A felgyorsult eseményeknek hála szépen lassan kikristályosodik kinek marad helye Primera Divisionban jövőre, s kik azok, akik lassan feljelentkezhetnek a Segunda levelező listájára. Pálcát törni semmiképp sem szeretnénk, pláne nem nyolc fordulóval a vége előtt, de a táblázat hátsó fertályán már most világosan látszik, melyik az a kettő az utolsó 5 csapatból, aki csatlakozik majd a Córdobához május legvégén. A csúcson úgy fest az Atleticónak már nem terem túl sok babér, s a két gigász egymás közt dönti majd el, ki dobhatja majd a busz alá az elsőnek járó serleget. Hajtás után 31. forduló:

Real Madrid - Eibar

Ancelotti a szokásos 1-2 hónapos pangás után úgy fest újra összekapta magát és a társaságot is. A sérültek visszatértek, Ronaldo magára talált, Bale is alakul(?), a csapat pedig végre megtalálta a gázpedált, amit elsőnek a Granada bánt. A cserbenhagyásos gázolás után a Rayo egy fokkal keményebb dió volt, de az egyetlen kérdés csak az volt, meddig tart ki a madridi miniklub. Az Ancelotti-féle rotáció hiányát szajkózók még mindig nem túl derűlátóak, hisz Carlo maradt a "bevett csapaton ne változtass" taktikánál, és az elmúlt három mérkőzésen meccsenként 2 poszton változtatott mindösszesen. Viszont! Modric és James hosszabb kimaradása azt is jelentheti, hogy - amennyiben sikerül fizikailag rendbetenni őket a szezon hátralévő részére - lesz két viszonylag frissnek mondható alapember, akik mérkőzéseket dönthetnek majd el. A másik oldalon az Eibar (vééégreeeeee!!!) kezdi összekapni magát a folyamatos szopóroller után, és az utolsó 2 mérkőzésen négyszer annyi pontot szereztek, mint az előző kilenc alatt. Négyet. Ami még mindig gáz, de ha sikerülne még valahogyan 6-7 pontot összekaparászni a hátralévő meccseken, akkor év végén lehet ok az ünneplésre. Ez persze nem a Bernabeuban kezdődik majd, ahol a Real - tekintettel a keddi BL ütközetre és eltiltásokra (Kroos, Marcelo, James) - nagy valószínűséggel kissé felforgatott kezdőcsapattal áll majd ki. (CR tévesen felmutatott sárgáját eltörölték, így ott lehet a kezdőben.)

Malaga - Atletico Madrid

Az éledező Atletico az elmúlt három mérkőzését lehozta kapott gól nélkül, s a három kínkeserves döntetlen után 9 pontot hozott Choloék nagy örömére, visszaelőzve ezzel a Valenciát. Hiányzók lesznek, de a városi rivális elleni BL negyeddöntőre már azt ígérik ott lesz a Mandzukic, Godin, Raul Garcia, Moyá alkotta négyes is. Nem lennénk meglepve, ha Torresék idén inkább a bajnokok ligájára gyúrnának, mivel a bajnokságban soknak tűnik az a 9 pont a listavezető katalánok ellen. Az érkező Malaga egyébként nincs túl nagy formában, hisz az utolsó 3 megmérettetésük során kaptak két karót (Eibar, Rayo) és döntetleneztek Moyes mester tanítványaival a Rosaledaban. Ha Javi Graciaék valóban komolyan gondolják a kupaindulást jelentő 6. helyet, sürgősen meg kell találniuk a góllövő cipőt.

Sevilla - Barcelona

Minden kétséget kizáróan a nap rangadója. A Milánó piros-fekete részébe csábított Emery mester Monchi hathatós segedelmével megint összetákolta a Sevillat. A Bacca (17) - Vitolo (6) fogat hozza a mérkőzéseket, a védelem is kezd összeállni, a hétközi győztes meccsen pedig sikerült pihentetni jónéhány kulcsjátékost is. Komolyabb hiányzó csak kapusposzton lesz, de Rico eddig úgy fest, élni tud a lehetőséggel, ráadásul az utolsó négy mérkőzésen összesen 1 gólt kapott. További motivációt jelenthet, hogy Banegáék 1 pontra vannak a belassuló Valencia mögött, ami már BL helyezést érne! A Barcelona hétköznap könnyed pihentetés mellett laza tempóban mosta le az edzőváltáson átesett Almeríát, s készül a nem mindennapi Sevilla-PSG-Valencia-PSG-Espanyol sorozatra. A csapatban az egyetlen hiányzó a lassacskán felépülő Vermaelen, amire már nagyon rég nem volt példa Katalóniában. Messi lába még mindig rakoncátlankodik, s a gyulladás miatt még mindig a régi cipellőiben kell játszania, de kit zavar ez, ha egyszer ilyen gólokat lő? Neymar, Iniesta, Busquets és Mathieu kipihenhette magát, Pedro, Rakitic és Xavi szintén rajtra készen várja a hátralevő néhány hetet. Ismerve Eméryt mérget vehetünk rá, hogy a katalánoknak vért kell majd hugyozniuk a 3 pontért a Pizjuánban, de a Suarez-Messi-Neymar névsort elnézve minden okuk megvan a bizakodásra. Egy biztos, a Real nagyon bízik a piros-fehérekben!

Almeria - Granada

Ennél fontosabb mérkőzés nem nagyon várható a tabella alján. A két kiesőhelyen dekkoló csapat vérre menő harcot fog vívni a győzelemért mivel, elnézve a sorsolásukat, túl sok pontot már nem akaszthatnak le az ellenfelekről:

Almeria: Rayo (i), Eibar, Real Madrid (i), Celta Vigo, Malaga, Sevilla (i), Valencia

Granada: Sevilla, Valencia (i), Espanyol, Getafe (i), Cordoba, Real Sociedad (i), Atletico

Első ránézésre talán a Granadának van nagyobb esélye pontok gyűjtésére, ráadásul az Almeria egy zöldfülű edzővel, Sergi Barjuannal vág neki a végső sorozatnak. A hiányzók listáját elnézve azonban inkább a piros-fehéreknek áll jobban a szénájuk, hisz 4 hiányzóval szemben az Abel Resino vezette csapatnak 8(!) játékost kell nélkülöznie, mint pl. Colunga, Fran Rico, a két kezdő kapus: Roberto és Oier, vagy mondjuk Murillo és Insua... 
Sajnálatos tény, hogy épp ez a két csapat jutott erre a sorsra, hisz mindkettejüknek - spanyol viszonylatban - mondhatni stabil a gazdasági háttere, s a tavalyi szezon után egyértelműen többre voltak hivatottak. 

