Nem lesz sztrájk! - hirdették a spanyol lapok csütörtök délben, miután a spanyol legfelsőbb bíróság illegálisnak ítélte meg a beharangozott tüntetést. A történet rendkívül egyszerűen, néhány mondatban is prezentálható, ugyanakkor a megoldás – az emberi hülyeségnek büszkeségnek köszönhetően – baromira összetett. Hajtás után némi fejtágítás a sztrájkról, majd a 37. forduló meglepően sok tétmeccsel.

Mint tudjuk, az RFEF (spanyol futballszövetség) – mivel a spanyol sportminisztérium kihagyta őket többek közt a TV jogokról szóló törvény megalkotásából – május 16-án felfüggesztette az országos futballsorozatot Spanyolországban. A két fél között már régóta megy a civódás, és Villar (az RFEF elnöke) még januárban megígérte, hogy ha továbbra is ilyen lesz a kormány hozzáállása, lehúzza a liga rolóját.

Javier Tebas (LFP) - Luis Rubiales (AFE) - Angel Villar (RFEF)

A minisztérium által meghozott törvény egyébként arról szól, hogy a spanyol liga a 2016/17-es szezontól központilag adná el a TV-s jogokat német és angol mintára, ami azt jelentené, hogy a kisebb csapatoknak is jelentősen több pénz jut majd. Az LFP (spanyol profi liga) természetesen támogatja a régóta várt törvénymódosítást, tehát ők szépen felsorakoztak a spanyol sportminisztérium mögé, azonban az RFEF sem maradt egyedüli ellenállóként. Az AFE (a hivatásos labdarúgók érdekvédelmi szervezete), akik igazán megérdemelnének némi részesedést a tortából, szintén bejelentették részesedési igényüket, s bár az indítékuk teljesen más, de beálltak Villar elnök mögé. (Az AFE elsődleges feladata az, azon túl, hogy jogi segítséget nyújt a labdarúgók számára klubjukkal vagy a szövetséggel szembeni vitás kérdések esetén, hogy a szerencsétlenül járt sportolók karrier utáni lehetőségeit, életkörülményeit javítsa átképzésekkel, tanulás támogatásával, stb.) 

A hab a tortán, ami az egész helyzetet még jobban bonyolítja, az a Javier Tebas (LFP) és Villar (RFEF) közötti, a spanyol sajtó által csak finoman mély ellenszenvnek titulált viszony. Az mindenki számára bizonyos volt, hogy az egész országra kiterjedő sztrájk bejelentése finoman szólva is túlzás volt, s mivel a két (négy) fél között lehetetlennek tűnt a megegyezés (RFEF, AFE vs. LFP, Spanyol Sportminisztérium), a spanyol legfelsőbb bíróságnak kellett kezébe venni a liga sorsát. 

Csütörtök délben aztán - micsoda meglepetés - érkezett is az ítélet, az AFE és az RFEF jogtalanul szervezte a sztrájkot, így a hátralévő két fordulót és a spanyol kupadöntőt haladéktalanul le kell játszani. Természetesen a történetnek ezzel még nincs vége, de mi nézők talán nem kell, hogy továbbra is részesei/károsultjai legyünk ennek a színjátéknak. Nem hiába mondják arrafelé, "a spanyol labdarúgást zsenik játsszák, de idióták irányítják".

Jöjjön a 37. forduló:

Hogy senki ne kerüljön hátrányba a kialakult cirkusz miatt, a bíróság úgy döntött, a fordulót az összes csapat ugyanabban az időpontban kell, hogy lejátssza (vasárnap, 19:00). Ez alapján természetesen mi nézők szívjuk meg a dolgot legjobban, hisz az eredetileg négy naposra tervezett játéknapot 2 óra alatt lezavarják a csapatok, de legalább lesz miért/kikért szorítani, szóval tessék választani... , ha tudtok:

Atletico Madrid - Barcelona

Kezdésnek máris itt a forduló rangadója, ahol a Barca akár bajnoki címet is ünnepelhet a játéknap lefújásakor. A sors fintora, hogy a tavalyi szezonban az Atletico épp a Camp Nouban biztosította be az elsőségét, s nyerte meg a ligát heroikus küzdelemben, de mint tudjuk, a sors fair, a blaugranának most itt az alkalom a "törlesztésre". A katalánoknál Suarezen kívül mindenki egészségesen várja a párharcot, míg hazai oldalon Tiago eltiltása miatt kell csak aggódnia Simeonénak. Xaviék természetesen minél hamarabb le akarják zárni a ligát, Cholóról meg tudjuk, hogy nem az az édibédi fajta, aki tálcán nyújtja majd át a három pontot. Ebből még akár komoly kis ütközet is lehet. Lesz is!

Variációk a ma estére:

A döntés az utolsó fordulóra marad, ha
- a Barca döntetlenezik, a Real Madrid nyer,
- a Barcelona veszít, a Real Madrid nyer vagy döntetlenezik.

Az FC Barcelona megnyeri a ligát ebben a fordulóban, ha
- az FC Barcelona nyer,
- az FC Barcelona döntetlenezik, a Real Madrid döntetlenezik, vagy kikap,
- az FC Barcelona és a Real Madrid is veszít.

Deportivo La Coruna - Levante

A Barca szurkolók mellett szinte 100 %, hogy a Depor szimpatizánsok is Messiéknek fognak szurkolni, hisz a Depornak minden egyes pontra szüksége van a bentmaradáshoz, s hogy ez megtörténhessen, az utolsó fordulóra már jobban szeretnének egy erősen B csapatos FC Barcelonát kapni. De ne szaladjunk ennyire előre, hisz először otthon kell megcsípniük a Levantét, akik szinte már biztos bennmaradók, bár a 3 pont nekik sem ártana, hogy ne kelljen sziszegve várni, a 38. fordulót. 

Getafe - Eibar / Real Sociedad - Granada

Amit a Deportivóról elmondtunk, ugyanúgy igaz az Eibarra és a Granadára is. Picivel nagyobb esélye a túlélésre talán a baszk törpeklubnak van, ugyanis hétvégén ahhoz a Getaféhoz mennek látogatóba, akik 5 ponttal állnak a baszkok előtt, és az év végére igencsak széthullott a játékuk, ráadásul Yoda, Lafita, Valera és Alvaro Vazquez is hiányozni fog a madridi keretből. Az Eibar egyébként az utolsó mérkőzését majd a már agyhalott Cordoba ellen játszhatja odahaza a lakótelepen, amire azért nagy az esély, hogy behúz majd. A Granada, ezzel szemben Moyes Sociedadjához látogat, ami sosem könnyű terep, a zárófordulóban pedig az Atleticót várják majd csuszára. Hiányzókból a vendégeknél akad dögivel, hisz Colunga és az első gólját szerző Insúa mellett Murillo, Silvestre és Marreh sem áll majd Sandoval rendelkezésére.

Elche - Athletic Bilbao

Az Elche lehet ennek a szezonnak a nagy nyertese, vagy a vesztese. Matematikailag még a múlt héten bebiztosították a bennmaradásukat, de tartozásaik miatt a spanyol futballszövetség a megszerzett pontoktól függetlenül száműzheti őket a Liga Adelante csapatai közé. A dolog pikantériája, hogy a csapat sorsáról szóló döntést csak a 38. forduló után hozzák meg. La Liga Loca. A Bilbaónak azonban elég csak a focival foglalkoznia, és tövig nyomni a gázpedált, hogy egy esetleges Sevilla EL duplázásnak köszönhetően elérve a 7. helyet, jövőre újra nemzetközi porondon szerepelhessenek.

Jonathas többek közt Simeone érdeklődését is felkeltette

Villarreal - Malaga

Ehhez persze a Malagának is lesz egy-két szava, akik szintén igényt tartanának a Villarreal mögötti pozícióra. Más dolguk nincs is, mint idegenben legyőzni az év végére széthulló sárgákat. Hazai oldalon óriási pluszt jelenthet Bruno Soriano visszatérése, amire nagy szükség is van a 7 sérült/eltiltott játékossal mellett. A középhátvédek is lassan mind elfogynak, ráadásul Erik Bailly kétségessé váló játéka miatt az eredetileg a jobb oldalon bevethető Mario Gasparnak kell a védelem tengelyébe ugrani. Talán nem is volt olyan jó ötlet eladni Gabriel Paulistát...

Espanyol - Real Madrid

Madridban a helyzet... hm… nem kellemes. Nagyjából egyetlen hét alatt sikerült szinte minden kupaszerzési esélyt elbukniuk, így aztán Carlo Ancelotti menesztése nem is lenne akkor meglepetés. A fővárosban azt rebesgették, ha az olasz nem jut túl a Juventuson, Perez máris katapultálja a mestert Csizmaországba, a helyére pedig Zizout ülteti majd. Az, hogy mikor teszi ezt meg az elnök úr szinte tökmindegy, mivel a 2. hely szinte már fix, (bár matematikailag még él az esély a bajnoki címre), Ancelottit pedig a Valencia meccs után történtek miatt eltiltották az utolsó két fordulótól. Lehetne okokat felsorolni, bűnbakokat keresni, teljesítményeket megkérdőjelezni, de ahhoz kétség sem férhet, hogy a háromszoros BL győztes mester nyakig sáros a keret fizikai felkészítésében/rotálásában. Utoljára persze a remény hal meg, úgyhogy biztosak lehetünk benne, hogy az Espanyolt igyekeznek majd kétvállra fektetni Ramos, Kroos, Modric, Carvajal és Pepe hiányában is. A barcelonai MTK elméletileg még versenyben van a 7. helyért, de nehéz elképzelni, hogy a hátralévő két fordulóban megelőzzék a Malaga-Bilbao párost. Mindenesetre érdekes lenne, ha a városi rivális kaparná ki újra a gesztenyét a Barcának. (megj.: Carvajalt, Pepét és a német irányítót is összedrótozták a mérkőzésre!)
Sevilla - Almeria

Szép idők járnak Sevillában. A már sokszor sokak által lesajnált Emery újra EL döntőbe vezette a Sevillát, ahol majd május 27-én az ukrán Dnipro ellen kell megküzdeniük a trófeáért, és az ezzel járó BL indulásért! Ráadásként még a bajnokságban is versenyben állnak a 4. helyért a Valenciával, de ennek eléréséhez egy kisebbfajta csodára lenne szükségük. Bármi is lesz a vége, Emery és Monchi megint pazar munkát végeztek Sevilában. A vendégeknél Sergi Barjuán ígéretet tett az Almería bennmaradására, és mi tényleg nagyon örülünk, hogy ennyire pozitívan áll hozzá a mester, de megemeljük a kalapunkat, ha a Sevilla-Valencia duótól sikerül több mint 1 pontot rabolni.

Valencia - Celta Vigo

A Valencia C.F., alias Peter Lim Project, év elején a 4. helyet célozta meg, s ezt úgy fest sikerrel is abszolválja Nuno mester legénysége. A Vigo szintén a népszerű hetedik hely után nyújtózkodik, de a 10 meccses bénázási sorozatnak hála óriási mákra lenne szükségük ahhoz, hogy meglegyen a nemzetközi porond. Sérültekből/eltiltásokból talán ők állnak a (Villarreal mellett) a legrosszabbul, ugyanis a kezdő csatárduójuk mellett (Larrivey, Nolito) Cabral, Hugo Mallo, Radoja, és Alex Lopez sem áll majd Berizzo rendelkezésére. A bőrüket biztosan nem adják majd könnyen, de a Valencia ezt hazai pályán nagy valószínűséggel behúzza, s ezzel véglegesen befészkeli magát a BL selejtezőt érő utolsó pozícióra. (megj.: Larrivey, Nolito és Hugo Mallo is megkapta a mérkőzés előtt az orvosi zöldet)

Cordoba - Rayo Vallecano

A Rayónál egyetlen kérdés maradt, marad-e Paco jövőre is a darazsak edzője, vagy nem. Bejelentést csütörtökre várunk, a Cordobának pedig köszönjük, hogy itt jártak, és sok szerencsét kívánunk a segundában. 

