Klasszikus beharangal indítjuk a hétvégét, ahol a legnagyobb csemegének az Atlético Madrid - Valencia és az Athletic Bilbao - Real Madrid párharc ígérkezik!

Levante UD - SD Eibar

Péntek este nyitótáncként két gyatra formában lévő csapat feszül egymásnak. A Levante "egy sima - egy fordított" sormintával nyomta le a legutóbbi 5 mérkőzését, de ha sikerülne valahogyan legyűrni a baszk törpeklubot, akár el is mozdulhatnának a kieső zónából. A motiváció tehát adott, ráadásul az Eibar is szörnyű formában van, hisz múlt hétvégén már hatodszorra kapituláltak egymás után. A szakik szerint minden az Albentosa transzfernek „köszönhető”, Gaizka Gaitano egyszerűen képtelen pótolni a hórihorgas középhátvédet, különös tekintettel a pontrúgásokra, elöl és hátul is. A Levante ellen talán eljöhet a várva várt fordulat, és a baszk vidi kiharcolhatja még a bennmaradást. (X?)

Deportivo La Coruna - Sevilla FC

A kínlódó Depor már a 15. helyen lábadozik, köszönhetően a stabilizált védelemnek. Múlt héten szinte mindenben sikerült felülmúlniuk a 2. félidő javarészét emberhátrányban játszó Almeriát, kivéve gólokban és lapokban. Támadófronton nagyon kiegyensúlyozatlan a La Coruna, ez pedig a Bacca vezette Sevilla ellen végzetes lehet. (Az is lesz!)

Athletic Bilbao - Real Madrid C.F.

A táblázatra tekintve nem kapunk reális képet egyik csapat jelenlegi formájáról sem, hisz a Real döcögősebbre vette a figurát, a Bilbao viszont kezd kilábalni a San Mamést elterítő mocsárból, ugyanis az utóbbi öt meccséből négyszer gólt sem kapott (azon az egyen viszont a Barca kitömte őket rendesen). Tovább emeli a baszk hangulatot, hogy a csapat szerda este bejutott a spanyol kupa döntőjébe idegenben, szintén kapott gól nélkül. A Real a BL miatt nem nagyon kell, hogy spóroljon, köszönhetően a jó gelsenkircheni eredménynek, szóval Ancelotti teljes haragjával sújthat le a Bilbaóra. Jó hírek jönnek fehér oldalon, hisz Ronaldo újra elkapta a fonalat (ötödik éve 30 gól felett... azannya!), és lassan Modric is bevetésre kész, velük pedig hatalmasat léphet előre az amúgy is baromi erős királyi középpálya. Ancelotti a horvát irányító hiányát okosan orvosolta Kroos szerepeltetésével a védelmi vonal előtt, de azért érezhető, hogy nem ez a német igazi pozíciója. Lucas Silva felett még korai lenne pálcát törni, de a spanyol szakértők máris fintorognak, látva az új igazolás játékát. Sokak szerint rendben van a srác, de nem ad semmi extrát a Real középpályára, ami egy ekkora klubban garantálná a helyét. (Casemiro tényleg ennyivel rosszabb?) További kérdéseket vet fel Jesé néhány perces szerepeltetése, holott Carlo tavaly év végén nagyon dicsérte az ifjú spanyol titánt, és olyan kulcsfigurának titulálta, aki meccseket dönthet el. Nagy a valószínűsége, hogy az elmaradt játékpercek csupán a nemrég maga mögött hagyott sérülésének köszönhetőek és persze annak, hogy az olasz mester kijelentette, nála a BBC állandóan kezdeni fog. Ezek után inkább meg sem kérdezzük, mi lehet a terve Chicharitóval, ill. az ellen, hogy év végére ne fingjanak ki a kezdőjátékosok. Hazai szempontból ismerve Valverde bátor, letámadásos taktikáját biztosan állíthatjuk, sok gólos, látványos mérkőzés lesz várhatóan vendég győzelemmel.

Elche CF - UD Almería

Büdös volt az a büntető legutóbb a Celta ellen, de 1 pontot megért Fran Escribá tanoncainak. A zöld-fehér brigád erre a fordulóra könnyebb ellenfelet kapott, hisz az Almeria igencsak kínlódik a pályán, de ismerve a két csapat inkább agresszívnek mondható taktikáját kemény, sok sárgalapos összecsapásra számíthatunk. A vednégeknél egyébként sem rózsás a helyzet, hisz a spanyol szövetség 3 pontot készül leakasztani az így is szegényes 24 összeharácsolt egységből. Az ügy hátterében bizonyos ki nem fizetett összegek állnak, de a klub és a média együttesen állítja, nem az Alfonoso García elnök vezette klub a hunyó. Szegény embert az ág is alapon már csak hab a tortára a múlt hétvégi dupla piros, így két kulcsemberük - Thievy és Michel - sem lehet ott az Elche ellen. Hajszálvékony hazai?

Granada CF - Málaga CF

A bátor és agresszív támadójáték találkozik a szolid védekezéssel egy rettenetes állapotban lévő pályán. Hazai oldalon visszatér El-Arabi és Colunga, a vendégoldalról nagyjából mindenki bevethető lesz. Komoly kis adok-kapok van kilátásban, de elnézve a Málaga formáját, a döntetlenszagú meccsen inkább hazai buktát várunk.

FC Barcelona - Rayo Vallecano 

A Barca Busquets személyében értékes játékost veszített szerdán a kupában, de a Rayo nyílt stílusa miatt ez nem jelenthet gondot hazai pályán. A Messi - Suarez páros egyre inkább megérti egymást mind a pályán, mind azon kívül. Míg a kis brazil cselgép kissé belassult, az uruguayi rendesen felpörgött, 25 mérkőzésen 11 gól mellett 13 gólpassza is van. Tekintve, hogy az első néhány hónapot ki kellett hagynia, ez egy kifejezetten jó statisztika. A katalánok háza táján érik Alves szerződéshosszabbítása, Pedro és Deulofeu el-, Sergi Roberto kölcsönbe adása, ill. Tello valamikori visszatérése. (Ahhoz képest, hogy 2016 januárig el van tiltva a klub, elég komoly a sürgés-forgás.) Charlie Rexach meg jobban teszi, ha kevesebb bort iszik, és ennek megfelelően kevesebbet is kotyog, ha vacsorázni hívják, ahogyan erre a klub is „megkérte”. A katalán legenda érzékeny infókat kotyogott ki egy vacsora során többek között Messiről, Titoró és Pepről is, no meg Di María esztétikai megítéléséről is. Vendégoldalon az ex-Realos Alberto Bueno nevétől hangos a sajtó, hisz a Villarrealtól ingyen(!!) igazolt támadó múlt héten a Levante ellen 4 gólt gurított 15 perc alatt! Paco Jemez máris a válogatottba követeli a madridi támadót, de ez kb. az „addig üsd a vasat, amíg meleg” szituáció vallecasi változata lehet. Hiába Sergio és Neymar hiánya (eltiltása), a Rayo kard-ki-kard taktikája és magasra tolt védekezése miatt izgalmas meccsen, többgólos hazai várható.

Real Sociedad - RCD Espanyol

Otthon elfogadhatót nyújt senor Moyes csapata, idegenben meg szart nem. Lassacskán itt lenne az ideje, hogy a skót domborítson valamit, mert abból a tervezett másfél évből könnyen lehet csak fél év a Sociedadban. Az Espanyol közben rátalált a játékára, és már-már azt hittük képesek lehetnek egy nagy hajrára, amivel fixre beverekedhetik magukat a TOP 10-be is, de a fogaskerekek rendre beakadnak, és Stuaniék nem képesek konzisztens teljesítményre. A hétközi hazai kupakiesés biztosan nem tett jót a lelkeknek, így immáron minden erővel a bajnokságra kell koncentrálni. Sergio Garcia Kínába csábítása szerencsére nem járt sikerrel, s ez mindenképp pozitívumként értékelhető, hisz a kapitánynak még nagy szerepe van/lehet a csapat idei szereplésében. Döntetlen szaga van ennek a skót főzeléknek.

Villarreal CF - Celta de Vigo

Azt hiszem kijelenthetjük, hogy a Villarreal (sokunk meglepetésére) a múlt hétvégén taktikailag felülmúlta a Realt. A nem várt döntetlen Bernabéuban erőt adott a kupára a Barca ellen, ami tartott is kb. a 65. percig. Tomás Pina kiállítása erre az évre aztán megpecsételte a történelmi siker sorsát (első kupadöntő). A Celta kezd kilábalni a kátyúból, és bár a hétvégén az Elche szó szerint kilopott 2 pontot a kosárból, a játék egyre jobban pörög. Játékstílusuk igencsak fekszik a sárgáknak, ahol Gio Dos Santos visszatérhet a kezdőbe és mivel a Villarrealt az 5. helyre várjuk az év végén, ezért már most belekezdhetnek a pontgyűjtésbe. Szórakoztató meccsen otthon marad a 3 pont.