Espanyol - Athletic Bilbao

Muniain vesztesége érzékenyen érintette a baszk csapatot, de az ilyen helyzetek általában csak még jobban összekovácsolják a garnitúrát. Valverde - március hónap edzője - rendkívül szimpatikusan nyilatkozott a hétközi meccs után, és elismerte, a bíró csúnyán belenyúlt a meccsbe. Persze mondhatnánk, hogy a sors csak visszaadta, ami jár, de szomorú látni, hogy a bíráskodás továbbra is ilyen nevetséges szinten zajlik a világ egyik topligájában. 
Az Espanyol csütörtöki meglepetésszagú győzelme stabilan bebetonozta a barcelonai kék-fehéreket a tabella közepére. Meglepő győzelmek, buta vereségek; jól elvannak a dagonyában. A Bilbao 2 pontra van Sergio Gonzalez csapatától, így egy esetleges előzés is benne van a pakliban.

Real Sociedad - Deportivo La Coruna

Moyes csodája még várat magára, de a kiesés ellen menekülő Deport illene lenyomniuk hazai grundon. Az új edzővel felálló ellenfél azért még bekavarhat, hisz a padról felállított Víctor Fernandez helyét egy másik Víctor veszi át. Az egykori SzuperDepor villámléptű szélsőjének célja egyértelműen a bennmaradás kiharcolása lesz. A keret viszonylag adott rá, a sorsolás sem tűnik lehetetlen küldetésnek, mi pedig szurkolunk, hogy egy ilyen patinás klub túlélje az utolsó néhány fordulót. Hazai oldalon két kezdő támadóját is nélkülözni fogja a skót úriember, hisz Carlos Vela és Finnbogason is a maródiak listáján szerepel, hátul pedig a szépnevű Alberto de la Bellát kell majd pótolniuk valahogyan.

Cordoba - Elche

Mondhatnánk sok mindent a Córdobáról, de maradjunk csak annyiban, hogy ez a csapat egyszerűen nem üti meg a La Liga legfelső osztályának szintjét. 30 mérkőzésen 19 pont.. Ráadásul az Elche a lehető legerősebb kerettel utazik a Estadio Nuevo Arcángelbe. Tudom, messze még a vége, de azt hsizem, nem kockáztatok sokat azzal a kijelentéssel, hogy Romero mester csapatának harangoztak a Primerában..

Valencia - Levante

Miután Teixeira Vitienes sporttárs szétbarmolta a denevérek Bilbao elleni meccsét, és fosztotta meg őket a jogos 3 ponttól, eléggé kényes helyzetbe taszította Parejoékat. Az Atletico meglépett 3 pontra, a Sevilla pedig ott liheg 1 egységnyire a nyakukban. Otamendi téves kiállítása már csak a hab volt a tortán, ami ellen a klub már a mérkőzés után jelezte, fellebbeznek. Az argentin védő a valenciai védelem vezére, ezért is lenne fájó a hiánya épp a városi derbin. A Levante igaz, idén nem túl acélos, ráadásul 3 pontra vannak a kiesőzónától, ezért derbi ide vagy oda, égető szükségük van a győzelemre. Otamendi mellett nem lesz ott még a Real által körbeudvarolt Gayá sem, illetve a Piatti-Perez duó is hiányozni fog a Mestallában, bár utóbbi játékára azért van még némi esély. 

Rendeznek még: 

Celta Vigo - Rayo Vallecano

Getafe - Villarreal
 

Nem, nem a tojásos párhuzam következik, mert azt már lehet, hogy unjátok, hanem a hétközi forduló zárónapja. Amerikai sportos szófordulattal élve a mai játéknap három meccset tartogat számunkra, amelyek közül a legérdekesebb szerencsénkre korábbi időpontban van. Késő estére lesz még egy alsóházi rangadónk, amely sokak bánatára nem feltétlenül fog a kiesésről szólni, meg egy olyan meccsünk, amelyre nem tudunk ilyen jól hangzó skatulyát húzni. Kuriózum, de a négy valenciai (tartományként kell ezt érteni) csapatból ma három is pályára lép. Lássuk miből élünk ma!

Athletic Bilbao – Valencia (20 óra)

A baszkok szénája nem néz ki túl jól, Muniaint sérülése miatt 7 hónapig fogják nélkülözni, a napokban pedig Iraola bejelentette távozását, levezetni megy majd Amerikába, tehát a topfocitól búcsút vesz majd a veterán jobbhátvéd. Ráadásul Laporte eltiltott, szóval volt esemény a San Mamés táján. A meccsről: a Valencia győzelmi kényszerben van, mivel az Atléti és a Sevilla is nyert. A déliek hajtanak a BL-selejtezős helyre, a biztos BL-helyről pedig nem mondtak le a denevéres városban sem, így az Atlético bronzérmes pozíciója sem biztos. Egy győzelmi kényszerben levő Valencia Dani Parejo hiányában (eltiltás) sem fog szerintem kikapni.

Muniain ígéri: visszatérésekor erősebb lesz, mint valaha

Elche – Getafe (22 óra)

A Martínez Valeróban nagy az öröm: jön lassan pénz is, a csapat állandóan a vonal fölött egyensúlyoz, legutóbb, hétfőn, pl a Power8-ből hoztak pontot, valahogy kikínlódja magának az eredményeket Escribá csapata. Getafe fronton a stabil hazai forma biztosítja a nyugalmat (legutóbbi 5 hazaiból 4-et megnyertek), már csak idegenben kellene virítani. De ha mégsem sikerül, akkor sincs gáz, messze a veszélyzóna, a kékek nem fognak kiesni emberi számítás szerint.

Pablo Francót szeretik a játékosok, jó munkát is végez Dél-Madridban

Villarreal – Espanyol (22 óra)

A tartomány északi szegletében a biztos európai helyen tanyázó Villarreal fogadja az egyre biztosabban a középmezőnybe bebetonozódó Espanyolt. Bruno Soriano hiányában a hazaiaknak nem megy olyan jól, de azért sikerült kibekkelni a nagytestvért a Mestallában, viszont itt nekik kell majd alkotni az idegenben meglehetősen gyengén teljesítő, de szolid papagájok ellen. Mindkét csapatra ráférne már a sikerélmény, nagyon meglepő leírni, de legutóbbi 5-5 tétmeccsén egyik sem nyert. Döntetlen lesz?