Fabio Capello a madridizmus egyik legemlékezesebb bajnoki címét szerezte a 2006-07-es szezonban. Irányításával a királyi klub öt pontos hátrányt dolgozott le a Barcelonával szemben és végül megmászta a Cibelest. Az As.com újságrója, Marco Ruiz interjújában emlékeiről kérdezte az olasz mestert, aki a Juvetus elleni BL-visszavágó esélyeiről is elmondta a véleményét.

Azért keresem, hogy felelevenítsük annak a bajnokságnak az emlékét, melyet a Madriddal 2007-ben nyert meg…

Heroikus diadal volt.

Melyik volt a fordulópontot jelentő momentum?

A Messi-mesterhármassal 3-3-ra végződő el Clásico, amit a Camp Nouban játszottunk. Felejthetetlen. Emlékszem, az utolsót az argentin a lefújás előtti pillanatokban szerezte. Egészen addig álltuk a sarat és egymást lelkesítettük…

…és akkor a csapat elkezdett hinni benne, van még keresnivalója! 

A találkozó után beszéltem a játékosokkal. Még volt hátra 12 forduló és öt pont lemaradással álltunk. Odaálltam eléjük és azt mondtam nekik: 12 döntő vár ránk! Bírjátok a nyomást? Abban a pillanatban létrejött az összefogás. Kilenc játéknap alatt behoztuk az öt pontos hátrányt és a gólarány minket segített köszönhetően a Camp Nouban elért döntetlennek is. A srácok meghaltak a pályán a sikerért.

A hit diadalának is tekinthető az a bajnoki cím?

Hinned kell abban, amit csinálsz! Küzdeni kell, bízni a csapatban és a játékrendszerben, amit kidolgoztál. Ha sikerül elérned, hogy a játékosok egy közösséget alkossanak, hogy mindenki egy irányba húzzon, hatalmas dolgokat vihetsz véghez.

Ki volt annak az öltözőnek a vezéralakja?

Mind együtt, komolyan! Nem szeretnék különbségeket tenni. Természetesen a spanyol játékosok fontos szerepet töltöttek be a csapat életében, illetve a külföldiek közül Van Nistelrooy és Roberto Carlos is sokat tett a sikerért. Sőt, Beckham elkötelezettsége is döntő volt, pedig már aláírt szerződéssel rendelkezett a Los Angeles Galaxy-hoz.

És Ronaldo (nem a mostani, hanem az igazi, a brazil – köszi, Mou! - a szerk.)?

Ronaldónak már télen el kellett hagyni a csapatot! De nézze, ahogy már mondtam, mind teljes odaadással játszottak, hittel és félelmetes elhivatottsággal tették magas szinten a dolgukat.

Lehet bármilyen párhuzamot húzni az akkori és a mai Real Madrid között?

Már hallottam, hogy az emberek a „30 pontos küldetésről” beszélnek. Ez hasonló cél, melyet annak idején magunk is kitűztünk, mármint, hogy az összes hátralévő mérkőzést meg kell nyerni. Úgy látom, ez a Madrid szintén a Camp Nouban lejátszott bajnoki után kezdett el hinni a sikerben. A katalánok szentélyében a Madrid nyerhetett is volna. Teszem hozzá, megérdemelten.

Lát még esélyt a madridi fordításra?

A Realnak remek edzője van, aki felkészült és tapaszalt. Az együttes szellemisége pedig kísértetiesen hasonlít az én általam irányított csapatéhoz.

Tehát Real Madrid megnyerheti a bajnokságot?

Nézze, mindenki tudja, hogy madridista vagyok, de az igazság az, hogy a Barcelona hihetetlen formában van. Nézze csak meg, mit műveltek a Bayern München ellen. Egyszerűen bámulatosak! Ki kell várni a pillanatot, amikor megtorpannak, ahogy tették azt Sevillában is. Az Atlético elleni bajnoki kiváló momentum lehet erre!

Melyik volt a legfelemelőbb pillanata annak a megnyert bajnoki címnek? 

Két mérkőzést emelnék ki. A huelvait, ahol kettővel mentünk, majd a hazaiak kiegyenlítettek, s végül egy utolsó kontrából Roberto Carlos góljával alakult a mérkőzés 2-3-ra. Ezt tekintem a bajnoki cím kulcsának. És később az utolsó bajnoki, a Mallorca ellen, ahol az első félidőben borzalmasan játszottunk: labdákat adtunk el, nem sikerültek a passzok. Egy gólos hátránnyal mentünk az öltözőbe (0-1) és akkor mindenki nagyon sötéten látta a jövőt...

Mi történt a szünetben? 

Én mindig állva beszélek a játékosokhoz, de ez estben leültem közéjük, egészen pontosan Roberto Carlos mellé, s azt mondtam: „Srácok, ne remegjen meg a lábatok! Öt pontot dolgoztunk le kilenc forduló alatt. Fantasztikus dolgot vittünk véghez! Már csak egy lépésre állunk a célunk elérésétől. Úgy játszatok, mint az edzésen: felszabadultan, félelem nélkül”. Ezután kifutottunk a második félidőre és megfordítottuk a mérkőzést.

Emberileg is próbára tette ez az időszak?

Igen. Kaptam jó néhány kritikát a szezon során... Többek között az önök lapjától is. (nevet)

Hát, hogyne! Olyan Madridot küldött a pályára, melynek középpályáján volt, hogy egyszerre kapott helyet Emerson és Diarra...

Mindenki a tiki-takával tömte a fejem..., de nézze meg, hogy milyen keret állt a rendelkezésemre! A Madridnak akkoriban nem voltak olyan anyagi lehetőségei, mint ma. És egy edzőnek az a feladata, hogy azzal főzzön, ami a rendelkezésére áll. Épp ezért is állítom, hatalmas sikert vittünk véghez!

Ha maga mondja.

Vessen csak egy pillantást a mostani keretre! Micsoda különbség! De emlékezhet arra is, amikor az első bajnoki címemet nyertem a Madriddal. Akkor egy belső középpályással, Rendondóval állítottam ki a csapatot, mellette szerepelt Seedorf, s mivel elől Suker és Mijatovics mellett már nem volt hely, bal oldalon kapott Raúl lehetőséget.

Beszéljünk akkor kicsit a Real Madrid-Juventus BL-csatáról!

Rendben, amint tudja, két Scudettót is nyertem a torinóiakkal és a 2004-05-ös kiírásban pont a királyi alakulatot búcsúztattuk a Bajnokok Ligájából. (A Moggigate-ről mondjuk megfeledkezett a mester – szerk.).

Mi a véleménye a két egyesület első összecsapásáról?

Mindkét csapat nagyon igyekezett. A 2-1-es végeredmény még nem döntötte el a párharcot, de vigyázat, a Juve remek együttes, parádés játékosokkal. Az olaszok tudják, mit kell tenniük. A Madrid is nagyszerű klub, de Modric hiánya érződik a játékukon.

Jó ötletnek tartja Ramos szerepeltetését a középpályán?

Ne, ne, ne.... Figyeljen, ne menjünk ebbe bele. Legyen válasznak annyi elég, minden edzőnek megvan a saját elképzelése, amit követ. Ancelotti edzi a játékosokat és ő beszél velük minden nap. Tudja, mit csinál!

Akkor másként teszem fel: A Madrid állni tudja a sarat a Juve ellen a középpályán?

Biztosan. A játékosok ugyanis sokat futnak és szervezetten teszik a dolgukat. Fel vannak készülve, remek sportemberek: folyamatosan harcolnak, védekeznek és támadnak. Osztom Carlo elképzeléseit. A felállás, ahogy pályára küldi a Madridot, tökéletes.

Mit gondol, Allegri három belső védővel bezárkózik majd a Bernabéuban?

A Juventus két játékrendszert is hibátlanul alkalmaz. Nem tudom, melyiket választja a mester. Attól függ, biztonsági játékra törekszik, vagy szeretne gólt lőni a spanyol fővárosban. A legfontosabb hír, legalábbis számomra, hogy Pogba ott lesz a pályán.

Ennyit jelent a jelenléte?

Pogba parádés labdarúgó! Erős, robusztus játékos, aki remekül bánik a labdával, a kapura veszélyes és a társak bíznak benne. Az eddigi sikerekben játszott szerepe megkérdőjelezhetetlen.

Hétközben az Európában még versenyben levő három csapatból kettő fölényes győzelmet aratott, és nagy lépést tett a döntő felé, és a harmadiknak is várhatóan egy hazai győzelmen múlik majd a finálé. Pozítivak voltak tehát a hétközi események, de foglalkoztatja más is a közvéleményt: a két nagy alatti nagy pénzügyi szakadékot áthidalandó a tévés közvetítési díjakat rögzítő törvénytervezet lassan révbe ér, de ehhez még meg kell vívni néhány harcot: például a sztrájkkal fenyegetőző szövetséget és a játékosok szakszervezetét is meg kell győzni, hogy ez egy racionális lépés lesz, és nemcsak lenne. Az is hír még, hogy a hétközben ismét dózeroló Emeryt a nagyok közé visszakapaszkodó Milan is figyelemmel követi, ám mi annyit tennénk hozzá, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Miután mindezt leírtuk, lássuk, miből élünk a hétvégén (és hétfőn)!

Eibar-Espanyol (péntek, 20:45)

Péntek este sem maradunk bajnoki nélkül. A baszk kiscsapat, írd és mondd, egész szezonban nem állt kieső helyen, erre ebben a fordulóban már megvan a matematikai esélye, és az bizony fatális (meg vastál is) lehet Gaizka Garitano fiainak. Egyébként a télen (19 fordulóval ezelőtt...) idegenben nyertek a fegyveresek az új névre hallgató pagagájfészekben, azóta viszont csak egyszer sikerült győzni, ez meg is magyarázza a szabadesésüket. A Perico azóta megerősödött, megmutatta, hogy milyen egy igazi spanyol középcsapat, és a vége előtt egy-két kanyarral még esélyük van az Európa Ligára is. Hazai fronton a legutóbbi 4 góljukból 3-at lövő és egyet előkészítő Arruabarrena érzékeny veszteség lesz, ahogy a második Raúl nevű védőjük kiesése is: ne feledjük, akkor kezdtek rosszra fordulni a dolgok, amikor eladták Albentosát a télen, most meg Raúl Navas sem lesz. Szerintem ez egy szűk kettes, az Espanyol karnyújtásra marad az EL-helytől, amelyet a sűrű mezőnyt (és a Málaga jelen formáját) elnézve tényleg elérhet, a Villarrealt csak azért nem fogják be, mert jelentős a különbség még mindig (8 pont), valamennyi biztos marad belőle a végéig is.

A klub egyik részvényese Mexikóból

Granada-Córdoba (szombat, 16 óra)

A Córdoba matematikailag is kiesett már, hónapok óta egyre reménytelenebb volt a helyzetük, a barcás 8-0 csak az utolsó koporszószeg volt. A Getaféban nyertes Granada meg az utolsó szalmaszálba kapaszkodhat ezzel a nyerhető meccsel. El-Arabi ha hátára veszi a csapatot, még meg is lehet, ugyanis az ő góljaira égető szükség lenne. Benne is van a kalapban, legutóbb egy duplát lőtt, ráadásul idegenben. Új seprű jól seper, a volt villámos Sandoval sikerrel kezdte a tűzoltást a Sierra Nevada lábainál.

