Nincs mese, akik csak Ronaldo miatt ültek volna le La Ligát nézni a tévé elé, azoknak marad a videómegosztó előtti zokogás, mert a portugál két meccses eltiltását kezdi meg letölteni a hétvégén. A forduló a harapós kupások összecsapásáról szól: a Barcelona-Villarreal és a Sevilla-Espanyol is pikáns csatát ígér a serlegért folytatott harc szempontjából is. Az Atletinek az Éibar-konzervet kell majd foggal-körömmel felnyitnia, míg a kiesési zóna környékén elindul a pogó a bentmaradásért. Nézzük!

Péntek
A Rayo és a Depor nyitja a fordulót, s a párharc a kudarckerülők bálja lesz. Az elmúlt öt fordulóban a hazai darazsak hat, galiciai vendégeik öt pontot gyűjtöttek. Nagy különbség köztük tehát a formát tekintve nincsen. Jémez valamivel nyugodtabb lehet, hiszen csapata a bukdácsolás ellenére is a középmezőny tagja, míg a Depor két pontra remeg a kieső zónától. (Rayo Vallecano-Deportivo, péntek, 20:45.)

Ki a fasza gyerek? Paco, te tudod!
Te vagy a fasza gyerek, La Liga Loca, én tudom!

Szombat
A hétvégén a király lép fel elsőként a kínpadra. A Ronaldo-mentesített Madrid (CR7-re két meccses eltiltást varrtak rá Edimar lecsapásáért) a Real Sociedadot fogadja a Bernabéuban, ahol ebben a kiírásban Ancelotti nyolc nekiruccanásból egyetlen bajnokit veszített el. Carlo, ha ragaszkodik a bevált szerkezethez, a Jesé-Isco-James hármas egyikével pótolhatja a portugált elől, így a középpályán esélyt kaphat Illarramendi. Jelentem, az új igazolás Lucas Silva játékengedélye megérkezett, így akár a brazil bevetésére is esély nyílhat. Kérdés, az olasz bulldog ragaszkodik-e a mostanában döcögő gépezet alappilléreihez, vagy kavar egyet a kártyán, és 4-4-2-ben küldi harcba Bale-éket. A másik oldalon két egykori blanco tér vissza a szentélybe: Canales és Granero keserítheti meg egykori klubja életét. Moyes valamit forral! Az odavágón a txuri-urdin emlékezetes csatán győzött (4-2, Anoeta), a madridiakat tehát fűtheti a revansvágy. (Real Madrid-Real Sociedad, szombat, 16:00).

Lucas Silva: Puszi volt, pá lesz?

Az Atlético Madrid Baszkföldre látogat a La Liga Benjáminjához. A colchonerók túl vannak egy Király-kupa-kiesésen, de Simeone saját bevallása szerint, már a Barca elleni második félidőben csapatával tudatosan visszavettek, hogy csak a bajnokságra koncentráljanak. Ha nem Cholo szájából hallom, nem hiszem el... De hát, ámen rája. Unalomig ismétlem, az Éibar nehéz falat, amolyan atléticós „mini me”: Garitano kőkeményen megtervezett stratégiával szárnyalja túl a szakértők és a szurkolók legmerészebb elképzeléseit olyan filozófia és taktika alkalmazásával, mely sikerre vezette a matracosokat tavaly. Apró adalék, hogy az ipuruaiak utolsó négy bajnokijukból csupán egyet veszítettek el – hatékonyan működik a phalanx. (Éibar-Atlético Madrid, szombat, 18:00).

Az este alsóházi lökdösődéssel zárul: a Granada az Elchét, a Celta a Córdobát fogadja. A sereghajtó andalúz piros-fehérek Caparrós kifüstölése után Abel Resinóval keresik a menekülő utat a tenger mélyéről: az Alhambra városába új igazolások érkeztek a télen, legutoljára a portugál szélső Daniel Candeia (Benfica tulajdona, korábban a Nürnbergben volt kölcsönben, lusitán U21-es válogatott). Most az összegyúrás időszaka jön, villámléptekben. Resino első fellépésén a Riazorban pontot szerzett és két gólt  is rúgatott csapatával - ez azért lehet hír, mert előtte az 1. fordulóban volt rá példa, hogy a piros-fehér klub duplázott egy mérkőzésen. WOW! Az Elche a kiesési zóna felett szerénykedik, így a Granada egy apró sikerrel akár vonal felé is ugorhat ellenlábasa kárára. (Granada-Elche, szombat, 20:00).

Mit csinálsz, Arda?
Eldobom a cipőm a faszba... 

A Celta Berizzo mester állásáért lép pályára a Balaídosban. A kelták november 1-jén a Camp Nouban diadalmaskodtak (10. forduló), ezután örömtüzek gyúltak Vigóban, ment a nagy hátba veregetés, ám a sikermámor után teljes és megmagyarázhatatlan összeomlás következett: két árva pontot gyűjtöttek és mindössze két gólt rúgtak azóta... Madreeeee mííííaaaaaa. Djukics Córdobája ellenben feljövőben, játékban és pontgyűjtésben is előrébb lépett az egykori sereghajtó, így a párharc nagyon döntetlen szagú. A zöld-fehérekhez tartozó hír, hogy kölcsönben megszerezték a Juve 24 éves középpályását, Luca Marronét. (Celta Vigo-Córdoba, szombat, 22:00).

Míster, már nem lehetett ölbetett kézzel nézni!

Vasárnap - madártávlatból

A kieső helyen sepregető, szürke Levante az Athletic-et fogadja, s ha Valverde lehúzza a gyufát a  Ciutat de Valenciában, mélyen el kell gondolkodnia, mit keres még a Bilbao kispadján. Az oroszlánok, amúgy idegenben kétszer nyertek eddigi 10 fellépésükön, azaz vendég mérlegük nem éppen félelmetes: a 15. fordulóban szereztek utoljára pontot a San Maméstől távol. Ez alatt az idő alatt a Kalu Uchét épp most leigazoló Granota három döntetlent is összehozott, igaz, más semmit: nyolc forduló óta nem nyertek, az utolsó két összecsapásból vesztesen kerültek ki!. A vasárnap dél pokol a futball szempontjából, de nem károgok tovább, kimondom, inkább lapozzunk! (Levante-Athletic Bilbao, vasárnap, 12:00).            

Valverde - romokban

A kieső Almeríánál nagy az izgalom, mert JIM csapatának ideje lenne elkezdenie a kapálódzást, hogy megmeneküljenek a Segundától. A Király-kupától búcsúzó Getafe kiváló alany lehet az életmentő pontok bezsebelésére: a madridi kékek a Coliseumot elhagyva eddig csak kétszer tudtak győzni. A hazaiak izraeli csatáruk, az utóbbi időben megtáltosodott Hemed találataira építhetnek. (Almería-Getafe, vasárnap, 17:00).    