Atlético Madrid - Valencia CF

Furcsa szezont nyom az Atletico. Verik a Realt (bár ez már lassan papírforma), tartják a lépést a Barcával is, erre a semmiből képesek kikapni a Celtatól, vagy döntetlenezni a Sevillával. Graham Hunter szerint az idei felelőtlen játékuk (rengeteg sárgalap) a klub sok-sok milliójába kerülhet év végén. Szinte minden 2. vagy 3. hétvégén úgy kell kiállniuk Gabiéknak, hogy valaki(k) el van(nak) tiltva. Erre a hétre ez a gólgép Griezmann, ill. Miranda, akiről a Valencia drukkereknek kellemes emlékeik vannak. A hétvégén tovább korbácsolta a hangulatot Simeone nyilatkozata is, aki szóban megfedte egy ki nem mondott nevű játékosát. Bennfentesek szerint ez Mandzukicnak szólt, aki állítólag a beállása előtt nem akart elmenni újra bemelegíteni. Jó hír, hogy Koke teljes értékű edzőmunkát végzett, így a Cholo által is kulcsfigurának titulált középpályás visszatérhet a kezdőbe a "Los Che" ellen. Valenciában Nuno jól forgatja a keretet, kevesebb a fáradt láb, bár lapokból ott is akad bőven. A motivációval azonban nincs gond, hisz az év elején kitűzött célok (visszatérni az európai elitbe) karnyújtásnyira vannak. Egyetlen pontra állnak az Atleticótól, ezért a hétvégi mérkőzésnek/győzelemnek jóval több, mint presztízsértéke van. Ha már a denevérekről beszélünk illendő lenne megdicsérni ezt a Peter Lim-projektet. Nagy játékosmozgás mellett sikerült kialakítani egy rendkívül változatos, erős keretet, akik bebizonyították, képesek magas tempóban is játszani a TOP 3 klub ellen. A racionálisan elköltött tőkeinjekcióknak hála, egy okosan összerakott, stabil alapokon újjáépülő Valencia jövőre nagy valószínűséggel szolid tagja lehet az élbolynak, és TOP 3 helyett talán majd TOP 4-ről beszélhetünk majd... Adná az ég!

Córdoba CF - Getafe CF

Córdoba a 6. vereségét könyvelte el a sorozatban, és a tökutolsó Djukic vezette alakulat az idén már 3. edzőjét foglalkoztató masszív Getafé ellen sem várhat sok jót. Q.S. Flores 54 nap után mondott fel a kékeknek, mivel Ángel Torres Sánchez elnök nem tartotta meg a szavát. Először is nem kapta meg a kellő támogatást átigazolások terén, azaz a kiszemelt játékosok közül szinte senki nem érkezett meg, majd a vezetőség úgy döntött eladják a horvát-brazil Sammirt Kínába. A klub anyagilag jól járt, hisz 4,4 millió euró nem rossz pénz ezen a szinten, de egy ilyen ambíciókkal rendelkező edzőnek ez felér egy hazaárulással. Elmúltak már azok az idők, amikor bármit lenyelt a spanyol mester. Jelenleg az eddig B csapatot trenírozó Pablo Franco Martín viszi a csapatot, aki az első meccs után 0 ponttal tért haza Malagából. A keret még mindig nem rossz, a Contra által lerakott alapok pedig jónak is mondhatók, de az ilyen kálváriák után nem lepődnénk meg, ha a Pedro Leonék szárnyaszegetten utaznának a következő néhány mérkőzésükre.

A Real Madrid azon korszaka, amikor Ricardo Gallego élvonalbeli labdarúgó volt, sokunk számára csak annyiból ismert, hogy akkor játszott ott a legendás Quinta del Buitre (A keselyű ötöse), eme öt saját nevelésű játékosból a később sportigazgatóvá avanzsáló, régebbi válogatott gólrekorder Emilio Butragueño a legismertebb karakter, és ő maga volt a Keselyű. Ez az ötösfogat viszont kicsit fiatalabb Gallegónál, akiről mai cikkünk szól. De azért szóljunk még két szót az akkori Real Madridról! Az a gárda korának egyik abszolút élcsapata volt (kb. mint a Mourinho-korszakos Real Madrid), két UEFA Kupát nyert (’85, ’86), egyre-másra játszotta a BEK-elődöntőket (’87, ’88, ’89), a csapat pedig hazájában egyeduralkodó volt, öt bajnoki címet söpört be sorozatban (’86 és ’90 között). Ennek a gépezetnek (meg persze a válogatottnak is) volt fontos eleme a tapasztalt Ricardo Gallego, aki védekező középpályásként a klub első csapatában végigjátszotta a teljes ’80-as éveket: ’80-ban került fel a Castillából, ahol gyerekkora óta nevelkedett, majd ’89-ben távozott Udinébe, később a Rayo Vallecanóból vonult vissza. Ezek után utánpótlásszinten is szerepet vállalt szíve klubjának életében, megfordult a kezei között Mata, Negredo, Soldado, Jesé és sokan mások, akiket gyerekkoruk óta ismer. Farkas Norbert a Sport TV Fieszta című műsorának keretén belül beszélgetett a volt játékossal, az interjú a február 10-ei műsorban volt látható. Hajtás után lássuk a lényeget!

Köszönöm, hogy fogad minket itt, Madridban. Magyarországról jövünk, a Sport Televíziót képviseljük. Ha én azt mondom önnek, hogy Magyarország és magyarok, mi az első dolog, ami eszébe jut?

Nagyon szép emlékeket őrzök Magyarországról. Alighogy felkerültem a Real Madrid első csapatához, a második külföldi utam Magyarországra, Budapestre vezetett, ami szerelem volt első látásra, ahogy mondani szokás. Játszottam is  Székesfehérváron a Videoton ellen az UEFA-kupa fináléjában. Pályára léptem a Ferencváros, a Honvéd és az Újpesti Dózsa ellen is, ami mind-mind gyönyörű emlék számomra. A válogatott tagjaként is felléptem Budapesten, egy időben gyakori vendégnek számítottam a magyar fővárosban. A Real Madrid utánpótlás-igazgatójaként ott voltam az első Puskás Szuzuki kupán, amit meg is nyertünk. Egy teljes hetet töltöttem Budapesten, és nagyon jól éreztük magunkat, de önöknél én mindig jól érzem magam.

A Puskás Szuzuki kupa számomra is egy rendkívül kellemes torna, nagy öröm számomra, hogy olyan játékosok, mint Carvajal és Morata, akik megjárták ezt a viadalt, később az első csapatban is megkapták a lehetőséget a bizonyításra, sőt, Carvajal most is alapembernek számít.

Morata 2009-ben gólkirály volt a tornán

És Fran Solról se feledkezzünk meg, aki az első tornán egy motorbiciklit kapott a jó teljesítményéért, amit el is küldtek neki Spanyolországba. Ezek nagyon fontos tornák, hiszen a srácok először kapják meg a lehetőséget, hogy pályára lépjenek külföldi csapatok ellen, így lemérhetik, hogy nemzetközi szinten mire elég az, amit ők tudnak. Az egy rendkívül szerencsés korszak volt, hiszen olyan játékosokkal dolgozhattunk együtt, akik tényleg nagyon tehetségesek, nagyon jók voltak. Nagyon bíztunk bennünk, és egyetlen nemzetközi megmérettetésen sem okoztak csalódást. Soha!  Minden kétséget kizáróan a legnagyobb örömet az jelenti, hogy néhányan közülük felkerültek az első csapathoz, és ott is szépen megállják a helyüket. Szép lassan elitfutballistákká váltak, de ehhez a tehetségük nem volt elég, rengeteget dolgoztak.

Fran Sol, a 2008-as kiadás gólkirálya - ekkor a tornát is a Real Madrid nyerte

Milyen játékos volt Ricardo Gallego? 

A gyerekeknek a szülők mesélnek rólam. Ha az apának tetszett a játékom, akkor talán beszél rólam, ha nem, akkor nem. Madridban születtem, a Real Madrid utánpótlás bázisában nőttem fel. 13-14 évesen kerültem a Realhoz. A pálya közepén futballoztam, játékmester voltam, technikás, és nem a fizikai adottságaim domináltak a játékomban. Előfordult, hogy liberóként számoltak velem. Szóval ezt tudtam nyújtani futballistaként.

Ön azt mondta, hogy az ellenfelek közti távolság egy méter alá csökken, alig lesz helyük futballozni. Nos, az ön által emlegetett távolság nagyjából egy centire redukálódott. A futball sokkal radikálisabb változáson ment keresztül, mint ahogy azt 1982-ben megjósolta.

A futball gyorsabb lesz, és egyre nehezebb feladatok elé állít, a játékosok is egyre jobbak, komplexebbek lesznek. Ezért van az, hogy egy mai játékost nem lehet összehasonlítani egy olyannal, aki 20 vagy 40 évvel ezelőtt futballozott. Előrebocsátom, hogy a mai játékosoknak sem lesz sok közük azokhoz, akik majd 10-15 év múlva kergetik a labdát a világ színpadjain. Az állóképesség változtatott meg mindent. A mai futballista sokkal erősebb, mint a mi időnk labdarúgója. A technika is hatalmas változáson ment keresztül, ennek eredményeképpen látunk manapság jobbnál jobb játékosokat. Nekem nem esik nehezemre elismerni, hogy a mai futballisták sokkal jobbak, mint mi voltunk. Hál’Istennek az életben minden változik és jobb lesz, nem visszafelé fejlődünk, hanem előre. Az úszok egyre gyorsabbak, a magasugrók egy centivel mindig magasabbra ugranak. A kosárlabdázók is valóságos gladiátorok. A professzionalizmus sokat segít abban, hogy az egyes sportágak fejlődjenek, tökéletesedjenek, és most nem csupán a futballról beszélek, minden sportágra igaz ez a megállapítás.

Mi az, ami megváltozott? Önök is sokat tréningeztek, ott hagyták a nyelvüket edzésen, sokat futottak. Mégis, mitől jobbak ennyire a maiak?