Hasonlóan a tegnapihoz, a mai napon is elkészítjük a menüt, amely négy tojás helyett négy mérkőzésből fog állni. 2 időpontban meccselnek a bajnokságban, este 8 és 10 órás kezdési időpontokkal, vannak lefutottnak tűnő gigász vs kiscsapat találkozók, és egy igazi alsóházi rangadónk is. Csapjunk a közepébe!

Barcelona-Almería (20 óra)

Ott debütál Sergi Barjuan edzőként, ahol játékosként legsikeresebb éveit töltötte: a Barcelona "oszlopos" hátvédje ma vendégként érkezik, az Almería frissen kinevezett edzőjeként a gála elrontása a kitűzött feladat, ha pontot tudna szerezni, azt viszont az ablakba is kitehetné az andalúz kiscsapat. Ősszel nagyon derekasan helytálltak, a Barca csak két zseniális Suárez-gólpassznak köszönhette a szenvedős-nyögvenyelős győzelmet. Most azért más a helyzet, a katalánok listavezetők még mindig, a formájuk ha nem is lenyűgöző, de minimum tekintélyt parancsoló, az Almeríát pedig tönkreverte hazai pályán a Levante – ennek lett az eredménye az edzőváltás. Mit várhatunk egy Barca legenda ellenfélként való debütálásától? Tisztes helytállást, főleg, hogy a hazaiaknak közelít a BL is.

Deportivo-Córdoba (20 óra)

Kiesési rangadó, de nem igazán hatpontos, mivel a csapatokat 8 pont választja el jelenleg. A Deportivónak vannak nagy fellángolásai, időnként jól is játszanak, kérdés, hogy ehhez egy gyengébb csapat kell, aki ellen meg lehet mutatni (ma), vagy egy jobb, akinek felnőnek a szintjére (Sevilla elleni 3-4)? Amennyiben a Deportivo a szebbik arcát mutatja, távolodni fognak a forró zónától, de a Córdobára is ráférne a pontszerzés. Aki nem a lefutottnak gondolt Barcát akarja nézni, kapcsoljon ide!

Granada-Celta Vigo (22 óra)

A Granada történelmi, 36 éves távlatokban mérhető igazi aránytalanul nagy zakót kapott a Real Madrid vendégeként, ebből a gödörből egykönnyen nem lehet kimászni, az akaratgyenge és egyre halványabb csapat pedig kiesésre van ítélve. A Celta pedig nagyon becsületesen helytállt a Barcelona ellen, míg el nem fáradtak, egyenrangú ellenfelei voltak az éllovasnak. Orellana kiállítása (amely mellett még mindig nem tudunk röhögés nélkül elmenni) és Krohn-Dehli eltiltása miatt lesz épp hiányzójuk, de ezt a világoskékeknek hozniuk kell, ha komolyan vehető középcsapatnak akarnak számítani, márpedig ők erre iskolapélda.

Rayo Vallecano-Real Madrid (22 óra)

Aki gólokat akar, kapcsoljon a Vallecas hullámhosszára! A villámosok Paco Jémez elmondása szerint a 38 ponttal biztonságban érezhetik magukat (véleményem szerint eddig sem voltak kiesőjelöltek egy percig sem). A jóból meg a Real Madridnál nem árt meg a sok, várhatóan ma is gólfesztivált akar rendezni Carlo Ancelotti csapata, a kérdés csak az, hogy a Rayo hagyja-e magát agyonverni. Ha a stílusukból indulunk ki, várhatunk egy gólgazdag, támadó focival telített mérkőzést, amelyen a Rayo is betalál, a Real meg többször is. Kisebbfajta horderejű madridi derbi, még utazási fáradság sem lesz, mivel elbuszozni a város másik negyedébe nem megerőltető.

A szezon mostantól bónusz, a minimális célkizés mostmár nagyjából teljesült

Mivel 2-2 szimultán meccs lesz, mai kérdésünk az, hogy ki mit néz, és miért?

Így húsvét táján adja magát, hogy az ember hús, sonka, tojás, evészet, ivászat bűvkörében kezdjen gondolkodni. Ráadásul, ha az ember húsvétra új számítógépet vesz, és beharang napján még rohangálni valója is van, az egy kicsit megterhelő időügyileg, így megint alkalmazkodunk, tehát ahány nap, annyi beharangot kap a kedves olvasóközönség, ha már a hétközi fordulónak hála minden nap focival kényeztethetjük magunkat! Így a mai napon BL híján 3 bajnokit nézünk, hamarosan szemügyre vesszük, hogy melyeket! Legyen tehát utóhúsvét gyanánt ma három hímestojás a kosárban:

A Calderónban este 8-tól az Atlético Madrid azt a Sociedadot fogadja, amely otthon elhúzta a nótáját mind a három tavalyi dobogósnak, és a 2 BL-döntősnek is. Ugye milyen kemény? Kár, hogy ez csak 3 csapat, de az ország három legnagyobbja, így hatalmas fegyvertény. David Moyes fiai egész emberesen teljesítenek, mióta letudták a járulékos kötelezettségeket (sajnos Európának hamar vége lett, a kupából meg idő előtt kiestek). Simeone szerződéshosszabbítása után ez lesz az első hazai meccse a csapatnak, így a motiváció az egekig fog érni. Matracos oldalon Miranda hiányát eddig nagyon éretten küszöbölte ki El Cholo, ma szerencsére visszatér a tapasztalt brazil. Juanfran eltiltása révén pedig újra visszajön Siqueira, így a tavalyi hátsó négyesből a mai meccsen csak Miranda lesz a megszokott helyén. Moyá kapusnak egyre inkább komoly konkurenciát jelent a fiatal szlovén Oblak, neki is újabb teszt lesz a mai mérkőzés. Mióta bekerült a kapuba, még gólt sem kapott. A vendégeket Íñigo Martínez eltiltása gyengíti, a baszk védelem feje nem lesz a pályán, így még nagyobb az esélye a hazainak, dózerolást ne mondjunk, de szerintünk sima lesz. Nem kell mindennap meglepetés, mi maradjunk az országos 1-esnél. Hogy mást ne mondjunk, tavaly Aragonés halálának estéjén 4-0-ás gálát rendezett a bajnok.