Az utóbbi öt meccséből hármat megnyerő, egymás után hat pontot begyűjtő Espanyol a Sevillához „látogat”. A párharc pikantériája, hogy csütörtökön a katalánok épp a „bikásokat” ütötték ki a Király-kupából. Emeryék két pontra állnak a BL-indulást jelentő 4. helytől, így nem lesz kegyelem a pericónak a Nerviónban. (Sevilla-Espanyol, vasárnap, 19:00).  

A Barca a Madrigálban vért izzadt a sikerért ősszel.
Hasonló védelmi hibák a Camp Nouban végzetesek lehetnek!

A Barcelona a Király-kupában elődöntős ellenfelével, a Villarreallal csap össze a Camp Nouban. A katalán fővárosban simulnak a ráncok: éledező Messi-Neymar-Suárez hármas mellett hátul is stabilabb lett a Barca. Marcelino Submarinója olyan küszöb, amin a culés hadnak mindenképpen át kell lépnie, ám könnyen meg is botolhat benne: a sárgák Gabriel elvesztésének (az Arsenalhoz igazolt) ellenére is masszív, BL-esélyes közösség, melyben a siheder Vietto életveszélyes és a szélre megszerezték kölcsönben Londonból a villámléptű, jól cselező Campbellt is. Izgalmas csatát ígér a két klub csörtéje, mely akár a culék bajnoki reményeivel is végezhet. (Barcelona-Villarreal, vasárnap, 21:00)    

Hétfőn rendezik:
Málaga-Valencia, 20:45  

Cristiano Ronaldo a La Liga legutóbbi bajkeverője, aki a Córdoba elleni bajnokin, a 20. fordulóban egész egyszerűen kiütötte a zöld-fehérek játékosát, Edimart. Az eset után megindult a királyi lobbi, hogy elsikálják a Real-címeren esett kulimászt, de a szövetség elnöke egyértelműen fogalmazott a látottakkal kapcsolatban: Nincs helye enyhítő körülménynek. A szövetség és az LFP is elítéli az erőszakot a pályán és azon kívül, ennek szellemében járunk el - mondta. A tegnapi döntés értelmében a portugál két mérkőzést kapott, így ott lehet a Calderónban rendezett városi derbin. Az erőszak nem pálya, de sajnálatos módon példa akad rá a spanyol stadionok gyepszőnyegén is. A Ronaldo-ügy kapcsán felevenítjük a legnagyobb port kavart összecsapásokat. Fájtos videómustra ámokfutókról. Heten mint a gonoszok!

Nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy Diego Simeone népszerűsége töretlen. A múlt szezonban az általa dirigált Atlético Madrid - mely az önfeláldozás és csapatmunka mintaképe - Spanyolországban és Európában is trófeákat nyerve újabb dicsőséges fejezettel gazdagította a klub történelemkönyvét. Ennek megfelelően az argentin teljesen megérdemelten szerepelt a három finalista között a FIFA Aranylabda 2014-es Év Férfi Edzője díjátadóján. A 44 éves szakember exkluzív interjút adott a FIFA.com-nak, amelyben szót ejt többek között az Atlético futball-filozófiájáról, a nemzeti csapat irányításáról, valamint a Real Madrid szurkolókkal való viszonyáról is. Ezt fordítottuk most le nektek, olvassátok szeretettel:

Végre bejutottál a három finalista közé az "Év edzője" szavazáson. Fontosnak tartod az efféle elismeréseket?

Diego Simeone: Nagyon jól esik az elismerés, főleg ha labdarúgóktól, még inkább, ha a világ összes labdarúgójától jön. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy ezek a dolgok ideiglenesek, hisz ahogyan a labdarúgásban is, minden a következő mérkőzésről szól. Nagy örömömre szolgál, hogy a díj elsősorban a játékosok véleményét tükrözi, így én is másként tekintek rá. Továbbá örülök, hogy itt lehetek Joachim Löwvel és Carlo Ancelottival, de ami még ennél is fontosabb, ez az elismerés újabb lendületet ad, hogy folytassam a kemény munkát, és fejlődjek.

Spanyolországban sokan José Mourinho és Pep Guardiola alapján különböztetik meg a játékstílusokat. Mostanság viszont sokan beszélnek a „choloizmusról” is.

Tisztán felismerhető stílusunk van, ez így igaz. Mindig is mondtam, hogy a két csapat, amely leginkább elsajátította ezt a stílust, az az Estudiantes de la Plata, ahol másfél évet edzősködtem és az Atlético. Olyan messzire azért még nem mennék, hogy máris choloizmusról beszéljünk, még ha a csapataim valóban egy adott stílusban játszanak is.

És ez a stílus nem csak egydimenziós, direkt futball..

Nem, ezek csak klisék, amelyeket az ellenfeleink mondanak, ha nem képesek legyőzni minket, de ez nem a mi problémánk!

Sok mindent leírtak már „Cholo harcosairól” és áldozatkészségükről. Gondolod, hogy kiemelve a csapat játékának ezt az arculatát, a média alábecsüli a többi tulajdonságot?

A legjobb dolog a labdarúgásban, hogy többféleképpen értelmezhető, azaz nincs jó vagy rossz megközelítés, ezért bizonyos szempontból bárkinek igaza lehet. Számtalan módon lehet játszani, de ahogyan azt mindig is mondtam, én a játékosaim képességeire alapozok. Egyénileg is erősnek kell lenniük, hogy aztán azt a csapat szolgálatába állítva együtt legyünk jobbak. Az összes döntőben, amelyben részt vettünk, a top játékosainkat használtuk, de sosem hittük, hogy bármit is nyerhetünk csupán tehetséggel. A tehetségnek párosulnia kell erőfeszítésekkel is, és ezen erőfeszítéseknek meg kell oszlania a csapat összes játékosa között.

Mindig azt hangoztattad, hogy minden játékosnak áldozatokat kell hoznia, és ebben nem vagy hajlandó egyezkedni. Mi az, amiben igen?

Az emberi nézőpontokban. Amíg az emberek nyitottak a dolgokra, hajlandó vagyok megvitatni bármit. Mindig is mondtam, amíg egy irányba evezünk, bármit meg tudunk beszélni. Ha te másik irányba tartasz, akkor nem. Számomra ez elfogadhatatlan forgatókönyv.

Megbántad bármely 2014-es döntésedet?

