Nincs megállás, ismét meglovagoljuk a történelem álomfoltos táltosát, hogy visszarepülve a múltba, felelevenítsük a spanyol labdarúgás egy-egy emlékezetes momentumát. Ezúttal 25 évet vágtázunk  az időben, bekötött szemmel, természetesen szigorúan hátrafelé nyilazva, hogy halálának napján lerójuk tiszteletünket a Real Madrid páratlan támadójának, a Fekete Gyöngyszemnek a nagysága előtt. Tudjuk, ki volt az a Laurence Paul "Laurie" Cunningham?   

1989. július 15. A Rayo Vallecano szurkolói a feljutás örömlázában égnek, amikor hirtelen becsap a villám. Érkezik a hír, hogy a darazsak angol szélsője, Laurie Cunningham autóbalesetben életét veszítette. 33 éves volt. Rövid életpályája ellenére, mély nyomokat hagyott a nemzetközi futball színpadán: korszakalkotó zseninek tartották. Korszakalkotó jelenetek is kapcsolódnak a nevéhez.

A Fekete Gyöngyszemet - vagy ahogy a spanyol lapok nevezték, "Perla Negra" - nem a véletlen sodorta a ködös Albionból az Ibériai-félszigetre. Kezdetben a másodosztályú Leyton Orientben bontogatta tehetségét (1974-1977), majd a West Bromwich Albion  menedzsere, Jonny Giles vette szárnyai alá (1977-1979). A místerrel, aki híres volt arról, hogy előszeretettel épít színesbőrű játékosokra (csapata az angol futball történetében a második olyan együttes, mely három fekete labdarúgóval állt ki első osztályú mérkőzésen), parádés éveket töltött. Ekkor figyelt fel energikus és fáradhatatlan játékára a Real Madrid, mely klubrekordnak számító 195 millió pezetáért leigazolta. Így lett Cunningham a blancók első angol labdarúgója. Chamartín népe nagy elvárásokat támasztott elé, de nem okozott csalódást: a bámulatos technikával megáldott támadóval egy La Ligát (1979-1980) és két Király-kupát (1979-1980 és 1981-1982) is elhódított a Real Madrid.

Isidoro San José a blancók egykori játékosa így jellemezte csapattársát a Punto y Peota című műsorának: "Hihetetlen gyors volt, ha engem kérdeznek, azt mondom, Cristiano Ronaldónál is gyorsabb. Játékstílusuk is nagyon hasonló. Remek fizikai felépítés társult robbanásszerű ütemváltáshoz. Minden adott volt, hogy a világ egyik legnagyobb labdarúgója váljon belőle..." Nem így lett. Cunningham hamar ellobbant. Az angol gyakorlatilag három év alatt elhasználódott a Realnál, ahol makacs sérülés akadályozta teljesítményét. A királyiaknál kurtára sikeredett karrierje ellenére, a Fekete Gyöngyszem mély nyomokat hagyott Madridban.

1980. február 10-én a blancók a Camp Nouba látogattak, ahol a korabeli híradások szerint Cunningham tarthatatlan játékkal egymaga végzett az ősi riválissal (0-2). Elfutásaival,  cseleivel őrületbe kergette a culékat. A Camp Nou égett, de a katalán szurkolók ámulatuk kifejezéseként felállva tapsolták. Azóta sem történt hasonló.      

2005. november 19. 

Ronaldinhót felállva tapsolja a Bernabéu közönsége.

25 évvel korábban Cunningham is hasonló elismerést kapott Barcelonában!

Cunningham a '82-83-as szezonban már csak szenvedett, így előbb kölcsönben a Manchester Unitedhez került, majd a Sporting Gijónnál fejezte be a '84-es futballszezont. Később a Marseille, a Leicester City és a Rayo Vallecano következett, de sehol nem tudott egy idénynél többet maradni. Vesszőfutása ezután folytatódott: a Charleroi-nál (1987) és a Wimbledonnál (1988) szintén nem talált otthonra. Nagy kört leírva került vissza az 1988-89-es idényre Vallecasba, ahol szerény teljesítménnyel (19 bajnokin egy gól), de segíti a darazsakat a feljutásban. Az öröm hatalmas. Megkezdődnek a tárgyalások vele a folytatásról, de a szerződést már nem tudja aláírni. A Fekete Gyöngyszem, akit a Camp Nouban felállva tapsoltak, örökre lehunyta szemét.