A sportoló erőnléte változott meg radikálisan. A mai tréningek egyénre szabottak, és a tréningek specifikusan futball-tréningek, ahol a labda játssza a főszerepet. Az én időmben előfordult, hogy egy hétig nem láttuk a labdát, ugyanis akkoriban úgy voltak vele, hogy mindenekelőtt az állóképességet kell megszerezni. Ma már mindent labdával csinálnak. Akkoriban ünnepnek számított, ha átlagban egy órát labdázhattunk, de ma már a 2-3 óra számít normálisnak, és az a fajta módszer nagyon sokat segít a játékosnak, jobb futballista lesz, nagyobb állóképességre tesz szert. Ebben látom én a hatalmas változást. Az edzések a futballra összpontosulnak, nem az ész nélküli futásra. A mi időnkben különválasztották a labdás és a fizikai edzést, ma már a kettő együtt jár, kéz a kézben. Ha körbenézel,  komplex edzéseket látsz, amelyeken a futball viszi a prímet.

Szívesen lenne most futballista?

Ez nem kérdés. Nagyon szeretnék manapság futballista lenni, de cseppet sem szeretnék úgy élni, mint ők. Nem, ezt nem, de a futballistának lenni bármikor nagy dolog.

Csupa ismerős játszik az akkori Real Madridban: Gordillo például a Betis elnöke lett, Schuster és Míchel is élvonalbeli edzők lettek, a már említetteken kívül

Mi a probléma a maiak életével, miért nem szimpatikus az, ahogyan ők élnek? A médiafelhajtás zavarja?

Például. Mindenekelőtt leszögezném, hogy ez senkinek nem jó. Sem a játékosnak, sem a sajtónak, sem pedig a szurkolóknak. Olyan dolgoknak teszik ki, amikre ezek a fiatalok, életkoruknál fogva, nincsenek felkészülve. Előfordul, hogy valakit magasztalnak és három év múlva, már azt sem tudjuk, hogy az illető kicsoda. Teljesen megfeledkezünk róla. Ezek az évek gyorsan elmúlnak, és sajnos a mai futballisták nem tudják élvezni azt, amit csinálnak, pedig ez egy csodálatos játék. A sajtó olyan pressziót pakol rájuk, amit nehéz elviselni, és ez cseppet sem tetszik nekem, ilyen körülmények között nem szívesen lennék futballista. Nem is tudom, hogy egy 20, 22 éves srác hogyan tudja feldolgozni ezt a terhet. Nem tud egy jót sétálni a barátnőjével, nem tud kimenni az utcára, nem tud nyugodtan leülni megvacsorázni egy étteremben.

Az ön megítélése szerint mennyit változott a Real Madrid az elmúlt évek során?

Korábban a Real Madrid egy humánus klub volt. Mindenki segítette a másik munkáját, mindenki ismert mindenkit. A győzelem és a vereség közös volt, együtt sírtunk, együtt nevettünk. Ma már teljesen más a helyzet, a Real egy valóságos robottá devalválódott. Elgépiesedett. Embertelen lett! Ez a Real Madrid teljesen más. Ennek a klubnak már semmi köze ahhoz, ami 15- 20 évvel ezelőtt volt. Már nem azt jelenti, amit a mi időnkben jelentett. Minden tekintetben hatalmas változáson ment keresztül. A média, a gazdaság pressziója, a határok megnyitása embertelenné tette a Real Madridot. Teljesen! Már mindegy is lenne, hogyan nevezzük, Real Madridnak vagy valami másnak. Semmi köze a valódi, az igazi Real Madridhoz. Nálam jobban senki nem ismeri ezt a klubot, hiszen előbb labdarúgóként, aztán dolgozóként szolgáltam. Ismerem a sportos és a kevésbé sportos oldalát. Nekem van összehasonlítási alapom. Játékos koromban mindenkit ismertem, a portást, aztán a srácot, aki beparkolta az autómat, a hölgyeket, akik az irodában dolgoztak, a pályamunkásokat, mindenkivel baráti viszonyban voltam. Ma a Real Madrid keretében van olyan futballista, aki a társain kívül senkit sem ismer. Amikor visszamentem dolgozni a Real Madridhoz, tárt karokkal fogadtak a régi ismerősök. A mai játékos, a közvetlen környezetét leszámítva, semmilyen kapcsolatot nem ápol a klub dolgozóival, nem is ismeri őket. Ez már nem az a klub, korábban jó volt odatartozni, ma már nem annyira.

Elképzelhető, hogy a mai, úgynevezett sztárok a Real dicső történelmét sem ismerik? Van olyan, aki nem tudja mondjuk, ki az a Ricardo Gallego?

Senki sem kötelezhető arra, hogy bebiflázza a Real Madrid történelmét, ugyanakkor a klubnak kutyakötelessége lenne megértetni a futballistákkal, hogy mit is jelent valójában a Real Madrid. Egy embernek csak ezzel kellene foglakkoznia, és nem személyekre, hanem magára a klubra kellene koncentrálni. Hozzáteszem, hogy ez nem a játékosok hibája. Azt hiszem, egyetlen futballista sem tiltakozna, ha meglátna valakit a mi generációnkból, aki a segítségére lenne bizonyos kérdésekben, aki egy picit atyáskodna felette. Mondom, még egyszer, nem a játékosok tehetnek róla. A Real Madrid történelme olyan gazdag és hosszú, hogy nem olyan egyszerű elsajátítani, és hozzáteszem, ez nem is fontos, de mindenkinek tisztában kellene lennie a klub értékeivel, amelyek nélkül aligha beszélhetnénk ma egy nagy Real Madridról. Nagyon fontosnak tartanám egy olyan dolgozó jelenlétét, aki tovább tudná adni ezeket az értékeket, és biztos vagyok benne, hogy a légkör, a miliő is sokkal jobb lenne.

Valószínűleg a mai világban ez másodlagos, a nagy csapatokat jobban érdekli a média, a pénz, az üzlet, a bevétel, és így tovább.

Pont erről beszéltem. Nem igazán értem a mai világot, nem jön igazán át és nem hat meg. Valószínűleg azért, mert egy másik generációt képviselek. Bizonyára ez is sokat számít. Másképpen látok dolgokat. Hangsúlyozni kívánom, hogy vannak olyan klubok, amelyek odafigyelnek az értékeikre. Nagyon sok barátom él és dolgozik Németországban, és ők azt mondják, hogy arrafelé nagy figyelmet fordítanak arra, hogy megőrizzék az értékeket. Raúl csupán két évet játszott a Schalke együttesében, és amikor kiderült, hogy elmegy Katarba, búcsúmeccset szerveztek neki. A Real Madrid milyen búcsúmeccset szervezett  Raúlnak? Tudomásom szerint semmilyent!

Önnek szerveztek búcsúmeccset?

Most nem rólam van szó, hanem Raúlról, aki, mondom, csupán két évet játszott a Schalkéban, és hatalmas csinnadrattával búcsúztatták, hiszen elégedettek voltak azzal, amit nyújtott a csapat játékosaként. A Real Madridnál hány évet is töltött? Kiszámolni is nehéz, és még egy aprósággal sem köszönték meg a munkáját, a klubhűségét.

Megérdemelne egy meccset Raúl, egyet Hierro, és azt hiszem, hogy reggelig sorolhatnám azokat, akiktől illene tisztességesen elbúcsúzni.

Nem kellene reggelig sorolni a neveket, mert olyan sokan azért nincsenek, egy biztos, rengeteg idő van, úgyhogy mindenkinek meg lehet köszönni azt, amit tett a klubért. Én ezt tartanám helyesnek. Nagyon sokan az életüket adták a Real Madridért, de a hála elmaradt, ugyanakkor mindent be lehet pótolni. Elembertelenedett ez az egész, már aznap megfeledkeznek rólad, amikor befejezed a pályafutásodat. Mi együtt mentünk mindenhova. A játékosok nagy része törzsgyökeres madridi volt, sőt mi több, saját nevelésű játékos. Együtt nőttünk fel, úgyhogy az irányvonalat már igen fiatalon megjelöltük. A hangulat pedig egyszerűen csodálatos volt, úgy az edzésen, mint a pályán, vagy a személyes kapcsolatokban. Együtt jártunk vacsorázni, családostul, és a szüleink is ott voltak. A szülők összejártak, évek óta ismerték egymást, hiszen hidegben-melegben együtt szurkoltak nekünk a régi sportvárosban az ifimeccseken. Ez a remek kapcsolat a pályán is tükröződött. Sokkal jobban megértettük egymást, hiszen a pályán kívül mesés kapcsolatot ápoltunk egymással. Egymásra néztünk, és tudtuk, mi fog következni.

Milyen futballt játszott az a Real Madrid? Látványosan futballoztak, érdemes volt kijárni a meccsre akkoriban?

Josep Guardiola azt nyilatkozta, hogy amikor lefektette a Barcelona játékfilozófiáját, a mi csapatunkra, a mi korszakunkra támaszkodott és abból táplálkozott. Az általunk játszott futball újdonságot jelentett akkoriban, eltértünk a megszokott játékstílustól. Hátulról építkeztünk, hosszú labdákkal alig operáltunk. Megpróbáltunk futballozni. Én nem magunkat akarom fényezni, csupán Guardiola szavait idéztem. Ő mondta, hogy a mi csapatunk, a Butragueño-féle Real Madrid adta az alapot, amikor kimunkálta a Barcelona játékstílusát, amivel aztán tönkreverték a világot. Azt hiszem, hogy ennél jobban nem tudom megfogalmazni, hogyan játszott az a Real Madrid. Ami a játékstílusunkat illeti, jócskán meghaladtuk a korunkat. Volt úgy, hogy a szerencse elpártolt mellőlünk, és megesett, hogy nem voltunk kellőképpen felkészítve arra, hogy végigbírjunk egy teljes szezont több fronton is harcolva. Az egy elég jó kis csapat volt.