Megbánni? Nem. Minden rossz döntéssel a hátad mögött gondolhatod, hogy csinálhattad volna a dolgokat máshogyan - de visszanézni csak akkor van értelme, ha abból tanulsz és a következő alkalommal előrelátóbban cselekszel.

Diego Costa szerepeltetése a Bajnokok Ligája döntőjében is ebbe a kategóriába tartozik?

Nem, épp ellenkezőleg! Az egy teljesen átgondolt döntés volt. Egy nappal a döntő előtt Costa 100 méteres sprinteket futott és olyan formában volt, mint egy atléta! Arra gondoltam, különös tekintettel a csapatban betöltött óriási szerepére, hogy ha képes 45-50 percet játszani, akkor megéri játszatni a döntőben. A sorsnak sajnos más tervei voltak, és elveszítettünk egy kulcsjátékost (8 perc után). De nem ő volt az egyetlen: Arda szintén megsérült és nem tudta vállalni a játékot. Mindennek ellenére végig rendkívül magas szinten küzdöttünk.

Újranézted azóta a mérkőzést?

Nem. Az időt nem fordíthatod vissza. És mivel nem tudsz visszamenni, jobb, ha nem rágódsz a múlton.

Edzőként ugyanolyan a személyiséged, mint játékosként volt. Ott nem látunk változást...

Nem, hisz ez a rám jellemző. Minden edzőnek van ilyen. Nyilvánvalóan, majd ha idősebb leszek, valószínűleg - bár ezt nem tudom megígérni - más lesz a modorom. E pillanatban fiatalnak és energikusnak érzem magam, szóval így vagy úgy, de részese vagyok a játéknak.

Nem is olyan rég, az Atléticóra olyan sajnálattal néztek, mint az örökös menyasszonyra. Mit gondolsz, hogyan látják a csapatot az emberek most?

Nem sokkal azután, hogy kineveztek edzőnek azt mondtam egy sajtótájékoztatón, hogy olyan Atléticót akarok, amely problémákat okoz másoknak. Felvenni a küzdelmet két olyan óriással, mint a Real Madrid és a Barcelona nagyon nehéz. Ha belegondolsz, a ligánkban szerepel a világ két azon klubja, akiket minden éven a BL lehetséges végső győzteseként tartanak számon. Sikerült megtörnünk ezt a hegemóniát - ahogyan 1996-ban is játékosként - és győzedelmeskednünk a pénzügyileg és játékoskeretileg is sokkal erősebb kettős ellen. Idővel aztán többé is váltunk, mint egy kellemetlen csapat, ami az állandóságnak köszönhető, amit a legnehezebb elérni a futballban. Már több mint három éve érünk el sikereket, ráadásul három pontra vagyunk a Barcától, és négyre a Real Madridtól, akik kiváló formában vannak ebben a szezonban.

Mit gondolsz, a Real Madrid szurkolói hogyan vélekednek rólad?

Azt hiszem vegyes érzéseik vannak velem kapcsolatban. Egyrészt biztos vagyok benne, hogy nem kedvelnek, másrészt nagyon sok tiszteletet kapok tőlük, amikor összefutok velük az utcán. Nagyon sokan jönnek oda hozzám és azt mondják: „a Realnak szurkolok, de őszintén gratulálok. Tetszik az, ahogyan dolgoztok, és amilyen csapat vagytok.” Azt hiszem az Atlético megmutatott valamit, amire az embereknek szüksége van a mindennapi életben: az energiát. Ugyanakkor megmutattuk azt is, hogy minden nehézség ellenére, versenyre kelhetsz és harcolhatsz bárkivel, ha megfelelően használod a rendelkezésedre álló eszközöket. Tisztában vagyunk vele, hogy manapság nagyon nehéz munkát és stabilitást találni, de ezek a srácok - köszönhetően a kitartásuknak és kemény munkájuknak - megmutatták az embereknek, hogy van esélyük felállni és azt mondani: „Meg tudom csinálni! Nem minden a pénzről szól, és igenis tudsz érvényesülni!”

Látod magad a jövőben az Atlético Alex Fergusonjaként?

A hozzáállásom mindig olyan volt, hogy úgy dolgozzak, hogy akár holnap ki is rúghatnak. Számomra ez a legjobb módja annak, hogy kiélvezem a pillanatot, mert a fociban csak az számít, hogy mi történik legközelebb. Az Atléticót olyan klubnak látom, amely köszönhetően az elmúlt évek jó szereplésének mind a keretet, mind a pénzügyi oldalt tekintve nagyon gyorsan erősödik. Játékosok szeretnének hozzánk csatlakozni, a csapatunk átlagéletkora pedig nagyon jó. Olyan srácok, mint Jimenez, Koke és Godín, akik előtt még sok-sok év van, adják a keret alapját, amit folyamatosan erősítünk.

Képes vagy néha levenni a lábad a gázpedálról?

Nem vagyok a „kikapcsolás” híve, mivel tudom, az ilyen szituációk vereséghez vezetnek. Természetesen néha előfordul, de igyekszem harcolni ellene, mivel nem érzem magam jól ilyen helyzetekben.

De van néha időd olyan hétköznapi dolgokra is, mint például elmenni moziba, vagy elolvasni egy könyvet?

Igen, egyfelől ugyanolyan normális életet élek, mint bárki más, ugyanakkor szeretem a felelősség terhét is magamon cipelni. A foci az életem, a szenvedélyem. Ha látod, hogy az életed ennyire behálózza a játék, az egyszerű dolgok is nagyon nehezek tudnak lenni. Pl. elmész egy filmre és azt képzeled, ahogyan futballisták rohangálnak keresztül a képernyőn. Nem könnyű kikapcsolni.

Tedd a kezedet a szívedre: Felajánlották az argentin szövetségi kapitányi posztot a brazíliai VB után?

Nem, de tudom, hogy egy nap meg fog történni. A nemzeti csapatban kialakítható egyfajta apa-fiú, vagy nagyapa-apa viszony a játékosokkal. Edzői időszakot tekintve azt hiszem a válogatott vezetőedzői posztja az idősebb generációk számára megfelelő. Valaki, aki nyugodtabb, higgadtabb, aki más aspektusból látja a dolgokat. Én még mindig azt érzem, hogy a pályán van a helyem, részt venni az edzéseken napi szinten és együtt lenni a játékosokkal reggeltől estig. A nemzeti csapat ezt nem adhatná meg. Akarom-e majd ezt csinálni valaha? Mindenképp! Remélhetőleg eljön a tökéletes alkalom mindkét fél számára, amikor ez bekövetkezik.

És Lionel Messit edzeni sem lenne rossz dolog...

