A világbajnokság rajtjáig górcső alá vesszük a spanyol nemzeti együttes csoportellenfeleit. Pulga tegnap bemutatta a hollandus fenevadat, így most a csípős déliek következnek. La Roja contra La Roja. De melyik az igazi? A hispán és a dél-amerikai "vörösök" a B-csoport második játéknapján, június 18-án néznek farkasszemet a Maracana stadionban. A világ által oly sokszor - könnyelműen - csak kézlegyintéssel elintézett "bányász" a brazíliai Mundiál meglepetése is lehet. A négyes fogat kérdése, hogy a Bielsa-filozófiát követő Sampaoli mester életveszélyes taktikája képes lesz-e megkeverni az előre borítékolt spanyol-holland továbbjutását. Figyelem, Chile komoly veszélyforrás!
Előzmények
A sorozatban második Mundiáljára készülő Chile alaposan megizzadt a brazíliai vb-szereplés kiharcolásáért. A Claudio Borghi által majdnem eltapsolt Bielsa-hagyatékot végül a csapat irányítását 2012 decemberében átvevő Jorge Sampaoli mentette meg, akinek vezetésével a La Roja a 3. helyen végzett a dél-amerikai csoportban, Argentína és Kolumbia mögött (Brazília rendező jogán kvalifikálta magát).
Mielőtt tovább libbennék, egy szusszanásra álljunk itt meg. A szövetségi kapitány személye Chile esetében ugyanis megkerülhetetlen. Sampaoli megszállottsága és eltökéltsége kulcsfontosságú a lelkes és odaadó csapat eredményeiben, mely vakon zakatol karmestere dirigálására.
A mérkőzéseken Cholo-magasságokban égő argentin életútja a szűnni nem akaró küzdelemről és fáradhatatlan kitartásról szól, amit a pályán játékosaitól is megkövetel. Sampaoli mindössze 20 éves volt, amikor labdarúgó karrierje egy súlyos sérülés miatt keresztbe tört, így már sihederként tudatosan készült az edzői pályára. Szívós munkába kezdett, képezte magát, több helyen is megfordult, de a siker sokáig elkerülte. Nem esett az ölébe semmi. Negyvenes éveiben Peruban debütált első osztályú trénerként, ahol aztán nem tudott gyökeret verni: nyolc meccsen irányította a Club Juan Aurich együttesét, de csak egy bajnokit nyert meg, majd felállt/elküldték. Kisebb keringő után sikeréhsége vezette diadalra: 2010 végén vette át az Universidad de Chile irányítását, amivel tarolt az andoki ország és a kontinens színpadán is, így egy csapásra berobbant a dél-amerikai klubfutballba. A lendület Borghi menesztése után a válogatott padjáig repítette, ahol a sírból hozta vissza Chile nemzeti együttesét és kiharcolta a vb-indulás jogát. Így vált az andoki ország futballjának megváltójává.
Taktika, felállás, szekezet - Sampaoli, a megváltó!
Sampaoli első feladata az volt a válogatott mestereként, hogy a Borghi által alkalmazott 3-4-1-2-es hadrendet átdolgozza. Az argentin úgy látta, hogy ebben szisztémában a védelem nem kap megfelelő támogatást a középpályáról (támadásnál hatalmas terület keletkezett a védővonal és a középpályások között), aminek köszönhetően Chile rengeteg gólt kapott kontrákból. Az instabilitást tetézte, hogy a válogatott előrejátékban nem tudta kamatoztatni gyors támadóit, sőt, a labdajáratás kifejezetten lassan és körülményesen folyt.
Sampaoli visszatért mestere, Bielsa által alkalmazott 3-4-3-as modellhez, amelyből ellenféltől függően 3-3-1-3-as és a 3-1-3-3-as hadrendet is fel tud építeni. Az eredmény nem maradt el: Chile játéka dinamikusabbá, és ami ennél is fontosabb, eredményesebbé vált. A La Roja támad, labdavesztésnél visszatámad (vagy visszazár), hogy aztán újra támadjon. Ez a felfogás vezetett eredményre a selejtező sorozat során olyan nagyágyúk ellen is, mint Uruguay vagy Kolumbia. Kétségtelen, hogy Sampaoli rendszerével sokat javult Chile arzenálja, amelyben a széljáték jelentősége kimagaslik, de a válogatott Achilles-pontját nem sikerült teljesen kijavítani: a nagy rohanásban, ami a játékukat jellemzi, továbbra is sok hibapont kerül a védekezésbe, így az ellenfelek előtt bőven akad gólszerzési lehetőség. Chile nem tud unalmas mérkőzést játszani!
Akikre figyelni kell...