A legendás Quinta, kicsit megbontva, mivel ekkor már Pardeza a Zaragozába szerződött

Be-beteszi a kazettákat, megnézi a meccseiket? És ha igen, milyen benyomásai vannak ezekkel a képkockákkal kapcsolatban? Sokkal lassabb volt a futball, ez nem vitás.

Röhögőgörcsöt kapok, amikor megnézem azokat a meccseket. A futball sokkal lassabb volt, lassabban járattuk a labdát, ám ha objektíven nézzük a dolgokat, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon sok jó dolgot is csináltunk, amiket ma is alkalmaznak, amiket ma is gyakran viszontlátok. Hahotázva nevetek, amikor látom, amikor azt látom, hogy hazaadom a labdát a kapusnak, az pedig felveszi kézzel. - „Szabálytalan!” kiáltok fel! Aztán észbe kapok, hogy ez akkor volt. Elcsodálkozom azon, hogy ami akkor szabálytalan megmozdulásnak minősült, ma nem az, és így tovább. Sok minden megváltozott, és sokszor felteszem magamnak a kérdést: „Hogy is lehetett úgy futballozni, szent Isten?” - Mindezek ellenére a mi mérkőzéseink közel sem voltunk unalmasak. A mi időnkben nagyon sok meccset, párharcot fordítottunk meg vesztes állásból. Az emberek őrjöngtek, ha sikerült egy továbbjutás szinte reménytelen helyzetből, és főleg egy erős ellenféllel szemben. Nem voltak akkora különbségek, mint most. Ma van néhány csapat, amely utcahosszal veri a többieket. Egy-egy sorozat előtt nem tudtad megmondani, hogy ki fog nyerni, hiszen az európai színpadon nem voltak nagy különbségek. Imádkoztunk, hogy nehogy összekerüljünk egy magyar csapattal, mert ki fognak verni. Angliában, Olaszországban, Portugáliában, Hollandiában és Belgiumban is mindig meggyűlt a bajunk, és nézze meg, ma már a belgák, klubszinten sehol sincsenek, de a hollandok sem jutnak el messzire.

Sajnos mi is lekerültünk az európai futballtérképről.

Nem is értem! Mondom, minden országban volt 2-3 olyan csapat, amelytől bizony féltünk. A pénz átírta a forgatókönyvet, és az elit futball már csak néhány csapatról szól, ami nagy probléma, és én nagyon sajnálom. És a legjobban azt sajnálom, hogy az olyan csapatok, mint az Újpest, a Honvéd, a Ferencváros vagy a Videoton, amely ellen UEFA-kupa döntőt játszottunk, teljesen eltűntek a színről. A román vagy a bolgár csapatokról sem beszéltem. Most hol vannak ezek? Kérdezem! Hova lettek? Látja, azon nyomban előjöttek az emlékek, és szomorú lettem. Nagyon sajnálom, hogy ez lett a vége. A magyar futball hatalmas hagyományokkal rendelkezett, és mi lett a nagy hagyományokkal bíró magyar futballal?

Nem csupán a futball, a szurkoló is sokat változott. Megváltoztak a szokások. Önök is sokat utaztak, és abban az időszakban a magyar, a bolgár vagy a csehszlovák Real-szurkoló könnyebben meg tudta önöket közelíteni. Minden bizonnyal sokkal kevesebben voltak. A Real Madrid a spanyoloké volt, elsősorban Spanyolországé, de ma már, legalábbis nekem az az érzésem, hogy a Real mindenkié, a spanyoloké, csakúgy, mint a magyaroké. Egyetért ezzel?

A szurkolók velünk utaztak, és nagyon kevesen voltak. Külföldön a spanyol emigránsokkal találkoztunk, a helyiek nem foglalkoztak velünk, más időket írtunk. Ha elmentünk Svájcba, esetleg Németországba, vagy Magyarországra, mindig találkoztunk emigránsokkal, akik kijöttek a meccsre és nekünk szurkoltak. Szinte mindannyian Real Madrid-drukkereknek mondták magukat. A kommunikációnak és az internetnek köszönhetően a határok teljesen megszűntek. Ma már a magyar vagy a bolgár szurkoló egy percen belül értesül arról, mi történt a csapatánál, nem is kell megvárnia a másnapot, hogy megvegye az újságot.  A futball mai képét az újságírók formálják! Az emberek az általuk lefestett világot látják. Ez így van, nincs mit szépíteni rajta. Ez a realitás! Ha x országban y újságíró pikkel Ronaldóra, akkor az egész ország pikkelni fog Ronaldóra, mert a képet ő alakítja. Az emberek hajlamosak egy bizonyos személy véleményére, meglátására támaszkodni. Korábban arról alkottak véleményt, amit a két szemükkel láttak. Nézték a meccset a tévében vagy a helyszínen, és kialakították a saját véleményüket az adott futballistáról, és nem álltak semmilyen befolyás alatt. Eldöntötték, hogy elégedettek-e az adott korszak Ronaldójával, vagy épp ellenkezőleg, egyáltalán nem tetszik nekik a játéka. Ma már a vélemények kilépnek a futball keretei közül, és kérdések sokasága zavarja meg a szurkolót. Annyi minden felmerül, hogy az emberek nemes egyszerűséggel megzavarodnak a sok információ hallatán és teljesen elveszítik a fonalat. Én nagyon sajnálom, hogy a szurkolók hagyják magukat befolyásolni egy olyasvalaki által, aki egy napilap, esetleg hetilap hasábjain mondja el  a véleményét,  vagy miért is ne, egy blogbejegyzésben. Az embereknek nincs is idejük arra, hogy ők, maguk fedezzék fel az adott játékost.

Ön több mint 40 alkalommal lépett pályára a spanyol válogatott tagjaként, ami, ha tovább folytatjuk ezt az összehasonlítást, legalább 100-zal ér fel. Vagy még ennél is többel?

Nem tudom, ezt nagyon nehéz megítélni. Egy biztos, abban az időszakban minden posztra volt 4-5 játékos, és ezek közül válogatott a szövetségi kapitány. Manapság, a külföldi játékosok miatt, és ez történik Angliában vagy éppen Németországban, ott is hasonló problémákkal találkozunk, sokkal kisebb a merítési lehetőség. Mindezek tükrében a verseny is sokkal kisebb, így a játékosok többször szerepelhetnek hazájuk válogatottjában, és való igaz, manapság sokkal több válogatott meccset játsszanak, mint korábban. Több barátságos, felkészülési meccset rendeznek, a különböző világeseményeken sokkal több csapat vesz részt. Akkoriban 16 csapat volt jelen egy-egy Európa-bajnokságon, ma már 32, és ezt a számot még tovább akarják növelni. Rengeteg csapat van, és arról se feledkezzünk meg, hogy az országok száma, és mint ilyen, a válogatottak száma is szinte megduplázódott. Jugoszlávia és a Szovjetunió darabokra hullott. Szóval sokkal több ellenfél jelent meg a láthatáron, és mint ilyen, sokkal több meccset is kell játszani. Szóval minden megváltozott.

Ha már szóba hozta a világbajnokságokat, mi a véleménye az 1982-es, hazai rendezésű tornáról?

Nincsenek szép emlékeim róla, hiszen nincs mit szépíteni rajta, leszerepeltünk. Egy meglehetősen zaklatott edzőtábor előzte meg a világbajnokságot. Egy percig nem volt nyugalmunk. Nem azt nyújtottuk, ami elvárható lett volna, rosszul végeztük a dolgunkat. Pont akkor penderítettek ki minket a sorozatból, amikor már kezdtük összekapni magunkat. Az első körben botrányosan futballoztunk. Szóval az a vb igen szomorú emlék mindannyiunk számára.

Két évvel később aztán jött a franciaországi Európa-bajnokság, ahol Spanyolország döntőt játszhatott.

Így van. A spanyolországi világbajnokságon, ha jól emlékszem, én voltam a spanyol keret legfiatalabb tagja, aztán a világbajnokság után tömegével válogatták be a fiatalokat a spanyol nemzeti csapatba, ami radikális változást eredményezett. Meggyőződésem, hogy a spanyol futball, válogatott szinten akkor tért a helyes útra. Az is igaz, hogy nem sikerült célba érni, de a franciaországi Eb-döntő hozta meg a változást a spanyol futballban.

Az 1986-os, mexikói világbajnokság kiválóan alakult Ricardo Gallego számára, hiszen a spanyol válogatott igen jól szerepelt, ráadásul önt beválogatták a világbajnokság álomcsapatába. Jónak vagy elfogadhatónak értékeli azt a világbajnokságot?

Hogy is mondjam…

Egyénileg mindenképpen.

Nem csupán egyénileg volt jó az a vb, a válogatott is kiválóan teljesített, és egyébként sem szeretném csak magamat kiemelni, az egész csapat jól teljesített. Azt hiszem, hogy a spanyolok elégedettek voltak azzal, amit Mexikóban elértünk. A tizenegyes párbaj döntött Belgium ellen, és most is azt mondom, hogy simám megverhettük volna őket, nem kellett volna a tizenegyesekre bízni a sorsunkat. Az emberek úgy voltak vele, hogy sokkal többet érdemeltünk volna. A belgák elleni meccs előtt az argentin barátainktól megtudtuk, hogy nagyon félnek tőlünk. Ha kiverjük Belgiumot, velünk találkoztunk volna. Tudták, hogy jó formában vagyunk, és nehéz minket legyőzni. Tartottak tőlünk. Balszerencsések voltunk. A spanyolok, a spanyol szurkolók nagyon, de nagyon elégedettek voltak azzal, amit azon a világbajnokságon elértünk. Ez sokkal fontosabb, mint az egyéni díjak, dicséretek, egyenkénti elismerések. Mexikóban egy igazi, hamisítatlan spanyol válogatottat láthatott a közönség.