Hosszú idegenbeli sikertelen sorozat zárult Córdobában a bajnok számára, avagy újra a dobogón

Valenciában este 10-kor van jelenése a Sevillának, ugyanis ahhoz a Levantéhoz látogat, amelyik meglepetésre pontot vitt el a Sánchez Pizjuánból ősszel, és nagy formában odavertek a sorstárs Almeríának is a hétvégén, kiesési rangadón. David Barral második mesterhármasát érte el a szezonban, így a jó hangulat és a pozitív hozzáállás adott lehet. Viszont, ha igazán nagycsapat Emery gárdája, akkor pontokkal távozik békaföldről, meglátjuk. Meg is lepne a hazaiaktól egy jó eredmény meg nem is, maradjunk annyiban, hogy több esélye van a Levanténak, mint első pillantásra tűnne, de a vendégek minden tekintetben jobb csapat.

Sosem könnyű meccs ez, elég az 1-1-re meg a sevillai 2-3-ra gondolni (eme kép pedig még régebbi)

Baszkföldön is lesz egy mérkőzés ma, ha már ilyen szépen elosztotta a szövetség a meccseket földrajzilag is, Eibarban a Málaga teszi tiszteletét. Javi Graciáék az erős középcsapat megtestesítői, ez pedig az eredményeket nem szállító, de játékban mindig partner Eibar otthonában elég biztos recept lehet. Véleményem szerint ma vészesen közel kerül a kiesőzónához a baszk kiscsapat, mert ha Amrabaték itt 3 ponttal számolnak, az úgy is lesz. Elég arra gondolni, hogy mit ígért Gracia a hazai Real- és Barca-meccsek előtt. Elvárásom szerint ez egy 0-1, 1-2 típusú harcos mérkőzés lesz, a Málaga megküzd majd a megérdemelt győzelemért. Mindenben jobbak, és az Európa Liga is ott lebeg a tekintetek előtt.

Nem olyan rég volt BL-csapat a Málaga, most is simán kinéz egy Európa Ligás szezon a Costa del Sol mai hőseinek?

Felrúgja? Visszarántja? Fellöki? Megüti? Leköpi? Egy lószart! A Celta Vigo chilei támadója egészen sajátos módját választotta a benne dúló feszültség levezetésének: egy kirúgott gyepdarabot kúrt hozzá Busquetshez, ami után mehetett is zuhanyozni. Rossz vér! Epic ever.

Ronaldo hétvégi ötösével ismét lépett egyet a halhatatlanság felé, ám mielőtt bárki elkezdené kifaragni a Karib-tenger szigetvilágában őshonos mahagóniból a madeirai futballóriás élet nagyságú szobrát, szögezzük le, a hőstett a spanyol pontvadászatban nem egyedülálló: CR7 előtt több mint 30 játékos rúgott öt vagy annál több gólt egy spanyol első osztályú mérkőzésen. Az abszolút rekorder Kubala és Bata - egy bajnokin szerzett hét góljuk megugorhatatlan akadályt jelent a mai kor csillagainak. Eddig.

A mesterhármasok bűvkörében nem is nagyon él a labdarúgás szakzsargonjában kifejezés arra, ha egy játékos négy, öt vagy ennél is több találatot szerez egy mérkőzésen. Természetellenes? Valahogy úgy! Ugyanis ha egy futballista elér e magasságba, az már nem tartozik szorosan a játék "nagypályás" jellegéhez. Kicsit a vicc és a sörmeccs kategória. Ronaldo sztratoszférikus teljesítménye előtt megemelve a kalapot most álljon itt pár példa arra, hogy a portugál előtt is voltak olyan labdarúgók a La Ligában, akik playstation-formában érték el találataikat.

Legutóbb el Tigre iratkozott fel az előkelő listára. 2011 novemberében Falcao bepöccent és ötöt vágott a Depornak.

A Madrid-játékosok közül sem minden nap ér el csatár öt találatot egy mérkőzésen. High five, Ronaldo! A modern korban erre "csak" Fernando Morientes volt képes (Raúl, nincs harag, ugye!?): a fejben erős támadó a Las Palmas-szurkolókat keserítette el a 2001/02-es szezonban egy pókerrel. "Morót" megelőzve egyébként Alday ('42-43), Alsúa (46-47), Pepillo García ('59-60) és Puskás ('60-61) is járt már hasonló magasságban a Real szerelését viselve.

A Depor fényes sikereinek a kezdetén Bebeto örvendeztette meg a sasokat egy ötössel. A brazil zseni az Albacetét filézte ki egymaga az 1995/96-os kiírásban, s bámulatos teljesítményével később lehódította a legjobb góllövőnek járó Pichichi-díjat is, melyet a klub történetében korábban soha, senki nem tudott megszerezni.

Akikben élénken él még a délszláv háború, azok talán emlékeznek Peternac tizenegyeseire is. A horvát négyszer végezhetett el büntetőt egy botrányos Oviedo-Valladolid (3-8) bajnokin (nyugalom, akkor még nem létezett a tippmix!, ettől függetlenül a spori szétfújta a meccset), majd egyet még ráhúzott akcióból is, így egy szép ötössel, meg egy aláírt labdával térhetett haza.

És akkor a legnagyobbak....

Ötöt vágni azért elég derék, hát még hetet! Természetesen utóbbira a hőskorban akad csak példa. A La Liga első szezonjainak egyikén (1930/31) Agustín Sauto Arana, alias 'Bata' egy Athletic Bilbao-Barcelona találkozón hetet vágott, s a baszkok vezérletével - ojito! - 12-1-re verték a megszeppent katalánokat. A sors érdekessége, hogy utánozhatatlannak hitt teljesítményét pont egy Barca-játékosnak sikerült lemásolnia: Kubala az '50-es években egy Sportig elleni bajnokin vert hetet a Gijónnak, mellyel csapata 9-0-ra lemosta ellenfelét a Les Corts stadionban.

A válogatott szünet eseményeit jobb, ha még azelőtt elfelejtjük, hogy megemlékeznénk róluk, amiben két dolog siet a segítségünkre. Az egyik a húsvét, amikor mindannyian magunkba fordulunk, hogy megfejtsük az összefüggést a nyúl a tojás és Jézus között, a másik pedig a hétvégi bajnoki forduló. Megkezdődik ugyanis a hosszú hajrá, amiben a hátralévő tíz meccsen megszerezhető 30 pontból egyre kevésbé lesz megbocsátható a ponthullajtás. Ami a kiesést illeti, a 13. Getafétől kezdve lényegében bárki érintett lehet, miközben az európai kupaszereplést érő helyekért versengő hat csapat kiléte jobbára biztosnak tűnik, és számukra a kérdés inkább az, hogy ki hova érhet oda.