A chilei keretben nincsenek világsztárok, de klasszist bőven találunk. A kapuban a Real Sociedadnál már Európában is bizonyított Claudio Bravo áll, aki Sampaoli bizalmi embere, a kapitányi karszalag viselője. A hálóőr előtt húzott védősorban a pitbull fejű, és épp oly könyörtelen Medelt a Sevillánál töltött időkből jól ismerjük, illetve a multifunkcionális Isla képességeit az olasz bajnokság követői számára nem kell hosszasan ecsetelni. A középpályán az első passzos Vidal támadásban és labdaszerzésben is kulcsszereplő. Apró szépséghiba, hogy a Juventus labdarúgója sérülésből kilábalva esik be majd a Mundiálra, így formájával és teherbírásával lehetnek gondok. Sampaoli ennek ellenére bízik benne, hogy a Chile utolsó felkészülési mérkőzésén (Chile-Észak-Írország, 2-0) már bevetett játékos teljes értékű tagja tud lenni a keretnek. (Legújabb hír, hogy szerdán döntenek Vidal sorsáról, lehet, helyére Rodrigo Millart hívják be pótlásnak, mivel Vidal felépülésében visszaesés következett be.) A támadószekcióban Alexis Sánchez és Eduardo Vargas is fontos gólokkal segítette az együttest a selejtezőkön, de párosuk nem hasonlítható össze a régi idők imádott Zamorano-Salas csatárduójával: míg "elődeik" klasszikus ékként vártak a befejezésekre, addig a mostani chilei válogatott támadói sokszor a spanyolok által is előszeretettel alkalmazott hamis kilences rendszerben jutnak szerephez. A sok mozgással, területnyitással operáló szisztémában fontos feladat hárul olyan labdaügyes, kreatív passzemberekre is, mint amilyen Jorge Valdivia, alias El Mago, akit Borghi ugyan elüldözőtt a válogatottól, Sampaoli azonban visszacsábított. És milyen jól tette!
Mire számíthatunk?
Rohanásra, amit a spanyolok labdatartással igyekeznek majd lassítani és tompítani! Chile kontratámadásai életveszélyesek. Kulcskérdés lesz, Vidal vagy a helyén szóhoz jutók kikapcsolása, illetve az, hogy miként tudja a Del Bosque által pályára álmodott két szélső védő (vélhetően Azpilicueta és Jordi Alba) megállítani Chile szélen vezetett kontráit. A spanyolok kimerítő szezon után és egy holland csoportderbit követően csapnak össze majd a dél-amerikaiakkal, akik vélhetően frissebbek és energikusabbak lesznek. Hogy ilyen körülmények között a tiki-taka áldás lesz-e vagy átok, sokban függ a középpálya teljesítményétől: Xabi Alonso és/vagy Busquets a stabilitást hivatott szolgálni, míg az Iniesta, Xavi, Fábregas/Silva trió a kreativitásban kell, hogy jeleskedjen. Veszélyt az teremthet, ha a pálya ezen szakaszát villámgyorsan átjátszó chileik vagy a meddő mezőnyfölénybe olykor beleszürkülő hispánok elfutják magukat. Erre láttunk már példát mind a két oldalon.
A hispánokat segítheti a felkészülésben, hogy már testközelből megtapasztalták, Chile mire is képes. A két válogatott egymással nem is olyan rég (2013 szeptember) összecsapott, igaz, csak barátságos mérkőzésen. Akkor a spanyolok végig irányították a találkozót, de ennek ellenére is csak a hosszabbításban tudták kiharcolni a döntetlent (2-2).
A négyes fogat kapcsán minden szakértő azt mondja, a spanyol-holland dönt majd a csoportelsőségről, de Chile még belemosolyoghat a páros előre borítékolt továbbjutásába. A hispán La Roja a dél-amerikai ellen nem mehet biztosra. A csoport egyik legizgalmasabb mérkőzését vetítjük előre!
Ismerjük meg jobban, mint rejteget az Andok!
1. Chile Angliát is megtéfálta már felkészülési mérkőzésen, ahol az eladott labdák okozták a brit együttes vesztét.
2. A Brazília elleni barátságos mérkőzésen a kitartás és a lendület vezetett részsikerhez.
3. A németektől kikaptak, de a felkészülési találkozó után mindenki Chiléről beszélt! A mérkőzés jó példa arra, milyen veszélyes a dél-amerikaiak széljátéka.
Kapusok
Claudio Bravo (Real Sociedad, Spanyolország)
Johnny Herrera (Universidad de Chile)
Cristopher Toselli (Universidad Católica, Chile)
Védők
Mauricio Isla (Juventus FC, Olaszország)
Miiko Albornoz (Malmö FF, Svédország)
Gonzalo Jara (Nottingham Forest FC, Anglia)
Gary Medel (Cardiff City FC, Anglia)
Eugenio Mena (Santos FC, Brazília)
José Rojas (Universidad de Chile)
Középpályások
Charles Aránguiz (Internacional de Porto Alegre, Brazília)
Jean Beausejour (Wigan Athletic, Anglia)
Carlos Carmona (Atalanta, Olaszország)
Marcelo Díaz (FC Basel, Svájc)
Arturo Vidal (Juventus FC, Olaszország)
José Pedro Fuenzalida (Colo Colo, Chile)
Francisco Silva (Osasuna, Spanyolország)
Jorge Valdivia (Palmeiras, Brazília)
Felipe Gutiérrez (FC Twente, Hollandia)
Csatárok
Fabián Orellana (Celta Vigo, Spanyolország)
Esteban Paredes (Colo Colo, Chile)
Mauricio Pinilla (Cagliari, Olaszország)
Alexis Sánchez (FC Barcelona, Spanyolország)
Eduardo Vargas (Valencia CF, Spanyolország)