Noha nem szeret beszélni róla, azért kíváncsi vagyok arra, hogy melyik mérkőzését tartja a legjobbnak a spanyol válogatott játékosaként?

A dánok ellenit a mexikói világbajnokságon 1986-ban. Talán azt. A franciaországi Európa-bajnokságon is volt 2-3 jó meccsem.

Ön vezetőként tért vissza a Real Madridhoz, az utánpótlás bázist igazgatta, és nagyon sok játékost látott felnőni. Mondana egy-két nevet?

Mi hoztuk el a Kanári-szigetekről Jesét és mi szerződtettük Moratát. Az én időmben kezdtünk el komolyabban foglalkozni Carvajallal és Adánnal, aki jelen pillanatban a Betis kapuját védi, és aki éveken keresztül Casillas mögött a Real Madrid második számú portása volt. Matáról se feledkeznék meg, akit kiemeltünk, és felvittünk a Castillához. Odafigyeltünk Borja Valeróra, aki Olaszországba került vagy Negredóra, aki a Manchester Citytől tért vissza Spanyolországba. Nagyon sok játékos megfordult a kezünk alatt, és nekem az volt a feladatom, hogy segítsem őket. Hál’Istennek sokan nagy játékosok lettek, és ma már a legmagasabb szinten futballoznak.

Ezek a srácok megköszönik önnek, hogy annak idején felkarolta, óvta és támogatta őket?

Ezek a gyerekek rendkívül hálásak mindenért. Mihelyt meglátnak, odajönnek, a nyakamba ugranak, megkérdezik, hogy vagyok, mit csinálok. Minden egyes alkalommal köszönetet mondanak azért, amit tettem értük, és nem bújnak el. Egyikük sem fordítja el a fejét, ha meglát. Ha észrevesznek, azon nyomban odajönnek, a különbség csupán annyi, hogy míg korábban magáztak, most már megengedik maguknak, hogy tegezzenek. Bevallom, nagyon jó dolog találkozni ezekkel a srácokkal.

Az ön idejében az számított normálisnak, ha a Real Madridban saját nevelésű játékosok futballoztak. Azóta sok minden megváltozott, és a saját nevelésű futballisták szinte teljesen kiszorultak a csapatból, de még a keretből is.

Attól függ, milyen korszakról beszélünk. Volt olyan időszak, amikor az utánpótlás egyetlen játékost sem tudott felmutatni, de előfordult, hogy 3 vagy 4 labdarúgó is fel tudott kerülni az első csapathoz, és ott is tudott maradni. Ez sok mindentől függ, vannak erősebb és gyengébb évek. Az nem törvényszerű, hogy minden évben legyen egy, aki felkerül. Előfordul, hogy az első csapat egy bizonyos posztra keres játékost, és körülnéz az utánpótlásban, de megesik az is, hogy valaki a jó teljesítményével irányítja magára az első csapat trénerének a figyelmét, és így kerül fel a negyokhoz. Erre nincs recept. Van úgy, hogy egy sincs, előfordul, hogy egyszerre többen vannak, vagy csak egy vagy kettő. A Real Madrid esetében sokféle periódusról beszélhetünk, és nincs két egyforma.

A spanyol B-liga mérkőzéseit is közvetítjük, és szomorúan tapasztaljuk, hogy a Castilla az utolsó helyen áll a spanyol második vonalban, és azt hiszem, hogy a Real Madrid ezt nem engedheti meg magának. A mi szakértőink is sokat beszélnek erről. Mindenesetre furcsa a Castillát az utolsó helyen látni. Láttuk, olvastuk, hogy a gárda átesett egy edzőváltáson, és lassan-lassan ennek a hatását is lehet érezni. A Real Madrid, bár megadta a lehetőséget a saját nevelésűeknek, azért elsősorban a „földönkívüliekre”, a galaktikusokra koncentrált, és ez így volt a Puskás-Di Stéfano korszakban, és így van ez most is. A Real Madridot mindig el kellett adni, így, vagy úgy, mindig eladhatóvá kellett tenni, akkor, csakúgy, mint most.

Induljunk ki onnan, hogy cseppet sem egyszerű a Real Madridhoz kerülni, felkerülni az első csapathoz. Meg kell vívnod a csatádat azokkal, akik már ott vannak, de mindenekelőtt olyan adottságokkal kell rendelkezned, hogy elhiggyék rólad, hogy te képes vagy erre, ám még ha el is hiszik, nem biztos, hogy megadják a lehetőséget, hogy ezt a gyakorlatban is be tudjad bizonyítani. Ez többszörösen nehéz vállalkozás. Borja Valero, Mata, Soldado és Negredo megkapta ugyan a lehetőséget, de nem tudott élni vele.  Hozzáteszem, nem egyszerű a Real Madrid első csapatához tartozni, önmagában már ez is egy komoly kihívás, a hatalmas, kívülről érkező nyomásról már nem is beszélve, amihez, valljuk be, sokan nem tudnak alkalmazkodni. Még nagyobb azoknak a tábora, akik még a lehetőséget sem kapták meg, és ezt hiányolják a szurkolók. Nem azzal van bajuk, hogy kevés saját nevelésű futballista játszik a Real Madrid első csapatában. Jesé felkerült, élt a lehetőséggel, és bent tudott maradni az első csapatban. Ha nem tudott volna kihasználni az élet nyújtotta sanszot, akkor tovább állt volna. Ajánlatokat kapott volna bőven Spanyolországból és külföldről egyaránt. Én is azt szeretném, hogy a játékosok kapják meg a lehetőséget a bizonyításra, és nem vagyok annak a híve, hogy csak azért játszassunk valakit, mert nálunk nevelkedik. Nem! Játsszon, ha megérdemli. Amondó vagyok, ha van az utánpótlásban, és most mindegy, hogy a Castillában vagy az ifi A-ban egy tehetséges játékos, akit érdemes megnézni, akkor nézzék is meg, adják meg neki a lehetőséget az első csapatban. Ha megadjuk a lehetőséget a fiatal tehetségnek, akkor választ kapunk arra a kérdésre, hogy érdemes-e külföldről vagy kintről igazolni? Ha tudunk hozni jobbat, akkor hozzuk ide, ám ha csak ugyanolyan jó, mint a miénk, akkor nem értem, miért kellene megvásárolnunk?

Ön jó barátjának, José Antonio Camachónak a munkáját segítette a kínai válogatottnál. Milyen emlékeket őriz arról az időszakról?

Borzalmas volt, és ezt értse úgy is, mint jót, de úgy is, mint rosszat. Borzalmasan jó és  borzalmasan rossz. Kína hatalmas ország, és ha tényleg akarnák, nagyon jó futballt tudnának csinálni. Ez volt benne a jó, ugyanakkor borzasztó érzés, hogy noha rengetegen vannak, kiváló kondíciókkal rendelkeznek és a merítési lehetőség is óriási, nem akarnak jó futballt csinálni. Sokszor feltettem a kérdést, hogy létezik az, hogy ennyi emberből nem tudnak egy jó csapatot csinálni, aztán meg kellett tapasztalnom, hogy ehhez megfelelő mentalitás kellene. Nekem az jött le, hogy nem szeretik a futballt, és nem akarnak nagyot dobni. A szurkolók, félreértés ne essék, nagyon szeretik a játékot, ám magának a sportágnak nagyobb reklámra lenne szüksége. Jobban kellene óvni és jobban kellene nyomni. A futballt organizálni és kontrollálni kell, ám mindez nem megy nekik, és mint ilyen, futballisták sem kerülhetnek ki a rendszerből. Ugyanakkor Európánan találkozni dél-koreai játékossal, japánnal, és ezek jóval kisebb országok, mint Kína. Hány kínai játszik Európában? Egy sem, pedig az európai csapatok alig várják, hogy előkerüljön egy kínai tehetség, akit le tudnának szerződtetni, mert tudják, hogy egy kínai játékos szponzorokat, szurkolókat és pénzt eredményezne. Nem a véletlen műve, hogy az európai csapatok nem szerződtetnek kínai játékost. Akinek az lenne a feladata, hogy  promotálja és óvja a futballt, cseppet sem érdekli, hogy a futball valóban megkapja azt a hírverést és támogatást, ami megnyitná az utat a sikerek felé.

Milyen emlékeket őriz a Real Madrid-Barcelona mérkőzésekről? Hogyan emlékszik vissza a klasszikusokra?

Egy spanyol klasszikus világeseménnyé nőtte ki magát, ez a maximum a mai futballban. A Real Madrid játékosa számára a Barcelona elleni mérkőzés számít az idény legfontosabb meccsének? A madridi és a barcelonai egyaránt. Szinte minden évben ez a két csapat harcol a bajnoki címért, és egy-két kivételtől eltekintve, vagy az egyik, vagy a másik nyeri. Előfordul, hogy három, esetenként négy csapat harcol a bajnoki címért, de ebben a három vagy négy csapatban mindig ott van a Barcelona és a Real Madrid. A Real Madrid mindenkori játékosa tudja, hogy a bajnoki címért mindig velük küzdünk meg. Már utánpótlás szinten is hatalmas a rivalizálás, hiszen a két klub utánpótlás csapatai szinte minden tornán összekerülnek vagy az elődöntőben, vagy a döntőben. Mindkét oldalon, már gyerekkorban belevésődik az agyadba, hogy ki az első számú riválisod, és kit kell legyőznöd.

