Mielőtt teljes erővel rástartolnánk az Eb-re, számot kell vetnünk a La Liga BBVA 2015-16-os kiírásának legfontosabb történéseivel. Bombameglepetések ugyan nem tarkították a szezont, de a 20 csapatos bajnokság így is felemésztett 10 edzőt, ami viharvert időkről árulkodik. A nemzetközi kupában nem színeztek, hanem satíroztak a spanyolok: madridi BL-házidöntő mellett az EL-elődöntőben két hispán csapat szerepelt. Az idény végén több egykori csillag elbúcsúzott: Juanfran, Valerón vagy Manuel Pablo nevét már ne keressük többet a keretek ismertetésénél. Zár a krimó, az égbolt és mi is. A Getafe kapta a szezon első gólját és a madridi kicsik szerezték az utolsót a kiírásban, nézzük, mit foglal keretbe e két pillanat! 

Barcelona, Real Madrid, Atlético Madrid – az első három

Tavaly a Barcelona mindent megnyert, s idén is sokáig úgy tűnt, Luis Enrique elhúzza a culés karavánt a tripletéig (Király-kupa, BL, bajnoki cím), de a szezon hajrájában a katalánok megtorpantak, és a közel három hetes mélyrepülés alatt a BL elúszott. Keserűség ennek ellenére nincs, hiszen a Király-kupa- és a bajnoki serleg ismét a Nou Campban talált otthonra. Mégis. Érthetetlen, hogyan fogyott el oly gyorsan a 30. és a 33. forduló között a gránátvörös-kék előny, mely a 29. játéknapon még 12 pontot(!) tett ki a Reallal és 8-at az Atletivel szemben. Egy biztos, a bajnokság utolsó 5 fordulójában látott fej-fej melletti hármas versenyfutás a La Ligának jót tett, hiszen a fináléig bizonytalan volt a bajnok kiléte.

A tökéletes hajrá Luis Enriquének a hónap edzője (május) elismerést hozta magával!

A Barcelona végül tökéletes májust produkált, s a sokak által vizionált teljes kiégéstől a keret megmenekült. A növekvő népharag, mely kudarc esetén kész lett volna akár péklapáttal végigpofozni az egész csapatot a La Ramblán, így az utolsó forduló lefújásakor örömünneppé változott. Luis Enrique büszkén húzhatja ki magát, hiszen csapata a második legkevesebb gólt (29) kapta a kiírásban (egyedül csak az Atleti rendelkezik ebben a kategóriában jobb mutatóval, 18) és a legtöbbet szerezte (112).

Barcelona a La Liga BBVA 2015-16-os kiírásának a bajnoka

A jövőre nézve továbbra is kérdés, hogyan lehet javítani az önveszélyes Piqué-Mascherano tengelyre épülő védelmen (alternatíva nincs, Vermaelent hagyjuk is, Bartrát meg eladták), illetve, hogy meddig lehet fenntartani a pihenni és cserélni sem hajlandó MSN idilljét, melynek törékeny boldogsága most Suáreznek bontott virágot: Neymar és Messi is az uruguayinak játszott alá a hajrában, így segítségükkel a „harapós csatár” 40 találattal behúzta a legjobb góllövőnek járó Pichichi-díjat (2. Ronaldo: 35, 3. Messi: 26, 4. Neymar: 24, 5. Benzema:24). A félelmetes csatártrió egyedül a tizenegyesekkel állt hadilábon: a fél világ azon röhögött idén, hogy a rekord számú, 19 megítélt büntetőből a Barcelona álomtriója mindössze 11-et tudott értékesíteni (57,9%). Csak összehasonlításként, a Real Madrid, mely a 2. legtöbb büntetőt kapta a sorozatban, 9 alkalommal rúghatott tizenegy méterről kapura, s ebből 6-ot bevert (66,7%). A Barcelona a 2015-16-os szezonban több kiemelkedő sorozatot is produkált: a legtöbb veretlen – bajnoki - mérkőzés (23) és a leghosszabb egymás utáni győztes mérkőzés (12, kéz a kézben a Reallal) is a katalánok nevéhez fűződik.