Eldőlhet, hogy a festői szépségű és különleges fekvésű Granadának marad-e elsőosztályú focicsapata jövőre

Barcelona-Sociedad (szombat, 18 óra)

Ha van csapat, aki ellen nagyon nem szeret játszani a Barca, az a Sociedad, igaz, idegenben. Ha van csapat, aki idegenben nem nyerni jár, az is a Sociedad. Ha van alkalom, amikor a Barca mindenkinek kettéharapja a torkát, az az, amikor 3-0-ra veri agyon Guardiola Bayernjét. Így ellentétek találkoznak, kérdés, hogy melyik tendencia kerekedik felül, de itt aki azt várja, hogy a Barcelona megbotlik a bajnoki cím küszöbén, az nagyot koppanhat. Messi és Neymar között olyan összhang van, amelyet kevés pályán tapasztalhatunk, a baszkok pedig csak becsületből küzdenek majd, mivel a kiesés is messze, Európa is, jó kis tankolós lehet a bajnokság vége, ha Moyes is úgy akarja. A Levante 3-0-ra verése meggyőző volt, de a Barca és főleg idegenben, egy kicsit más kávéház, még ha klubszínek majd’ azonosak is. A Barca a legutóbbi hat tétmeccsén nem kapott gólt, és volt közte Valencia, Bayern és PSG is. Félelmetes a katalán henger! Sokatmondó, hogy az európai topligákban egyetlen csapat, a Real Madrid lőtt több gólt (105) a híres-neves MSN triónál (77). Kösse fel a gatyáját minden ellenfél!

Real Madrid-Valencia (szombat, 20 óra)

Érdekes a helyzete Carlo Ancelottinak. Olasz csapattól kapott ki a BL-elődöntőben, így hazai pályán nagyon ki kell vágni a rezet, mert az egy nyerhetőbb sorozat, mint a hazai terep. Ha minden a forgatókönyv szerint alakul, csak a Juventus hősies bekkelése mentheti meg a világot az első (és talán nem is utolsó) Clásicótól a BL-döntőben, de a Realnak addig még a BL-re hajtó, és persze nagyon jó eséllyel pályázó Valencia ellen vezet az út a bajnoki álmok megtartása felé. A királyiaknak nincs más hátra, mint megverni a Mestallában legutóbb győztes denevéreket: kutyakemény lesz, a Barca is tudna mesélni a meccs képét egyáltalán nem lefedő vért hugyozós 2-0-ról is, ahol a vendégek uralták a meccset szinte végig. Sérültek még mindig vannak a fehér oldalon, a fekete-fehérek pedig az eltiltott Rodrigo híján teljes kerettel érkeznek, aki a Rayo elleni baromsága miatt ebben a szezonban már nem fog játszani, mivel három meccset kapott. A hétvége rangadója ez lesz, bajnoki címről, és BL-helyekről is dönthet. Ha a legutóbbi 3 Bernabéubeli látogatásakor ikszelő Valencia nyerne szombaton, akkor a BL-helye még matematikailag is biztos lenne egy esetleges Sevilla-vereség társaságában. Sok a ha, de nem lehet eleget hangsúlyozni, mennyire fontos lesz ez a mérkőzés. Egyébként Valenciában Otamendi hosszabbítása a kulcskérdés, minden további csak ezután következik, így Piatti, Parejo és Feghouli ügye is. Tudják Salvóék, mi az igazán fontos.

Athletic Bilbao-Deportivo (szombat, 22 óra)

Ha azt mondom, hogy a Bilbao a legutóbbi 5 direkt meccséből 3 pontot szerzett az északnyugati rivális ellen, ki hinné el? Pedig így van, a sasok jobbak az oroszlánoknál e tekintetben. Mindenesetre nem ártana bennmaradni a Riazor népének, és vészesen fogy az idő. Jelenleg egy egységre vannak a vonal alatt, és nagyon rezeg a léc. Víctor Sáncheznek sikerült valami játékfélét alkotnia egykori sikeregyesületével, de még mindig nem az igazi, és vezéregyéniség híján elég nehéz lesz. Celso Borges lehet az, aki kirángatja a csapatot a kátyúból, a Costa Rica-i az egyetlen, aki a jelen keretből több, mint 1 gólt szerzett idegenben, az épp egy Rayo elleni győzelemre volt elég (összesen pedig 3-at lőtt az irányító). Érkezése óta abszolút alapember lett, elöl meg Oriol Riera egy félszezon alatt beérte a házi gólkirály Tochét (4-4 gól). Azért egy Deportivótól többet várna az ember, nem? A Bilbao szép lassan visszaküzdötte magát az európai helyekre, olyannyira, hogy EL-indulásra feljogosító helyet birtokol a forduló rajtja előtt (kupadöntős vereség esetén ugyanis a 7. hely jogán is mehetnek EL-selejtezni). Valverdéékben több a spiritusz, mint a Deportivóban, meg az újkori negatív egymás elleni mérlegen is kozmetikázni illene.

Levante-Atlético Madrid (vasárnap, 12 óra)

Tavaly ez a meccs elhalasztotta a bajnokavatást, idén sem tör másra a békasereg (megdolgoztatni a bajnokcsapatot mindig hálás és közönségnek tetsző dolog egy alsóházi csapat számára). Tavaszra nagyon magára talált a Lucas Alcaraz irányította csapat, a biztos bennmaradás abszolút elérhető célnak tűnik, mostmár csak óriási bénázás árán tudna kiesni a Levante, ami nincs benne a játékukban, nem is érdemelnének meg egy ilyen feketelevest, teljesen rászolgált a túlélésre David Barral és csapata. A matracosoknak fontos lehet a meccs, mivel fontos lépést lehet tenni a bronzérem felé, de enélkül sincs veszélyben a pozíció, csak akkor Barcát kellene verni a bizonyossághoz. Simeone legénysége már csak ezért a helyezésért húz, nincs sok amiért játszani lehetne. El tudnék képzelni egy tartalékolást, főleg, hogy Godín is pl ezen a meccsen eltiltott, kipróbálhatna jó öreg Diego egy felforgatott védelmet, a Levante úgysem támadásban lesz keményebb dió, inkább a védelmüket kell majd feltörni állhatatos mezőnymunkával. Küzdelmes lesz, de nem biztos, hogy szép.

Tavaly nem ment...

Villarreal-Elche (vasárnap, 17 óra)

Kis valenciai rangadóra készülnek a felek, amelynek első felvonását Elchében a sárga tengeralattjáró a szezon egyik legjobb meccsén 2-2-ra adta, gyors 2-0-ás vezetés után. Fran Escribá csapata csodát tett, ezt a látványos feltámadást senki nem várta, a bennmaradás már matematikailag is kőbe van vésve, mindezt úgy, hogy a pénztelenség miatt a klub jövő éve is megkérdőjelezhető. Jonathas nagy érték, valószínű, pénzzé akarják majd tenni a nyáron, ha másért nem, ezért még teperhetnek majd a zöld-fehérek (meg is érdemli a reflektorfényt a brazil, 16 pontot köszönhetnek a góljainak). Marcelinóéknál Bruno Soriano felépüléséről jött hír, ami feltétlen öröm a sárgáknak. A példátlan sérüléshullám lassan véget ér, de az a gond, hogy lassan vége a szezonnak. Az Európa Ligát nem lenne szabad elbaltázni, ehhez a szomszédból hiányzik az első kapus Tytón meg a szélsővédő Damian Suárez, így „lehet keresnivalója a Villarrealnak”. Azért kell így fogalmazni, mert a formában levő Elche és a durván kipukkanó Villarreal közül a vendégek vannak lényegesen jobb passzban a mérkőzés előtt: legutóbbi 5 meccsből 4-et behúztak, közte a Sociedad és Málaga ellenieket is.

Így vagy úgy, de egy város ikonja: vagy az eladásával, vagy a góljaival menti meg a csapatot. Vagy mindkettővel.

Almería-Málaga (vasárnap, 19 óra)

Az Almería sorsa, miután Sergi Barjuán átvette a „hatalmat”, egészen jóra fordult: csak Madridban (Real, Rayo) és Barcelonában (FC) kaptak ki, otthon a lehetséges 9 pontből 7 összejött, most pedig a szolid középcsapatból hosszú ideig európai helyet birtoklóvá fejlődő (majd utána jól megtorpanó) Málaga látogat a Mediterrán Játékokba. A piros-fehéreknek még nem gyűlt össze a maradáshoz szükséges pontszám, de jó úton járnak afelé. Amilyen stabil erőd a hazai pálya Sergi uralma alatt, a szezon végére némileg elfogyó Málaga a verhető ellenfelek közé tartozik, ez meg kulcsfontosságú lehet a jövőjük érdekében. A hazai csapatnak van tartása, a Celta ellen kétgólos hátrányból mentették X-re a meccset, minden esély megvan egy jó kis hangulatos andalúz házimenetre gólváltással, paprikával, mindennel, ami ehhez dukál. Javi Gracia sem akar lemondani az európai kupáról.

Nehéz lesz, de megcsináljuk

Celta Vigo-Sevilla (vasárnap, 21 óra)

A Celta is egyike az Európáról még joggal álmodó csapatoknak, de nagyon nehéz dolguk lesz, az Európa Ligában fél lábbal már a döntőben levő nagyhal ellen. A Sevilla mesterét, Unai Emeryt az AC Milan is környékezi, hagyná is magát csábítaná egy kalandra, de reméljük, a fiatal baszk nem a San Siróban képzeli el a jövőjét (vagy legalábbis nem egyhamar). A Sevilla számít a Valencia madridi vereségére is, úgy meg egál is lehetne a BL-menet, ha sikerül bevenni a Balaídost. A világoskékektől eltiltott a fél kezdő: Álex López még csak-csak, de Cabral, Mallo, Larrivey és Nolito együttes távolmaradása nagyon komoly hiány lehet, ezt még egy EL-tól túlterhelt, de a teher alatt a pálmát látványosan növesztő Sevilla ki is tudja használni. Berizzónak nagyon fel kell kötni a gatyát, mert ez lesz a vízválasztó, hogy van-e értelme az EL-álmoknak. Szerintem egyébként nem, ezen a szinten a Sevilla klassziscsapat (meg amúgyis szinte az).

Aleix Vidal - gólok és gólpassz, Emery újabb okos húzása

Rayo Vallecano-Getafe (hétfő, 20:45)

A hétfő esti időpontnál jobbat érdemelne egy átlag Rayo hazai meccs, ugyanis mindig lehetetlen időpontokban játszik a kiscsapatok legszimpatikusabbika. A jövőt nézve mindkét gárda szezonja révbe ért, a Rayo biztosabban marad bent, mint a Getafe, szóval minden tényállás a realitás talaján marad Madrid két kisebb csapata számára. Paco Jémez a lelátóról szemléli majd fiait, nincs igazi tétje a találkozónak, esetleg az, hogy matematikailag is biztosítsák a villámosok, hogy ők Madrid harmadik csapata, ugyanis ha a különbség nem csökken, a mostani 7 pont biztosítja, hogy akármi történjen, a kékek előtt maradnak a tabellán.

Idén már sikerült egy madridi derbit nyerni

Legyen egy vitaindító is a poszt végére, rendhagyó módon:

További hírek, érdekességek, képek a spanyol focival kapcsolatban a blog facebookos profilján!

36 éves. Egy öreg motoros az „Öreg Hölgy” szolgálatában. A Bresciában serdülő Andrea Pirlo megjárta az Intert, bajnok és BL-győztes lett a Milánnal és most hasonló bravúrra készül a Juventus mezében. Az olasz legendával az As.com készített interjút a Real Madrid elleni keddi BL-klasszikus felvezetéseként. Interjú.

Sírni látták Genovában, miután megnyerték a Scudettót!

Nem egészen! Az ünneplés hevében az arcomra kaptam egy ütést. Nagyon fájt. (nevet) Tény, iszonyatosan boldog voltam. Remélem, hasonló élményben lesz részem a Madrid ellen is.

Hamarosan 36 éves. Mit adott önnek a Juventus, amit más klubok nem tudtak?

Álmot egy újabb motivációhoz.

Korábban dolgozott Ancelottival, hogyan jellemezné a kapcsolatukat?

Hosszú időn át olyan volt, mintha az apám lett volna. Leírhatatlan pillanatokat éltünk át együtt. Amikor a keze alá kerültem, megváltoztatta a pozíciómat a csapatban, hátrébb vont (kis túlzással: a Brescia árnyékékéből lett a Milan 4-3-2-1-es rendszerének visszatolt, elsőpasszos, szervező középpályása – szerk.), így hozta ki belőlem a maximumot.

