La Liga Loca

32. forduló: Van, akinek már nem olyan fontos

2016. április 09. - Equinox_LLL

7 körrel a vége előtt már szoktak lenni olyan csapatok, amelyek szinte akármit csinálnak, a szezonjuk már megmérettetett, és jelentős előre- vagy hátralépést sem láthatunk tőlük. Az idei La Liga sem kivétel ez alól, de azért rendeznek több presztízsmeccset is ebben a fordulóban, és sokan még a szezonvégi céljaikért harcolnak. Eme találkozók közül a tavalyi BL-csata emelkedik ki, a Valencia-Sevilla, amely a forduló meccse, még így jelen formában is.

 

Valencia – Sevilla

A Mestallában várható volt egy kis visszaesés a tavalyi évhez képest, amikor túl könnyen ment minden, és úgy nézett ki, hogy idén már top4-gyel is számolhatunk optimális esetben. A denevérek mélyrepülésben vannak nagyjából a szezonkezdet óta, idén már elfogyasztottak 3 edzőt (Nuno, Voro, Neville), és a negyediket (Ayestarán) is csak szezon végéig szerződtették Peter Limék. A Valencia borzasztó formája a frissítés hiánya, és a nehezült meccsnaptár lehet, de azért arra nincs magyarázat, hogy még égből pottyant góllal (3. percben, könyörgök) sem képesek pontot szerezni Gran Canarián. Égig ér a szar a keleti parton. Egy ideje már a bennmaradás a tét.

A Sevilla idegenbeli formája viszont tarthatja a lelket a hívekben, mivel a kétszeres EL-címvédő idén idegenben egy olyan meccset nyert meg, amelyben nem alsóbb osztályú ellenfele volt (ez a kupában történt). A bajnokságban gyűjtögetik az X-eket ügyesen kinti pályákon, de győzni még nem sikerült. Ahogy az Európa Ligában sem, egészen tegnapelőttig, amikor Bilbao leadta 1-0-ás vezetését. Ha ez nem ad lökést Emeryéknek, akkor semmi. Forma alapján az lenne várható, hogy a Sevilla végre nyer egy idegenbeli meccset, erre egy ilyen presztízstalálkozó ideális terep lenne.

Szombaton kora délután rendezik:

Real Madrid – Eibar

A Real arcpirító vereségen van túl, a Wolfsburg eléggé megmutatta, hogy kedvetlenül játszani mennyire nem érdemes, és a német csapat komoly lépést tett egy meglepetésszerű továbbjutás irányába. A Real Madrid helyezése ligán belül egyike a már rég eldőlt kérdéseknek. Elméletileg lőtávolon belül lenne a városi rivális, de a csapat és a klubvezetés sem érdemli meg, hogy a 3. helynél feljebb legyen (lásd lejjebb). A helyzetet kicsit bonyolítja, hogy a sérült Varane és az eltiltott Ramos hiányában cseréket kell játszatnia a francia mesternek (a támadósorból pedig Benzema nem lesz). Viszont ha volt pozitívum az idei Real Madrid játékában, az épp a cserékhez és a mellőzöttebb kerettagokhoz köthető, tehát nem is biztos, hogy rossz ez a királyiaknak, főleg a kisebb csapatok ellen. Zidane különben is lenyilatkozta, hogy a fiataloknak és a cseréknek szavaz bizalmat a formagörbéje szerint lefele menő, de még így is nagyon becsületes 9. helyen tanyázó Eibar ellen.

A fegyverkovácsoknál nagy meglepetések nem várhatóak, Mendilibar tudja, hogy a Real inkább a hétközi meccsére készül, de nem sok babér fog teremni ott nekik, főleg a formájuk miatt. Adrián González, a Real-legenda, Míchel fia, számára lesz egy kis érzelmi töltet is, főleg, hogy a Castilla nevelése, és eltiltásból tér vissza. Az Eibar még sosem rúgott gólt a Real Madridnak az elsőosztályban. A gyengített védelem ellen erre most több esélye lesz.

Espanyol - Atlético Madrid

Papagájföldön sosem ment az Atlétinek, most sem biztos, hogy szét fogják szaggatni soros ellenfelüket Cholóék, mivel el tudom képzelni Simeonéról, hogy a „mindig a következő meccs” elve egy kicsit módosulni fog. A bajnokságban olyan mindegy, hogy 2.-ok vagy 3.-ok lesznek (ezüst lesz belőle egyébként), de a BL-ben még tovább lehet jutni, ráadásul a Barca ellen. Jól ment a játék a Camp Nouban is, védekezésre rendezkedett be a matracos csapat, és jól is állt nekik a kontrázás. Bírói hibák is hátráltatták őket, jó esélyük van egy foggal-körömmel küzdős 1-0-ra otthon. Miért beszélek többet a jövő heti meccsről, amikor ma a Power8-ben van jelenésük? Mert Cholo biztosan nem kockáztatja felpülőfélben levő vagy éppen csak helyrejött embereit egy olyan meccsen, ahol többet veszíthet, mint amit nyer.

Ha az Espanyol tudna védekezni, határozottabban mondanám a hazai pontszerzést, amire így is jelentős esély mutatkozik.

Real Sociedad – Barcelona

A baszkok visszajutásuk óta még egyszer sem kaptak ki a Barcától otthon, és már 6-szor is találkoztak az Anoetában. A kék-fehérek legutóbb Sevillában nyertek, a Pizjuánban, ahol 13 meccses hazai győzelemsorozatot számlált addig a pontig a Sevilla. Ha küzdőszellemről lesz szó, vagy extramotivációról, akkor lehet számítani rájuk ezen a meccsen.

A Barcánál kisebb gond, hogy Suárez nem utazik ötsárgás eltiltás miatt, így elöl kell majd némi változtatás. Vannak sérültek is, így mindenkire számít a mester. Várhatóan Arda Turan kerül előre, vagy Munir. Kíváncsian várjuk, hogy megszakad-e a Sociedad irreális sorozata, vagy tovább éltetik a mítoszt.

Betis - Levante

A szombat késő este mindig jó meccset és gólokat rejt, most sem lesz nagyon másként. Adott egy jól játszó és pozitív focit művelő Betis, és egy előre nem is olyan gyámoltalan, de cserébe lassú és öreg védőkkel megáldott Levante a másik oldalon. A békásoknak a kiesés elkerülése is fontos, míg a Betis jól elvan a tabella alsó felében, de a kiesés szele kevésbé fenyegeti, mégha az eredmények nem is jöttek a legutóbbi fordulókban. Az Atléticótól benyelt öt gombóc persze sok, de egyetlen komolyabb helyzetüket be is lőtték a zöldek, nem kell őket temetni. Rubén Castro megint óriási szezont fut, a kanári csatár már 16 bajnoki gólnál jár.

Gijón - Celta

Vasárnap délben északon kezdődnek az események.  Abelardo fiai otthon legutóbb hátrányból verték 2-1-re az Atléticót, ami óriási fegyvertény volt, de utána nem sikerült győzni a Levante ellen. Ami feltűnő, hogy Halilovic milyen gyakran csere mostanában, mintha az edző tudná, hogy jobb nem beépíteni az időszakos kölcsönjátékost, inkább megoldja saját erőből. A tar mester hét hátramaradt döntőről beszélt egyébként, létfontosságú ezek közül az a 4 hazai, amennyi még maradt.

A hazai derbin döntetlenező Celta meg 20 percnyi emberelőnyét nem tudta gólra váltani a múlt héten, de így is az ötödik helyről várja a mai menetet, mivel két riválisa sem tudott nyerni (Sevilla és Bilbao is otthon botlott). Az európai helyük elég biztosnak tűnik, mostmár a legjobb pozícióért megy a lökdösődés, nem ártana, ha jövőre a csoportkör előtt nem kellene még selejtezni is a nyár végén. Berizzóék megérdemlik a sikert, nagyszerű csapat.