Messi győztes típus, akinek jó csapatra van szüksége ahhoz, hogy effektív legyen. Nagyon közeli volt a viszonyunk a VB alatt és remélhetőleg Gerardo Martino, aki már jól ismeri őt a Barcelonánál eltöltött idejéből, képes lesz összerakni egy olyan csapatot, ami a legjobbat hozza majd ki belőle. Mindenekfelett persze remélhetőleg fel tudja bátorítani a játékosait, hogy csapatként működjenek. Ez a legjobb dolog, amit Messiért tehetsz.

Egy elméleti kérdés: Felkínálnák neked a világ legjobb szerződését, korlátlan pénzügyi háttérrel, de azzal a feltétellel, hogy vagy a Real Madridot, vagy a brazil válogatottat kell irányítanod. Mit választanál?

Rosszak vagytok srácok! (nevet) Azt hiszem, passzolnék és búcsút mondanék a pénznek!

Utolsó kérdés. Ha lenne aranylabda az élet valamely aspektusát illetően, miért kapná meg Simeone?

Azért mert egyenes ember. Tőlem azt kapod, amit látsz.

Egész januárban robog a spanyol klubfoci szekere, köszönhetően a sűrű liga- és kupaprogramnak. A 20. fordulóhoz érve több olyan mérkőzést is rendeznek, amikor egy-egy ellenfélnek komolyabb törlesztenivalója is akad mindamellett, hogy hivatalosan is elkezdődik a szezon második félideje. Ilyen például az Elche, akit a Barca három hét alatt immáron harmadszor készül letérdeltetni a cipzár elé, az Atletico, akit a Rayónak sikerült év elején nullán tartani, a Sociedad, akiket tökújoncként "csapott be" az Eibar, vagy a Valencia, akitől inkább lopott el két pontot a Sevilla, mint húztak ki Nuno fiai 10 emberrel döntetlenre. Hajtás után itt a 20. forudló beharangja:

16:00 Córdoba - Real Madrid

Odegaard és Lucas Silva jött, Illara úgy fest, csomagolhat (talán jobb is így), Isco pihen, Modric (játéka) hiányzik, de a Cordoba nem jelenthet problémát a bajnokság vezetőjének. Szombati matiné fagyival és 1-2 Ronaldo góllal.

18:00 Elche - Barcelona

Januárban eddig kettőből kettő sima katalán, de a harmadikra mérget vennék, hogy jóval nyögvenyelősebb lesz. Már csak azért is, mert az Elche a két kupameccset szinte a "B" csapattal asszisztálta le, de a 2 ütközet mellett, ha a ligában a papíron legerősebb sort állította fel Escribá mester, annak két győzelem lett a vége (Levante, Bilbao). Lucho vendégoldalon közben szem előtt tartva a szerdai Atleticó elleni visszavágót rotálhat, ahogyan tetszik, ezért vendégoldalon a kezdőbe várhatjuk a chilei kapuson kívül Xavit, Bartrát, Montoyát, Rafinhát és Pedrót is. A "szokásosnál" szorosabb kettes, és az Elche erre a szezonra túl lesz végre a foghúzáson.

20:00 Atlético Madrid - Rayo Vallecano

Cholonak 2 vereséget ilyen rövid idő alatt régen kellett elviselnie, szóval nem irigyeljük a Rayo-t. Igaz félteni sem kell a madridi törpeklubot, mert Paco Jémez nem az a beszari típus, ráadásul okoztak már fejfájást Gabiéknak (is), de hazai oldalon, ha akarnak valamit, még idén hozni kell a kötelezőket. Stílusok harca mellett fel lehet tenni az anyóst hazaira…

22:00 Real Sociedad - Eibar

Moyest imádja a sajtó, de mióta levarrták a Barcelonát halványan muzsikálnak, és a kupából is kipottyantak a Villarreal ellen. Az Eibarra meg, ha valaki azt mondja féltávnál, hogy 8. helyen állnak majd, körberöhögöm a fejét és szólok Vágási Ferinek, hogy sztereóban pofozzák színesre Góliáttal... Két helynyire vannak a nemzetközi kupahelytől. Beszarás. X.

22:00 Villarreal - Levante

Gabriel Paulista több mint valószínű, hogy Angliába távozik még a jövő hét folyamán, de amíg nincs a számlán a pénz, Marcelino mester számol vele. Fontos játékost veszít a tengeralattjáró, de a pénz annál jobban jön a példás munkát végző klubnak, és abban is biztosak lehetünk, hogy megfelelő módon tudják majd pótolni a 26 éves brazilt. A vendég Levante november végén nyert utoljára, azóta pedig többnyire a pénisz rosszabbik végén állnak. Ma sem lesz ez másként.

Vasárnap

12:00 Deportivo La Coruna - Granada

Na erre mondjuk, hogy 6 pontos meccs. Granadában régi-új edzővel igyekeznek életet lehelni a döglődésbe. Nagy feltámadást azért még ne várjunk, de ettől a "töttyedt barack" szagú stílustól csak jobb lehet. A Depor pedig folytatja a menekülést, egy győzelemmel és némi szerencsével pedig 1-2 helyet is ugorhatnak a tabellán. Tekintettel arra, hogy a gólszerzéssel mindkét csapatnak gondjai vannak, a védelem viszont inkább La Corunában összeszedettebb, nagyon szűkös hazait mondanék... de tényleg nagyon szűket.

Abel Resino célja már "csak" a bennmaradás kiharcolása, pedig többre hivatott a Granada..

17:00 Athletic Bilbao - Málaga

Az Athletic nagyon nagy gödörben van. Jelenleg ott tartunk, hogy a táblázat alsó felében helyet foglaló csapatok is győzni járnak a San Mamésba, amire már nagyon régen nem volt példa. A múlt fordulóban megkérdeztem Mátét, aki idehaza az egyik legnagyobb Bilbao drukker/szakértő, és fel is felsorolta nekünk szépen, miért is döcög a szekér mostanság:
1. Elhibázott felkészülés
2. Valverde nem képes motiválni a játékosait
3. Klubon belüli hibás döntések
4. Rövid a keret
(5.) A kulcsemberek indiszponált játéka, fiatalok még nem állnak készen, a kiegészítő emberek nem La Liga szintet képviselnek.
A Bilbao nem arról híres, hogy év közben váltogatja az edzőit, és most sem vagyunk benne biztosak, hogy segítene az edzőváltás. Eleve ki lenne alkalmas? Most még biztosan marad Ernesto Valverde, aztán idővel remélhetőleg kikecmeregnek a slamasztikából. Egy győzelem többnyire helyre rázza az önbizalmat, de ez a Malaga nem arról híres, hogy csak úgy szétdobja a lábait bárkinek is. Döntetlen szaga van, ami most sajnos a Bilbaóra nézve hízelgő.