Emlékszik még arra, amikor a Bernabéu tapssal jutalmazta a játékát?

Természetesen. Remélem, bő egy hét múlva ennek újra a tanúi lehetünk. Kívánom, hogy ne csak engem érjen ez a megtiszteltetés, hanem az egész csapatot.

Hogyan tervezik az önökre váró két találkozót?

Az első mérkőzés eredménye létfontosságú, de lesz ugye egy visszavágó is, azaz a párharc 180 percig tart. Bátran, de okosan és meggondoltan kell harcba szállnunk, hogy álmunkat véghez tudjuk vinni. Azzal a tudattal kell kifutnunk a pályára, hogy nincs mit veszítenünk, nincs rajtunk bizonyítási kényszer.

Gondolja, hogy a Madrid meg tudja tartani majd a középpályát játékosaival?

A Realban alapvetően sok támadó szerepel, de Kroos már letette névjegyét az említett pozícióban (Ancelotti gyakorlatilag azt játszatja a némettel, amit egykor Pirlóval a Milánban – szerk.). Kulcskérdés, hogy a labdarúgó áldozatot hozzon és alárendelje magát a csapat működésének, úgy ahogy James és Isco teszi, vagy ahogy az elmúlt évben Di María esetében láttuk.

A Juventus a fekete ló a BL-elődöntőben?

Reméljük....igen, reméljük, megnyerjük a trófeát! A Juve saját érdemeinek köszönhetően jutott el idáig. Előttünk lebeg példaként az Atlético Madrid tavalyi menetelése, melynek beteljesülése nagyon kevésen múlt.

Honnan merít még motivációt a játék folytatásához?

Nincs titok. Csak abban bízom, nem veszítem el a játékkedvem, az erőm, ami az edzéseken hajt. Amikor már ez a mozgatórugó nem lesz meg, én leszek az első, aki kimondja, eljött a búcsú ideje.

Van olyan labdarúgó, akinek kifejezetten élvezi nézni a játékát?

Xavi és Iniesta futballját emelném ki. Olyan labdarúgók, akik a csapatért játszanak, önzetlenek, így a társak nekik köszönhetően még jobb teljesítményre képesek.

Tart attól, hogy Ancelotti egy külön őrzőt állít majd önre?

Remélem, ez nem következik be, és szabadon játszhatok. Ha nem így lesz, az sem ér meglepetésként: már hozzá vagyok szokva, hogy az ellenfél egyik csatára védekezésnél szorosan rámragad, így nehezítve a dolgomat.

Mi a véleménye Iscóról?

Nagyon jó játékosnak tartom. Testközelből tapasztaltam tehetségét, amikor még a Málaga játékosaként egyszer Salernóba érkezett csapatával egy barátságos mérkőzésre. Azóta már a Real Madridban is bizonyította, mennyit ért.

Milyen szerepet tölt be Morata a Juvéban?

A kezdet nem volt egyszerű. Megérkezése után őt is elfogta az a fáradtság, mely a külföldi játékosokat és különösen a spanyolokat töri meg. A megerőltető fizikai munka, ami az olasz futballt jellemzi, sokakat megvisel és az első hat hónapban ez érezteti hatását. Az akklimatizáció után elkezdett játszani és fontos gólokat szerzett. Bizonyította tehetségét.

Rajta most kifejezetten nagy lehet a nyomás...

Biztosan meg lesz illetődve az elején, hiszen a Madrid a nevelő klubja, ott nőtt fel. De ahogy mondani szokták, a játékos a pályán már mindent elfelejt...

Ha megnyeri a Bajnokok Ligáját távozik Olaszországból?

Még nem tudom (1 év van még a szerződéséből – szerk.). A kérdés nem foglalkoztat, inkább arra koncentrálok, hogy megnyerjem Bajnokok Ligáját. Egy biztos, Olaszországban a Juvén kívül más klubban már nem játszanék.

Pályafutása során közel állt ahhoz, hogy aláírjon a Madridhoz?

Igen, még 2006-ban. Capello édesgetett. Akkoriban a Milánnak komoly gondjai akadtak a Calciopoli miatt. Az átigazolásom már tényként volt kezelve, de később rendeződött a helyzet és én hosszabbítottam az egyesülettel.

Maradt önben tüske a meghiúsult üzlet miatt?

Tüske? Ugyan! Maradtam és pont abban az évben megnyertük a Bajnokok Ligáját.

A Madrid elleni párharc miért olyan különleges?

A Madrid, az Madrid, nem is kell többet mondani erről. A világ legfontosabb klubjáról beszélünk.

Mennyi esélyük lehet akkor ellenük?

Ötven százalék!

A spanyol bajnokság friss híreit megtaláljátok FB-oldalunkon, itt!

A végére kezdünk mi is kicsit szétesni, mint a Villarreal, de hogy ne maradjatok La Liga Locás manna nélkül (nem vállalnánk a felelősséget a felháborodott tömegek tüntetéshullámai okozta  károkért), ismét a Szamár ragad klaviatúrát. Már csak négy kör és véget ér a La Liga BBVA 2014-15-ös kiírása. Mielőtt meglengetnénk a hófehér pañuelót, álljunk meg egy szusszanásra, hiszen a főbb kérdések még mindig parázson! Négy szigorú döntő következik, melynek első felvonására most szombaton kerül sor. A forduló a Bacca-motorral hajtott Pizjuánra figyel, ahol a király teszi tiszteletét. Lássuk!

Szombat – pályán a döntnökök!

Pénteken a Real Sociedad és a Levante lebokszolja egymással a biztos bentmaradást, majd robbanunk is rá a hétvégére. Szombaton egymás után jönnek a döntők. A nyitány a Barcáé, mely Córdobában, a  sereghajtó ellen gyarapíthatja tovább pontjainak a számát (Córdoba-Barcelona, szombat, 16:00). A papírforma behúzása már azért is kifejezetten fontos - minden más atom meglepetés lenne – a culék számára, mert a fő ellenlábas, két pontos hátrányban lévő Real Madrid a BL-lázban égő Sevillában vendégeskedik! Ha valahol, a Ramón Sánchez Pizjuánban meg lehet égni, nem is kicsit. Ráadásul most Emery együttese pengeéles, míg a támadószekcióját elvesztő (Bale és Benzema lábadozik) Madrid nincs kirobbanó formában: otthon az Almeríával is sokáig megszenvedett Ancelotti gárdája, pedig Sergi keze alatt nem rohangálnak Bacca-, Vitolo- vagy Denis Suárez-szintű játékosok. S ha már a kolumbiai szóba került: Bacca góltermése egészen figyelemre méltó! Míg első évében összesen 14-et vágott a csatár, a most futó szezonban már 19-nél jár. Ez két idény alatt ugye eddig 33, aminél többet csak Baptista (38) és Polster (42) tudott felmutatni a Sevillában hasonló időintervallum alatt. A szomorkás, utolsó öt mérkőzésén egy gólt lövő CR7-tel és a jó szerencsével bont fehér vitorlát a királyi armada az andalúz katlanban (hazai pályán a Sevilla még nem kapott ki ebben a szezonban!), mely botlásával akár le is mondhat a bajnoki címről. Idén is. (Sevilla-Real Madrid, szombat, 20:00).

Polster és a sevillai évek
Ütnék rá annak a kezére, aki a Bundesliga-frizurás Polster sevillai góljaira
aláfestésként Strauss(?) melódiáját gondolta a legmegfelelőbbnek!

Az Atlético Madrid egykori névrokonát, az Athletic Bilbaót fogadja a Barca-Real fellépés között (Atlético Madrid-Athletic Bilbao, szombat, 18:00). Simeone kicsit nyugodtabban készülhet a találkozóra, mivel a 34. játéknapon a rájuk tapadó Valencia megbotlott Vallecasban (Rayo Vallecano-Valencia, 1-1), így hat pontos előnyre puffadt a piros-fehér matrac. Hazaiak Cani és Ansaldi nélkül, ám Raúl Jiménezzel készülnek. A Bilbao már biztosította helyét az első osztályban, ráadásul a Király-kupa-döntőjében is érdekelt, így vélhetően a drukkerek nem rágják tövig a körmüket Vizcayában, hogy sem Aduriz, sem Balenziaga nem tudja elkísérni a csapatot a spanyol fővárosba. Hogy van-e esélye a Calderónban? Csekély! Már csak azért is, mert eddig 17 idegenbeli fellépéséből Valverde hat esetben járt csak sikerrel... A baszkok védelme legendásan szerény, a rögzített szituációk hárításánál különösképp, ami ugye az Atleti egyik fő erénye.

Torres - a legenda visszatért! Álomgólja lehet, kezdőt is ér!

Az estét kiégett csapatok összeborulása zárja: a Depor történelmi tettet végrehajtva immár 12 forduló óta nyeretlen, míg a Villarreal képtelen bevenni az ellenfelek kapuját (Deportivo-Villarreal, szombat, 22:00). Mindkét félnek az utolsó szalmaszálak következnek: a Submarinónak az európai kupaindulás kiharcolására kellenének a pontok, míg a galiciai sasok a kieséstől menekülnének. Ha becsukom a szemem, tuti kettes, de látva, hogyan töketlenkedik mostanában a Sárga Tengeralattjáró, kevés esély mutatkozik a vendég sikerre. Egy semmire nem jó döntetlen lesz az átka a felek bátortalanságának!

Vasárnap rendezik:
Espanyol-Rayo Vallecano, 12:00
Getafe-Granada, 17:00
Valencia-Éibar, 19:00
Málaga-Elche, 21:00

Hétfőn rendezik:
Almería-Celta Vigo, 20:45     
    

Öt kör van még hátra, s anyám borogass, az elől már megszokott kettős csihi-puhi mellett, most a BL-helyekért folyó harc is pengeéles. A tábla aljáról a fény felé tátongók pogója semmivel sem érdektelenebb, így röviden mindenre kitérünk. Mondom röviden. Punkos beharang, vagyis egy, két, há' és induljon a tánc.

Elöl – Auróra: Előre kurvák, gengszterek
Könyörgöm, valaki mondja meg már Luis Enriquének, hogy attól, mert Suárez nem nyíg egyfolytában, amikor le kell jönnie a pályáról, nem mindig az uruguayi rovására kell Pedrónak (vagy másnak) helyet szorítani a támadó trióban. Köszönöm! Amúgy a Barca túlélte a Sevilla-Valencia-Espanyol hármasugrást, így esélyei a bajnoki cím megszerzésére javultak. Nem gondolom, hogy a Levantétól hazai pályán berosáló Getafe komoly ellenfél lehet a Camp Nouban (Barcelona-Getafe, kedd, 20:00), így nagy elemezést a culés diadal nem fog kívánni. Utólag sem. A Real Madridhoz a kiesési zónát az Éibar legyőzésével elhagyó Almería látogat (Real Madrid-Almería, szerda, 20:00). Sok zavart várhatóan nem okoz majd az andalúz piros-fehér csapat, bár ha gazella mozgású Thievy, vagy a tank Hemed meglódul Iker kapuja felé, Varane tuti beszarik. Az biztos.

Ska-P: Legalización (jó, ez nem punk, de akkor is, meg vallecasiak!)

A pontokat elszántan hajszoló Atleti a hét gonosz forduló óta nyeretlen Villarrealnál vendégeskedik, mely elméletben életveszélyes, ám de facto gólimpotens: a 27. forduló óta egy gólt lőttek! (Villarreal-Atlético Madrid, szerda, 22:00). Ez nem azt jelenti hogy a Subarino nem rendelkezik megfelelő tüzérséggel (Gio, Gerard, Vietto), egyszerűen arról van szó, megfáradt, kifakult a Sárga Tengeralattjáró a szezon végére. A matracosokra szorosan tapadó (4 pont) Valencia Vallecasban (Rayo Vallecano-Valencia, csütörtök, 20:00), a mögötte két pontra kuporgó és denevérhúsra hajtó Sevilla pedig Ipuruában lép pályára (Éibar-Sevilla, szerda, 20:00). Achtung, Achtung, vasgyis Atención, señoras y señores: a klub Ché itt bukhatja el a harmadik helyet, sőt, akár a negyediket is!