Villarreal – Getafe

Az ősszel a nehéz EL-meccs utáni Villarrealt a Getafe úgy verte meg otthon, hogy teljesen meg is érdemelte a győzelmet. Most azért ez kicsit másképp áll, mivel a hazai EL után a Villarreal rendszerint jobban teljesít, a Getaféra pedig nincsenek szavak, ha minden marad a régiben nagy vonalakban, a kékek készülhetnek létezésük első kiesésére a Primera Divisiónból. Aki a mesze földön híres nyílt focit produkáló Rayo ellen is alig képes helyzetet felmutatni, annak mennie kell.

A Villarreal hétközben rengeteg helyzetet dolgozott ki és puskázott el a Sparta ellen, ha hasonló mennyiségben tudnak alkotni hétvégén is, akkor Guaitának nagyon nehéz napja lesz. Egyébként Falcao után Bakambu az első csatár, aki ugyanazon szezonban 3 EL-meccsen is legalább duplát tudott rúgni.
 

Bruno Soriano a klub legtöbb meccsel rendelkező játékosa lett, Marcos Sennát taszította a 2. helyre a saját nevelésű válogatott középpályása.

Athletic Bilbao – Rayo Vallecano

A baszkok nagyon fontos meccset vesztettek el otthon európai porondon, így viszont a bajnokságban kell megverni azt a Rayót, amelyik mindenki ellen nyílt sisakos támadó focit játszik otthon és idegenben is. Valverdének fontos sérültje Laporte-on kívül nincs, mivel Sabin Merino helyettesítése megoldható feladatnak tűnik, így megint játszhat Muniain és Williams a széleken. Aduriz fáradhatatlan, az EL-ben is robotszerűen lövi a gólokat.

A Rayónál a támadó szellem mindig adott, Paco mester nem is tudná másra tüzelni a srácokat. A villámosoktól szabályos gólt is vett el a bíró a múlt hétvégén, Bilbaóban is nyertek már mérkőzést, nem is olyan régen, egyébként rendszerint sok gól esik errefele, érdemes lesz odakapcsolni.

Deportivo – Las Palmas

A Deportivo stabilizálta a helyzetét, főleg a derbin néztek ki jól Víctorék, mivel emberhátrányban nagyon magagbiztosan tartották a döntetlent, előtte pedig még fölényben is voltak adott ponton nagyobb tűzerővel rendlkező tartományi riválisuk ellen.

A Las Palmas formájára viszont nincsenek szavak. A legutóbbi 7 mérkőzésükből 5-öt megnyertek, a maradék kettőn pedig 1-1 góllal kikaptak a clásico csapatoktól. Ez irigylésre méltó, a sárgák ki is másztak a forró zónából, a bennmaradás mostmár elvárás. Ráadásul nagyon szépen játszik Quique Setién csapata, és a lelkierő is velük van, hátrányból fordítottak legutóbb a sorscsapásszerű szezont futó (és potyagóllal vezető) Valencia ellen.

Ember a talpán, aki megmondja, meddig tart a Las Palmas jó sorozata, de hogy nem logikus, hogy most megszakadjon, az is biztos.

Nagy feltámadást produkált a csapat

További hírek, érdekességek a spanyol fociról, a blog facebookján.

Az égből nem hull még a manna, de talán közelít a kánaán?

A spanyol liga kétpólusúsága a múlté, évek óta mindenki a három nagyról beszél, és ha ez így megy tovább, a jól építkező többiek is felzárkózhatnak majd. Reményeink szerint ez így is lesz. Íme, mire alapozzuk bizodalmunkat!

Tavaly ugye volt ez, amit már rég nagyon vártunk:
 

Lennebb pedig láthatjuk az idei és a jövő évi becsült adatokat. Nincs már sokáig tévéspénzből eredő aránytalanság, és status quo sem.

Boldogító látni, hogy, írd és mondd, jövőre annyi bevétele lesz a Las Palmasnak, mint tavaly az Atlétinek. Idén már kisebb a szakadék, jövőre ez az ugrás már egyenesen elsimul, és fokozatos csökkenés várható a nagyoktól kezdve a kicsik irányába.

Nem az a kérdés, hogy jó irányba haladunk-e, mert az világos. A kérdés az, hogy ez a felzárkózás elég gyors-e, mert elnézve a britek tévés pénzének mértéktelen növekedését, ez az előrelépés lehet, hogy csak egy kisebb léptékű válaszreakció a Premier League gigantikus tv-s szerződésére, és a pénzügyi fölényből következő elszívó erő továbbra is megmarad majd az angol alsóház részéről (is). Meglátjuk.

 

Zidane nyerte meg az El Clásicót a Realnak?

Real Madrid Barcelona el Clásico Zidane taktika

A spanyol futball örökrangadója után két nappal az AS.com azzal állt elő, bizony, megszerezte Zidane és stábja el clásicós feljegyzéseit! Az ügy kicsit zavaros. Maga a médium is hangsúlyozza, hitelesnek tekinti a dokumentumot, ám teljes bizonyossággal nem tudja állítani (értsd bizonyítani), hogy a mérkőzés előtti percekben(!) hozzá eljuttatott feljegyzések valóban a Real öltözőjéből származnak. A lényeg: Zidane nyerte meg, nem Luis Enrique veszítette el!

 

Első kérdésem, ki szivárogtathatta ezt ki?! Ha ez Mou idejében történik, a portugál biztos epét hány három hétig és fél Valdebebast felégeti a topo, azaz a spion kifüstöléséért. Most nagy a csend, gondolom, mivel nagy a boldogság is.

A papírfecnikből kiderül, a Real terve alapvetően Rakitic és Iniesta megfojtására, játékból történő kizárására irányult, amit a madridiak elsősorban a középpályás letámadással kívántak elérni. Úgy gondolták, ebben az esetben a Barca a pálya szélén próbálkozik majd feltörni a királyi reteszt, ahol Carvajalnak Albát, Marcelónak Alvest kellett semlegesítenie. Az MSN tagjaira a belső védők ügyeltek: Ramosnak lett kiosztva Messi, míg Pepére Neymar maradt.

Real Madrid Barcelona el Clásico Zidane taktika

A mozgási dinamikákból következett, hogy Casemiro olykor beépült a négy védő vonalába és ott próbált segíteni társainak a terület szűkítésében. A brazilnak emellett volt egy különleges feladata is: Messi visszalépéseit követve a lendületbe jövő Pulga első hullámtörőjeként is meg kellett állnia a helyét.  

A feljegyzések arra is kitérnek, ha az argentin zseni mélyen hátrajön a labdáért, akkor Suárez és Neymar berobbanásait meg kell fékezni a szél.

Messi visszalép, a szél beindul, a labda érkezik a védelem mögé.
Itt Ronaldónak kellett zárnia - sikeresen.

Summa summarum: Zidane elképzelése és terve végül bejött, az MSN kikapcsolását a Real Madrid sikeresen oldotta meg és Piqué szögletből szerzett vezető találatát végül Benzema és Cristiano Ronaldo góljaival meg tudta fordítani az El Clásicót.

30 for 30

ramos real madrid barca el clásico

Sportszakmailag aligha lehetne érdektelenebb a mai Clásico. A Barcelona kilenc tíz pontos előny birtokában és egy kőkeménynek ígérkező Bajnokok Ligája párharc előtt fogadja a legnagyobb riválist, míg a Real Madrid koncepció nélküli gépezete már inkább a következő szezonra összpontosít. A Clásico viszont Clásico. A meccs. A meccs, amelyet ha megnyersz, a félresikerült idényt is a feledés homályába taszítod.

