Azaz Depor, egy életre. A spanyol bajnokság újoncainak bemutatását a Deportivo La Coruñával kezdjük, mely évekig tündökölt a hispán és a nemzetközi futball egén, majd szép lassan kialudt a fénye. Történelmi visszatérés a galiciai szakadékugrás, mely törékeny jelenét igyekszik bebetonozni a legmagasabb kategóriába. Az életmentő feljutással kötelezettség is jár, ki kell harcolni a bentmaradást. Az újoncnak mindig nehéz a dolga, viszont hajtja a bizonyítási vágy, hogy rácáfoljon, nem létezik olyan fogalom, hogy feláldozhatók!
Minden talpra állás egy bukással kezdődik...
Amikor 2012-2013-as szezon végén könnyes szemmel, 13 évnyi fáradsággal a lábában Valerón búcsút intett a Riazornak, nem álltunk messze attól, hogy feladjuk az utolsó kenetet a kieső kék-fehér egyesületre. Az ikon távozása szimbólikus jelentőségűnek tűnt: az osztályváltás a teljes bizonytalanság felé taszította a Deport, mely úszott az adósságban, romokban hevert a jórészt kölcsönszerződésekből összekupált kerete, s minderre a ley concursal - a csődeljárás - bevezetése vetett árnyékot.
Már nem arról volt szó, hogy az egylet mikor lesz képes visszakapaszkodni a Szuperdepor (1992-95) vagy az Eurodepor (1999-2002) időszaka alatt elért magasságokba, hanem hogy miként tudja átmenteni létezését a következő évtizedre. A viharosnak indult folyamat első lépcsője az elnökválasztás volt, mely véget vetett Augusto Joaquín César Lendoiro negyed százados "királyságának" (1988-2014). A vasakarattal dirigáló prezit, hiába a rég volt aranykorszak emléke, elmosta a gazdasági válság és a hitelezők egyhangú szavazatának köszönhetően (72,09%) Tino Fernández, az Altia számítástechnikai cégcsoport alapítója és vezetője, állt a kormányrúdhoz. Nem véletlenül. A markukat tartó befektetők Galicia aranykezű emberében látták meg azt az erőt, mely képes lesz a Riazor környéki éttermekig eladósodott klubot fizetőképessé tenni.
A kihívás komoly feladat elé állította az új menedzsmentet: fel kellett jutni a Primera Divisiónba. A cél sikerült. Fernando Vázquez (vagy ahogy Galiciában emlegetik, el míster de SI SE PUEDE!, az "igen is meg lehet csinálni" mester) vezetésével a Deportivo a Segunda legkisebb költségvetéséből gazdálkodó Eibar(!) mögött megkaparintotta a 2. helyet a tabellán, amivel kivívta a La Liga indulási jogát.
A bajnokság alatt folyó kommunikációs kampány, melynek szlogenje Depor, Primeira para Siempre! - Depor örökre első osztályú! a szurkolókat is lázba hozta, büszkén hirdette eredményként, hogy a Riazor a másodosztály legnagyobb átlag nézőszámát produkálva (22,150) állandó tűzben tudta tartani La Coruña városát, mely a nehéz időkben sem engedte el a csapat kezét. A Depor örök, DEporVIDA.
A nyár érthetően a keret megerősítésével telt. Fájó pont, hogy az első osztályú kalandnak a feljutást kiharcoló Fernando Vázquez már nem lehet a része. Az edző júliusban tett egy keserű mondatot a Depor átigazolási politikájára, amit Tino Fernández zokon vett, így a míster repült. Helyettesét pár nap alatt találták meg. Az új tréner személye azonban nem okozott osztatlan sikert, hiszen a prezi választása arra a Víctor Fernándezre esett, aki annak idején a tartományi rivális Celta Vigót irányította négy éven keresztül (1998-2002).
