Állandó rovatunk, mely a hispán labdarúgás külföldre szakadt képviselőit mutatja be, újabb fejezetéhez érkezett. Gonzalo Rodríguez neve ismert az Ibériai-félszigeten, ám az erőnléti edző mégsem a La Liga egyik csapatát segíti. A tréner dolgozott a Liverpoolnál, a Valladolidnál és az Albaceténél is. Most Ázsiában keresi a kenyerét. A lehetőségek csábították a kontinensre, ahol munkájának elismeréseként az iraki szövetség felkérte, csatlakozzon az ország válogatottjának szakmai stábjához. Az Aritz Gabilondo által készített interjút az As.com közölte.    

Egy spanyol erőnléti edző hogyan kerül az iraki labdarúgó-válogatotthoz?
 

Az elmúlt szezont az Erbilnél (magyarul lehet Irbil is – szerk.) töltöttem, mely Kurdisztánban található iraki klub. Az együttesnek jól ment, megnyertünk a bajnokságot, és mivel a játékosokkal igazán jó kapcsolatot alakítottam ki, amikor kinevezték az új iraki szövetségi kapitányt, a labdarúgók ajánlásának eleget téve felkértek a pozícióra. A keretből hat játékossal, köztük a csapatkapitánnyal már dolgoztam korábban együtt. Az ajánlat a katari Al Khornál talált, de az ottani szövetséggel ápolt jó viszonynak köszönhetően hozzájárultak, hogy az iraki válogatottal részt vegyek az Ázsia-kupán.

Erbil a kurdisztáni gyöngyszem

Miért döntött úgy, hogy belevág az ázsiai kalandba?
 

Az Erbiltől egy ügynökön keresztül érkezett ajánlat, melyet mérlegelve a lehetőségeimet, elfogadtam. Spanyolországban a gazdasági helyzet olyan kényes, hogy a családom és saját jól felfogott érdekem volt a váltás. Néhány klub tartozott nekem, így úgy döntöttem tovább lépek és belevágok a kalandba. 2010 óta, a Dél-afrikai világbajnokságon elért diadalnak köszönhetően, minden spanyol „termék” felértékelődött. Az európai piac azonban telített, stagnál, míg az ázsiai növekedési pályára került. Ezért jöttem ide.

Hogyan élnek ott az emberek?
 

Nézze, megjártam Kurdisztánt, s bizton állíthatom, közel sem olyan, mint azt az ember elsőre hinné. Ötcsillagos szállodák épp úgy megtalálhatók, mint a kényelmes élet alapjai is, ahogy bármely más országban. Az egyetlen hely, ahová nem voltam hajlandó elutazni az Bagdad volt. Ezt ki is kötöttem a megállapodásban, mivel arrafelé már nem annyira nyugodt az élet... Ilyenkor inkább a sérültekkel maradtam és dolgoztam a felépülésükön.

Az iraki játékosok felnéznek rá!

Sok különbség figyelhető meg az iraki és a spanyol labdarúgók között?
 

Az átlag iraki játékos engedelmes és nagyon szorgalmas, lehet azért, mert többségük a Szaddám-rezsim alatt edződött. Az ország labdarúgása elveszített 30-40 évet a fejlődéséből a régiót sújtó ismert problémák miatt, de egy dologban előrébb járnak: a játékosok felnéznek a szakmai stáb tagjaira. Ez a spanyol labdarúgásban már megkopott. A „felettesek” tekintélye közel sem olyan, mint hajdanán.

Hogyan készül Irak az Ázsia-kupára?
 

Nagy vágyakozással és telve illúzióval. Bár az ISIS-fenyegetettség árnyékában a közhangulat nem a a legjobb, a futball még így is menekülést kínál a mindennapokból. Nagy a várakozás. Az emberek bíznak benne, hogy a nemzeti csapat valami fontosat tud véghezvinni. Az mindenki számára világos, hogy a 2007-es diadal megismétlése hiú ábránd. A kitűzött cél az elődöntőbe jutás, ami szintén komoly feladat, hiszen az ázsiai zónában egyre erősebbek a nemzeti válogatottak. A mi feladatunk, hogy felnőjünk a legjobbak közé a következő két-három évben.

Younis Mahmoud, iraki kapitány emeli magasba az Ázsia-kupát 2007-ben

Már kívülről fújja a nemzeti himnuszt?
 

(nevet) Tény, az elején furcsán hatott más nemzetiségből származóként hallgatni, de már a magaménak vallom. Irak befogadott, itt élek és dolgozom. A himnuszt nem éneklem, mivel az arab tudásom hagy némi kívánnivalót maga után, de annak ellenére hogy én vagyok az egyetlen külföldi a csapatban, azonosulok a közösséggel.

Nehéz lehet egyben tartani egy olyan színes öltözőt, mint az iraki!
 

Ez így van, elég ha csak a vallás kérdését nézzük. A keret tagjai között több irányzat is megtalálható: síiták, szunniták, sőt, keresztények is.... A feladat adott, egy közösségé kell gyúrnunk a játékosokat. Ami igazán szép, hogy a futball minden sebet begyógyít. Képzelje csak el, 2007-ben, a háború kellős közepén, az Ázsia-kupa idejére leállt az öldöklés, egy merényletet sem hajtottak végre. A mi válogatottunk életében már ez is hatalmas érdem. A másik kényes kérdés a táplálkozás: itt a játékosok megvesznek a sült krumpliért, amit gyakran és rendszeresen fogyasztanak. A világ minden kincséért sem lehetne lebeszélni őket róla, míg Spanyolországban pofi labdarúgók számára mindez tiltott étel. Ezek olyan dolgok, amikhez alkalmazkodni kell.

Bárcsak sikerülne Irak nevét ismét az újságok címoldalán látni, de most a futballsikerek kapcsán!
 

Ezen dolgozunk, de tudatában vagyunk, hogy az Ázsia-kupa komoly kihívás. Hihetetlen, mekkora jelentőséget tulajdonítanak neki a kontinensen, azt mondanám, az Európa-bajnoksággal ér fel. A mostani megmérettetésre Ausztráliában kerül sor, távol a résztvevő országok gyökereitől, a szurkolóktól, de szerencsére a stadionok lassan megtelnek, és a hírek szerint már az elődöntőkre és a döntőre is elkelt minden belépő. Más viadalokkal összevetve az Ázsia-kupa alulértékelt, de meggyőződésem, hogy fénykorát éli.

A spanyol fociról napi híreket olvashatsz a La Liga Loca Facebook-oldalán!