19:00 Espanyol - Almeria

Az elmúlt két hétben látott játék alapján kétség sem férhet hozzá, hogy beindult az Espanyol. A kupában a Valencia elleni továbbjutás sokat dobott az önbizalmukon, legutóbb pedig sikerült lepofozni odahaza a kupában a Sevillát is, ráadásul jó játékot produkálva. Az Almeria sem lehet akadály.

21:00 Valencia - Sevilla

Egyértelműen a forduló rangadója. A Valenciánál brutálisan jó a keret, de a forma inkonzisztens, a másik oldalon pedig Monchi és Eméry összetákolt Sevillája menetrendszerűen hozza a kötelezőket, ráadásul az ifjú titánok Denis Suarez és Deulofeu is egyre érettebb játékot mutatva kezdenek összeszokni Baccával és társaival... Néhány hete még hazait mondtam volna, ma már nem vagyok benne ennyire biztos... sőt. Óriási, három esélyes, indulatokkal és sárgákkal teli meccs lesz, amit látni kell!

Hétfő

20:45 Getafe - Celta Vigo

A Getafe - tetszik vagy nem - megtanult focizni. Contra összecsavarozta a bandát, és olyan keretet hagyott Floresnek, akik a védekezés mellett immáron támadni is tudnak (már ha akarnak). A múlt fordulóban a Realt is sikerült sokáig nullán tartani, de Sammir rendszeresen leállt tökölni a KP-n, a Real pedig minden hibát hezitálást szigorúan büntet, így lett sima hármas a végére. A vendég Celta még mindig keresi év eleji önmagát, szóval kinézhet akár egy vérpisilős hazai is.

Gaizka Mendieta a ’90-es évek végén, illetve a 21. század elején az egyik legmagasabban jegyzett klasszisnak számított. 2000-ben, csakúgy, mint egy évvel később őt választották meg a BL-sorozat legjobb középpályásának. 2001 nyarán, 10 év valenciai szolgálat után rekordösszegért, közel 50 millió eurónak megfelelő pesetáért került az olasz Lazióhoz, ahol megbukott, így hát visszatért Spanyolországba, és a Barcelonában játszott egy évet kölcsönben. A korábbi 40-szeres spanyol válogatott játékos Angliában, a Middlesbrough együttesében fejezte be pályafutását. Jelen pillanatban London, Valencia és Barcelona között ingázik, szakkommentátorként dolgozik, odafigyel a vállalkozásaira, és végre azt csinálhatja, amit a futball mellett a legjobban szeret: DJ-skedik! Az interjúért hálás köszönet Farkas Norbertnek, aki a Sport TV Fieszta című műsorában beszélgetett a szőke spanyollal.

Vágjunk is bele. Londonban élsz, mégis most Valenciában tartózkodsz. Megmagyaráznád?

Kétlaki életet élek, sokat vagyok Angliában, legfőképpen Londonban, de kéthetente Spanyolországban is megfordulok, ilyenkor a célállomás Valencia vagy Barcelona. A családom itt él, de a vállalkozásaim máshová kötnek, és megpróbálok minden egyes követelménynek maximálisan megfelelni, azaz sokat lenni a családommal, és kellő időt szánni a vállalkozásoknak. Most, hogy befejeztem a pályafutásomat, könnyebb dolgom van, futballistaként nehezebb volt mindkét színpadon helyt állni. Manapság úgy szervezem az életemet, hogy mindenkinek jó legyen. A család, a munka, a szórakozás és a barátok is helyet kapnak az életemben, és igyekszem megfelelni az elvárásoknak.

Több nyugdíjastól hallottam, hogy sokkal kevesebb szabadideje van, mint amikor dolgozott. Nálad is ez a helyzet?

Ha belegondolok, akkor tényleg igaz az, amit mondasz. Amikor focizol, az összes létező idődet a szakmádnak szenteled. Délelőtt én is tréningeztem, délután pedig a klub vagy a szponzorok rendezvényein, eseményein kellett megjelennem. Ez is a munka része, akkor ez az életed. Amikor befejezed, hirtelen rád szabadul a temérdek idő, a napok egyik pillanatról a másikra soha véget nem érőnek tűnnek, és azon nyomban adódik a feladat, hirtelen meg kell tölteni tartalommal. Van, aki az üzleti világban találja meg a boldogulást, van, aki máshol dolgozik, de vannak olyanok is, akik a futballban „élnek” tovább, így az ő életük, az előzőhöz képest, cseppet sem változik. Futballistaként, edzőként vagy éppen vezetőként a szabadidőt felejtsd el, ez ismeretlen fogalom ezekben a munkakörökben.

- nappal üzletember, éjszaka DJ -

Az emberek inkább a múltad miatt kíváncsiak arra, hogy mire vagy képes a jelenben? Hogy érzed?

Sokan azért jönnek, hogy megnézzék, valóban Mendieta tartózkodik-e a zenepult mögött. Egy másik tábor azzal a szándékkal érkezik az eseményre, hogy meghallgassa, mit és hogyan kever az egykori futballista, Mendieta. A klubok többsége egy adott stílusra, irányzatra épít, sehol nem árulnak zsákbamacskát. Aki betér ezekre a helyekre, tudja, mit kap. Aki nem, az meghallgat egy-két számot, és elmegy, mert nem az ő ízlésének megfelelő zenét kapja, és innentől kezdve már nem is lényeges, hogy ki a DJ, Mendieta vagy valaki más. Van, akit a kíváncsiság hajt, van, akit a zene terel be egy-egy klubba, egy biztos, ha nem szeretnék a zenét, csak azért nem jönnének, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy valóban én állok-e a pult mögött.

Az álmaid között szerepel például az, hogy találkozz egy híres zenésszel, előadóval vagy éppen DJ-vel? Találkoztál már David Guettával?

Nem, hozzáteszem, David nem az én stílusom, de én az a típusú ember vagyok, aki nagy tiszteletben tartja a tehetséget. Nagyon szívesen megismerkednék vele, esetleg más, nemzetközi hírű lemezlovassal, hiszen lenne miről beszélgetni. Nagyon szívesen kikérném a véleményüket egy-két kérdésben. Ha már itt tartunk, én Lou Reed rajongó-vagyok.

Beszéljünk a futballról! Annak idején miért kezdtél el futballozni? Lehetnél mérnök vagy éppen közgazdász.