Alberto Bueno csapata szombati bajnokiján a 23. és a 38. perc között mesternégyest vágott, amivel a Rayo szétcsapta a Levantét. A hispán szaksajtóban csak pókerként említett hőstett több szempontból is kiemelendő: a darazsaknál először fordult elő, hogy egy játékos bajnoki mérkőzésen négy találatot jegyezzen, ráadaásul ehhez oly csekély időre volt szükség, amivel Bueno bekerült a La Liga gyorstüzelő legendái közé. Íme, a Primera Divisiónban esett villám mesternégyesek ötös listája! 

Bueno, vagy ahogy a Marca elkeresztelte, "Muy Bueno" (nagyon jó) pályafutása során még egy valamire való mesterhármast sem tudott összehozni, amikor is a Levante ellen egyből négyig jutott. A varázslat 15 percig tartott, végeredményeként pedig a darazsak Vallecasban tartották a három pontot (Rayo Vallecano-Levante, 4-2). A bámulatos teljesítmény amellett, hogy bekerült a klub történelemkönyvébe, a spanyol bajnokság  statisztikusait is megörvendeztethette: szűk elit rajzolható ki azon labdarúgókból, akik hihetetlen gyorsasággal érték el ezt a góltermést a Primera Divisiónban. Lássuk, kik ők!

Alberto "Muy" Bueno - mesternégyes 15 perc alatt

Az abszolút csúcsatartó Bebeto, aki Depor-mezben az 1995/96-os szezonban mindössze 6 perc alatt ért el négy találatot a Deportivo-Albacete bajnokin (5-0). 

Bebeto a 83. és a 89. perc között négyet vert az Albacetének

A képzeletbeli dobogó 2. és 3. fokán két legenda áll, akik a negyvenes években kergették a labdát. Mundo (Valencia) és Campanal (Sevilla) egyaránt 10 perc alatt jutott el négy találatig az 1941/42-es kiírásban. Előbbi a txuri-urdint fektette két vállra (Valencia-Real Sociedad, 6-0) gólparádéjával, míg utóbbi az Espanyolt tángálta el (Sevilla-Espanyol, 6-0) keservesen.

Edmundo Suárez de Trabanco, azaz Mundo - a La Liga csatárlegendája

Egy évtizeddel később Kubala is feliratkozott a listára: a magyar származású Barca-legenda az 1951/52-es szezonban a Sporting 9-0-ás legyalulásában vette ki a részét (Barcelona-Sporting Gijón, 9-0). A támadó 13 perc alatt talált négyszer a kapuba. A Les Corts a lábai előtt hevert. Bámulatos!

Kubala - a kitartó zseni

Bueno, bocsánat, Muy Bueno tehát illusztris társaságba került. A La Liga történetének 5. leggyorsabb mesternégyese az övé. S bár korunk aligha fogja nevét a labdarúgófenoménok között emlegetni, a futballmágia a halhatatlanok közé emelte. Megcsinálta, így gratulálunk!

Ugye emlékeztek Vágó István műsorának a végén a villámkérdésekre? Ma ilyennek vezetjük fel nektek a hétvégi bajnoki fordulót! 1 meccs, 1 kérdés műfajában záporozzon is a 10 dolog, amire kíváncsiak vagyunk:

Espanyol-Córdoba

1. Sergio García-e a legnagyobb jelenkori papagáj, amiért nem ment el Kínába pénzt keresni?

Granada-Barcelona

2. Megússza-e egy szolid veréssel Resino, vagy az MSN vezérletével felálló gyilkoló gépezet megint meglövi a féltucatot, mint ősszel?

Rayo Vallecano-Levante

3. Stílusok harcában a nyílt sisak, vagy az acélpajzs lesz a nyerő?

Almería-Deportivo

4. Hazai erőd lesz-e végre valahára az Almería JIM vezetésével, vagy a derbit vesztő Deportivo bizonyítja, hogy tényleg a tabella közepére való?

Málaga-Getafe

5. Az elmúlt 12 hónapban harmadik edzőváltásán átesett Getafe képes-e a hullámhegyen levő Málagában pontot rabolni?

Valencia-Sociedad

6. Visszavág-e Nuno az elődei által elvesztett BL-helyért az idegenben egyedüliként nyeretlen baszkoknak?

Eibar-Athletic Bilbao

7. A három 27 pontos baszk csapat közül megint élre tud-e állni a legkisebb testvér?

Sevilla-Atlético Madrid

8. Cholo két spanyolországi csapata közül a lendületet vesztő bajnok, vagy az Európa Ligában erőt demonstráló Emery-horda lesz-e a boldogabb?

Real Madrid-Villarreal

9. A liga két legjobb kontracsapata közül ki fog több ellentámadást vezetni a meccsen?

Celta Vigo-Elche

10. Végre lesz egy olyan meccse a Celtának, amikor a helyzetekkel arányos mértékben lövik be a helyzeteiket?

Aki eltalálja mind a 10-et, jelentkezzen a szerkesztőségben egy LLL bögréért! :)

A 24. forduló bővelkedett említésre méltó jelenetekben. Őrült csatákban, gyönyörű találatokban. Többek között Juanmi, Charles, Xabi Prieto, Sarabia és Griezmann megmozdulásai után pattantak talpra a szurkolók. Madre míííaaaa, Arbilla! Rövid összefoglaló a játéknap legszebb találatairól.

A héten spanyol sikerekkel folytatódtak az európai kupaküzdelmek, amik kedvező alapot nyújthatnak egy esetleges tavaszi meneteléshez. A kettős terhelés viszontagságai azonban átírhatják egyes csapatok bajnoki célkitűzéseit. A formálódó mezőny és az élesedő rivalizálás végigkíséri a spanyol pontvadászatot, ám bizonyos esetekben egy-egy párharc relevánsabbá válik az említett jelenségnél. A 24. fordulóban a galíciai derbi lesz az.

Gyanítom, hogy mindenki unja (én nagyon) az ilyenkor sablonszerűen előkukázott ókori statisztikai adatokat, amikből megtudhatjuk, hogy az első derbit az 1928/29-es szezonban rendezték, még a másodosztályban. Éppen ezért a magam részéről lerendezném annyival a történelmi áttekintést, hogy a 63 La Ligában lejátszott összecsapásból 24-et a Depor, 22-t a Celta nyert, és 17 alkalommal végeztek döntetlenre a felek. Az látszik, hogy bizonyos regnálásoktól függetlenül (Szuperdepor pl) kiegyenlített a párharc. Múltja van tehát a "Derbi gallego”-nak, aminek révén mára már világsztárokká lett játékosok neveit ismerhette meg a futballtársadalom, gondoljunk csak Diego Tristánra, Valerónra, vagy David Silvára. De mi is várható szombat este?

A dicső múlt fényei már rég kialudtak a Riazorban, és a csapat fejvesztve ingázik a Primera és a Segunda között. Idén is a kiesés elkerülése a legfőbb cél, ami nem látva a színtelen-szagtalan játékukat, megfelel a realitásoknak. A Celta részéről jogosan bíztunk benne, hogy Luis Enrique örökségét sikeresen viszi tovább Berizzo, ám szezon közben valami megtorpant. A nyeretlenség még hagyján, a góltalanság már inkább… A Batman filmekből tudjuk, hogy "csak úgy javulhat a helyzet, ha előtte romlik”, ennek megfelelően a Celta kikecmergett a saját maga által ásott gödörből. De derbiről lévén szó, itt a formának vajmi kevés ráhatása van a meccs alakulására – csak, hogy alig puffogtatott közhelyet említsek. Abból ugyanis volt elég a játékosok nyilatkozataiban, a "különleges atmoszféra” vagy a "derbi az derbi” kifejezéseknek se szeri, se száma. Lucas Pérez volt az, aki továbbment és határozottan állította, hogy a Depor Galícia legjobb csapata, amit szombat este demonstrálniuk is kell. Jonny (Celta) sem fukarkodott a szavakkal, gyakorlatilag a feledés homályába taszította a Deport, mondván a jelen és a jövő, ami számít.

"Derbi gallego" - több, mint egy meccs

Ami még számíthat, az a hiányzók listája. Hazai oldalon biztosan nem lép pályára Laure eltiltás miatt, Hélder Postiga és Toché pedig sérüléssel bajlódik (Farina játéka kérdéses még). A Celta Hugo Mallo és Borja Oubina szolgálataira nem számíthat, azaz gyakorlatilag a legerősebb összeállításban rohamozhatják Fabricio kapuját.

Szombat 22:00 Deportivo – Celta Vigo!