Szerény célok:
A csökönyös és önfejű mester hírében álló Victor Fernández a spanyol labdarúgás jelenében nem keltett hatalmas hullámokat, bár múltja miatt kétségtelenül ismert szakember. Legutoljára a Genttől zavarták el, Belgiumból csapódott bele a Depor ölelő karjaiba. Nem felelőtlenség ha kijelentjük, nagy varázslatot bizonyosan nem fog tudni véghezvinni Galiciában, hiszen a segundás magjától is megritkított keret nem jogosít fel komoly álmodozásra. A Depor a bentmaradásért küzd majd, amire azonban megvan minden esélye.
A keretről:
Lux pozíciója a kapuban bebetonozottnak tűnik és az előtte sertepeltélő védelemből - mely a La Liga Adelantében (az Eibar után) a második legkevesebb gólt kapta, számszerint 36-ot - csak a távozó Marchenát "kellett pótolni" (a korábbi spanyol válogatott, aki amúgy a feljutást érő gólt szerezte, jelenleg a CD San Roque de Lepe harmadosztályú csapatánál edz, várva az ajánlatokat). A tengelyben Insua, a veterán Manuel Pablo és Lopo kerülhet, míg szélen a Laure, Seoane, Luisinho, Canella alkotta négyesből lehet válogatni. Nem szűkös a kínálat, de egy belső védő azért még elkélne!
Víctor Fernández belépője után egyértelművé tette, aki nem áll be a sorba, veheti is a kalapját. A hírek szerint határozott elképzeléseinek Arizmendi, Rudy, Borja és Juan Carlos esik áldozatul, akiket a mester már nem is enged a taktikai gyakorlatok közelébe, külön edzenek és a szerződésük felbontásáról tárgyalnak. A négyes kontingens távozásával keletkezett lyukat várhatóan újabb igazolásokkal, kölcsönvételekkel igyekeznek majd betömködni.
Érkezőkből, mondjuk, eddig sem volt hiány! A Depor széljátékának a megerősítését két (egykori) ígéret, a barcás Isaac Cuenca (egy évre írt alá) és a reálos, Mou-szerelemgyerek José Rodríguez (egy évre kölcsönben írt alá) megszerzésével úgy néz ki, megoldottnak tekinti a klub, mely Diogo Salomãót is visszacsábította a portugál Sporting B-csapatától (kölcsönben érkezik, korábban két szezon már lehúzott Galiciában). A középpályából a Benficától kisírt Luis Fariña és Iván Cavaleiro, valamint a Törökországból kivásárolt bosnyák válogatott Medunjanin (2008-2010 között játszott a Valladolidban) leigazolásával akár kulcsfontosságú csapatrész is vállhat, mely a nevekből ítélve kreatív, impozáns futballra predesztinált. Kiemelendő gyenge pont viszont a támadó pozíciója, ahol szinte csak Toché (Panathinaikosztól érkezett 2014 januárjában, ingyen) áll a mester rendelkezésére. Nem véletlen, hogy a klub minden követ megmozgat Viera (Valencia) elcsábításáért.
A Deporban rengeteg potenciál van. Gondként lehet kiemelni, hogy kevés a saját nevelésű vagy helyi kötődésű játékos a keretben, és az új szerzemények többsége vándor lovagként, jórészt kölcsönben került az egyesülethez. Ilyenkor két út nyílik: a zsoldosok vagy végigmulatják az évet és a csapat kiesik (ahogy ez 2012-13-as szezonban törént), vagy bizonyítási vágytól hajtva parádés közösség alakul, mely képes felvenni a harcot. Ehhez edző kell, a fanatikus Víctor Fernándezben pedig meglehet a kellő erő, hogy összegyúrja a keretet.
Várható kezdő: 4-3-2-1
Germán Lux; Laure, Lopo, Insua és Canella; José Rodríguez, Medunjanin és Juan Domínguez; Luis Fariña, a multifunkcionális Luisinho és Toché.