 

A rutintalan, mégis nemes kiállású Zidane, a tutit lovagló Luis Enrique ellen. A BBC az MSN ellen. Számtalan statisztika, bűbaj foglalkozik a két csatártrió párhuzamba állításával, úgyhogy mi erre nem is térnénk ki különösebben.

Legyen bármennyire is bonyolult a szurkolók lelki világa, néha még a leggyűlöltebb rivális soraiban is találni egy-egy játékost, akit elfogad a közeg. Katalán oldalról közelítve talán mindenki szíve meglágyul Pepe, Arbeloa Casillas vagy Raúl neve hallatán. Nem csoda, hisz csapatuk ikonjairól beszélünk. Talán szeszélyesebb, talán csak komoly fenntartásokkal kezelhető, de közéjük tartozik Sergio Ramos is. Hogy emberünknek van már bőven priusza, az nehezen támadható. Könyökösök, sunyi belépők, balhézáskor a legfőbb szó-szóló. Mégis, van benne valami szerethető. Szerethető? Kedvelhető. Kedvelhető? Elviselhető. Talán a válogatottság miatt.

Ramos a napokban ünnepelte a 30. életévét, szombat este pedig karrierjének 30. Clásicójára készül. Casillas távozása után először kapitányként a Camp Nouban. Az életkor és a pályán betöltött szerep viszont felelősséggel jár. Ettől a felelősségtől joggal félthetjük Sergiot.

ramos real madrid barca el clásico

Korábbi kivételes képességű Real Madrid hátvédek, mint Fernando Hierro vagy Manuel Sanchis mutatják az utat Ramos számára. Harmincas éveikbe lépve már inkább a helyezkedéssükkel és tapasztalataikkal kompenzálták az ellenfelek kvalitásait, semmint a korábban jellemző dinamikusságukkal. Az évek csak nemesebbé tették őket, és az éles helyzetekben már inkább hagyatkoztak az ítélőképességükre. Pozíciós játék? Szabálytalanság? Lescsapda? Mindig tudták a dolgukat.

Az elmúlt két évet figyelembe véve - különösen az augusztusban megújított szerződés óta -, biztosak lehetünk benne, hogy Ramos is erre az útra lép majd. Ez pedig kérdéseket vet fel. Mindenekelőtt a fizikai paramétereit illetően. Ramos mindössze 17 éves volt, amikor debütált a La Ligában, és 19, amikor bemutatkozhatott a spanyol válogatottban. Mára klubszinten több mint 500 mérkőzés van a lábában, a címeres mezt pedig 130 alkalommal öltötte magára. Az ilyen fizikailag megterhelő karrier előbb-utóbb a sérülésekben bukik ki.

ramos real madrid barca el clásico

Jelenléte márpedig meghatározó a csapat játékát illetően, mert hátvéd létére is komoly ráhatása van a meccsek alakulására. Noha már nem védekezik olyan magasan, mint egykor, a szerelési kísérletekben (különösen a szabályosság határait súroló szerelési kísérletekben) még mindig az élen jár. Olyannyira, hogy a Real Madrid történetében ő a legtöbbet kiállított játékos. Tavaly például 22 sárga lapot mutattak fel neki 44 mérkőzésen - személyes rekord.

Ez a karizmatikus szeszélyesség az, amit Ramosnak le kell vetkőznie. A mentális érettség emelheti őt a legjobb védők közé. Az általa betöltött poszt - mind kapitányi, mind szakmai értelemben - privilégiummal jár, és ezzel együtt teherrel is. A társak számára nyugalmat, az ellenfelek számára magabiztosságot kell sugallnia.

Florentino egyszemélyes hadseregében már bizonyított. A 2014-es Bajnokok Ligája döntőjében szerzett egyenlítő góljával örökre bevéste magát a Los Blancos történelemkönyvébe. A Real Madridnak azonban most másra van szüksége. Nyugalomra elősorban. Aligha ez Ramos legerősebb tulajdonsága. Kapitányként viszont bizonyíthatja, hogy képes szintet lépni. És általa a Real Madrid is.

Memo Ochoa: Soha nem kételkedtem magamban!

Memo Ochoa Málaga interjú Javi Gracia Kameni kapussors

A brazíliai vb után villámcsapásként hatott, hogy Guillermo 'Memo' Ochoa, a mexikói válogatott kapusa a Málagához igazol. Tény, Jorge Campos óta nem hagyott mély nyomot azték hálóőr világversenyen, ám Ochoa sorsát a parádés tornaszereplés nem könnyítette meg, sőt! Javi Gracia látványos mellőzöttséggel sújtotta Al-Thani elnök által az edzőre erőltetett sztárocskát, akit a veterán Kameni mögött egy és fél szezonon(!) keresztül jegelt a bajnokságban. Mi történt? - több mint egy éve találgatja a spanyol sajtó, de a casus belli-t nem sikerült kideríteni. Ochoa 66 bajnoki és 583 nap után végre debütált a La Ligában, melyet egy interjúval ünnepelt. Ezt közöljük. 

 

 

Memo Ochoa 2014 augusztusában csatlakozott a Málagához, de csak négy hónappal később, decemberben mutatkozhatott be új csapatában. Ekkor egy Király-kupa-mérkőzésen állt a kapuba kezdőként (2014. december 3.: Málaga-Deportivo la Coruna, 1-1 ). Összesen 66 bajnokit csücsült végig a La Ligában, mire a spanyol pontvadászatban is pályára léphetett: 2016. március 5-én, Kameni  súlyos sérülése miatt a 38. percben állt be a Riazorban rendezett találkozón (28. forduló: Deportivo La Coruna-Málaga, 3-3). Bemutatkozásán három gólt kapott. Azóta két fordulót rendeztek a La Ligában, s kapuja érintetlen maradt: a Sporting Gijón és a Real Betis elleni bajnokin is csapata egyik legjobbja volt. 

Nehezen élte meg az elmúlt időszakot?

Határozott elképzelésekkel és célokkal érkeztem a Málagához, de később világossá vált, nem lesz egyszerű dolgom.  Hirtelen fagyott meg körülöttem a levegő. Nem ez az első eset, hogy ilyen nehézségekkel kell megküzdenem. Tudom, nincs más kiút, mint megtartani a lelkesedést és türelmesen várni a lehetőségekre. Világos volt az első perctől, be kell állnom a sorba, harcolnom kell a helyemért, így bizonyítva rátermettségemet az edzőnek.

Ochoa a Fiorentina ellen sokat hibázott
 

Sokan úgy gondolják, már a Fiorentina elleni szezonnyitó találkozón megbukott, ami idejekorán megpecsételte sorsát a Málagánál. Ön is így gondolja?

Ezt a kérdést a mesternek (Javi Gracia – szerk.) kellene feltennie. Sajnálom, hogy az elmúlt időszakban nem jutottam szóhoz, de sosem törődtem bele ebbe a helyzetbe. Ahogy azt az előbb is hangsúlyoztam, keményen dolgoztam, hogy a lehető legjobb fizikai állapotban érjen a lehetőség. Ha a csapatodnak jól megy, persze fel sem merül a váltás, de amikor azzal szembesülsz, hogy a nehezebb időszakokban sem kapod meg a bizalmat, az mentálisan felőröl.

Mit gondol, most eljött az ön ideje?