Az elején kezdve, a bajnoki címért folytatott verseny már leginkább csak kétszereplős, arra ugyanis aligha van esély, hogy a jelenleg harmadik Valencia vagy a negyedik Atléti egyszerre hozzon 8 illetve 9 pontot a Barcelonán, és 4 illetve 5 pontot a Realon. A feladat külön-külön is erős lenne, de különvéve azért az utóbbira még bőven van esély, márhogy a bajnoki ezüstre, ami jelen pillanatban háromszereplős versenynek tűnik a Reallal, a Valenciával és az Atlétivel. Az ötödik Sevillának ebbe aligha lesz beleszólása a Realtól számított 9 pont miatt, a bronzmeccsbe viszont meg beleszólhat a Valencia és az Atléti kárára, miközben a Villarreal kissé lemaradva ugyanúgy tekint előre a Sevillára, mint hátra a Málagára.

A fenti katyvasz lényege az volna, hogy többszereplős veresenyek vannak majd minden pozícióra, aminek jobban örülünk, mint annak, ha Pataki Attila két harmadik típusú találkozás között megfejtené a nyúl-tojás-Jézus húsvéti összefügés-rejtélyt.

Ennek megfelelően, a hétvégi rangadók olyan meccsek lesznek, amelyekben benne a lehetősége annak, hogy átrendezzék a jelenlegi állást.És ezek nem BL-csapatok meccsei lesznek. Ami nem jelenti azt, hogy ne szaladhatnának bele valami váratlanba, hanem azt, hogy nem ezt várjuk (máskülönben hogy is lenne a váratlan váratlan?). A Realnak nem okozhat gondot otthon a Granada; a Córdobát idegenben akkor is vernie kell az Atlétinek, ha január vége óta nyertlenek a Vicente Calderóntól távol; azt pedig nehéz volna elképzelni, hogy a Barcát egy szezonban kétszer is megcsapja a Celta. De hogy elszórjunk random híreket is a csapatok háza tájáról: Pepe sérült de cserébe James visszatér, miközben Isco edzésen csúnyán felbőrözte Arbeloát; Alderweireld és Óliver Torres kölcsönből jönnek vissza a következő szezonra az Atlétihez; Messi sérülése vagy rendbejön a meccsre és játszani fog vagy nem, ahogy vagy igaz a hír, hogy Neymart beidézték tanúnak a saját leigazolásának ügyében, vagy nem.

A történések középpontjában mindenestere inkább a Valencia – Villarreal és a Sevilla – Athletic meccsek lesznek. És lehetnének még jobban is, ha az Athletic nem cseszte volna el a szezont már valahol az elején, hiába az utóbbi időszak teljesítménye. De elcseszte, úgyhogy a meccs a Sevillának számít többet, ami viszont nem jelenti azt, hogy a baszkok ne raknák oda magukat úgy, ahogy egyébként mindig is teszik, amiértis kitűnő meccsre számítunk. Ahogy Valenciában is, ahol a szezon kezdetén aligha számoltak azzal, hogy az idény utolsó negyedének a dobogóról futnak neki. Igaz, a többiekkel ellentétben lényegében egyfrontos szezonban vannak, lévén, hogy a kupábóol is egészen korán kiszálltak, miközben a Villarreal csak nemrég hullott el úgy az Európa-ligában, mint a kupában.

A tabellán kissé lejjeb tekinve, a Getafe – Depor és az Almería – Levante közvetlen vetélytársak küzdelme, éppen ezért nem is tudjuk, hogy sokat vagy éppenhogy keveset várjunk ezektől a meccsektől. Az Eibar – Rayo párosítás már izgalmasabbnak tűnik, de ez lehet, hogy ez egyszerűen a Rayo és Paco Jémez iránti elfogultságunknak köszönhető, miközben, csakhogy felelőtlen jóslatokba bocsátkozzunk, megelőlegezzük, hogy az otthon egész jól teljesítő Espanyol leveri az Elchét. Végül lesz még egy Málaga – Real Sociedad is, amin a Málaga egy győzelemmel rámehetne az utcsó európai kupaszereplést érő helyen dekkoló Villarrealra, ha az utóbbi kikapna Valenciában, aminek egyébként nem örülnénk annyira, mivel a Villarrealt egyszerűen szebb focit játszó jobb csapatnak tartjuk a Málagánál. Hajrá!

27. alkalommal harangozunk, és lehet, egyből búcsúszóra. Hétközben spanyol lapértesülések szerint Florentino Pérez átadta Ancelottinak a selyemzsinórt, melyben az olasz míster az El Clásicóig (március 22.) kapott haladékot felrázni a csodakeretet, melynek pokoljárásán röhög a fél világ. A Barca történelmi sétára indul Baszkföldre, míg a Valencia mumusát fogadja a Mestallában. Cholo a nulla liga-gólos Torresszel váltana világot a Cornellában, míg a vasárnap a kiesők kapálózásáról szól majd. Nézzük!   

Péntek

Valencia-Deportivo, 20:45

A Calderónból pontot rabló club Ché a Mestallában fogadja a Sevillával őrült gólcsatában alul maradt Deportivót. A Turia partján kerek a világ, hiszen a denevérek a téli bukdácsolás után februárban újra beindultak: a 21. forduló óta veretlenek, öt győzelem és egy döntetlen a mérlegük. A remek sorozat eredménye, hogy a Valencia felért a 3. hely közelébe és ott toporog a pozíciót birtokló Atleti nyakán (1 pont a távolság a forduló előtt a két csapat között). A Depornak egyetlen célja van, minél előbb megszerezni a bentmaradást érő pontokat. A sasokat a kiesési zóna fojtogatja, s hogy el tudják kerülni a kudarcot jelentő lecsúszást, a Mestallában is rabolniuk kell. A hazaiaknál Javi Fuego kiállítását piheni (ha csak a fegyelmi bizottság le nem kapar a neve mellől egy sárgát) és a gólerős védő, Mustafi sem léphet pályára, míg a vendégeknél Toché játéka sérülés miatt kérdéses. Érdekesség, hogy a Depor egyike azon négyes fogatnak (a Levante, a Barcelona és a Málaga mellett) mely ebben a szezonban legyőzte Nunóékat. S ha már a mester, a portugál azt mondta csütörtökön, legalább 70 pont kell a Bajnokok Ligája induláshoz. Most 54 van nekik. Van remény!