Suárez 40 bajnoki góllal Pichichi-díjas

A Real Madrid heroikus BL-csata után emelte magasba az Unidecimát, a 11. Champions League-serlegét, de a királyiak idénye hemzsegett a blamáktól. Kezdjük a legfontosabbal!

1. 1. újabb bajnoki kudarc

A blancók ismét elbukták a bajnoki csatát az ősi riválissal szemben. Florentino Pérez 13 évnyi elnöki regnálása alatt (2000-2006 között és 2009 óta ismét) csupán 3 bajnoki címet szerzett a Real, melyből kettőt azzal a Del Bosquéval ért el a klub (2000-01 és 2002-03), akit még az előző prezi, Sanz igazolt a Bernabéuba. Pérez „emberei” közül egyedül Mourinho tudta meghódítani a La Ligát a csapattal (2011-2012), melynek csinosítására Florentino ezidáig közel 1200(!) millió euró költött. Kellemetlen. Pérez bajnoki adósságát a madridismo felé a szurkolók nem engedték feledni az idény során, így egyre-másra horkant fel a „Florentino dimisión!”, azaz „Florentino, mondj le” rigmus a Bernabéu lelátóin. De semmi nem történt. A prés alá feszített prezi süketnek tetette magát.

1. Megnyertem a BL-t, maradhatok, prezi?!
    
2. 2. Interregnum? Benítez kinevezése és Zidane

Ahogy akkor is, amikor a szurkolók és a játékosok kifejezett kérése ellenére, elküldte a közkedvelt Ancelottit és helyére az erőtlen és elszigetelt Benítezt nevezte ki vezetőedzőnek. Rafa már belépőjével túlfeszítette a húrt: akivel lehetett, összerúgta a port az öltözői hangadók közül és csak elnöki pacsival tudott rendet tartani. (Ronaldónak például külön gyakorlatokat írt elő, hogy a portugált „megtanítsa helyesen szabadrúgást elvégezni”…, de James és Isco sem tartozott a liblingjei közé.)

Rafa Benítez: Ember, aki soha ott sem volt...

A bajnokságban Benítez a Molinónban egy döntetlennel indított a feljutó Sporting ellen, majd pár fellángolás után újra és újra zátonyra futott a projektje. Novemberre már teljesen elfogyott körülötte a levegő, de Pérez csak a Mestallában elért 2-2-es lebőgés után hátrált ki mögüle (18. forduló). Amikor felállt, a Real Madrid a 3. helyet foglalta el a tabellán, 4 pontra az akkor listavezető Atléticótól és kettőre a második Barcelonától. Sok nyomot nem hagyott Chamartínban. Nevéhez fűződik a Real szezonjának egyik mélypontja, a Cserisev-ügy, mely az orosz játékos jogosulatlan szerepeltetéséből adódó Király-kupa kizárást vonta maga után. Zidane kinevezésével a Real Madrid történetében először került francia a blancók kispadjára. Csodát vártak tőle, s bár a bajnokságban a Madrid továbbra sem volt meggyőző, nem okozott csalódást. Pérez 11. edzőjeként begyűjtötte a Real 11. BL-trófeáját, így megmentette a királyiak csillogástól mentes 2015-16-os szezonját.  

1. Ilyet még nem láttunk: a Cádiz-szurkolók értesítik a Madrid stábját, hogy Cserisev jogosulatlanul lépett pályára ("Cserisev no puede jugar - Cserisev nem játszhat").
   Az ügy vége Király-kupa-kizárás a Madridnak.
    