A várakozás nagyon hosszú volt. Néhány nagyszerű csata után, melyen remek eredményeket értünk el, a csapat bentmaradása már szinte biztosított (30 forduló után 39 ponttal áll a Málaga a tabella 8. pozíciójában - szerk.), és ez remek hír, hiszen közös munkák meghozta a gyümölcsét. Most itt az ideje kicsit bátrabban tekinteni az előttünk álló periódusra, ami bizonyára a La Rosaledát is feltüzeli majd. Ami engem illet, végre együtt játszhatok a csapattársaimmal és érezhetem a közönség szeretetét, ami az első nap óta elkísér. Ők mindig kitartottak mellettem.

Memo Ochoa Málaga interjú Javi Gracia Kameni kapussors

Mi hozza lázba inkább, egy parádés védés, vagy egy csapattársa gólja?

Természeteses a gólok. Kapusként persze akkor vagyok igazán elememben, ha levegőben úszva menteni tudok, vagy harcolhatok egy beadás semlegesítéséért, de ennek ellenére azt mondom, jobban kedvelem, ha gólt szerzünk. Betalálni az ellenfél kapujába annak a szinonimája, hogy győz a csapat. Ezért a célért dolgozunk egész héten át megfeszítetten. Csapatjátékról van szó, melynek a végén csak a diadal számít. 

          Ochoa parádés védései

Sajnálja, hogy Javi Gracia mesterrel nem sikerült beszélnie az elmúlt hónapokban?

Párszor megfordult a fejemben, hogy leülök vele, de aztán úgy gondoltam, stratégiát váltok, és csak a munkára koncentrálok. Remek vb-szerepléssel a hátam mögött, pont a felkészülés elején érkeztem a klubhoz, melynek kerete akkora már kialakult. Eleinte azt gondoltam, a mester csak kivár, hogy szokjam az új körülményeket és minél előbb alkalmazkodjam azokhoz…

Memo Ochoa Málaga interjú Javi Gracia Kameni kapussors

És?

Hát, az edző soha nem keresett, még csak hozzám sem szólt. Az egyetlen, amit tehettem, hogy folytatom a munkát és keményen dolgozok tovább. Most is csak azért játszom, mert a csapattársam megsérült (Kameni – szerk.). Teljesen egyértelmű számomra, csupán e sajnálatos eset nyitotta meg előttem az ajtót, s emiatt kerültem be a kezdőbe. De ha korábban sem kerestem a mestert, magyarázatot követelve mellőzöttségemre, most sem fogom firtatni, miért számol velem…

Javi Gracia a minap hosszabbította meg szerződését a klubnál. Ez a hír befolyásolhatja jövőjét?

A futballban minden előfordulhat. Csak annyi biztos, ma még ide köt a szerződésem, de hogy mi fog történni holnap, azt még senki sem tudja. Látnom kell, pontosan milyen szándékai vannak velem az edzőnek, de most ezzel még nem foglalkozom. Egyedül arra koncentrálok, hogy kiélvezzem a kínálkozó lehetőséget, és az előttünk álló mérkőzéseken a maximumot nyújtva tudjam segíteni csapatomat a lehető legjobb eredmény elérésében.

Memo Ochoa Málaga interjú Javi Gracia Kameni kapussors

Ha végül elhagyja a Málagát, maradna Spanyolországban?

Egy biztos, Mexikóba még nem akarok visszatérni. Elsődleges célom, hogy a La Ligában folytassam a pályafutásomat, de ha ez nem jön össze, akkor is Európában maradnék. Hosszútávra tervezek az öreg kontinensen.

Készen áll, hogy kezdőként lépjen pályára a Málagában?

Soha sem kételkedtem a képességeimben. Ha nem így lenne, más foglalkozás után kellene néznem. 

Memo Ochoa Málaga interjú Javi Gracia Kameni kapussors

Érezte a öltöző támogatását a nehezebb időkben is?

Mindannyian sokat segítettek, tisztelettel bántak velem az első naptól kezdve és éreztették, hogy én is részese vagyok a közösen elért sikereknek.

Kivel érti meg a legjobban magát?

A latin-amerikaiakkal már az első perctől kezdve egy húron pendülünk, de a napok múlásával az egész csapattal jó viszonyba kerültem. Nincs senki, akivel ne jönnék ki.

Roque Santa Cruzt többször is kiemelte a keretből. Tényleg ilyen különleges személyiség a paraguayi csatár?

Amikor beszélsz vele, egyszer csak azon kapod magad, hogy az idő elrepült. Varázslatos személyiség, aki amellett, hogy képzett játékos, roppant művel ember is: elég ha annyit mondok, hat nyelven beszél folyékonyan. El sem tudod képzelni, mennyi történet lapul a fejében! Ha csak a pályafutását nézi az ember, már az is lenyűgöző. Olyan egyedülálló futballista, akiért hálát adsz a sorsnak, hogy megismerhetted.

Memo Ochoa Málaga interjú Javi Gracia Kameni kapussors

Korábban úgy nyilatkozott, málagai pályafutásának egyik legszebb momentuma, hogy a fia az andalúz városban látta meg a napvilágot. Ő is futballista lesz?

(nevet) Hát, ha így lesz, abban biztos lehetsz, melyik pozícióban fog játszani…

Akár erőltetné is, hogy profi labdarúgóvá váljon?

Dehogy! Azzal foglalkozik majd, amihez kedvet érez.  Az egyetlen dolog, amit a családom tagjainak kívánok, az az egészség. Ez ugyanis az egyetlen módja annak, hogy te magad dönts a sorsod felől.

 La Liga 30. forduló - Mi lesz veled La Coruna?

La Liga 30. forduló Barcelona Real Madrid Atlético Madrid Valencia Sevilla Villarreal

A hétközi európai hepaj után halad tovább a bajnokság és már lassan mondhatjuk, hogy már a harmadik etapban járunk, még 8 kanyar van hátra a célegyenesig, úgyis elkezdődött a Forma-1. Boldogok lehetünk egyébként, az összes spanyol csapat, amelynek volt esélye a továbbjutásra, az tovább is ment, a Valencia csak azért hasalt el, mert spanyol volt az ellenfél. Nézzük mi vár ránk a liga ezen fordulójában, két rangadóval a végén: 

 

Sporting Gijón – Atlético Madrid:  Egyre igazságtalanabb a sors a piros-fehérekkel, már ami a Gijónt illeti. Lassan minden fordulóra jut egy játékvezetői tévedés a Sporting kárára, ami végül mérkőzéseket dönt el, ahogy Abelardo nyilatkozta a Granada elleni mérkőzés után, meglopták a csapatát. Ebből a rossz formából hamar ki kell lábalni, mert elkezdett focizni a Granada és a Levante is, ráadásul ez a két rivális nyerhető mérkőzést játszik a fordulóban. Ez Choloék ellen talán az egyik legnehezebb feladat, de ne felejtsük el, hogy a matracosokban bőven van kedd óta kilométer és az első meccsen is megszenvedtek a Sportinggal.

La Liga 30. forduló Barcelona Real Madrid Atlético Madrid Valencia Sevilla Villarreal

Mióta a fia Oscart nyert, szárnyal a pályán.

Granada – Rayo Vallecano: Véres háború várható Andalúziában a kihullás veszélye ellen. A két 27 pontos csapat közül a Granada áll jelenleg valamivel jobban formailag. A darazsak ellen szól az is, hogy 14 idegenbeli mérkőzésből mindössze egyszer sikerült diadalmaskodni. A Granada zsinórban harmadik alkalommal maradhat veretlen hazai pályán, de nélkülöznie kell azt a David Barralt eltiltás miatt, aki a télen érkezett, de már több piros lapnál jár, mint találatnál.