Középen – Junkies: Miattad iszom, te állat!
A vicc az, ha a Villarreal nem keveredik ki a gödörből, akkor a Málaga-Athletic Bilbao páros akár oda is érhet az európai kupaindulást biztosító helyekre. Előbbi hendikepje, hogy hat forduló óta(!) nem nyert...., míg utóbbi úgy változtatja az arcát, mint Jaqen H'ghar. A Málaga a Real ellen meggyőzően muzsikáló Celtához utazik, melyet biztos bentmaradóként már csak egyetlen cél éltet: az előtte álló csapatok sorsát akarja megkeseríteni (Celta Vigo-Málaga, szerda, 20:00). Igazuk is van! Élni tudni kell! Az Athletic a forduló kiemelt találkozójára, a baszk derbire készül, ami általában nem kecsegtet gólerősvel. A bilbaóiak szerencséje, hogy a otthon lépnek pályára. A San Mamés pedig az oroszlánok erős vára. (Athletic Bilbao-Real Sociedad, kedd, 22:00). Az Espanyol zárja a szűk középosztályt. A perico az Alhambra városába repül, ahol a 19., kieső helyen álló Granada próbálja meg lecsupaszítani a papagájt. (Granada-Espanyol, csütörtök, 22:00).              

Hátul  - Hétköznapi Csalódások: Ébresztő! 
Már nincs mire várni, aki bealszik a hajrában, annak vége. A 34 ponttal a 14. pozíciót birtokló Elche sem érezheti biztonságban magát! Az elnöküket a hét közben elvesztő valenciaiak (40 millió eurós adósságot halmozott fel, így felállt José Selpucre) a „legjobb kiesőt”, a Deport fogadják azzal a tudattal, ha nyernek, akár tagságuk megőrzését is ünnepelhetik (37 pont idén elég lehet a bentmaradáshoz!). Érthetően a sasoknak mások az elképzeléseik a végeredményt illetően – a galiciaiaknak életmentő pontokra van szükségük (Elche-Deportivo, szerda, 22:00). A Deporhoz hasonló kényszerhelyzetben van a Granada és a már vonal felett álló Almería-Éibar duó is, de róluk már szóltunk, így lépjünk tovább a sereghajtóra. A Córdoba elszabadult tüzérségi ágyúként még okozhat kárt, de helyzetén ez már nem változtat. Most a Levante retteghet az andalúz feltámadástól,  mellyel magával ránthatja az árnyzónába a Granotát. Ha így lesz a Ciutat de Valencia elbújhat szégyenében! (Levante-Córdoba, kedd, 22:00).     

255 nap. Ez az az időszak, amit Javi Martínez labdarúgás nélkül töltött. 2014 augusztusában szenvedett súlyos sérülést a Bayern navarrai középpályása, s a felépülése nagyon lassan haladt. Azt is hallani lehetett, profi pályafutása veszélybe került. Nem így lett. Kitartó és állhatatos munkájának köszönhetően visszatérése már nagyon közel. A játékos a rehabilitáció nehézségeiről, a remény fel nem adásáról és keserű tapasztalatairól az As.com újságírójának mesélt múlt hét pénteken. Interjú.

Végre felépült a sérüléséből, 255 nap után. Mikor látjuk újra a pályán?
Ezt a kérdést magamnak is sokszor felteszem. Szerdán újra a csapattal edzettem és örömmel mondhatom, prímán éreztem magam a gyakorláson. A műtétemet végző orvos azt mondta, a térdem nem is lehetne jobb állapotban. Most elsősorban az a feladatom, hogy minél hamarabb felvegyem a ritmust. Biztos vagyok benne, hogy a sérült testrész megfelelően fog reagálni a terhelésre, de ehhez a combizmomat is fel kell készítenem. A sok kihagyás miatt ilyenkor nagy az izomszakadás veszélye.
       
Mit érzett, amikor újra a csapattársaival dolgozott és edzéseken a labdáért küzdött velük?
Mi tagadás, nagyon izgatott voltam. Visszatérésemkor sorfalat álltak, és végigfutva rajta, kiosztottak pár sallert. Mintha a Bayern csak most igazolt volna le és először edzettem volna a kerettel...

Ilyen hosszú volt a kihagyás?
Nyolc holnap rengeteg idő. Néztem a mérkőzéseket és vágytam rá, hogy ott legyek a pályán. Álmomban  a csapattal edzettem, de reggel fel kellett ébrednem és látnom, hogy még sérült vagyok. Ilyenkor mindig azt mondtam magamnak: Francba is, még tovább álmodhattam volna... Amikor hozzáértem a térdemhez, éreztem, még nem vagyok készen. Érdekes, hogy ezekben az álmokban csak edzettem és a cicáztam a csapattársakkal, de mérkőzést sosem játszottam.

Számolta a napokat?    
Nem. Azért sem, mert amikor megoperáltak, az mondták, nem siettessem a felépülésemet azzal, hogy értelmetlen határidőket szabok a visszatérésemnek. Tudtam, hogy 11-12 hónapos kihagyás vár rám, ezért sem akartam konkrét időpontokba kapaszkodni. Igyekeztem elhessegetni a rám nehezedő nyomást, hogy a felépülésem zökkenőmentes és teljes legyen.

Hogyan emlékszik vissza a sérülését okozó momentumra?
Vagy százszor lejátszottam fejben. Ha nem törekedtem volna a gólszerzésre, ha csak a rám bízott feladat ellátására koncentrálok, vagy ha más játékhelyzet alakul ki, amiben középhátvédként nem veszek részt.... 100 hasonló esetből egy, ha ilyen keservesen végződik. Tudom, hogy jobb lenne nem foglalkozni már a múlttal, de elkerülhetetlen, hogy az ember felidézze, elemezze. A szüleim is ott voltak azon a mérkőzésen és emlékszem, mennyire aggódtak. Talán jobban, mint én. Az a nap örökre beégett az emlékezetembe mint pályafutásom egyik legsötétebb pillanata, teljesen ki voltam borulva.

Azt lehetett hallani, az az eset is előállhat, hogy nem fogja tudni folytatni profi pályafutását.
Nagyon csúnya sérülés volt. Hasonló ahhoz, amit a Zaragoza játékosa, César szenvedett el. A bal térdem teljesen kifordult, a keresztszalagok elszakadtak, így minden az operáció sikerétől függött.  Volt rá esély, hogy a felépülés nem lesz sikeres, de töretlenül hittem benne, hogy minden rendben lesz. Soha nem adtam fel.

Ezért is utazott el az Egyesült Államokba?
Amikor beléptem az amerikai klinikára, tudtam, jó helyre kerültem, mert a falon olyan remek sportolók mezei voltak kiakasztva, mint Van Nistelrooy, Owen, Hargreaves, Kobe Bryant vagy  Shearer.... Tudtam, hogy fel fogok épülni. Fogok is nekik ajándékozni én is egy szerelést, mert anno csak egyet vittem magammal, amit a velem foglalkozó fizioterapeutának adtam.

Melyik volt a felépülés legnehezebb pillanata?
Pályafutásom első komoly sérülése volt, így minden egyes stáció új élettapasztalatot  jelentett. Ha újra megtörténne, lehet, nehezebben viselném, mert már tudnám, milyen viszontagságokon kell végigmennem. A legrosszabb periódus az operáció utáni két-három hónap. Korábban 10 napnál hosszabb kihagyásom nem volt, így nehéz volt elfogadni, hogy telik-múlik az idő és nem érzek lényegi javulást. Ilyenkor elkámpicsorodik az ember, látod, hogy nem tudsz megmozdulni, járni sem vagy képes mankók nélkül...

Szörnyülködött, amikor az operáció után ránézett a lábára?       
Alig hittem el, hogy mekkora izomköteg tűnt el rólam. Soha nem voltak robusztus combjaim, de elképesztő volt látni, mennyi maradt belőle... Még a felépülésemen dolgozó szakembereket is meglepte a látvány. Rengeteg munka van benne, hogy sikerült végül újra felépítenem magam.

Volt olyan időszak, amikor úgy érezte, már nem is hivatásos labdarúgó?
Rosszabb. Mivel csak tehetetlenül szemléled az eseményeket, hasznavehetetlennek érzed magad. A napjaidat otthon töltöd egy gép társaságában, mely nem csinál semmi mást, csak hajlítja és nyújtja a térdedet. Nem érzed magad sem futballistának, sem semminek.

Az eset megváltoztatta a hozzáállását?
A sérülést megelőzően sosem gondoltam, hogy ennyire fog hiányozni a futball! Abban a hittben éltem, hogy 32 vagy 33 évesen majd visszavonulok és boldogan élek. Sok profi szenved attól, hogy a sportág egy bizonyos szint és idő után már untatja. Én más vagyok. Ma már biztosan tudom, hogy nem tudok a labdarúgás nélkül élni.

A sérülésnek köszönhetően érettebb lett?   
Egy tekintetben mindenképpen. Annak idején, ha sérüléssel bajlódtam, nem nagyon vettem komolyan, amit az orvosok javasoltak. A saját utamat és érzéseimet követtem a felépülésben, ami mindig eredményre is vezetett. Már tudom, ez nem járható út:  türelmesnek kell lenni és belátónak. Tisztában vagyok vele, hiszen tapasztaltam, egy rossz lépés vagy egy meggondolatlan lépcsőzés is mindent le tud rombolni, amit a felépülés során az ember egy bizonyos időszakban elért.

Ki állt önhöz a legközelebb ebben a periódusban?    
Sokak! A családom, barátok, a válogatott- és a Baryern szakmai stábja, valamint egykori és jelenlegi csapattársaim is. Nem éreztem hiányt semmiben, ha a segítségnyújtásról volt szó. Az az igazság, hogy nagyon hálás vagyok mindenért.

Guardiola személye e tekintetben kiemelendő?  
Rengeteget köszönhetek neki. Mindig éreztette velem, hogy fontos vagyok a csapat számára és hogy töretlenül várja a visszatérésemet. Egy sérült játékos számára nagyon fontos, hogy bírja edzője bizalmát, támogatását.

A hasonló folyamaton átesett Badstuberrel tudott egyeztetni?
Természetesen. Mivel a védő is sérülésből lábadozott, tapasztalatával, tanácsaival hasznomra volt. Két évet hagyott ki. Megjárta ő is az Egyesült Államokat, így ha bármilyen apró furcsaságot éreztem, egyből hozzá fordultam. Kálváriája során rengeteg mindenen átment. Sok tanáccsal látott el. Kiemelte, hogy a teljes értékű munkához készítsem fel a lábam minden porcikáját, ne csak a térdemre koncentráljak.  

A Porto legyőzése után (6-1) hosszasan ölelgette Thiagót.
Mindketten elpityeregtük magunkat a végén. Csak mi ketten tudjuk pontosan, min mentünk keresztül az elmúlt hónapokban, milyen keményen dolgoztunk a visszatérésen: reggel nyolckor kezdtünk a sportközpontban és délután ötig nem volt leállás...

Fél attól, hogy rásérül a lábára, ahogy az Thiagóval is megesett?
A felépülésemet követő első edzésig nem tudtam, hogy jelentkezik-e ez az érzés, hogy belemegyek-e a csínybe vagy sem. Az igazság az, hogy amint elkezdődött a foglalkozás, mindent elfelejtettem. Végül az orvosi stábnak kellett szólnia, legyek kicsit óvatosabb.

