Marwijk távozott a szövetségi kapitányi posztról. Helyét a szakma egyik legnagyobbika (akiről már hetek óta tudni vélik, hogy a Manchester United menedzsere lesz), Louis van Gaal vette át.
Az új szakvezető a változások útjára lépett, és tőle nem szokatlan módon, kézséggel nyúl a holland utánpótlás tehetségeihez. Csapaton belül megtalálta az egyensúlyt a tapasztalt játékosok, valamint a lendületet és új impulzusokat magukkal hozó fiatalok között.
Hollandia a 4-3-3-as formációt preferálja van Gaal irányítása alatt, amivel elmondása szerint az ellenfél pressing alatt tartása a legfőbb feladat. Játékstílusukat tekintve a múlt tükröződik vissza, a labdabirtoklásra és a mérkőzés feletti dominanciára való törekvés. Ebből a rendszerből azonban hiányozni fog az egyik kulcsfontosságú elem, a középpálya motorja, Kevin Strootman. Az ő pótlása tűnik a legkomolyabb feladatnak, de van kiből merítenie a kapitánynak. Wesley Sneijder ugyan már túl van a zeniten, de játékintelligenciája még mindig a legjobbak közé emeli, a rúgóitól pedig méltán retteghetnek az ellenfelek. A támadóikat és a bennük rejlő potenciált valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, de az biztos, hogy a legjobb formában lévő Jordi Albára lesz szükség Robbennel szemben. A spanyol felfutásaira bizonyára előszeretettel játszanak majd a hollandok, mert a mögötte hagyott területekre Robben könyörtelenül fog lecsapni. A legnagyobb veszélyt mégis Robin van Persie jelentheti. Ugyan nem futott jó szezont a Manchester Uniteddel, és a szennylapok is megszellőztették a közte és Rooney között fenálló ellentétet, ő az a támadó, aki bármikor, bármilyen körülmények között, egyetlen mozdulatból képes gólt szerezni. Pechjére Ramos élete formáját futja, ráadásul Piquével kiegészülve az egyik legjobb védőpárost alkotják a világon.
(Vajon elsül az a bal láb?)
A hollandok gyenge pontja egyértelműen a hátsó alakzatban keresendő. Az még hagyján, hogy nincs egy igazi vezére a védelemnek, de az, hogy a legrutinosabb emberük, Ron Vlaar is mindössze 24 válogatottsággal rendelkezik, az már több, mint aggasztó. A kapus posztról mindent elárul, hogy a selejtezők során 5-en is lehetőséget kaptak, és a közülük legnagyobb rutinnal rendelkező Stekelenburg nem utazik Brazíliába. Főhet tehát van Gaal feje, bár ahogy Rafael van der Vaart fogalmazott (aki egyébként szintén nem lesz ott a világbajnokságon), "ha jól játszik a csapat, akkor nincs szükség világklasszis védőkre".
Pedig a spanyolok ellen nem ártana néhány, mert az alapjátékukat fel kell adniuk a hollandoknak. A játék képét tekintve hasonló várható, mint 4 éve, és ha Robbenék ismét megteszik azt a szívességet, hogy abból a pár helyzetükből képtelenek lesznek betalálni, akkor hasonló eredmény is.
Ha tetszik a blog és szereted a spanyol labdarúgást, akkor kövess minket a facebook oldalunkon: https://www.facebook.com/pages/La-Liga-Loca/136122089815139