Real Sociedad – Las Palmas: A kanárik egyszerűen minden dícséretet megérdemelnek. Oda-vissza zseniálisat meccseltek a két gigásszal, otthon Sevillát, aktuális ellenfelet vertek (Goodbye David!), három pont a Madrigalból, egy a Mestallaból. Ha így tepernek a következő fordulókban, szinte biztos, hogy jövőre is kell az ellenfeleknek a Kanári-szigetekre utazniuk és hát ki nem akar oda utazni. A szigetlakókkal ellentétben a Soci mostanság csak keresi önmagát, legutóbb szűk egy hónapja nyertek egy baszk derbit. Az ezt megelőző győzelmi sorozatnak  köszönhetően jöttek föl a felsőházba és zárkóztak 10 pontra a még EL selejtezős Celta mögé. A papírforma azt mondatja velem, hogy ezt most végre behúzza a txuri urdin, de a Las Palmas az nem ilyen félvállas cucc. Pont ugyanennyire benne van a vendégsiker is.

La Liga 30. forduló Barcelona Real Madrid Atlético Madrid Valencia Sevilla Villarreal

Ezt a kézmozdulatot is a Las Palmasnak köszönhetjük még novemberről.

Deportivo – Levante: Amennyire hihetetlen volt a Depor előző félévi szárnyalása, annyira nem hiszem el ezt a mélyrepülést. A legutóbbi 15 mérkőzésből egyet sikerült csak megnyerni, ez a győzelem pedig valahol ennek a szörnyű sorozatnak az elején van. Így pedig már hátrafele kell pillantgatni a tabellán, hat pont választja el a galíciaiakat a kiesőzónától. A Levante szintén nem büszkélkedhet a formájával, de a játékuk alapján azért nem lehetetlen a küldetésük. Kihasználva a Depor gyenge formáját akár a közvetlenül a piros vonal alá ugorhatna előre a békasereg. Lucas Péreznek pedig kellene nyomnia egy kemény hajrát, hogy a csapatot és az EB esélyeit életben tartsa.

Betis – Málaga: Juan Merino érkezése óta csupa öröm az élet Sevilla zöldövezetében, a Pepe Melt váltó tréner érkezése óta továbbra is csak az a Sociedad elleni vereség árválkodik ott, formában még a rivális Sevillát is hazavágják jelen pillanatban. Ezúttal osztályharcot kell vívni a Málagával, amely egy győzelem esetén ellépne a Betistől, ellenkező esetben azonban helycsere történik. Ha az előző mérkőzésnél megemlítettem a gólerős hispán befejezőket, akkor Rubén Castro mellett sem mehetünk el, aki szintén mindent megtesz azért, hogy nyáron ott lehessen Franciaországban. Nem lennék Del Bosque, elég hülyén is néznék ki azzal a bajusszal…

Espanyol – Athletic Bilbao: Galca még mindig tartja a frontot a perico kispadján és úgy tűnik jó döntés volt a megtartása. Önmagukhoz képest jó tempót diktálnak, viszont a Bilbao más súlycsoport, mint a közelmúlt ellenfelei. Az Athletic félgőzzel is továbbment hétközben a Valencia ellen, Isten keze elég volt a negyeddöntőhöz. Így kérdés, hogy milyen ritmusban térnek vissza a bajnoki kerékvágásba, abba a stadionba, ahol legutóbb valamikor még az előző évszázadban nyertek. Ha a történelmet nézem akkor Espanyol, ha a játékoskeretet, akkor Bilbao, ha meg a jelen formát akkor „az kizárt dolog mert nem tudom…”

La Liga 30. forduló Barcelona Real Madrid Atlético Madrid Valencia Sevilla Villarreal

A férfi a Bilbao Basketből: Markel Susaeta.

Villarreal – Barcelona: Olyant jelenthetünk ki, hogy a Barcelona és a Real Madrid is rangadót játszik a jelen fordulóban, azonban nem egymás ellen. Das ist bohócliga már megint…Azt is fontos megemlíteni, hogy egyik gigász ellenfele sem az esélytelenek nyugalmával lép pályára. Jelen esetben a Villarrealról van szó, amely simán negyedik még mindig és Európában is szépen menetel a kisebbik kupasorozatban. Gyorsan hozzáteszem, hogy a Barcelona legyőzését nem tudták 2008 óta reprodukálni, mégis talán most van a legnagyobb esély arra, hogy megfogják a fékezhetetlennek vélt katalán armadát. Ne számítsunk látványos futballra a tengeralattjárótól, vélhetően a stabil védekezés és az erre épülő kontrák fogják jellemezni a sárga mezes amigokat a gyepen. Az MSN-nek hatalmas erőpróba következik, az Atleti mellett a félsziget legkeményebb védelmével néz szembe az Európát rettegésben tartó triumvirátus.

Valencia – Celta Vigo: Mindig egy icipicit úgy tűnik, hogy a Valencia képes túllépni önmagán és képes nagyon jó futballra, de aztán jön egy nagyobb, fontosabb mérkőzés és megint minden borul. A csütörtöki európai harc a Bilbao ellen épp egy ilyen fellángolás volt és ha nincs az olasz spori hatalmas hibája, nem kizárt, hogy a továbbjutást is elcsípi a Neville - sereg. Jézusom ez leírva is borzalmas. A fél világ nem is tudja sírjon-e vagy nevessen az önkritika nélküli Mr. Rögeszmén. Akik pedig érzelmeket próbálnak oszlatni, azok a kelták lesznek. Nolito visszatérésével újra rátalált a helyes útra a Celta és nagyon jó irányba halad afelé, hogy a két éve csak üldözött hetedik hely magabiztosan meglegyen. De lőtávolon belül van még a negyedik is, hogy elrugaszkodjunk a talajról. Az első meccs novemberben 1-5-ös végeredményt hozott, amelyet méltán nevezhetünk a szezon legnagyobb meglepetésének. Suprise reload!

La Liga 30. forduló Barcelona Real Madrid Atlético Madrid Valencia Sevilla Villarreal

"Nem tehetek róla Mónika, idegállapotba vótam!"

Real Madrid – Sevilla: Az utóbbi évek legförtelmesebb Real Madridja az, amelyet láthatunk a képernyőn fordulóról fordulóra, talán a 2009-es volt még ennyire gyenge előbb Bernd Schusterrel, majd Juande Ramosszal. A Marca egyik újságírója szerint nem az edzők munkásságával van a probléma, Zidane elégedetlen a gárdával, ám szavai a falról verődnek vissza. Csoda, hogy nem pirosodik az arca ennyi verbálsugárzástól. Úgy tűnik a Bajnokok Ligájában még állni is fog a csapat, a Wolfsburgot már csak legyűrik, de sokat ne várjunk. A jelenlegi ellenfél is erős és képes egy mérkőzésen jobb lenni a Madridnál. Egyetlen dolog szól a Sevilla ellen, az pedig a vendégszereplés. Továbbra sincs győzelme idegenben Emery gárdájának, ami mostanra kezd betegessé válni. A nagy számok törvénye alapján van mitől tartania a Sevillának, ahogy a mutatott játék alapján a királyiak sem lehetnek nyugodtak.    

La Liga 30. forduló Barcelona Real Madrid Atlético Madrid Valencia Sevilla Villarreal

Nem csak a kispadon, egyébként is gáz van Madridban.

La Liga, 29. forduló: Csodafejesek

La Liga 29. forduló összefoglaló

Hatalmas meglepetés nem történt a hétvégén, hacsak az nem, hogy a Valencia lehúzta a gyufát a városi derbin a tökutolsó Levantétól. Most úgy tűnik, míg Gary-fiút a futball istene kitanítja a mesterségre, a denevérek már a Segundában fognak villogni. (Yes we can - na persze... - ezen röhög már a fél világ) A játéknapot  a bombafejesek tették felejthetetlenné: Saúl (Atleti), Escalante (Éibar) és Casemiro (Real) is remek bólintással segítette csapatát pont(ok)hoz. Kattintás után videóösszefoglalók!