Mérnök vagy közgazdász aligha, ugyanis nem vagyok hozzá elég intelligens. Komolyra fordítva a szót, nos, én is azért kezdtem el futballozni, mert minden srác focizott, így én sem maradhattam le. Az iskolaéveimet végigfutballoztam. 8 éves koromban kezdtem komolyabban, és nagyon szerettem. Édesapám focizott, egészen pontosan kapus volt, de sohasem éreztem a presszióját, mint ahogy azt sem, hogy nekem azért kell futballoznom, mert ő is ezt a játékot űzte. 12-13 éves koromban abba is hagytam a futballt. Atletizáltam és kosaraztam. Néhány évig elfelejtettem a focit, a futásban találtam meg az örömömet, a futópályán éreztem jól magam. Jól ment, sokáig én voltam a spanyol rekorder, aztán második lettem az országos bajnokságon 1000 méteren. 2-3 év elteltével azonban rádöbbentem, hogy én valójában futballista szeretnék lenni, ezt akarom csinálni, ehhez van igazán kedvem, semmi máshoz, és visszatértem a futballpályára. Szerencsés korszakban lettem futballista. A tévés jogdíjaknak köszönhetően a labdarúgás hatalmas fejlődésnek indult. Örülök, hiszen remek éveket tölthettem el a pályán. Az érzések, a benyomások és a szenvedély irányították a lépteimet.

Ki volt az első  szakember, aki azt mondta, hogy vedd komolyan a futballt, mert sokra viheted?

Az édesapám. Apu volt az első, aki hitt bennem, aki támogatott. Futballista volt, ismerte a játék lélektanát. A szüleim mindig ott álltak mellettem. 14 évesen édesapám keze alatt dolgoztam az Obesában. Eleinte nem a technikai tudásom dominált a játékomban, később ez is megváltozott. Kezdetben egészpályás, sokat futó labdarúgónak számítottam, a futómennyiségről voltam híres. Sokáig az atléta munkált bennem. Apu elmagyarázta, hogyan kell játszanom, hogy helyezkedjek, hová menjek, hogyan mozogjak. Előrelátó volt, látta bennem, hogy sokra vihetem futballistaként. 18 évesen profi szerződést kínált a Valencia.  A holland Hiddink irányította a csapatot és Arturo Tuzón ült az elnöki székben. Bizonyára láttak valamit bennem, egyébként nem kerültem volna 17-18 évesen a Valenciához. Később sokat beszélgettem Hiddinkkel, és más trénerekkel is, és mindannyian azt mondták, hogy nem gondolták volna, hogy valaha nagy futballista lesz belőlem... Őszinték voltak. Voltak bizonyos adottságaim, ám más területeken rengeteget kellett fejlődnöm. Munkával mindent bepótoltam. Az uruguayi Hector Nunez is fontos szerepet játszott a pályafutásomban, ő volt az, aki odaállt és azt mondta, nála minden meccsen játszani fogok. 100%-ig bízott bennem. Hiddinknél debütáltam az első csapatban, de Nunez volt az első, aki azt mondta, készüljek fel, mert nála alapember leszek. Meggyőződésem, hogy minden edző hozzá tud valamit tenni a karrieredhez. Mindenkitől tanulsz valamit. Szerencsémre vagy balszerencsémre, nem is tudom, nagyon sok edzőm volt. Rengeteg! És  minden egyes tréneremtől tanultam valamit. 

Volt olyan pillanat az életedben, amikor úgy gondoltad, hogy nem lesz belőled futballista, és főleg jegyzett futballista nem leszel soha?

Azt sem gondoltam soha, hogy futballista leszek. Persze, gyerekként én is egy világbajnoki részvételről álmodoztam, de ezek tényleg csak álmok. Én is úgy voltam vele, mint sok más kisgyerek, azaz hogy ebből úgysem lesz semmi, de azért álmodozni jó. Már azzal is egy álom vált valóra, hogy profi szerződést kaptam a Valenciától. Ötéves kontraktust tettek le az asztalra és pesetamilliókat kerestem. Később én lettem a Valencia csapatkapitánya, bekerültem a spanyol válogatottba, előbb az U21-be, aztán az olimpiai csapatba, majd az A-válogatottba. Megjártam egy Európa-bajnokságot és egy világbajnokságot, trófeákat nyertem, kétszer játszottam BL-döntőt. Ilyesmire nem is gondolhattam.

Összességében hogyan emlékszel vissza a valenciai korszakra?

17 évesen érkeztem, és 10 évvel később távoztam. Az adottságaimnak, a képességeimnek köszönhetően az oldalvonal mellett ugyanolyan teljesítményre voltam képes, mint később a pálya közepén. Egy időben én viseltem a csapatkapitányi karszalagot, én voltam a gárda egyik vezére, húzóembere. Címeket, trófeákat nyertem. A Valencia szerves része az életemnek, másképpen, ennél jobban nem is tudom meghatározni, leírni. Hosszú és kemény pályafutás van mögöttem. Nagy utat jártam be, ami sokszor bizonyult rögösnek. Voltak nehéz pillanatok, hiszen előfordult, hogy nem számítottak rám, nem játszattak. Kikerültem a csapatból. A Valencia le akart passzolni, és nem is egyszer, de nem hagytam magam lerázni. Sosem adtam fel, nagyon sokat dolgoztam, rengeteg energiát fektettem abba, hogy meggyőzzem az edzőket a képességeimről, hogy igenis lehet rám számítani. Sosem gondoltam azt, hogy én már mindent tudok, ugyanakkor tisztában voltam a képességeimmel, tudtam, mennyit érek. Mindent egybevetve, azt kell mondanom, hogy 10 csodálatos évet töltöttem Valenciában.

- a Bayern elleni elveszített BL döntőn -

Beszéltél a trófeákról. Nincs benned hiányérzet, nem érzel keserűséget a két elveszített BL-döntő miatt?

Azokban a pillanatokban nehezen lehetett volna megmagyarázni nekem, hogy ez így is nagyon szép volt, Gaizka. Csalódott voltam. Nagyon. Fájt a vereség. Az idő múlásával kezdtem el értékelni, milyen nagy dolog bejutni a BL-döntőbe. Most már nagyon sokra tartom. Egy klub életében egy BL-döntő nagy pillanatnak számít, és a Valenciának egymás után kétszer sikerült beverekednie magát a fináléba. Persze, ha azt mondod: Gaizka, itt a két BL-trófea, akkor máris robogok velük haza. A Valencia társadalmi és nemzetközi megítélése egyik pillanatról a másikra megváltozott. A játékosok életében fordulópontot jelentett. Mindannyian nagyot léptünk a ranglétrán. Néhányan távoztak, és jöttek újak. Szerintem a két BL-döntő sokkal fontosabb volt, mint amennyire mi értékeltük, azzal a fejjel.