Mit érezett az első labdaérintéskor?
Mi tagadás, ebben kicsit engedetlen voltam a rehabilitáció során, mert ha volt rá lehetőségem, bizony elbújva a figyelő és számon kérő tekintetek elől, az edzőterem elfeledett részén néha passzolgattam kicsit a labdával. Egyszerűen szükségem volt rá. (nevet) Az érzés, mely akkor kerít hatalmában, amikor hat hónap után adsz egy passzt vagy átveszed a labdát, leírhatatlan. Az elején esetlenül mozogtam. Olyan érzés kerített hatalmába, mintha rugby labdával játszanánk, mintha elfelejtettem volna futballozni. Az igazi áttörés akkor jön el, amikor végleg kikerülsz az edzőteremből és végre pályára lépsz. Ez felszabadít és ekkor már újra labdarúgónak érzed magad. Ez a legfontosabb momentum, mert innentől már csak optimistán nézel a jövőbe.

Elteszi emlékbe azt a mezt, amiben visszatér a pályára?
Igen. Amióta megsérültem ez az a pillanat, amire várok, meg fogom őrizni az emlékét.

Milyen volt a kapcsolata - a Guardiolával összekülönböző és azóta már klubot is elhagyó, szerk. - Müller-Wohlfahrt doktorral?
Hibátlan. Az ő tanácsára feküdtem kés alá az Egyesült Államokban. Mindent, ami vele történt, a távolból figyeltem. Még ötletem sincs, mi vezethetett a távozásához. Velem megfelelően és kifogástalanul bánt. A csapatának egyik tagja végig velem volt Amerikában, amikor megműtöttek.

Mi volt a legmeghatóbb üzenet, mely a felépülését kísérte?
Nehéz kérdés. Sokan aggódtak értem. Del Bosque üzenete épp olyan jól esett, mint a Madrid vagy a Barca stábjának a jókívánságai. Sőt, még Heynckes is rámírt egy sms-t. Hosszú szöveg volt, ráadásul németül... Persze azonnal válaszoltam, a mester anyanyelvén köszöntem meg a biztatást, amire azt írta, remekül haladok a tanulásban. Nem mondtam meg neki, hogy a tanárom segített a szöveg megfogalmazásában...    
        

 
 

      

A 33. fordulónak már úgy futunk neki, hogy az élbolyban szereplő csapatok bajnoki célkitűzései körvonalazódtak. Az már hetek óta nyilvánvaló, hogy a ligaelsőség a két gigász között fog eldőlni, ahogy az is egyre biztosabb, hogy az Atlétinek nem lesz riválisa a bronzéremért folytatott harcban. Az utolsó BL helyért csak látszólag jelentkezett be a Sevilla, hiszen az Európa Liga elhódítása hasonló privilégiummal kecsegtet. A Villarrealnak önmagát kell megerőszakolnia Európáért. Beharang(féleség).

Már negyed 12 körül az Eurosportra lőttem a TV-t, készülvén a Bajnokok Ligája elődöntőjének sorsolására. Mikor Gianni Infantino megjelent a fényesre polirózott fejével még nem, de az 'UEFA Europa League' felirat megpillantásával éreztem, hogy itt valami nem kóser. Tudniillik én sosem vártam meg a második számú európai kupasorozat menetrendjének alakulását, elvégre is kit érdekel, mikor az izgis részek már eldőltek. Nyilván az összes labdarúgásért rajongó embert, szóval az esetemben meginogni látszott a sportág iránti szenvedélyem. Aztán ma stabilizálódott a helyzet. Kis kedvcsináló, majd Napoli-Dnipro, Sevilla-Fiorentina. Fasza. Jó kis csörtének ígérkezik mindkettő, van spanyol érdekeltség és a döntő párosítás sem alakulhat szarul. Vicceskedtek még egyet a srácok, majd felcsendült a Bajnokok Ligája himnusza. Itt kapott el az érzés, hogy nagyon szép és jó volt eddig, de ez már más szint. Európa 4 legjobb csapata, a legjobb játékosok, a legnagyobb presztízs, a legnagyobb nézőközönség és a tökéletességre való törekvés. Most pedig képzeljük ide az összes létező és releváns közhelyet. A sorsolás alakulásába sok mindent bele lehet magyarázni, de Platini és a spanok újfent kísérletet tesznek arra, ami két éve csúnyán besült: összehozni a Clásicót a döntőben. Szerintem már mindenki unja ezt a párharcot, egy idényen belül bőven elég az a két bajnoki. Persze a Bayern és a Juventus kész átírni a forgatókönyvet, amit én személy szerint nem is bánnék. Eséylatolgatásba nem bocsátkoznék, de ha Guardiola olyan intenzitással és hittel küldi fel a csapatát, mint tette azt a Porto elleni visszavágó első félidejében, akkor nem sok keresnivalója lesz a katalánoknak. A másik oldalról nézve persze képzeljük el, ahogy a középpályáig feltolt bajor védelemre ráront a Messi-Neymar-Suárez támadótrió... A stílus feladása és az egyéni képességek jelenthetik a döntő faktort, egyébként 50-50%. A Juve-Real talán egy fokkal egyértelműbb, már csak azért is, mert a visszavágót Madridban rendezik. Cholo féle szervezettség, hatékony helyzetkihasználás és jó adag szerencse kellene a torinóiaknak ahhoz, hogy megállítsák az egók sokaságától újra önmagára találó Realt.

Talán elérkezett az idő, hogy rátérjünk a hétvégi beharangra, elvégre is ezért ültetek neki ennek a posztnak. Négy meccset mindenképp illik kiemelni az adott fordulóból, amit részletesebben is elemezni fogunk, a többi vagy abszolút érdektelen a bajnokság szempontjából, vagy a túlzott érdeklődés miatt nincs rá kapacitás (ilyen pl a Getafe-Levante).

Ha a 38 meccsből meg kellene nevezni egyet, amit a Barcelona semmilyen körülmények között nem akar lejátszani, vagy a maximális cél csupán annyi, hogy túl legyenek rajta, akkor az a Power 8 Cornella-El Pratban rendezendő barcelonai derbi. Ne kábítsuk magunkat, lesz itt minden: izmozás, durva belépők, alpári mozdulatok, színészkedések, piros lap, jogtalan de befújt büntető, szabálytalan de továbbintett eset a tizenhatoson belül, és persze felhevült szurkolói reakciók. Gólt direkt nem írtam... Az Espanyolnak idén is a biztos középmezőny jutott, komoly céljaik már aligha lehetnek. Leszámítva egyet. Pontot, pontokat rabolni a városi riválistól, ezzel hátrányos helyzetbe hozva őket a bajnoki címért folytatott versenyfutásban. Erre a fogadóirodákkal ellentétben reális esélyt látok, függetlenül attól, hogy Luis Enrique csapata kifogástalan állapotnak örvend. Ugyan a sevillai blama sokba kerülhet, de az inkább volt pillanatnyi kisiklás, mint egy formahanyatlás kezdete.  A Valencia elleni nyögvenyelős győzelem csak tovább erősítette a csapatot, a Chelseat kiejtő PSG lelépése pedig több, mint biztató. A tavalyi évet követően már így is sikerként könyvelhető el az idei szereplés, ám a barcelonai szimpatizánsok még a triplázás gondolatával is kacérkodhatnak. A bajnokságban viszont már nem fér bele több botlás, különben a Klasszikuson kiharcolt előnynek oda. A Barca kész a kihívásokra. A kérdés, hogy a világ  készen áll e a Barcára.

Az idei 8 próbálkozásból csupán egyszer sikerült a Real Madridnak legyőznie az Atléticót, de az az egy Bajnokok Ligája elődöntőt ért. Mindezt Modric, Bale, Benzema és Marcelo nélkül. Szezon végére tehát összekapta csapatát Ancelotti és ismét komoly esélyessé lépett elő mindkét fronton. Mikor nem volt az? Vasárnap a Balaídosban vizitálnak, ahol Berrizzo lelkes fiatalai - köztük a barcelonai focisuliból kibukó nebulók - várnak rájuk. A Celta teher nélkül, felszabadultan eshet neki a királyi gárdának, hiszen komolyabb mozgásterük már nincs a Ligában. Azonban pont a sajátos, őszinte futballjuk okozhatja a vesztüket, mert a Real konkrétan ezekre a csapatokra specializálódott. Éppen ezért lesz szükséges a 6 pont megszerzése az elkövetkezendő két fordulóban, mert a májusi menetrend sorsdöntő lehet a szezon egészét tekintve. Sorozatban Sevilla-Juventus-Valencia-Juventus a program...

A forduló meccsére is jó eséllyel pályázik a Sevilla-Rayo Vallecano. Paco Jémez látványosan tartja magát az erkölcseihez, miszerint a döntetlennel semmire sem megy a csapata: legutóbb augusztus 31-én játszott x-et a Rayo. A Pizjuánban sem túl valószínű ez a kimenetel, a gólok számában viszont nem ismerünk határokat. A Sevilla tegnap drámai végjáték után harcolta ki a továbbjutást Oroszországban, ahol a megmagyarázhatatlanul kevés szerephez jutó Kevin Gameiro volt a hős. A bajnokságban mindeössze háromszor lépett pályára kezdőként, mégis 7 gólnál jár, összességében pedig 15-nél. Unai Emery munkássága előtt le a kalappal, de a francia és Denis Suárez látványos mellőzését nyugodt szívvel számon lehetne kérni rajta. Az Európa Liga menetelés mellett a bajnoki szereplésükre is érdemes lesz figyelni, hiszen 2 pontra megközelítették a BL helyen tanyázó Valenciát. Azt viszont tudjuk, hogy idén már az EL győzelem is automatikus kvalifikációt jelent a nemzetközi porond elitjébe.

Talán egy kicsit kilóg a sorból a Real Sociedad-Villarreal, a két csapat formája miatt mindenképp szót érdemel az összecsapás. A sárga tengeralattjáró legutóbbi 6 fellépéséből egyet sem tudott megnyerni, pedig nem is olyan rég még arról írtam itt, hogy 18 tétmeccse nem talált legyőzőre. Lásd, így múlik el a világ dicsősége. Musacchio újabb sérülésével elveszítették a védelem oszlopát, a szezon felfedezettje Luciano Vietto pedig már több, mint egy hónapja nem találja a góllövő cipőjét. Ami még nem is lenne akkora baj, ha Uche és főleg dos Santos nem szenvednének mégnagyobb gólínségben... Szerencséjükre bebetonozták magukat a 6. helyre, ahonnan még a Málagának lenne esélye kibillenteni őket, de a 6 pontos difi jelentősnek tűnik - főleg, hogy a Villarreal össze fogja szedni magát, efelől ne legyenek kétségeink. A messzeföldön híres 'chosen one' elérte, hogy ne legyenek kiesési gondjai a Sociedadnak, de ez még minimális elvárásnak is kevés. Persze nem felejtjük el, hogy szezon közben vette át a baszkok irányítását, de sokkal többet nem látunk benne. Carlos Vela visszatérésének örülhet az Anoeta közönsége, de a Ligát érintő lényegi kérdéseknek már nincs hatásköre San Sebastiánban.

A 33. forduló további menetrendje:

Córdoba - Bilbao

Atlético Madrid - Elche

Getafe - Levante

Málaga - Deportivo

Almería - Eibar

Valencia - Granada

Friss hírek és érdekességek a facebook oldalunkon!

Sokaknak már a könyökén jön ki a spanyol foci, mert ahová néztünk az elmúlt két hétben, hispán csapatok összecsapásaiba botlottunk. Egyszerűen az van, hogy ami nem jött össze II. Fülöp legyőzhetetlennek hitt armadájának (1588), ami az ibériai ország iparának lehetetlen küldetés, azt a futball elintézi: a spanyol pontvadászat Európa vezető hatalma, a La Liga klubjai pedig a kontinenst félelemben tartó füstölgő ágyúcsövek. De hagyjuk is a barokkos ömlengést és a rokokós csipkézést, térjünk a tárgyra! Alapvetően három kérdéskörrel kell foglalkoznunk a 32. forduló kapcsán: (1.) hogyan alakul a két gigász versenyfutása, (2.) mi történik a harmadik helyért folyó harcban, (3.) miként szerepelnek a kieső pozícióban álló csapatok.