 

 

Málaga-Sporting Gijón, 1-0

A Sporting szabadesésben zuhan tovább a Segunda felé: az asztúriaiak nyolc forduló óta képtelenek nyerni. A Málaga legjobbja a Kamenit helyettesítő Ochoa lett - legalábbis a szurkolói szavazatok szerint. Minden dicséret ráfér a mexikói kapusra, így innen mi is hátbaverjük! Juanpi gólja parádés. A Sporting többet érdemelt volna...

Barcelona-Getafe, 6-0

A culék felszántották a Getaféval a Camp Nou gyepszőnyegét. A találkozóról mindent elmond, hogy a vendég madridiak a második félidő 19. percében veszélyeztették először Bravo kapuját. A hazaiaknál Munir, Neymar (2), Messi és Arda jegyeztek találatot (az első Juan Rodríguez öngólja volt). A Pulga - nem a mienk - ismét kihagyott egy tizenegyest..., ezzel a Barca új rekordot állított fel: soha ennyi tizenegyest csapat nem hagyott ki a La Ligában, mint a katalánok a most futó szezonban. Mivel megy a szekér, speciel ezt most mindenki leszarja.

Celta Vigo-Real Sociedad, 1-0

Iago Aspas megcsinálta a Balaídosban is: a Madridnak lőtt találata után újabb átemelős gólt szerzett a csatár, s ez most három pontot ért az európai kupaindulásra gyúró keltáknak. Golaaazzooo!

Atlético Madrid-Deportivo, 3-0

A Barcát üldöző Atleti negyedik sikerét érte el zsinórban, míg ellenfele, a Depor 13 bajnoki óta képtelen nyerni. Saúl egyre jobb és jobb a matracos seregben. Micsoda fejes!

Las Palmas-Real Madrid, 1-2

A Madrid a Kanári-szigeteken is nagyon keveset mutatott: a kiesés ellen menekülő kanárik a frászt hozták a rotáló Zidane csapatára. A királyiakat egy 89. percben bestukkolt Casemiro-fejes mentette meg a kudarctól, de a három pont ellenére is égés a "szigetországi" kaland. Két szögletgól mellett csupán helyzetecskék az újonc ellen, ez nagyon vékony, még akkor is, ha tudjuk, sokan megszenvedtek már Gran Canárián, köztük a Barca is. A mutatott játék alapján a Setién-gárda bentmaradhat.

Rayo Vallecano-Éibar, 1-1

Az adok-kapok vége igazságos döntetlen, ami a Rayo helyzetében kellemetlenebb. A darazsak helye még nem biztos a Primera Divisiónban, így a vezetés megszerzése után illett volna behúzniuk a három pontot... Escalante bombafejes után csak csettinteni lehet!

Levante-Valencia, 1-0

Gary-nek ismét lenyomott egy sallert Futball-isten, mert az angol képtelen tanulni hibájából: a 130 millió eurós kísérletezésének újabb "eredménye", hogy a Valencia a városi derbin kikapott a tökutolsó Levantétől. A Valenciának az első félidőben kidolgozott két helyzetén kívül nem volt kapura lövére - ugye értjük, a kieső ellen, a Valenciának... Gary, most már tényleg takarodj! A Granota előtt le a kalappal.   

Sevilla-Villarreal, 4-2

Sokat ígért előzetesen és nem nyújtott kevesebbet a Submarino sevillai fellépése. Lüktető ritmus, remek gólok, élvezetes játék! Emery csapata ugyan előnybe került (Gameiro elviharzása után Iborra passzolt a kapuba), de a sárgák Bakambu duplájával a szünet előtt fordítottak (Bakambu hétközben a Leverkusennek is kettőt vert). A fordulás után Victor Ruíz öngólja visszaadta az andalúzoknak a reményt, akik Konopljanka bombájával később ismét vezetést szereztek. A Villarreal ezt követően feltámadt, s Banega kiállítása után átvette az irányítást, de helyzeteit nem tudta kihasználni, így a végén Reyes bevitte a kegyelemdöfést.

Athletic Bilbao-Real Betis, 3-1

Sabin Merino duplájával és Mikel Rico bombájával a baszkok kikloffolták a verdiblancót a San Mamésban.

Hétfőn rendezték:
Granada-Espanyol, 1-1

A tabella állása 29 forduló után:

La Liga 29. forduló összefoglaló

La Liga, 28. forduló: Építők és rombolók

Csúcsdöngető Barcelona, jövőt építő madridiak, dobogóról álmodozó Villarreal, Európáért hajtó Bilbao-Sevilla-Celta kombó, töketlen Valencia, és az életéért küzdő hátsó hatos a mai kínálatunk a spanyol liga étlapján. Hajtás után a 28. fordulóval megkezdődik a végjáték. 

 

Real Madrid - Celta Vigo

Perez egy idióta. Tudom, lerágott csont az egész, de aki elküldi Carlo Ancelottit, majd kinevezi a helyére a „mikutyánkkölyke” Benítezt, hogy aztán egy tehetséges, de rendkívül rutintalan edzőt ültessen egy épp elbukni látszó szezon közepén a Real kispadjára, arra nincs más megfelelő szó, mint az idióta. Zizou elott adott a feladat és az esély: felépíteni egy új, szilárd alapokon nyugvó Realt, amely méltó ellenfele lehet a tempóelőnnyel bíró és okosan építező Atleticónak, valamint az állandóságot maga mellett mondható Barcelonának. A franciáról a vélemények persze megoszlanak. Bár a csapat imádja, és motivációval sincs gond, a legnagyobb szinten nem képes megadni azt a taktikai tudást a játékosainak, amivel a csapat magához ragadhatná a gyozelmet egy-egy kritikus pillanatban. Hogy ez igaz, vagy sem, arról rögtön meg is győződhetünk a Celta elleni nyitótáncon, ahol bár nem egy top kategóriás ellenfél lesz a „partner”, de hazai vizeken egyértelmuen taktikailag a vigói osztag az egyik legkeményebb dió. Berizzo újra számolhat az Orellana – Aspas duó mellé a Barca által körbeudvarolt Nolitóval is, ráadásul a középpályás sor is szinte hiányzók nélkül bevetésre kész. A Bernabéuban további negatívum Ronaldo buta nyilatkozata, Modric és Kroos kiesése, valamint a tény, hogy a Real jelenlegi állapotában nem legyőzhetetlen feladat a liga első 5-6 csapata számára. A pro oszlop alatt is akad olvasnivaló, hisz Marcelo és Bale zöldet kapott, azt pedig – mint a spanyol labdarúgás szerelmesének - kifejezetten öröm látni, hogy Zinedine szemrebbenés nélkül jelöl régnemlátott, sajátnevelésű fiatalokat a kezdőcsapatba. Mayoral és Lucas Vazquez is meglepően éretten és bátran fociztak a Levante ellen Ronaldóék oldalán. Van mire építeni tehát Madridban, a kérdés azonban örök: Lesz is rá ideje a francia legendának? 