Az elveszített BL-döntők után jöttek a bajnoki címek, de te már nem voltál. Magasan jegyeztek a piacon, és eligazoltál. Emiatt is szomorkodsz?

Nem, egyáltalán. Úgy voltam vele, és a klub is egyetértett ebben, hogy ez a legalkalmasabb pillanat, hogy továbbálljak. A körülmények, illetve  az ajánlatok is közrejátszottak abban, hogy pont akkor távoztam a Valenciától. Úgy gondoltam, hogy ezt a 10 éves etapot le kell zárni. Cseppet sem vagyok csalódott, hogy bajnoki cím nélkül maradtam, és tiszta szívből örültem az egykori társak sikerének. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem szerettem volna ott lenni, de cseppet sem vagyok szomorú, nincs bennem keserűség, hogy lemaradtam a bajnoki címekről. Épp ellenkezőleg, úgy éreztem, hogy én is részese vagyok a sikereknek. 

Milyen volt az öltözői hangulat nálatok, és milyen lehet most? Mennyire változhatott meg?

A mai keretből csupán néhány játékost ismerek, úgyhogy nem vagyok naprakész a mai Valenciából. A mi időnkben arra törekedtünk, hogy az öltöző egységes legyen, hogy mindenki egy irányba evezzen. Nagyon sok közös vacsorán vettünk részt, olyanok voltunk, mint egy család. Sok időt töltöttünk együtt, ennek ellenére sokszor szerveztünk közös programot, hogy erősítsük a csapatszellemet. Azt hiszem, elértük a célunkat. A kapcsolat nem szakadt meg, az akkori társakkal most is jó viszonyban vagyok. Minden öltözőben az egységre törekednek, mert ha nincs egység a pályán kívül, a pályán egyetlen csapat sem funkcionálhat igazi egységként.

- gólpasszai mellett azért sikerült "néha" eltalálnia a kaput is.. -

Egyik pillanatról a másikra ezer peseta helyett egy millió pesetát kerestél, hirtelen gazdag lettél, híres. 12 évvel ezelőtt te voltál a spanyol futball történetének legdrágább igazolása. Hogyan tudtál ezek után két lábbal a földön maradni?

Ez azért nem megy egyik pillanatról a másikra, egy folyamat része. A gyenge játékos nem lesz hirtelen jó, mint ahogy a fizetésedet sem emelik meg hirtelen. Emberként és játékosként alkalmazkodnod kell az adott szituációhoz. Sokat számít a család, sokat jelent a környezeted, a menedzsered segítségére is szükséged van, és a barátok is sokat tehetnek azért, hogy ne szállj el, hogy továbbra is két lábbal a földön járj. Ez a kulcsa mindennek. A környezetemben nagyon sok példát láttam arra, amikor a pénz bódítólag hatott valakire, elterelvén a figyelmett arról, ami valójában fontos az életben. Sok esetben a hirtelen jött sok pénz csak árt az embereknek. A pénzt mindig is fontosnak tartottam, hiszen biztonságban akarom tudni a családomat. Azt akarom, hogy a jövőjük biztosítva legyen. A környezetem sokat tett azért, hogy a futballal foglalkozzak, ami mindig is fontos volt számomra. Az én értékítéletem szerint futball nem üzlet, hanem szenvedély. Az áldozatos munka meghozza gyümölcsét. Nem szabad nagy terveket szövögetni, elsőként nem a csúcsra kell törekedni, apró célokat kell kitűzni, csak így lehet messzire jutni. Ha nagy dolgokról álmodozol, könnyen lesodródhatsz az útról.

Akkor nem lesz senki különb, több vagy más attól, ha egyszer csak beül egy tűzpiros Ferrariba.

Szeretném hinni, hogy nem lesz más, de csak ismételni tudom önmagam, hogy azért erre is van példa. Előfordult, hogy a milliók elfeledtették az illetővel, honnan jött, és miért van ott, ahol van. És megfeledkezik arról is, hogy mit kell tennie annak érdekében, hogy a helyén maradjon. Odaérni sem könnyű, de megmaradni talán még nehezebb. Én a saját bőrömön tapasztaltam mindezt, úgyhogy teljesen egyetértek ezzel a megállapítással. Nem egyszerű élvonalbeli futballistává válni, ám megmaradni, és éveket lehúzni a legmagasabb szintű ligában sokkal nehezebb. Nagy hibának tartom, hogy valaki hirtelen többnek érzi magát csak azért, mert egy luxusautót vezet.

- rekord összegért vitte a Lazio -

Nem úgy alakult a római pályafutásod, ahogy eltervezted. Mi volt a baj?

Ha hiszed, ha nem, az a korszak rengeteg álmatlan éjszakát okozott nekem. Ezerszer is visszajátszottam a történteket, rágódtam rajta, analizáltam, magyarázatot vártam saját magamtól. Egy meglehetősen nehéz időszakban kerültem a Lazióhoz, a klub nagy változásokon ment keresztül.

Nyugtass meg, hogy nem lettél rosszabb futballista.

Nem, ebben biztos lehetsz. Olyan ez, mint a biciklizés, ha egyszer megtanulsz pedálozni, sosem fogod elfelejteni a mozdulatsort. Tény, egy más fajta futballba csöppentem. Egy teljesen felújított csapatba. 6-7 teljesen friss szerzemény csatlakozott a kerethez. A Lazio egy évvel korábban megnyerte a bajnokságot, a két meghatározó játékosra, Nedvedre és Verónra azon nyomban lecsaptak. Az átmenetet jelentettük a klub életében, ám a nagyoknál nincs türelem, és azt a kifejezést sem ismerik, hogy átmeneti. Ezzel semmit nem lehet kiváltani. 4-5 meccs után elküldték a vezetőedzőt, Dino Zoffot. Rövid idő alatt túl sok változás lépett életbe, és az új játékos, ha nem stabil a háttér, nem tud beilleszkedni. A római időszakom során két dolog nem jellemezte a pályafutásomat: a stabilitás és a folytonosság! Keveset játszottam, az edzők nem bíztak bennem, vagy csak alig, és ezzel nem mentem sokra. Ott vannak a számok, nem kell magyarázkodnom. Nagyon sajnálom, hogy nem jött ki a lépés, mert régi vágyam volt, hogy Olaszországban bizonyítsak, a SerieA-ban. Lelkes voltam, aztán a lelkesedésem is alábbhagyott.

- micsoda csapat volt valaha a Lazio -

Abban az időszakban rengeteg negatív hír látott napvilágot arról, hogy a Lazio nem akar fizetni a Valenciának. Téged nem zavartak ezek a híresztelések?