Barcelona – Málaga

Leginkább a "vár állott, most kőhalom” szövegrészlet inverzével lehetne kifejezni a katalán fővárosban uralkodó közhangulatot. A fordulópontként felemlegetett Anoeta óta 11 meccset nyert meg zsinórban a Barca, amivel beállította Guardiola rekordját még a 2008-2009-es szezonból. Messi elmondása szerint az önbizalom és a sikeréhség mellett a megváltoztatott mentalitás az, ami a sikerek útjára terelte őket. Tény, hogy ez a játékstílusokból fakadó kettőség működik, de a kispad hossza és minősége alapján feltehető a kérdés, hogy meddig. Addig is viszont lehet, és kell is tartani a katalánoktól, mert az Atlético elleni nyertes párharcok bizonyítják, hogy ami eredményre vezetett ellenük az elmúlt években, az idén már kevés. A szigorú taktikai rendszert felváltották az egyéni megoldások, ami a támadószekció kreativitására épít. Nincsenek kötött posztok, Neymar ficánkol, Suáreznek több gólpassza van, mint gólja, Messi pedig ismét a saját nem létező határait feszegeti. Az argentin egyébként a spanyol gólrekord mellett immár az assistok számában is az élen jár (106), Figót megelőzve (105). Már a keddi BL meccset szem előtt tartva Luis Enrique biztosan él a rotáció eszközével a Málaga ellen, és több kulcsjátékosát is pihenteti. Ettől függetlenül a győztes kiléte aligha lehet kérdéses, pláne annak fényében, hogy eltiltás miatt sem Amrabatra, sem Ignacio Camachora nem számíthat Javi Gracía vezetőedző. Samu Castillejo ezzel szemben optimista, és az elmondása szerint "pontokért utaznak a Camp Nouba”. Az őszi összecsapásukból meríthetnek az andalúzok, hiszen a Barca négyes győzelmi sorozata a La Rosalédában ért véget, ahol a kaput sem sikerült eltalálniuk. Ez szombaton is megtörténhet, fordított szereposztásban.

Az edzőkomplexum immár a 'Camp Tito Vilanova' nevet viseli

Atlético Madrid – Almería

A Celta ellen elszenvedett vereséggel az Atlético gyakorlatilag kiszállt a bajnoki versenyfutásból. Mindezt úgy, hogy egy héttel korábban kivégezték a Real Madridot. A fene se érti, még ha Arda Turan, Raúl García és Koke nélkül is kellett fellépniük a Balaídosban. Most hétvégén viszont csak Kokét kell nélkülöznie Simeone mesternek, aki még a szerdai BL meccsre sem lesz bevethető állapotban. Rotációra itt is lehet számítani, ám az előzetes várakozásokkal ellentétben nagy hiba lenne lebecsülni az Almeríát. Juan Ignacio Martínez együttese az otthon megszerzett 7 pontot további 16-tal(!) toldja meg az idegenbeli szereplések alkalmával. Az edző maximalizmusát bizonyítja, hogy az előző fordulóban elért 2-2-es döntetlen után (vs Sociedad), JIM a csalódottságát fejezte ki, mert a saját elmondása szerint többet érdemeltek volna. Ezzel a mentalitással lehet keresnivalójuk a Vicente Calderónban, ahol Diego Godín ismételten bevéste magát a történelemkönyvbe: 143. pályára lépésével egalizálta Luiz Pereirát.

Elche – Real Madrid

Valószínűleg még sokan emlékeznek a tavalyi összecsapásukra, amikor is egy 95. percben megítélt jogtalan büntető jelentette a két csapat közti különbséget. Na vasárnap este senki ne számítson ilyen drámai végjátékra. A szennylapok által megszellőztetett madridi válság lehet valós, ám ez az eredményeket egyelőre nem befolyásolja. Persze lehet jönni az Atlético elleni csúfos vereséggel, Cristiano formahanyatlásával vagy az instabil játékkal, de a száraz tények nem hazudnak: továbbra is listavezetők a bajnokságban, és szinte biztos továbbjutók a Bajnokok Ligájában. Az egyéniségek közötti ellentét viszont lényeges probléma, ahogy azt a Sky Sports stúdiójában is megénekelték. Lampard CR-től várna felszólalást az ügyben, Henry szerint egyfajta túl-kompenzáció ez a portugál irányába, míg Glen Hoddle nem érzi természetesnek Balet, ami miatt a legjobbjától is messze elmarad. Pontosan ez a szituáció a legnagyobb hátulütője a Pérez féle igazoláspolitikának. De kár is ebbe hosszabban belemenni, foglalkozzunk inkább az aktualitásokkal és a pozitívumokkal. A blancókkal kapcsolatos hír, hogy Luka Modric három hónapos távollét után elkezdte az edzéseket, ám a visszatérésére még hetekig várni kell. Hazai oldalon is lehet ok az örömre, hiszen az előző két bajnokijukat egyaránt megnyerték, ráadásul gólt sem kaptak (2-0 vs Rayo, 1-0 vs Eibar). A kiesőzóna veszélye ezzel együtt nem múlt el, de a 4 pontos különbség nyugalmat hozhat Fran Escribá öltözőjébe. Az Elchében Lombán, Cisma és Pedro Mosquera alkotják a maródiak listáját, viszont a legnagyobb veszélyforrás, Jonathas okozhat kellemetlen perceket a Real Madrid megtépázott védelmének.

A kritikák kereszttüzében

További meccsek:

Getafe – Espanyol

Córdoba – Valencia

Real Sociedad – Sevilla

Bilbao – Rayo Vallecano

Villarreal – Eibar

Levante - Granada

További infók a spanyol fociról a facebook oldalunkon!

Aki ismeri Wilson Futballforradalmak című munkáját, mely a labdarúgás evolúcióját írja le hangsúlyt fektetve a nemzeti karakterisztika és a játékstílus, játékrendszerek kapcsolatára, nem éri meglepetésként a hír, hogy az egyes korszakok taktikai rendszerében a csatárok - vagy nevezzük csak őket gólfelelősöknek - kezdőbe álmodott száma is folyamatosan változott. A modern labdarúgásban megéltünk több trendet is: láttuk, hogy a nagy csatárduók szépen megfogyatkoznak és a kilences "egykékből" aztán hármas fogatok alakulnak ki, melyek manapság fénykorukat élik a spanyol topcsapatoknál (BBC - Real Madrid, NMS - Barcelona). Az időgépet ezúttal arra használjuk, hogy visszarepülve az időben, felevenítsük a hőskor nagyjait, az iberiai labdarúgás legendás támadó ötöseit. Nincs nehéz dolgunk, mivel a quintento a '20-as évek végétől a '60-as évek végéig figyelhető meg Spanyolországban.

"Las maravillas - az Athletic csodái", így nevezték azt az ötöst, amit Lafuente, Iraragorri, Bata, Chirri II és Gorostiza alkotott. 1929 és 1934 között a fenti támadószekció három bajnoki címhez segítette a baszkokat (1930, 1931 és 1934), valamint négy kupacímet is besöpört (1930-1933). Legendájukat páratlan gólzuhataggal tették halhatatlanná: 307 találat 90 mérkőzésen.
A '30-as évek elején az Oviedo színeiben kiemelkedett egy ötös csatárszekció ("la 2ª eléctrica"), melyet Casuco, Gallart, Lángara, Herrerita és Emilín fémjelzett. Az Oviedo az 1932/33-as idényben debütált a Primera Divisiónban és a "srácok" 51 gólt értek el, amivel beírták nevüket a klub és a spanyol futball történelem könyvébe.
A "Los stuka" a sevillai bombázók megnevezése volt, melyet López, Torrontegui, Campanal, Raimundo és Berrocal alkotott. Az ötös szélvész gyorsan és bámulatos hatékonysággal hajtotta végre támadásait. Nevét is ezért kapta a spanyol polgárháborúban Franco oldalán bevetett német harci gépek után. A Sevilla a gólzsákoknak hála 1939-ben elhódította a spanyol kupát.A '40-es évek nagyágyúi közül a Valenciában szolgáló Epi, Amadeo, Mundo, Asensi és Gorostiza, azaz a "la traca" (csel, csapás, tűzerő - szerk.) emelkedett ki. A klub Ché segítségükkel három bajnoki címet (1942, 1944 és 1947) és egy kupát (1941) hódított el.
"Los catedráticos" (tanárok, akik magas szinten oktatnak - szerk.) a '40-es évek végén robbantott és hozta lázba a San Mamés közönségét. Iriondo, Venancio, Zarra, Panizo és Gaínza ötöse sikerre vezette az Athletic Bilbaót az 1942-43-as kiírásban, valamint bezsebelt három kupaelsőséget is (1944, 1945 és 1950).
1954-ig a Barcelona a Les Corts-on játszott. A régi stadion utolsó éveiben a spanyol futball a katalán főváros ötösétől rettegett: "El huracán", azaz a Basora, César, Kubala, Moreno és Manchón formálta csatárszekció 1952-ben és 1953-ben is duplázott (bajnoki cím és kupaelsőség).
Kihagyhatatlan, ugyanakkor részletezni felesleges. A Real Madrid Kopa, Rial, Di Stéfano, Puskas és Gento vezetésével vette fel a kesztyűt a Barcelonával. "El quinteto mágico" végigsöpörte Spanyolországot és Európát.
A ötösök nagy korszakának utolsó csillagait a Zaragoza adta a '60-as években. A "los 5 magníficos" megnevezés Canario, Santos, Marcelino, Villa és Lapetra közös sikere után született meg: bámulatos gyorsaságuk mellett szemre is tetszetősen érték el találataikat, amivel kivívták egész Spanyolország elismerését és csodálatát.

Elnökként meddig mennél el a csapatod benntartásáért? A válasz, lássuk be, nem egyszerű. A Cadena Ser rádiócsatorna Larguero című műsora a minap újabb csalási botrányról rántotta le a leplet, melyben az Espanyol-Osasuna (1-1) besározódott bajnoki mellett két Betis-játékos is érintett. Bundahálózat vagy egy túlbuzgó elnök vergődése? A lepacsizott sunyiságok felszínre fröccsenése után beindult az egymásra mutogatás. Az eset kiterítésére teszünk kísérletet. 