Nuno a 70-es szám bűvkörében

Szombat

Espanyol-Atético Madrid, 16:00

Az Espanyol, mely Sergio García révén belekerült az Osasuna bundaügyébe, a múlt héten két baszk csapat ellen is elhasalt: a kupában az Athletic Bilbao, az Anoetában a Real Sociedad jelentett megugorhatatlan akadályt. A pericónál nem kongatják a harangokat, a csapat 10., és a Cornellában is tudják, a matracosok ellen nem a papagáj az esélyes. Az Atleti lemaradt a két gigásztól és pár botlás után (utóbbi négy fordulón szerezhető 12 pontból ötöt zsebeltek csak be) felhozták a 22. játéknap óta mindössze két pontot veszítő Valenciát. Cholónak tehát mindenképpen szüksége van a három pontra. A piros-fehéreknél a Mandzukic-ügy (Simeone és a horvát összekülönböztek, így a csatár padon találta magát) zsizseg a szétterített avar alatt, ami az öltözői hangulatot és a csapategységet is mérgezheti. Egy biztos, az eltiltás most indokot ad a mellőzésére. Torres kezd Barcelonában, sorozatban másodszor titular, amire visszatérése óta bajnokin még nem volt példa. A kölyök szerepeltetése azért nem garancia a gólra: eddig nyolc mérkőzésen 283 percet rohangált össze a csatár és nulla gól áll a neve mellett a La Ligában...

Sergio González még nem küldte kétszer ugyan abban a felállásban pályára a csapatát. Ebben Cholo is nagy művész....

Éibar-Barcelona, 18:00

A kis baszkoknak a fél világ a csodájára járt, majd megmagyarázhatatlan fordulat állt be: papírvárként omlott össze Garitano mesterműve. Hogy egy klasszikust idézzek: pero por qué???? Röhej lenne, ha a zsinórban hét vereséget számláló ipuruai hopliták legyűrnék a BL-el Clásico kombóra készülő culékat. Az eluralkodó madridi káosz lélegzethez juttatta Luis Enriquét, így most nagy a kuss a Camp Nou környékén, de a csend pár kudarc után bántóan nyomasztó lehet. Intő jel, hogy a Barca eddig csak olyan csapatok ellen veszített pontot – természetesen a Real Madridot kivéve -, akikről az életben nem gondolta volna senki, hogy képesek a katalánok megszorongatására (Málaga (oda-visszában 1 szerzett culés pont!), Celta, Getafe, Real Sociedad). Garitanónak rossz hír, hogy az Albentosa helyére kölcsönben igazolt Rafa Páez (Liverpool) még nem kapta meg a játékengedélyét, így nem léphet pályára: a védőnek lehet a lelátó lesz egész szezonban az osztályrésze, mert a papírjaiban adminisztratív hiba csúszott.... Ütnék egyből az ügyet intéző titkár kezére! A Barca hétvégi fellépése egyébként sporttörténelem: a gránátvörös-kékek még soha nem vizitáltak a baszk településen, illetve Xavi 750. alkalomal ölti majd magára culés mezt! Bravó! Tengermély meghajlás a katalán idol előtt.

Ipurua  - egy stadion, ahol a Barca most debütál

Barca-kirakós: Busi és Masche kiesett, így Rakitic kerülhet védekező középpályás pozíciójába.
Hátul is pótolni kell, Alba és Dani Alves ugyanis nem léphet pályára.

Rayo Vallecano-Granada, 20:00

A darazsakat Paco Jémez belekergette a culés tőrbe az előző fordulóban, de Vallecas erős bástya, ahol a madridi kicsik sorozatban harmadik győzelmüket húzhatják be. A kiesés ellen menekülő Granada becsapdázása nem lesz egyszerű, mivel Abel Resino csapata a Málaga legyőzése okozta mámorban utazik a fővárosba azzal a tudattal, ha három pontot szerez, kiléphet az árnyzónából.

Celta Vigo-Athletic Bilbao, 22:00

A kelták szabadesés után földet érve kezdenek felfelé totyogni. Azért írom így, mert a Celta képes megverni az Atléticót, ugyanakkor leikszel az Elchével....brrr..... Berizzo alatt sokáig remegett is a pad, de az Orellana-Nolito-Krohn-Dehli trió megmentette a pofára eséstől. Bilbao kupalázban ég, s a Real ellen aratott győzelem miatt melldöngetve érkezik a Balaídosba. A statisztika nem az oroszlánok sikerét vetíti elő, mivel idegenben 13 fellépésen csak négy esetben nyertek, hatszor kikaptak, de a baszkok jó passzban vannak: a 22. fordulóban, a Barcától elszenvedett vereséget követően nem találtak legyőzőre (három győzelmet és egy döntetlent hoztak össze). Ha nyernek Larriveyék, megelőzhetik a tabellán vetélytársukat.

Vasárnap

Délben a Sevilla által az EL-ben csütörtökön elporolt (3-1) Villarreal ront rá az Almeríára. Előbbi a nemzetközi kupaszereplését igyekszik biztosítani, míg utóbbi az életéért küzd. Kérdés Marcelino Submarinójából mennyit vett ki a hétközi adok-kapok. (Almería-Villarreal, 12:00) Délután a sebeit nyalogató Málaga, mely távolodik Európáról borul rá Djukics kieső Córdobájára. Az esélyeket jól mutatja, hogy a vendégek 12 utazásukból hétszer vereséggel tértek haza... Nem tűnik valószínűnek, hogy Javi García megtegye azt a szívességet, hogy a sereghajtó ellen szórakozzon el három pontot, bár az is igaz, a másik kiesőjelölt Granada ellen már egyszer sikerült ez a „bravúr”. (Málaga-Córdoba, 17:00) Ha nem áll be mesés fordulat, szinte biztos, hogy az Almería és a Córdoba megy a segundás levesbe! A Sevilla a rá tapadó Villarrealt szeretné lerázni, de az Elche nehéz falat lesz, mivel a zöld-fehérek a 22. forduló óta csak a Real Madridtól kaptak ki, s játékban ott sem vallottak szégyent. Két jól kontrázó csapat

csap össze a Pizjuánban, ahol aki elfutja magát, veszíteni fog. (Sevilla-Elche, 19:00).