2. 3. Játékosforradalom és az orvosi stáb, avagy doktor Olmo, a Valdebebas spionja

Még egy lényeges kérdést érintenünk kell. Valdebebason az idény eleje óta folyik egy belső harc a játékosok és a szakmai stáb egy része között. Pérez ugyanis olyan bizalmi pozícióhoz juttatta egyik kegyeltjének (Jerónimo Farré) családtagját, az orvos Jesús Olmót, mely újabb és újabb feszültséget teremtett. A játékosok által csak „nyújtásmániás doki”-nak csúfolt Olmo (minden gondot ugyanis a helytelen bemelegítésre vezet vissza) az orvosi stáb fejeként teljesen elveszítette a sztárok, köztük CR7, Benzema és Bale támogatását, akik inkább privát úton kerestek megoldást sérüléseik kezelésére, mint hogy felépülésüket veszélyeztessék Olmo kísérletezgetéseivel. A téma azért is lényeges, mert már Ancelotti ideje alatt is sok furcsa sérülés sújtotta a keretet (állítólag Olmo Pérez spionjaként komolyan fúrta az ellene ágáló olasz trénert, így távozásában is szerepet játszhatott), ami a Benítez-Zidane érában is folytatódott: gondoljunk csak Bale idei boka és vádli gondjaira, Benzema térd-, Ronaldo comb-problémáira … Itt (is) rendet kell tenni.

A szezon során 9 klub váltott edzőt, összesen 10 mestert emésztett fel a keringő. Az első váltásra a 8. (Herrera/Setién), az utolsóra a 32. fordulóban (Escribá/Esnáider) került sor.

Az Atlético Madrid koppant talán a legnagyobbat, hiszen a bajnoki hajrát és a BL-döntőt is elbukta. Mégis, Cholo újra egyértelművé tette, a piros-fehér klub európai nagyhatalom. Az argentin mester jelmondata (Si se cree, se trabaja, se puede) 2014 óta izzik a matracos égen, már-már társadalmi mozgalommá duzzasztva az Ateti által képviselt filozófiát: „ha hiszel benne és kész vagy dolgozni érte, meg tudod csinálni…”. Az üzenet első két részével nincsen is gond, az Atleti dolgos, munkás csapata ugyanis évek óta bizonyítja hitét és elkötelezettségét, aminek alapja a Simeone-Burgos-Ortega trió által megkövetelt gyilkos munka. Hiba egyedül a megvalósításba csúszik, ami némileg árnyalja az így is kétségtelen sikersztorit: a korábban csődtömeg Atleti az utolsó három szezonban kétszer jutott BL-döntőbe (2014, 2016) és egyszer megnyerte a spanyol bajnokságot (2014).

Egyedül Griezmann felelt meg a csatárok közül az elvárásoknak.

Ami idén nagyon hiányzott, az a hatékony támadójáték. Még mielőtt elkezdenék mély elemzésbe bocsátkozni a Menotti-Bilardo páros által képviselt ellentétes futballideológiák Simeone munkásságára gyakorolt hatásáról, szögezzük le szimplán és szürkén: a bilardista Cholónak nem maradt sok alternatívája a támadó szekcióban. Az erősítések közül a Villarrealban első idényesként szárnyaló Vietto epizódszereplő sem lett a Calderónban, a liga 2015-16-os kiírásának legdrágább (35 millió euró) igazolásának számító Jackson Martínez pedig maga volt a katasztrófa – a télen meg is szabadultak tőle (42 millió), a kolumbiai ma már Kínában tömi hülyére a zsebeit dollármilliókkal. Egyedül Griezmann termelt (22 gólt rúgott a La Ligában) rendületlenül, s bár az Atleti kapta a legkevesebb gólt a bajnokságban (18), ami Oblaknak Zamora-díjat ért (Oblak szlovénul felhőt jelent), nem nőtt fel a francia mellé olyan csatártárs (Fernando Torres fel-felpislákolását leszámítva), akinek segítségével a matracosok áttörést tudtak volna elérni… Cholo a BL-kudarc után elhintette távozását, aminek hírére az Inter térdre vetette magát, két kezét imára kulcsolta, hogy írjon alá a milánói kékekhez. Sorsa még kérdéses.