Péntek – lapozzunk

Az Espanyol ahhoz a hisztis, kiesőjelölt Levantéhoz látogat, mely az utóbbi öt fordulóban egyszer nyert, négyszer kikapott. A perico nagy király, mivel ez alatt az idő alatt nem talált legyőzőre és bebiztosította bentmaradását a La Liga Primera Divisiónjában: 41 ponttal állnak, így tapsolva is kihúzzák már a végéig a vonal felett. A csörte a vendégeknek áll, de egy jó iksz is benézhet. Barral ha ma gólt szerez a Granota színeiben, történelmet írhat: a Levante legtöbb gólt szerzett támadója lehet a Primerában - pontosabban 1-el csak Riga rekordját állítja be, kettő kell neki, hogy egyedül vezesse a listát. (Levante-Espanyol, péntek, 20:45).

​                                               Caicedo - ha neki jól megy, az Espanyol szárnyal

Szombat – lesz-e helycsere az élen?

A spanyol szakírók azt jósolták, hogy a Barca a Sevilla és a Valencia elleni találkozókon bukhatja el a bajnoki címet. Nos, a culék a Pizjuánban botlottak, így a Real a 31. fordulóban öt pontos diadalt húzott be az Éibar legyőzésével. Szombaton újra porondon a két gigász: (1.) a Barca - Iniesta nélkül - a Camp Nouban fogadja a 3. helyért güriző Valenciát (Barcelona-Valencia, szombat 16:00), míg a Real Madrid a vendégként gyengélkedő (5 győzelem, 2 döntetlen, 8 vereség), ám óriásölő hírében álló Málagát látja vendégül (Real Madrid-Málaga, szombat 20:00). A Barca dolga nehezebbnek tűnik, mivel a klub Ché a 21. fordulóban veszített utoljára (érdekes, akkor pont a Málaga viccelte meg Nuno csapatát), s bitang erős elől: idegenben a 4. legtöbb gólt Negredóék pofozták össze a La Ligában, ami ad némi reményt a denevéres híveknek. A Real túl van egy BL-es madridi derbin, ami rengeteg energiát kivett a csapatból, s mivel a Málagát nem lehet kézlegyintéssel elintézni, Ancelotti nagyon nem pihentethet... Marad a dara, dara, dara. A rohanás rohadás. Benzema sérülés miatt biztos kihagyja a találkozót. A tény kezdőbe lökheti Iscót. A nevezettek listájáról Coentrao és Khedira újfent hiányzik. Ez nem meglepetés.

A játéknap másik kérdése is eldől a hétvége első napján, hiszen az Atletit a Riazorba szólítja a kötelesség (2.). A kiesési zónától menekülő Depor nemrég esett át edzőváltáson: Víctor váltotta Víctor Fernándezt – csak azért, hogy a keretnek ne kelljen új nevet megtanulnia. Lényeges újítás nem látható (hogy is látszódna bármi...), hiszen az új seprű eddig egy találkozón van túl - az Anoetában az iksz nem annyira rossz. A Simeone-csapatnak mindenképpen nyernie kell. Ha a Camp Nouban denevéres csoda történik, a 3. helynek akár végleg búcsút inthet a címvédő matracos klub. Izgalom a tetőfokon, egy apró hiba és megy a levesbe a szezon. Az összecsapás szomorú emléke, hogy a két klub ultrái az őszi idényben rendezett Atlético-Depor bajnoki kapcsán halálos kimenetelű összecsapást (Jimmy que descanses en paz) rendeztek a Calderón környékén, mely után a szövetség és a liga karöltve ultra-mentesítési programot indított útjára. Reméljük a legjobbakat és drukkoljunk az erőszakmentes szurkolásnak. (Deportivo-Atético Madrid, szombat, 18:00).

A királyölő Oblakra most is nagy feladat vár!

Az estét az Athletic-Getafe zárja, melyen két, tulajdonképpen már megnyugodott csapat fröccsen a gyepre. A hazai pálya miatt Valverde serege esélyesebb. (Athletic Bilbao-Getafe, szombat, 22:00). És kezitcsókolom, tovább is libbennék.

Domingo – (ki)esős vasárnap

Ha a szombat az élbolyról szól, kijelenthetjük, a vasárnap egyértelműen a „pokolfajzatoké”. A kiesési helyeken veszteglő Córdoba-Granada párost és az Almeríát is tetemre hívják a piros betűs napon, ráadásul egymás után esnek az arcunkba a mérkőzések. Azért is lovagolnék a témán egy csöppet, mert hét forduló van még hátra és az idei lehet az utóbbi évtized egyetlen olyan szezonja, amikor akár 37 pont alatt is bent lehet maradni az első osztályban…. Mondjuk, ehhez a bolygók együttállása is kell, de azért borzalmas, nem? De!

Thievy Bifouma - az Almería és Sergi egyetlen esélye

A napot az Almería nyitja egy deles labda-kergetőzéssel (futballra nem nagyon emlékeztetnek eme napszakban útjára engedett találkozók), melyet Vallecasban rendeznek. A Rayo időről-időre hősi halált hal, legutóbb a Balaídosban estek saját eszetlen attakjaiknak az áldozatául (6-1), de hát ezért szeressük őket. Nem? De! Már megint igazam van! Paco Jémez amúgy megérdemelne egy eposzi jelzőt. Lehetne ő például a spanyol támadófutball „állhatatos, hosszan tűrő harcosa”, de nekem, s nincs jobb hasonlatom rá, tiszta Leónidász király, aki mindent leszarva embereivel beleáll a harcba, majd ezután szépen elvérzik.

„...Vándor, vidd hírül a vallecasiaknak: Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”

  - un beso y una flor, Paco Jémez

Furcsa lenne, ha a kiesőjelölt Almería is megtréfálná a darazsakat, de ettől a Rayótól bármi kitelik....(Rayo Vallecano-Almería, vasárnap, 12:00). A Córdoba több mint 70 év után tölthetett el egy szezont a legjobbak között (igen, már a múltidőt is használhatjuk), de nem fogott rajtuk se Albert Chapi Ferrer bűbája (nyolc fordulós nyeretlenségi széria után állították fel), se a Djukics-mágia (hagyjuk is), így Morillával száguldanak tovább a Segunda felé. Menthetetlenül. A zöld-fehérek mostani ellenfele a végére kicsit kipukkadó Villarreal. A Submarino a 26. fordulóban nyert utoljára. Azóta eltelt 5 kör és a csapat két ponttal gazdagodott…., így az EL-indulás miatt muszáj lenne nyerni a tökutolsó, 31 forduló alatt 19 pontot gyűjtő Córdoba ellen. O qué piensas, Marce…? (Villarreal-Córdoba, vasárnap 19:00)

                      Marcelino: Nyugodjunk le a picsába és nyerjünk má' végre!

A Granada még reménykedhet, de Abel Resinóval sem tudott stabilizálódni az andalúz védelem: a piros-fehérek a 3. legtöbb gólt kapták eddig a szezonban (a nem túl előkelő listát amúgy a kamikaze Rayo vezeti (59 bekapott gól), melyet a töketlen Levante (58 gyufa) követ). A gond az, hogy most már nem lehet várni, hogy majd kibekkelik a mérkőzéseket és „csuripontokkal” szépen megindulnak felfelé. A Granadán már csak a győzelem segíthet a hátralévő fordulókban. Az EL-ben csütörtökön érdekelt Sevilla vélhetően nem fog rárontani a házigazdákra, de azért sokat elárul, hogy Emery a Zenit ellen takarékra vette a kezdőt, például Baccát és Vitolót is erre a bajnokira pihentette - nem voltak kezdők. Nem hiába, a Sevilla még nem tett le róla, hogy a BL-indulást jelentő negyedik helyre odaér (Granada-Sevilla, vasárnap, 17:00).

Bacca a góllövőlista élén - mert ilyeneket tud!

Az Éibar és a hétfőre jutó Elche is otthon fogadja biztos bentmaradó ellenfelét. Előbbi a 18. és a 30. forduló között nem nyert, s Csipkerózsa-álmából csak most ocsúdik fel, míg az utóbbi szimplán rapszodikus. Közös bennük, hogy 31 ponttal állnak, azaz két győzelemre a fent meghirdetett, bentmaradást jelentő 37 ponttól. A baszkok a Rayót elporoló Celtát fogadják Ipuruában, míg az Elche a Real Sociedadot látja vendégül. Nem lesz egyszerű dolguk, de küldetésük sem reménytelen. Azt hiszem ezzel teljesen kimerítettem a közhelyszótárat, kezemre ütök és el is szégyellem magamat.

Adeu a tothom!

A tavalyi szezon minden fronton felülmúlta a várakozásunkat, házidöntőt rendezett a bajnokság a BL-ben, az EL házi elődöntőt és spanyol győzelmet hozott, tehát teljes volt a tarolás nemzetközi fronton. A bajnokság és a kupa sorsa hallatlan izgalmak során dőlt el, így nem hogy panaszkodni nem volt okunk, de csak szuperlatívuszokban lehetett beszélni a tavalyi szezonról. Ennek megismétlését nem várjuk idénre is, de azért szép lenne megközelíteni a tavalyi teljesítményt.

Az idei szezon, bár elkezdődött, a java még úgyis hátravan, csak egy kis kóstolót kaptunk belőle eddig. Lássuk, hogy mi hatan hogyan látjuk a dolgokat.

Megjegyzés: a tippek a bajnokság kezdete előtt születtek.

1. Ki lesz a bajnok?

Pedro: Nem tippelnék. Ami tény: a Real Kroos és James érkezésével kőkemény, az Atletinek sikerült megtartania a bajnok magját és jól igazolt, míg Luis Enrique fiatal katalánjait fűtheti a bizonyítási vágy. Hárman lesznek versenyben, remélem, hasonlóan izgalmas hajrát produkál a sors mint az elmúlt szezonban.

Simon: Real.

Sundin: A Real Madrid. Tavaly is ezt jósoltam, csak az Atléticoval nem számoltam. Bár a Barcelona is jól erősített, ez a Real Madrid jelenleg a világ legjobbja, és idén már a bajnokságban is tarolni fognak..

Bendak: Elche. Idén ezt képtelenség megmondani, passzolok

Pulga: Meglepő lesz, amit mondok, de szerintem a Barca-Real-Atlético hármasból fog kikerülni az idei bajnok.

Equinox: Real Madrid, de ha a BL fontosabb lesz, el tudok képzelni Atléticót is. Barcát jövőre, mert idén még sok lenne Luis Enriquétől ezt is elvárni. Előbb csináljon új csapatot.

2. Kik szerzik meg a BL-helyeket?

Pedro: Real, Barcelona, Atlético Madrid és a Peter Lim érkezésével egyre érdekesebben alakuló Valencia.

Simon: Real, Barcelona, Atlético, Villarreal

Sundin: Real Madrid, Barcelona, Atlético Madrid, Villarreal (sorrendben)

Bendak: Atletico, Barcelona, Real Madrid, Valencia (nem sorrendben)

Pulga: Barcelona, Atlético, Real Madrid, Sevilla (sorrendben)

Equinox: a 3 nagy mellett a Sevilla lehet a befutó, vagy egy nagyon összeálló Valencia. Valószínűbb a Valencia.

3. Kik jutnak az Európa Ligába bajnoki helyezés szerint?

Pedro: Athletic, Villarreal, Real Sociedad

Simon: Valencia, Athletic, Sevilla

Sundin: Valencia, Athletic Bilbao, Real Sociedad

Bendak: Bilbao, Villarreal, Sevilla

Pulga: Villarreal, Valencia, Bilbao

Equinox: Valencia vagy Sevilla a legjobb EL-helyezett, utána Sociedad és Villarreal.

4. Ki nyeri a kupát?

Pedro: Ez mindig lutri. Attól függ, ki takarja a Copa del Rey serlegével feledtetni a bajnoki csalódást. A cím menet közben lehet egyre fontos a kupaemelgetésre rápörgő két gigásznak, míg karmaikat meresztő “kicsik” is okozhatnak meglepetést az EL-helyezésekre pályázók közül. Az elmúlt években az egyik óriás majd mindig döntőt játszott (sőt, 2009 óta csak a Sevilla és az Atlético Madrid tudott győztesként odaférni), így esélyük a cím elhódításra nekik a legnagyobb, de örülnék, ha meglepetés születne.    