Madridban csak a szépemlékű BL maradt

Villarreal - Las Palmas

Aki kevésbé ismeri a Marcelino munkásságát, az tán kissé meglepődve szemléli a Villarreal idei kiváló szereplését. Az idén 50 éves mester mindazok ellenére, hogy a szezon eddigi részét állandó sérülésekkel küzdötte végig, az Európa Ligában kiütötte a Csizmaországban remeklő Napolit és jelenleg a fix negyedik helyen szeli a tengeralattjáróval a spanyol habokat kőhajításnyira a Realtól. Jaume Costa és Musacchio visszatérnek a hétvégén, így már csak Dos Santos és Samu Castillejo maródi, azaz a szezon legfontosabb részére minden alkatrész a helyére kerülhet a kisvárosi mintaklubban. A Las Palmas azonban nem lesz egyszerű falat. Az újoncok miután kissé megszorongatták a Barca tökeit sikeresen lenyomták idegenben az Eibart, majd egy nagyon sima meccsen felpofozták a Getafét is, amivel egypontos (lépés)előnyben vannak az utolsó hármassal szemben. A játékuk látványos, intenzív, tele remek és gyors megoldásokkal, de mint mondtuk, a Madrigalban sem kutyaütők kergetik a labdát. Akár a hétvége leglátványosabb meccse is lehet ebbol.

Getafe - Sevilla

A Getafe olyan mint a férfi WC: minél tovább nézed mi folyik odabenn, annál csúnyább dolgokat látsz. Az évközi fellángolást követően megint a kiesőzóna felé zuhan a csapat, amelyből hiányzik az állandóság, játékosság, stílus, stabil háttér, tiszta elképzelés… minden. Kiesni (talán) nem fognak, de ez a fajta játék a tűzzel senkire sem lehet jó hatással a kertvárosiaknál. A vendégek – hiszed, vagy sem – még mindig nem nyertek idegenben, ami Emeryt ismerve több, mint (ciki) meglepő. De mikor, ha nem most? A Getafe utoljára januárban szerezte meg a három pontot a még náluk is siralmasabb Espanyol ellen odahaza, ráadásul az új lökést ígérő - és jó igazolásnak tűnő - Álvaro Pereirát már az első meccsén kiállították. Emery megtöri az átkot(?).

Use the force, Etxegoien!

Deportivo La Coruna - Málaga

Javi Graciáért imákat mondtunk, már-már könnyeket is ejtettünk, de a Malaga vezetősége (még ha egy nagy rakás kutyaszar is van a palacsintájukban) végig kitartott mellette, aminek meg is lett az eredménye. Év elején akinek valamirevaló értéke is volt eladásra került,  Javi Gracia meg csak állt, és izzadt a partvonalon, mint majom a kufferban. Hogy lesz ebbol csapat? Hát így, kéremszépen. Megfelelő türelemmel a maguk szintjén gyilkos kis gárdát faragott megint a Malagából. Európa ebből nem lesz, de már attól sem kell tartanunk, hogy seggen csúsznak a segundába. Az utóbbi időben igaz megroggyant a malagai szekér valaga, de a játékuk már rég nem azon a tanácstalan „bazdelőremajdösszeszedivalaki” stratégián alapul, amit az első néhány fordulóban láthattunk. Hazai oldalon Victor csapata is kissé beragadt (utosló tizenegy mérkozésen 6 pont – mind döntetlen), aminek következtében a hatodik helyről a tizenkettedikig pottyantak, így a Riazor nagyérdeműje arra vár, hogy a Depor legenda újra visszatérjen az alapokhoz. Gond nincs, kapkodni nem kell, de ha La Coruna városa nem akarja kicentizni, ahogyan tavaly is a Camp Nouban, még nyolc-tíz pontot kell begyűjteniük a biztos bennmaradáshoz. 

Volt, aki bundát kiáltott.. (pedig)

Real Betis - Granada

Lélegzetvételnyi időhöz jutott a Betis. A csapat végre úgy fest összeállt, ezzel pedig jönnek is a győzelmek, mielőtt még azonban elkapná a zöld-fehéreket a túlzott optimizmus, nem árt egy óvatos pillantást vetni a hátralevő meccsekre. A lejátszandó 10 fordulóban olyan ellenfelekkel kell még hajbakapniuk, mint a Bilbao, Atletico, Malaga, Celta, Sevilla és a Barcelona. Jó hír, hogy közben jön egy-két „gyengébb” játékerőt képviselő csapat, de ha jót akar Juan Merino, úgy elfenekeli a Jekyll és Hyde teljesítményt mutató Granadát, ahogyan nem szégyelli. A vendégek négy elbukott meccs után új edzővel a kormányrúdnál nyertek kettőt, - utóbbi ráadásul kiesési rangadó volt - így El Arabiék már a következő három bogyóra fenik tőrjeiket. Montoya sérülése után úgy fest visszatér a sevillaiak kezdőjébe, míg a másik oldalon mindenki bevetésre készen várja az ütközetet, ahol az x nem (elég) jó senkinek.. Fun fact: a Betis nyert a legkevesebbszer odahaza az idei szezonban. 

Eibar - Barcelona

Az Eibar akár rágós kis falat is lehetne a Neymar nélkül felálló Barcelonának, ha nem most lenne a randi. A katalánok minden fronton harcban állnak, a „rekordhajhász” Luis Enrique pedig elérkezve a szezon legfontosabb részéhez, szépen lassan csúcsformára pörgetné játékosait. Az eleje kissé döcögős lesz az Ipurua nem éppen tükörsima gyepén, de nehéz elképzelni, hogy az aktuális formában lévő baszkok (utóbbi hat meccsen egy győzelem) fogják feltartóztatni a hónapok óta veretlen vendégeket. Érkező oldalon még a pihentetés sem kötelező, mivel utána egy hét szünet következik, ami elnézve Suarez és a brazil fenegyerek helyzetkihasználását nagyon jókor jön. Kemény lesz, de legalább kettővel számolhatunk majd közötte vendég oldalra.

Az Eibar elnöki páholya (nem)

Real Sociedad - Levante

Függetlenül a tabellán elfoglalt pozíciójuktól még mindig tartom, hogy Eusébio Sacristán a legjobb dolog, ami a Sociedaddal történhetett. Veláékba visszatért a harci kedv, amit rendkívül okosan használ a Barca B-től menesztett szaki. Letámadás, intenzitás, látványos gólok és szabad támadójáték formába lendülő Jonathassal az egyik oldalon, Guisseppe Rossi visszatérésétől és a kaput mostanság egyre nagyobb sikerrel eltaláló Deyversontól új erőre kapó Levante a másik oldalon. Érveket tudunk hozni mindkét csapat mellett, de pálcát nem törünk, csak annyit mondunk, a Levante rendkívül biztató játéka miatt háromesélyessé nőtt a párharc.

Sporting Gijon - Athletic Bilbao

Granadában csalásról szónokolt a lelátóra zavart hókuszpók, talán jogosan is, mivel érezte, nagyon fontos három pontot vettek el(?) a csapatától. Nem dőreség azt állítani, hogy bajban vannak Sanabriáék, de egyrészt a vége még nagyon messze van, másrészt a tíz fordulóból még négy-öt alkalommal játszanak a jelenleg hátsófertályhoz közeli ellenfelekkel, azzal pedig mindenki tisztában van, hogy Abelardo hallani sem akar a segundáról. A Bilbao, miután hosszabított Valverdével, nyugodtabban vonatozhat az újonchoz, akiket ősszel egy sima hármassal küldtek haza. Raul Garcia teljesen fitt, Aduriz még mindig vadállat formában tolja, így már csak Boveda, Inaki Williams és Ibai Gomez visszatérése miatt lehet kérdőjel a baszk fejekben. A Sportingnak pontok kellenek a bennmaradáshoz, az Athletic Bilbaónak pedig pontokra van szüksége, hogy a nemzetközi álmok továbbra is életben maradjanak.

Szia széparcú!