Oblak a bajnokság legjobb kapusa.

A meglepetés

A Villarreal 4., BL-indulást érő helye meglepetés. Marcelino Európa-ligában elődöntős csapata ugyan 4 ponttal többet szerzett, mint a tavalyi kiírásban (akkor 6. helyen zárt a klub), de az előrelépéshez az is kellett, hogy vetélytársai közül a Sevilla és a Valencia a vártnál szerényebben teljesítsen. A Submarino 18 diadalt aratott a La Ligában, pontjainak túlnyomó részét (62%) hazai pályán, az El Madrigalban szerezte. Az idény során sok borsot törtek a „nagyok” orra alá (a Barcelonától egy, a Real Madridtól három, az Atléticótól négy pontot raboltak), de a csapat teljesítményébe érthetetlen vereségek is becsúsztak: 10 kudarcából a Sárga Tengeralattjáró hármat a későbbi kiesőcsapatok ellen szenvedett el (Levante, Getafe, Rayo Vallecano). Ha van valaki, akit ki lehet emelni Marcelino keretéből, akkor az a debütáns Bakambu. A kongói csatár első idényében 12 gólig jutott (csak viszonyításként, Soldado, a házi góllövőlista 2. helyezettje 5 találatot jegyez), ami a Villarreal által összesen termelt 44 rúgott gólt tekintve, megsüvegelendő teljesítmény.

Dzsudzsi, a Bursasport után is van élet! -a példa neve:  Cédric Bakambu

Kelta és baszk öröm

A spanyol Szuperkupa-győztes Athletic Bilbao (5. hely, 62 pont) és a Celta Vigo (6. hely, 60 pont) nagy csatát vívott a BL-ért, de végül meg kellett elégedniük az EL-lel. Mindkét együttes 12 vereséget szedett be a bajnokság lefújásáig. Érdekesség, hogy jóval több gólt rúgtak (Athletic: 58; Celta Vigo: 51), mint a Villarreal, ám többször is kapituláltak (Athletic: 45; Celta: 59), mint a Submarino. A baszkokat Aritz Aduriz repítette, aki 35 évesen még egyszer(?!) megrázta magát. A Del Bosque által az Eb-keretbe is beválogatott támadó 20 bajnoki góljával a La Liga 2015-2016-os kiírásának legeredményesebb spanyol góllövője lett (a spanyol bajnokság történetében egyedül Puskás és Aduriz tudott 35 évesen legalább 20 gólig jutni). A kelták a Villarreallal vagy az Athletic-kel szemben nem egy támadótól, hanem egy triótól függtek: a Nolito(12)-Orellana(7)-Aspas(14) varázsfogat 33 gólt vert az ellenfelek kapujába, ami kivezette a Celta Európában.

         Jobb, mint újkorában: Aritz Aduriz

Sevilla, az EL-specialista

Emery a Liverpool legyőzésével tulajdonképpen megmentette a szezont a Nerviónnak: a Sevilla története 5., sorozatban 3. EL-serlegét emelhette magasba, s ezzel az andalúzok kiharcolták a BL-indulást. Taps, kalapemelés. De! Itt van valami, amit ne felejtsünk el: a piros-fehérek a bajnokságban végig szenvedtek és sikerült összehozniuk azt a negatív bravúrt, hogy idegenben egyszer sem hagyták el győztesen a pályát… 19 nekifutásból 9 döntetlen, 10 vereség. Gameiro, a Sevilla francia csatára csodaszezont futott: 16 találatával messze a legeredményesebb támadó volt a Ramón Sánchez Pizjuánban. A napokban felröppent hír, hogy Emery-t a PSG kész kivásárolni élő szerződéséből, így az is lehet, mikor élesedik a poszt, a baszk már Párizsban tárgyal.