Real Madrid-Levante, 21:00

A Madrid nehéz napokat él. A 2014-es csodacsapat romokban: január óta háromszor kikaptak (Valencia, Atlético Madrid és Athletic Bilbao) és egyszer leikszeltek (Villarreal), így 11 pontot hullajtottak el. Ancelottit elő is rángatta a madrid sajtó, felelőst találva az érthetetelen visszaesésre, így a korábban vállon vitt mester pár forduló alatt lett persona non grata a szurkolók és a média szemében. A klub eleinte hallgatott, de a Schalke kudarc után a Marca megszellőztette Florentino Péreznél is betelt a pohár: az El Clásicóig bezárólag ad bizalmat annak bizonyítására, hogy az olasz megálljt tud parancsolni a züllésnek, s ha kudarcot vall, repül. Persze ezt később a prezi a sajtónak tagadta, de nem zörög ugye a haraszt, ha....

Attól eltekintve, hogy Ancelottit kirúgása a legrosszabb lépés lenne ebben a helyzetben, halkan kérdezem, ki léphetne a talján míster helyébe? Ugye, ugye... Nem gondolom, hogy Karanka, Hierro vagy akár Zidane tűzoltó beugrásával olyan érdemi változások érhetők el, amit a Carlo ne tudna kieszközölni. Baj van. Tény. A BBC bedöglött, a középpályán Kroost a kutya nem segíti, így a német a 70. percre rendre kifullad. A belső védekezés fos (na de majd most, Ramos ugyanis visszatér!). Csak egy adat minderre: a gelsenkircheni alakulattól bekapott BL-pofon során a Schalke 9,4 kilóméterrel többet futott, mint a Real Madrid. Ez ugye majd' egy teljes játékos mérkőzésre vetített futómennyiségét jelenti. Fel is borult a pálya. Ezen a mérkőzésen a Madrid-mentő Ronaldo kocogta a legkevesebbet.... Bale-nek az utóbbi kilenc meccsen gólja sincs, s talán ha egy assziszt áll a neve mellett, sokat mondok. Zajos az egyénieskedés, lassú a labdajáratás, tova tűntek a villámkontrák és kiugrások. Nehéz lesz felállni. De még semmi nincs veszve, merengue! A Levante feljövőben, de hiába a mesébe illő fordítások (pl.: Éibar ellen), hiába Barral remeklése. A Granota vért izzadni érkezik az áldozatra éhez Bernabéuba, ahol egy vereség után zúgni fog az "arrivederci, Carlo", míg egy Real-parádé esetén a szurkolók ismét keblükre ölelik kedvenceiket, és akkor Ancelottinak is kijut legalább egy kedves "Ciao".

Hétfőn rendezik:

Getafe-Real Sociedad, 20:45.

A nézőknek élmény. A szurkolóknak szenvedély. A médiának közönség. A szponzoroknak pénz. Egyes játékosoknak presztízs. A spanyoloknak polgárháború! Nem, nem fogunk Franco idejébe visszaugrani és a spanyol-katalán ellentét történelmében elmerengeni, mert semmi értelme. Lehetsz madridi szurkoló vagy Barca-fanatikus, ennek a párharcnak az érezelmi töltetét nem tudod a magadévá tenni. Szeretheted, de nem imádhatod. Utálhatod, de nem gyűlölheted. Hajtás után pulga és Equinox közös posztja következik.

Az őszi meccsből kár lenne kiindulni, hiszen akkor egy tökélyre fejlesztett Real Madrid söpört el egy átmeneti fázisban rekedt Barcelonát. Kiforrott stílus és koncepció hiányában Luis Enrqiue elkövette azt a hibát, hogy a röghöz kötött sémák alapján küldte pályára csapatát. Suárez a vonal mellett tipródva debütált, míg Messi középen gyötrődve igyekezett betölteni a hamis 9-es szerepét. A döntő különbséget mégis a középpálya jelentette, ahogy azt Michael Cox (többek között a zonalmarking, a fourfourtwo, a guardian és az espn szerkesztője) is kifejtette. A Xavi-Iniesta duó már jó ideje csak nevében hasonlít a Pep fémjelezte kreatív kettőshöz, mégis nekik szavazott bizalmat a spanyol tréner. Ám sem dinamikában, sem sebességben nem tudták felvenni a versenyt a túloldalon ficánkoló Kroos-szal és Modric-csal, akik a passzpontosság tekintetében is felülmúlták barcelonai kollégáikat (előbbi 93, utóbbi 100%-ot hozott). Ebből következve a szokásos dominancia és a velejáró kontroll is megszűnt, amit a 42-58%-os labdabirtoklás bizonyít. A Barcelona kizökkent a komfortzónájából, a mentális fölény pedig olyannyira nyomasztó volt, hogy a Realt a korai hátrány sem zavarta meg.

A java viszont még csak ezután következett. Az Anoetában elszenvedett vereséget követően a katalán klub a média kereszttüzébe került. Edzői ultimátumról, valamint Messi zsarnokságáról és lehetséges távozásáról szóltak a hírek. Aztán az Atlético Madrid elleni párharcok megnyerésével valami megváltozott. A csapat egységes lett, a játékosok teljesítménye pedig lehetővé tette, hogy a taktikai elképzelések a pályán is visszaköszönjenek. Az elemek a helyükre kerültek, a kirakós összeállt. A Barca pusztító gépezetté érett. A stílusjegyeit megtartva talált alternatívákat a Guardiola óta stagnáló rendszernek. A csapat megtanult kontrázni, direktebb focit játszik és a saját fegyverévé tette a pontrúgásokat. Az egyén szerepe felértékelődött és a támadások kivitelezése az elől lévő hármas kreativitásán alapszik. Suárez a kezdeti nehézségek után teljesen beilleszkedett és igazi 9-esként köti le az ellenfél belsővédőit, teret nyitva ezzel Messi és Neymar előtt. A brazil láthatóan lubickol Messi bizalmában, az argentin pedig olyan szintre emelte a játékát, amilyenen talán még ő sem járt. Jobbkor tehát nem is jöhetne a klasszikus Barca szempontból, azt leszámítva hogy Busquets játéka erősen kérdéses. Ugyan a csütörtöki edzésen részben a többiekkel együtt dolgozott, a sérülését még aligha hagyta maga mögött. Bármennyire is adott a minőségi pótlás Mascherano személyében, Sergio esetleges hiányát megérezhetik a katalánok. A legutóbbi összecsapásukkal ellentétben viszont most ott lesz az a Rakitic, akinek jelentős szerepet kell vállalnia Cristiano semlegesítésében, ezáltal tehermentesítve Alvest.