Simon: Barcelona, csak úgy ellensúlyozásképp

Sundin: Barcelona

Bendak: Real Madrid

Pulga: Barcelona

Equinox: a legjobb az lenne, ha a Valencia nyerné, Nuno szinte megcsinálta már Portugáliában is. Ha ráfekszenek, meglehet, és aki világosan jobb, mint ők, annak más lesz a prioritás: a 3 nagynak bajnokság/BL, Sevilla meg aki egy szint, EL-t akarhat nyerni inkább.

5. Kik lesznek tisztes távolságban mindkét forró zónától? A ligára kevésbé jellemző stabil középcsapatok:

Pedro: Tavaly nagyon sűrű volt a mezőny az EL-helyek után, erre számítok idén is. Azaz nem lesznek nagy különbségek, hatalmas szakadékok a tabella középső része és az alsóház között. A középmezőnyre jó esélye van a Sevilla, Depor, Espanyol, Rayo, Granada, Celta hatosnak. Persze míg egyiknek ezek közül sikernek számít majd a helyezés, a Sevilla esetében bizonyosan csalódást jelent majd, ha így alakul.

Simon: Depor, Espanyol, Real Sociedad, Rayo

Sundin: Espanyol, Celta Vigo, Getafe

Bendak: Vigo, Malaga, Espanyol,

Pulga: Granada, Espanyol, Levante, Elche, Sociedad

Equinox: Espanyol, Celta, Málaga mindenképp, de a Granada is sokkal jobb lesz a tavalyinál (Caparrós >> Alcaraz).

6. Alsóház, akiknek perzseli a tűz a valagát, de megússzák:

Pedro: Almería, Levante, Málaga, Elche

Simon: Almeria, Eibar, Granada, Levante

Sundin: Rayo Vallecano, Malaga, Almería, Deportivo la Coruna

Bendak: Elche, Rayo, Depor, Eibar, Getafe

Pulga: Deportivo, Rayo, Eibar, Málaga, Celta Vigo

Equinox: Rayo, Elche, Deportivo, Córdoba

7. Akiktől búcsút veszünk, avagy a három kieső:

Pedro: Getafe, Eibar, Córdoba

Simon: Málaga, Elche, Córdoba

Sundin: Eibar, Levante, Córdoba

Bendak: Levante, Cordoba, Almeria

Pulga: Almería, Córdoba, Getafe

Equinox: Almería, Eibar, Levante

8. Gólkirály, top 3, Zarra-díj:

Pedro: Bitang jó csatárok érkeztek idén, így Messi és Ronaldo dolga egyre nehezebb. Mandzukic, Suárez, Raúl Jiménez bizonyítási vágya sokat érhet a ranglistán. Dolgukat segíti, hogy a Pulga és CR7 mellett is olyan játékosok kapnak helyet, akik éhesek a gólra, így előlük veszik, vehetik el a falatot. Ez a ligának meggyőződésem, hogy jót tesz.

Simon: gólkirály Ronaldo, Messi és Neymar dobogó, a Zarra-díjról elképzelésem sincs, ki nyerhetné idén (márhogy nem tudok senkit megnevezni, aki esélyesebb tűnne, mint bárki más)

Sundin: Ronaldo, Messi, Mandzukic; Zarra: Paco Alcacer, Aduriz, Nolito

Bendak: Messi, Cristiano Ronaldo, Mandzukic - Zarra: Paco Alcacer

Pulga: Messi, Cristiano Ronaldo, Suárez (csak azért nem raktam előre, mert október végéig partvonalon kívül lesz), Zarra-díj: Sergio García

Equinox: Mandzukic, Ronaldo, Messi, Zarra-díjra leginkább esélyes Nolito vagy Rodrigo (Moreno) lehet. Örülnék Aduriznak is, de most jön a visszaesés, rá kevésbé számítok.

9. Zamora-díjas kapus?

Pedro: a Moyá, Casilla, Navas hármas erős, tehetséges és idén bizonyíthat. López, Valdés és Courtois már nem zavar vizet, ahogy Casillas is parkoló pálya felé vette az irányt. Willy Caballero meg,…. inkább elment a Citybe padozni. Érthetetlen.  

Simon: Navas, ha játszik hozzá eleget. Ha nem, akkor Oblak.

Sundin: Oblak

Bendak: Diego Lopez helyett Oblak helyett Moyá

Pulga: Moyá vagy Oblak.

Equinox: Navas, ha kezdő kapus lesz, amúgy meg Oblak vagy Diego Alves, ebben a sorrendben

10. A szezon kellemes/kellemetlen meglepetése, ki fog nagyot előrelépni, vagy visszaesni, rövid indoklással:

Pedro:

A Real Madrid tűnik jelenleg a legerősebbnek! Még ha a végén eladják Di Maríát és Khedirát, akkor is hatalmas esélye van a bajnokság megnyerésére. A csapat-evolució terén most kezd virágot bontani Ancelotti munkája, ráadásul félelmetesen erősítettek. A Barcánál most Luis Enrique tűnhet a legjobb igazolásnak, akinek feladata nem túl hálás, meg kell találnia a siker útját egy átmeneti időszakban. A katalánok lendületet veszítettek, és hogy valóban véget ért-e egy ciklus, ebben a szezonban kiderül. Suárez megszerzése nagy port kavart, de nem feltétlenül erősebb a Neymar-Messi-Suárez trió a Neymar-Messi-Alexis hármasnál annyival, hogy ez a gránátvörös-kéket minden gondját egy csapásra megoldja. A katalán középpálya sérülékeny, ahogy a védelem sem egy életbiztosítás. Eközben Cholo nem kapkodva építi az Atletit, mely idén is az élen végezhet: a védelmet nem engedte szétrabolni (csak Filipe Luis távozott), Courtois távozását látszólag megoldotta, és a teljes csatársort kicserélve igazolt két sikeréhes, mentalitását tekintve példaértékű támadót (Mandzukic és Jiménez). Amire emelett érdemes lehet odafigyelni: az Eibar-tündérmesére, a Depor-Celta versenyfutására északnyugaton, a Peter Lim által végre megvásárolt Valencia pislákolására és a Sevilla vergődésére. Nem fogunk unatkozni.  

Simon:

Nem tudom, hogy kellemes vagy kellemetlen lesz, de nekem valszeg mindenképp az Atlétihez fog kapcsolódni. Cholo lényegében már most a saját élő szobrává nemesült, és a szezon egyik fő kérdése éppen ezért az, hogy állva marad-e ez a szobor. Tavaly az Atléti volt az a csapat, amely leginkább rendelkezett egy stabil kezdővel, és éppen ezért őket csapják meg legjobban a keretátrendeződések. Ha a 11-ből 3,5 (Villa a fél) elmegy, akkor őket nem lehet csak úgy pótolni, hogy ugyanarra a szerepre hozol valakit, és a gépezet zavartalanul működik tovább. Az érkezők más képességeket és más lehetőségeket hoznak, mint amik a távozókban voltak, és egészen biztos, hogy Simeone ennek megfelelően változtatni fog a játékon, mert változtatnia kell. Csak remélni tudom, hogy a meglepetés kellemes lesz, mert bajnoki cím ide vagy oda, egy kiugró szezon még nem hoz változást a bajnokság struktúrájában. Szal ha a végén el tudjuk majd mondani, hogy az Atléti idén is tartotta a lépést, az olyan pozitív üzenet volna, ami nekem már elég kellemes meglepetés. Ami pedig a kellemetlent illeti, kíváncsian várom, hogy ki lesz az, aki Real irtózatosan masszív keretéből leginkább kiborul a játékhiány miatt.

Sundin:

A kellemes meglepetés dózist évekre megkaptam tavaly az Atlético Madrid sikerével, ezért idén nincsenek komolyabb elvárásaim. Ha kiélezett lesz a bajnoki címért folyó küzdelem, már elégedett leszek. Sajnos a három nagy mögötti űr továbbra is fennáll, de ez annak is betudható, hogy a hármas európai szinten is kiemelkedő. Másrészt attól tartok, hogy az európai kupaszereplés miatt gyengébben teljesítenek majd a középcsapatok, mögöttük viszont nem látom azt, hogy bárki is odaérhetne az első hatba. A Valencia idén hatalmas előnyben van a többiekkel szemben, mert csak a bajnokságra kell koncentrálniuk, és az ellenfeleivel szemben ők egyértelműen erősödtek.

Bendak:

Kellemes: a Realban Modric-Kroos duó parádés lesz, Mathieu és Rakitic a Barcában nagyon meg fogják lepni saját szurkolóikat, Paco Alcacer a denevéreknél pedig vadulni fog...no meg Luis Enrique

Csapatként pedig a Valenciától várok az átlagosnál jobb szereplést

Kellemetlen: Real Sociedad (Griezmannt nem tudják pótolni+ sok lesz nekik a többfrontos szereplés)

Pulga:

Hogy kellemes vagy kellemetlen meglepetés lesz-e, azt döntse el mindenki maga klubszimpátiától függően, de szerintem a Real Madrid idei teljesítménye csalódástkeltő lesz. Sokan a tavalyi szezont is túlértékelik a BL serleg és a Király kupa fényében, pedig a teljesítményük hagyott kívánni valót maga után. Most mindenki érinthetetlennek gondolja őket, a világ legjobbjai titulust is rájuk ragasztják - részben jogosan. Perec sportszakmai nagyságát bizonyítja, hogy a tavalyi Real Madrid legmeghatározóbb játékosát, di Maríat képes kihajítani a Dzsémsz (ugye, kedves magyar sportmédia?) Rodriguez miatt. Ha a Sevilla elleni szuperkupa meccsen látott kezdőtizenegy lesz az idei Real alapfelállása, akkor a BL-ben nem jósolok nekik hosszú menetelést. Ezzel a középpályával egy Liverpool vagy Dortmund úgy szedi szét őket, ahogy nem szégyen.
Az Atléticot nem tudom hova tenni a tavalyi sikerek után, mivel a csapategység és a mérhetetlen küzdőszellem, ami viszi őket előre, a bajnoki címmel és a BL döntővel célba ért. A keretet viszont sikerült szinten tartani, sőt Griezmann leigazolásával erősíteni is. A végső győzelemért valószínűleg idén is versenyben lesznek.
A Sevillától várom azt, hogy negyedik csapatként távolodjon el a “spanyol bajnokságtól”, és tisztes távolságban ugyan, de lihegjen ott a nagyok nyakán.

Equinox:

A Valencia feltámadását várom, minimum 5. helyre lesznek jók, kupában jó messzire jutnak / szeretném, hogy jussanak, épüljön egy nagycsapat. Az idei szezonban kb azt várom tőlük, amit tavaly meg azelőtt a Sociedad és Bilbao hozott le: jó kerettel, Európa nélkül egy 4. hely összejöhet. De az örök ellenfél Sevilla előrébb jár, a volt edzőjükkel, összeszokottabb kerettel, de nagyobb terheléssel egyenlők az esélyek. Ez a két csapat vívja a “BL-döntőt” majd. Levante visszaesés (Navas, Caparrós elvesztése), az Elchétől szebb játékot és stabil bentmaradást, a Málaga tovább combosodását és a Granada nagyon masszív kevésgólos, középmezőnyös teljesítményét várom. A meglepetéscsapat lehetne az Espanyol a saját nevelésű edzővel, de a végén nem érnek oda Európába, csak majdnem. Az Eibarért egy ország fog sírni, de 5000 férőhelyes stadionú kis falusi csapat nem fog tudni bennmaradni - ez egy várható tény, de mégis csalódásnak fogjuk kezelni. A másik nagyon példás költségvetésű csapat, a Levante, szintén kár, hogy megy a levesbe, de ilyen kegyetlen az élet...

Így gondoljuk mi. Hát ti?