Hát nem megint megnyerte?! Deeee!
Unai Emery az Európa-liga királya.

Valencia – ostobaság vegyítve a kitartással, avagy csak a só hiányzott

Kész cirkusz volt idén a Mestalla, ahol többször került elő a fehér zsebkendő, mint egy temetésen. A klub Ché szétzilált vezetői struktúrával (a sportigazgató Rufete, segítője Ayala és Amadeo Salvo elnök is felmondott korábban) Nuno Espirito Santóval a hídon és nagy reményekkel indult neki a szezonnak, de hamar kiderült, a portugál mester nem tudja megismételni az előző idényben mutatott bravúrt, amikor Negredóék 4. helyen zártak.

Nuno akarta volna, de már nem volt kinek magyaráznia

November végén (13. forduló) menesztették: a Valencia ekkor a 9. helyen állt a tabellán, 5 pontra a minimum célként kitűzött BL-indulástól. Emellett a csapat komoly pofonokat szenvedett a nemzetközi kupában, így Peter Lim, aki addigra már közel 145 millió eurót költött a jórészt Jorge Mendes menedszer kegyeltjeiből (Cancelo, André Gomes, Rodrigo, Santi Mina, Aderlan Santos, Ryan és Abdennour is az ügynök érdekeltségéhez tartozik) álló keretre, megelégelte a helyzetet. Kebelbarátjának és üzlettársának Gary Neville-nek adta át az irányítást, akitől balga fejjel a denevérek reanimálását várta. A fél világ dörzsölte a szemét a kinevezés hallatán, melyet a legtöbb esetben kommentárként „EZT VAZEG NEM HISZEM EL….” mondatfoszlány követett. Az arrogáns Gary komoly tapasztalat és nyelvtudás nélkül, viszont hatalmas arccal ugrott neki a munkának, mely teljes kudarccal végződött: négy hónapig székelt a Turia partján, ez alatt az időszak alatt a klub Ché kiesett a BL-ből, búcsúzott az Európa-ligától és a Király-kupától, a La Ligában pedig szabadesésben zuhant a Segunda felé.

Gary és a teljes tanácstalanság...

17 bajnokiból mindössze hármat tudott megnyerni, hatot döntetlenre hozott, míg nyolcszor elhasalt. Bicskanyitogató volt látni eközben, hogy az újabb és újabb kudarcok során a rommá égett denevértetem felett (gondoljunk csak a Barca elleni 7-0-ra a kupában) is büszkén állt a spanyol újságírók elé, közölve, hogy látott bíztató jeleket a csapat játékában és mormota arccal ismételgette a nekiszegezett kérdésre: „NEM MONDOK LE!” Kantárvégre feszült görcsös ujjait végül az élet hántotta le a halott valenciai táltosról: 8 fordulóval a zárás előtt állították fel, ekkor a Valencia 13.helyen állt, 34 szerzett ponttal, 6 rovásra a kiesési zónától, 20-ra a 4. helytől. A Neville-hagyatékot „kivezető” Pako Ayestarán végül benntartotta a denevéreket a Primerában (12. hely, 44 pont), de a szezon teljesen lenullázta a klub és a vezetőség - keservesen összekapart – jelenkori imágóját. Ki akar majd ide igazolni? Ki akar majd ide befektetni? Mely márka akarja majd ehhez a garázscég-szinten irányított vállalkozáshoz adni a nevét? A Mestallát  földig rombolták, a gyepét felszántották, csak sóval nem szórták még fel az idén...Jövőre?

Középmezőny

A Málaga (8., 48 pont) hozta a tőle várt szintet, sőt, ismerve a klubot körbevevő közeget, azt mondhatjuk, minden évben jóval erőn felül teljesít. Edzőjének, a remek munkát végző Javi Graciának elege is lett a pöszmöcsölésből, így a szezon végén köszönte szépen a lehetőséget és vette a kalapját: idegeit Oroszországban, a Rubin Kazanynál simítja ki.