Luis Enrique időzítése lehet a kulcs a sikerekhez. Tata Martino és Jordi Roura Tito Vilanova irányítása alatt is megfigyelhető volt a kiugró őszi teljesítmény, ami aztán tavasszal csúnyán visszaütött. Idén azonban a szezon második fele valóságos sikertörténet. A bajnokság korai szakaszában összeszedett hátrány mára már egy pontos előnnyé avanzsált, a spanyol Király Kupa elhódítása karnyújtásnyira, a Bajnokok Ligájából pedig ellentmondást nem tűrően takarították el a Manchester Cityt. A Barcelona esélyessé lépett elő mindhárom fronton.

A királyiak kerete kezd rendben lenni, felépült Modric és Ramos is, sőt, Kroos is pihent már egy meccset, ami nagyon rá is fért, egyedül a csatársorban kellene mutatniuk egy kis szikrát a tavalyi fajtából - ha már Carlo nem tudja vagy nem akarja úgy forgatni a keretet, hogy mindenki tűzben legyen állandó jelleggel. Elnézve a két csapat múltját, ez a szikra most lehet, hogy kirobban majd, mivel Benzema is a nagy meccsekre veszi elő a jobbik énjét.

A bajnokságnak, a versenyképességnek a vendégek pontszerzése tenne jobbat, mivel a 4 pont különbség, ha még nem is tetemes ahhoz, hogy valamit is bebiztosítson, de jelentős előny 2 olyan csapat esetén, amelyek vélhetően a  végsőkig játékban lesznek a Bajnokok Ligájában is. Két ilyen csapat között, ha van több, mint egy meccsnyi különbség, az nagyon megnyugtató vagy megterhelő lehet, így nekünk annyi marad, hogy drukkoljunk a jó meccsnek, ha lehet, bírói hibáktól, fölösleges feszültségtől mentesen. A szórakozás úgyis garantált! Ha valaki a csapatok részéről elfogultabb beharangra vágyik, itt a hazai illetve a vendégcsapat bloggereinek munkája is.

Az első tizenpár forduló után tömegesen temettük a Córdobát, hogy semmi esélyük bent maradni, se játék, se eredmények, az edző személye se sok jóval kecsegtetett. Aztán a dolgok egy csapásra megváltozni látszottak, ebben pedig egy 21 éves csatár is fontos szerepet játszott. Fókuszban Florin Andone, aki jelen pillanatban 8 elsőosztályú bajnokival rendelkezik, de már így is klubrekorder több szempontból is.  Többek között a Córdoba történetének első játékosa, aki három egymás utáni tétmeccsen is betalált, a többi rekordjáról hajtás után. Persze a csapat most is nehéz helyzetben van, de játéka feljogosítja a reménykedésre. A fiatal csatárt már a román válogatott bő keretébe is behívták, felfigyeltek rá a hazájában is.

Kissrácként 12 évesen került ki Spanyolországba, és szeretne a liga egyik nagy játékosa lenni, egyik álma, hogy Cristiano Ronaldo mellett a Real Madrid csatársorában játszhasson. Jelenleg 800 ezer eurót ér a Transfermarkt szerint, rohamosan nőtt az értéke (pár hónapja még 50 ezerre taksálták). Ha a jelenlegi formáját és fejlődési ívét tartani tudja, még feljebb is mehet az ázsiója. Ugyanakkor azt is tudja, hogy hálás kell lennie „annak a klubnak, amely a mindennapi betevőjét biztosítja”. A következőkben a Gazeta Sporturilor január 16-ai számából közlünk egy interjút, amelyet a román csatárral készített a sportlap.

A Digisport, amely a spanyol élvonalat közvetíti Romániában, már a bajnokság reklámarcának is válaszotta időközben

Florin, mi az álmod a fociban, melyik az a szint, ameddig mindenképpen el szeretnél jutni?
Az álmom az, hogy csapatom fontos játékosa legyek. Szeretném, hogy behívjanak a román válogatottba. Büszke vagyok arra a helyre, ahol születtem, és szeretnék a hazámért játszani.

Gyerekként is ezt akartad?
Szerettem volna rendőr lenni. De focistának lenni jobb.

Ki volt a gyermekkori példaképed?
Andrej Sevcsenko, szenzációs csatár volt.

És ma, ma kire nézel fel a leginkább?

Cristiano Ronaldo a legteljesebb játékos szerintem.

Kinek szeretnél gólt lőni mindenképpen?
A Barcelonának!

A Barca ellen még nem játszott, de a Realnak lőtt már kapufát

Real Madrid, vagy Barcelona, melyiket nem utasítanád vissza semmiképp?

Természetesen a Real Madridot.

Mit jelent számodra a Córdoba?

Az a csapat, amely a mindennapi betevőmet biztosítja. Minden erőmmel azon vagyok, hogy segítsem a klubot.

Córdobában már kiosztották neki az aranylabdát is

Ki volt a legnagyobb hatással a karrieredre?
Azt hiszem, az első ügynököm, aki Castellónban megnyitotta előttem a kapukat. Onnan minden ment magától.

Milyen ember Florin Andone?
Csendes, visszahúzódó. A saját dolgommal törődöm, és a focival.

Karriered eddigi csúcsa?
Nem is tudom pontosan. De debütálni a Primera Divisiónban nagy dolog.

A Granada ellen góllal debütált az élvonalban. „A tehetségüktől lesznek a sportolók jók, de a bajnokokat a szorgalmuk szüli” – hiszi Andone, aki 11 évesen vesztette el az apját, és kicsi korától megtanulta, hogy mindenért meg kell küzdeni

Mit gondolsz, ha Romániában maradsz, hogyan alakul a pályafutásod?

Hűűű, nem tudom. Romániában nehéz volt, szerintem Romániában elvesztem volna.

Hol látod magad 5 év múlva?
Ugyancsak a La Ligában, de kezdőként a román válogatottban.

Ki az a védő, akivel a leginkább szeretnél találkozni?

Sergio Ramos a legjobb a világon!

(szerk.: időközben találkozott is már vele a pályán, Varane hibájából pedig kapufát is lőtt már kedvenc csapata ellen)

A klub történetének leggyorsabb gólszerzője, az Eibar ellen lőtt gólja pedig (9,8 másodperc elteltével) a mostani szezonban a leggyorsabb találat, összesítésben meg a spanyol elsőosztály negyedikje