Valencia - Atlético Madrid

Diego Alves visszatérésével a hőn áhított győzelmek is rámosolyogtak a Mestallára, de ma olyan verést kapnak Cholo marcona vitézeitől, amilyet még a ködös Albionban sem látott senor Neville. Az angolnak meggyőződése volt, hogy amint jön az első győzelem, onnantól a szekér is megindul felfelé. Nos, jelentjük igaza lett, hisz azóta a bizonyos Espanyol elleni gyozelem óta kilenc pontot sáfárkodott össze a Negredo vezette csapat, hol mákkal, hol szép játékkal. A kiesés rémisztő és egyben komikus szele ezzel talán végleg el is hagyta a denevérbarlangot, de még mindig óriási a szakadék a Valencia játékosainak jelenlegi teljesítménye és valós tudása között. A vendégeknél Simeone köszöni szépen, erős kézzel tartja a gyeplőt a második helyen. Az argentin mindazon túl, hogy újra csúcskategóriás csapattá kovácsolta az Atleticót, baromi okosan felépítette a jövő csapatát is, amelyben megfelelően van elosztva a tehetség és rutin. Bármennyire is szeretjük Gary 5-10 perces elemzéseit, bármennyire tisztában is vagyunk a csapatában rejlő képességekkel, Cholóék ezt röhögve fogják bekarmolni.
 


Espanyol - Rayo Vallecano

„Oké, ezt most kibekkeljük!“ – a mondat ami sosem hallasz őrült Paco szájából. A mentalitásával és győzni akarásával nehéz lenne elképzelni, hogy valaha is egy európai elitklubnál kap majd szerepet, de a Rayónál valamelyest ő is a körülmények áldozata, amelyet a televíziós pénzek újraelosztásával reméljük, mérsékelni tud majd. A hazai sarokban helyet foglaló Espanyol azonban tényleg egy óriási kérdőjel. Ránézésre nem rossz csapat, de új edző, nagyravágyó tervek ide, vagy oda, ez egyszerűen katasztrófa. Caicedo kínlódik, a csapatban nincs meg az összhang, a román mester pedig úgy fest a Barca elleni motivációs beszédek során minden tüzifát elhasznált. A hétközi fordulóban újabb dupla kiállítás súlytotta Jemezéket, ami azt jelenti, hogy az eddig is rakat hiányzóval küzdő csapatból tíz játékosra nem számíthat majd a kopasz. A taktika szempontjából ez persze tökmindegy, Paco nekirohan majd a Canast is nélkülöző hazaiaknak, akik mostanában nem nagyon bírják a nyomást.  
 

La Liga, 27. forduló: Paco nem látott bírót

27. forduló csütörtök Barcelona Granada Rayo Vallecano Sporting Gijón Real Betis Espanyol bírói hibák

A 27. forduló záró, csütörtöki játéknapján nyert a Barcelona, a Granada és a Real Betis. Hiába Messi mesterhármasa, Vargas bődületes szabadrúgás gólja, a játéknap a bírói alakításokról marad emlékezetes.

 

Rayo Vallecano-Barcelona, 1-5

Messi mesterhármast szerzett, de az argentin teljesítményét Bikandi sporttárs fellépése el tudta homályosítani: a bíró finoman szólva sem volt a helyzet magaslatán, rossz döntések sorozatával sújtotta a darazsakat (Llorente kiállítása (jó mondjuk szépnek, nem volt szép), Neymar leshelyzetének továbbengedése, a tizenegyesnél Busquets szintén lesen állt, amit nem vett észre, stb.). A gólcsapot Rakitic nyitotta meg, aki Juan Carlos  bosszantó hibáját kihasználva passzolt a kapuba. Ezután Messi mesterhármasa következett, ami közé Manucho fejese még befurakodott, végül Arda adta meg a kegyelemdöfést. A Rayo kilenc játékossal fejezte be a csatát. Győzelmével a Barca már 35 mérkőzésre növelte veretlenségi sorozatát. Suárez tizenegyest hibázott, így a büntető-mumus tovább szórakoztatja a culékat: a katalánoknak eddig megítélt 13 tiziből csupán 7-et tudtak értékesíteni. A lefújást követő sajtótájékoztatón Paco Jemézt, a hazaiak mesterét megkérdezték, mit gondol a bíró teljesítményéről, amire a tréner félreérthetetlen választ adott: "Bíró? Én ma nem láttam egyetlen bírót sem a pályán..." 

Granada-Sporting, 2-0

Alacsony színvonal, kevés helyzet - ez jellemezte a kiesési rangadót, melyen a bíráskodás szintén elmaradt az elvárttól. Először a spori les címen, tévesen nem adta meg Sanabria vezető találatát a vendégeknek, majd könnyű síppal befújt egy tizenegyest a Granadának (El Arabi nem hibázott), ami után a kiakadt Abelardót elzavarták a padtól - ez volt a Sporting mesterének első kiállítása edzői pályafutása során.  Később a vendégek emberhátrányba is kerültek, így minden esélyük elszállt a fordítása, pláne akkor, amikor Success is bevette az asztúriaiak kapuját. (Micsoda mákos, mamlasz gól volt ez, istenem!) A 22. forduló óta győzni képtelen Sporting elvérzett a Los Carménesben és helyet cserélt a három pontot behúzó Granadával a tabellán, mely José Gonzálezzel eddig csak nyert. Zsinórban két diadalnál járnak. 

Espanyol-Real Betis, 0-3

A perico pár szárnycsapás után újra földbe állt saját közönsége előtt: a Betis végig uralva a mérkőzéset, Rubén CastroPezzella és a bombagólt lövő Vargas  találataival meggyőző diadalt aratott. A Real Betis 5 forduló óta veretlen: két győzelem, három döntetlen a mérlege.

A tabella állása 27 forduló után:

27. forduló csütörtök Barcelona Granada Rayo Vallecano Sporting Gijón Real Betis Espanyol bírói hibák

Időgép: debütál Santiago Bernabéu

Santiago Bernbéu bemutatkozás Real Madrid

E rovat keretén belül időről-időre felcsapjuk a spanyol futball históriás könyvét, hogy megénekeljük e csodás sportág egy-egy kiemelkedő pillanatát. Most 1912. március 3-át állítunk be a Delorean műszerfalán, hogy ott legyünk Santiago Bernabéu madridi bemutatkozásán. Indulás!

 

A Real Madrid, akkori nevén Madrid F. C., egy barátságos mérkőzésre készült a Manzanares folyó mellett található Pradera del Corregidor pályán. Az ellenfél az English Sports Club volt, melynek legyőzése presztízskérdést jelentett. A fontos megmérettetés ellenére a Madrid csak 10 emberrel tudott megjelenni, mivel az együttes csatára, Sotero Aranguren nem ért rá...  Amikor a csapat hátvédje, a civilben orvos Marcelo Bernabéu szembesült a problémával nem tétovázott, a nézők között megkereste kisöccsét, a mindössze 16 éves Santiagót és leparancsolta az öltözőbe. Legalább legyünk meg! - mondta. 

Santiago tehát beállt. A bal szélső pozíciójában szántotta végig a mérkőzést, melyet végül a Madrid nyert, köszönhetően a siheder játékos győztes góljának (előtte Machimbarrena és  Vickerstaff zörgetett hálót). Innen már nem volt megállás: Santiago Bernabéu a Madrid egyik ikonjává vált. A spanyol polgárháború után a Real Madrid elnöki székét foglalta el. Több évtizedes regnálása alatt (1943-78) a klub felnőtt Európa elitjéhez. 
 

Madrid F.C. - English Sports Club, 2-1
A Madrid felállása:

Clavet; Dieste, Marcelo Bernabéu; Machimbarrena, Marrón; Sixto López, Luis Saura, Suárez, Julio Chulilla és Santiago Bernabéu.

süti beállítások módosítása
Mobil