Probléma onnan indul, hogy a tavaly a kiesés ellen reménytelenül küzdő Osasuna nem tud elszámolni közel 2,5 millió eurónyi összeggel (a tétel egészen pontosan 2 416 611 euró), aminek következtében az LFP vizsgálatot indított, melynek keretében a klub akkori ügyveztőjét, az egyesület kötelékében több mint 24 évet lehúzó Ángel Vizcay-t is beidézték.

Ángel Vizcay - a megesett ügyvezető

José Ramón de la Morena, a Cadena Ser Larguero című műsorának szerkesztője úgy tudja, az LFP vizsgálóbizottsága előtt Vizcay kinyitotta a szennyvíz-csapot, amin csak úgy fröccsent a szar mindenfelé. Az elöljáró több sunyiságot is tollba mondott, sőt, terhelően vallott két Betis-játékosra is. Célja egyértelmű: saját és egykori klubja, az Osasuna együttműködési szándékát bizonyítva enyhítse a kiróható büntetés mértékét.

Amaya és Figueros körül fagyos a levegő

Emlékei szerint az eset a következőképpen történt: a 2013-14-es szezon hajrájában az Osasuna vezetői leültek Amaya és Figueros (mindkettő Betis) társaságában egy rövid megbeszélésre, amin 250 000 euró (fejenként!) ellenében azt kérték a játékosoktól, hogy nyerjenek a Valladolid ellen az utolsó előtti fordulóban, majd a záró játéknapon hasaljanak le az Osasunának. A kérés azért is pofátlanság, mert a Betis ekkor szintén a kiesés ellen harcolt és végül el is vérzett a pontvadászatban, így ma már a Segunda-meccseken szotyiznak  szurkolói.

Osasuna - csalással is kiesni, nagyon ciki...

Láss csodát, a tények Vizcay állítására rámosolyognak, mivel a Betis legyőzte a Valladolidot (4-3) és a végén kikapott az Osasunától (2-1), ám az eredmények nem segítették benntmaradáshoz a navarraiakat... Vérciki. Az ügyvezető a sötét üzelmek felelősének a klub akkori elnökét, Miguel Archancót nevezte meg (ez csak spekuláció jelen pillanatban, mivel Vizcay nem hajlandó a sajtónak a részleteről nyilatkozni), aki majd 2,5 millió eurót tapsolhatott szét a semmire, azaz az Osasuna első osztályú tagságának meg(nem)őrzésére. Feltételezések szerint több mérkőzés (köztük az Espanyol-Osasuna bajnoki) befolyásolására, megvásárlására is lépéseket tehetett, illetve illegális fogadásokra szórhatott pénzt. 

Rászámolás - bundameccsek a La Ligában

Az egykori ügyvezető "kámingáutja" után a klub jelenlegi elnöke, Luis Sabalza egy sort pingvinezett a spanyol sajtónak, majd elismerte, igaz, hogy nem tudnak elszámolni közel 2,5 millió euró elköltéséről, ám mindenben Javier Tebas (LFP elnöke) rendelkezésére állnak, persze az igazság nevében.  Persze.

Az As.com közben kiderítette, hol szivárgott el papíron a pénz: 900 000 eurót kapott két ingatlan vállalkozó Cristina Valencia és Alberto Nolla. 1 440 000 euró ment a Flefield (Madeirán bejegyzett portugál társaság) számára és 76 611 euró vándorolt egy mai napig ismeretlen, magát a papírokon csak López vezetéknéven (ez kb. olyan mint nálunk a Kis vagy Kovács) említő játékosügynöknek. A hatóságok egyben biztosak: az emíltett entitások nem a pénz végállomását jelentették (nem állt teljesítés a számlák mögött, fiktív számlázás történt). Egyszerű átjátszó "szervek" voltak, azaz a guruló eurómilliók bundázásra mehettek.

A következő napokban még több csontváz is kieshet az Osasuna elnöki szobájának szekrényéből, így a csalós sárdobálás épp csak elkezdődött. Förmedve várjuk a folytatást.

A spanyol bajnokság friss híreit megtaláljátok a La Liga Loca Facebook oldalán! 

A mai napon rendhagyó módon hoztunk nektek beharangot, amelyet eme linken találtok.

Híreket, érdekességeket pedig továbbra is a hivatalos Facebook oldalunkon olvashattok!

Pár évvel ezelőtt volt egy időszak, amikor mindenki a halál faszára kívánta a klasszikókat. Érdekes módon ez pont az az időszak volt, amikor elvileg a klasszikó számított a legcsúcsmeccsebb csúcsmeccsnek. Még érdekesebb módon viszont igazából az van, hogy az egészben nincs is semmi érdekes, és egyszerűen arról van szó, hogy valami, amit különlegesnek és egyedülállónak tartunk, hétköznapivá válva elveszti a báját. Azzal, hogy az utóbbi időben az Atléti is beszállt a nagyok párharcába, egyfelől jóval izgalmasabb lett a bajnokság, és a madridi derbiket újra nagyobb érdeklődéssel kezdte figyelni a világ. Másfelől viszont, amikor a bajnokságban, a Bajnokok Ligájában és a spanyol kupában is találkozva egymás hegyén-hátán jönnek az összecsapások, akkor megint a hétköznapivá válás fenyeget. Egészen biztosan erre gondolt James Hetfield is, amikor gyerekkoromban (azidőtájt, amikor még éppen nyitottunk a világra, ahelyett, hogy arról beszéltünk volna, hogyan kéne magunkra reteszelni az ajtókat) arról dalolt az MTV-n, hogy szomorú, de igaz. De legyen akármilyen szomorú meg igaz, bazz, ez a forduló akkor is a madridi derbiről fog szólni!

Oké, valemelyest persze az Athletic – Barcelonáról, és kicsit az összes többi meccsről is, de jórészt a madridi derbiről. Már csak azért is, mert az a hét pont különbség, ami jelen pillanatban a két csapat között van, még éppen a látóhatáron belüliség érzetét kelti. Négyre csökkenteni nyilván erősítené ezt az érzést az Atléti számára, ha viszont tízre nőne, az alighanem azt jelentené, hogy a királyiak kiütnek egy közvetlen vetélytárst a bajnoki címért folytatott harcból. Nem azért, mert tíz pont különbség önmagában baromi sok lenne akkor, amikor még negyvenhatot lehet szerezni a maradék tizenhat fordulóban, hanem sokkal inkább annak fényében, hogy a Real ennél kevesebbet (kilencet) hullajtott el az eddigi huszonegy fordulóban.

Ennyit a tétről,  a derbi kultúrtörténeti vonatkozásait pedig már letárgyaltuk egy posztban akkoriban, amikor még volt érkezésünk zseniális történeti posztokra (de persze reméljük, hogy lesz is még), úgyhogy jöjjenek az aktualitások. Először is az, hogy Cholo jó ütemben jelenthette ki, hogy mindenkire, tehát mindenkire számíthat a derbin – pont azidőtájt, amikor a Real majhogynem egy fél potenciális kezdőt kényszerül nélkülözni. Igaz, ez a nélkülözés egy Benzema, Bale, Ronaldo, Isco, Kroos, Illara vagy Khedira potenciális kezdőnévsort tekintve annyira azért nem tűnik életveszélyesnek. Egy Coentrao, Nacho, Varane, Carvajal hátsó alakzatot tekintve viszont már inkább akadhat némi gond, még akkor is, ha Nacho egyébként megbízhatóan ugrott be Ramos helyére a Sevilla elleni sérülést követően. Összességében azonban leginkább az a helyzet, hogy a Real kerete van olyan mély, hogy az ne adjon okot se előzetes aggodalomra, se utólagos kifogásokra.

Ami az Atlétit illeti, amit fél szezon után le lehet szűrni a keret átszervezéséből, az az, hogy Griezmann egyelőre messze a legjobb igazolásnak tűnik. Persze kellett hozzá némi idő, januárban viszont öt góllal és két gólpasszal be is húzta az LFP-től a hónap játékosa díjat. Mandzukic továbbra is Mandzukic, Torres pedig alighanem az utolsó esélyét kapta a klubtól arra, hogy focistaként tekinthessen magára. Szurkolunk, hogy összejöjjön neki, és a Realnak és Barcelonának lőtt kupagólok annak ellenére is jó irányba mutatnak, hogy az erőlködés-felszabadultság tengelyen még mindig inkább az előbbi felé billen a mérleg az alapján, amit eddig láttunk tőle.

De visszatérve csapatszintre, a meccs kulcskérdése az lesz, hogy Carlónak sikerül-e végre kifőznie valamit Cholo ellen. Simeone ugyanis a kezdeti vereségek után rátalált valamire a Real játékát illetően (miközben a Barca még mindig komoly gondot okoz neki), amivel Carlo láthatóan nem igazán tud mit kezdeni. És ez igaz az utóbbi időszak legfontosabb meccsére is, ami történetesen ugyan Real-győzelmet hozott a BL-döntőn, ami hiába volt olyasmi, amire azt mondjuk, hogy megérdemelt győzelem, nehéz lenne egyszersmind azt is mondani, hogy Carlón múlott a dolog. De akárhogy is alakuljon a meccs edzői szempontból, részünkről elsősorban azt szeretnénk látni, hogy bármi is történjen, az szolgáljon rá a derbi megnevezésre. Hajrá!

A teljes program

Depor – Eibar

Atlético – Real

Villarreal – Granada

Levante – Málaga

Real Sociedad – Celta

Córdoba – Almería

Getafe – Sevilla

Espanyol – Valencia

Althletic – Barcelona

Elche – Rayo

További infók úgy a fordulóról mint a spanyol fociról a Facebook oldalunkon.