Javi Gracia: Ebből a vergődésből elég volt, Al-Thani!

Mendilibarral az Éibar szépen indult, sokáig az EL-ért is harcban álltak a fegyverkészítők, de aztán a végére kifújt az apró baszk harci szekér (17 vereségükből 12-t január vége után szenvedtek el), melynek mezében az Atletitől kölcsönbe kapott Borja Bastón 18 találatig jutott. A Real Sociedad (Moyes/Eusebio), a Las Palmas (Herrera/Setién), az Espanyol (Sergio/Galca) és a Real Betis (Pepe Mel/Merino – majd Poyet) is csak edzőváltás után tért magához, míg a döntetlenkirály (18) Depor ugyan Víctorral kihúzta az idényt, de a bentmaradás kiharcolása után a mesternek távoznia kellett. Többek között azon gyenge periódus miatt (december-március), amikor is sasok 13 mérkőzéses nyeretlenségi sorozatot tapsoltak le a La Ligában. Tavasszal mindössze 2 esetben diadalmaskodott… Víctor varázsolt volna, de kiderült, a rezsicsökkentés nem mindenhol jolly joker, így a lázongó öltöző végül kimosta a Riazorból.  

Víctort az öltöző buktatta meg, de már a szezon lefújása után.

Kiesők

Az edzőt váltó Granada (Sandoval/José González) és az Abelardo mellett végsőkig kitartó Sporting Gijón az utolsó fordulókban tudta kivívni első osztályú tagságát. Tavaly még 37 ponttal is bent lehetett maradni a Primera Divisiónban, idén ehhez minimum 39-re volt szükség. A tökutolsó, erőtlen, szürke és kiégett Levante (Alcaraz/Rubí), a harakirin átesett Rayo Vallecano és a liga egyetlen magyarját (Megyeri Balázs) foglalkoztató Getafe (Esribá/Esnaider) útja komoly eltéréseket mutat. A Granotára már a végjáték előtt feladták az utolsó kenetet, a Rayo elszórakozta a hajrát (Paco Jémez mester verte is kegyetlenül a fejét a földbe), míg a Getafénak, mely a bajnokság leghosszabb vereségsorozatát bírja (7 mérkőzést vesztettek zsinórban, s emellett 13 bajnokin maradtak egymás után nyeretlenek), az utolsó fordulóban csak saját magára kellett koncentrálni, de nem volt elég erős, hogy megbirkózzon a feladattal. A hármas végállomása így a Segunda lett.    

Apróságok:

• A szezon első találata: Salva Sevilla (Español) a  Getafe ellen.
• A szezon utolsó találata: Medrán (Getafe) a Real Betis ellen.
• A szezon leggyorsabb gólja: Carlos Carmona ( Sporting de Gijón) a Real Sociedad ellen (14,68 msp, 21. forduló).

• Legtöbb gólt hozó mérkőzés: 12 goles (Real Madrid-Rayo Vallecano, 10 - 2)
  

• Legnagyobb arányú hazai diadal: Real Madrid-Rayo Vallecano,  10 - 2

• Legnagyobb arányú vendég győzelem: Deportivo La Coruña-Barcelona, 0 - 8
  

  A legtöbb sárgát begyűjtő klub: Granada (131)

• A legtöbb sárgát összegyűjtő játékos: Rubén Pérez (Granada, 17)

  

  A legtöbb pirosat begyűjtő klub: Rayo Vallecano (6)

• A legtöbb szabálytalanságot elkövető csapat: Espanyol (488)

• A legtöbb szabálytalanságot elkövető játékos: Hernán Pérez (Espanyol, 56)

• Passzkirály: Trashorras (Rayo Vallecano)

• Nézettségnövekedés: harmadik éve folyamatosan nő a stadionokba kilátogató nézők száma!