Egyáltalán, hiszen ez a Lazio és a Valencia ügye volt. Én magam is, különböző szinteken jó néhány pert indítottam a Lazio ellen, ezek folyamatban vannak. Külön kell választani a futballt az üzlettől, hiszen a labdarúgás mégiscsak egy sport, és ha már megütsz egy bizonyos nívót, akkor arra kell törekedned, hogy minél tovább meg tudj maradni azon a szinten.

Szóba hoztak a Real Madriddal is. Az üzlet végül nem jött össze, de nem sokkal később a Real első számú riválisához, a Barcelonához kerültél egy szintén nem túl jó momentumban.

Azt hiszem, hogy a „laziós” és a „barcelonás” korszak között igen sok a hasonlóság. Meg voltam róla győződve, hogy Van Gaallal a kispadon és Joan Gasparttal az elnöki székben elindul valami a katalánoknál, de csalódnom kellett. Visszanézve, egy picit átgondolva, analizálva az akkori helyzetet, egy átmeneti időszakba csöppentem, egyik változást a másik követte. Gaspart egy adott pillanatban lemondott, Van Gaal hat hónapig bírta. Az a csapat, amelyben én futballoztam egy-két év leforgása alatt teljesen kicserélődött. Nem volt könnyű dolgom, ráadásul kölcsönben szerepeltem a Barcánál, a Lazio passzolt le a katalánoknak. Engem Van Gaal kérésére szerződtettek, számított rám, aztán azt követően, hogy távozott, egyre kevesebbet játszottam. Egy ilyen bizonytalan korszakban mindenekelőtt a kölcsönjátékosokat teszik lapátra. Tudomásul vettem a helyzetet, és továbbléptem. A nehézségek ellenére, nagyon szívesen és szeretettel gondolok vissza arra az időszakra. Nem volt rossz csapatunk, mégsem tudtunk nagyot alkotni.

Láttál arra utaló jeleket, hogy a néhány év múlva a Barcelonáról, mint minden idők legjobb csapatáról fognak beszélni?

Ha akkoriban megkérdezed tőlem, nyerhet-e, elérhet-e a Barcelona annyit, amennyit elért később, valószínűleg azt válaszoltam volna, hogy van rá esély, ám hogy mekkora, nem tudtam volna megmondani. Egy biztos, ott volt körülöttem Xavi, Iniesta, Puyol, és benne volt a levegőben, hogy ezek a gyerekek sokra vihetik. Piqué az utánpótlásbázisban nevelkedett, aztán a Manchesterhez távozott. Az igazolások is jól sikerültek, Ronaldinho, Deco vagy Henry korszakalkotó játékosoknak bizonyultak. Vannak bizonyos dolgok, amiket nem lehet megjósolni, ám a kvalitás, a tálentum adott volt, és később ezek a fiúk világbajnoki címhez segítették a spanyol válogatottat.

Ha már itt tartunk, 40 alkalommal léptél pályára a spanyol válogatott színeiben. Hogyan emlékszel vissza erre a periódusra?

Nagyon szép időszak volt. Csak akkor fogod fel Isten igazából, milyen a válogatottban játszani, amikor valóban pályára léptél a nemzeti csapat mezében. Addig csak arról beszélsz, milyen jó lenne a válogatottban szerepelni. Javier Clementénél voltam először válogatott, és semmivel sem cserélném el azt az érzést, amikor megláttam a behívót, és csak akkor fogtam fel, hol vagyok, amikor magamra ölthettem a spanyol válogatott trikóját. Ezt követően ki kell élvezni minden pillanatot, mert a válogatottban játszani fantasztikus érzés, és most teljesen mindegy, hogy barátságos, esetleg tétmeccsen képviseled a hazádat. A futball ilyen élményekkel képes megajándékozni. Elégedett vagyok és boldog, hogy spanyol válogatott lehettem. Nem nyertem semmit, és emiatt, persze van némi hiányérzetem, és főleg azért, mert a mi generációnkban is benne volt az, amit aztán az utánunk következők elértek. Valami hasonlóra mi is képesek lehettünk volna. Végül ilyen-olyan okok miatt mindenről lemaradtunk.

- negyven alkalommal képviselhette hazáját a válogatottban -

Az interjúban elmondtad, hogy edzői képesítéssel rendelkezel. Mikor látunk majd a kispadon?

Sose mondd azt, hogy soha! Még mindig tanulok, lassan-lassan mászom a ranglétrán, és ha érkezik egy jó ajánlat, leülök a padra. Miért ne? Edzőként másképpen látom a futballt, sok mindent tanultam. 2 év múlva pro licenszes edző leszek. Néha gyerekekkel foglalkozom, és nagyon jól érzem magam ebben a szerepkörben, másképpen látom a futballt. Szakkommentátorként, elemzőként is belelátok a játékba, ez is egy másik aspektus. Fontosnak tartom elmondani, hogy én, az egykori játékos hogyan látom a futballt. Ezt a munkát is élvezem, persze, tudom, a kispadról irányítani megint más. A presszió nagyobb és szinte beszippant a futball, a napi feladat. Egyelőre erre nem vagyok felkészülve, és nem szeretném átélni ugyanazt, mint játékosként.

Ha beteszel egy-egy DVD-t, és elkezded nézni magad, milyennek találod Mendiétát, a futballistát?

Komplex futballista voltam, bejátszottam az egész pályát. Idővel én is sokat fejlődtem. Egyre közelebb kerültem az ellenfél tizenhatosához, gólokat lőttem, gólpasszokat adtam, és ezzel megváltozott a státuszom a csapaton belül. Korábban csak egyszerűen csapatember voltam, aztán befejező játékossá, góllövővé vagy gólpasszt adó játékossá avanzsáltam. Nagyon gyorsan megértettem, hogy az a feladatom, hogy odaérjek az ellenfél tizenhatosához, és hogy gólokat lőjek. Ha van egy olyan középpályásod, aki védekezik, támad, és még kapura is veszélyes, nem is kívánhatsz többet az élettől. Nos, én ilyen voltam. Ha edző lennék, nagyon örülnék annak, ha lenne a csapatomban egy Mendieta, vagy inkább kettő!

Naponta friss hírek a La Liga Loca Facebook-oldalán!

Ma már a kereskedelmi televíziók esetében arról beszélhetünk, hogy a reklámok közé zsúfolják be a műsorokat, és nem fordítva. Hasonló időszakához érkezett a spanyol bajnokság is, ahol az aktuális forduló eltörpül az egyébként másodlagos kupaszereplés mellett. Ebből, és a közelmúlt eseményeiből kifolyólag igyekszünk felvezetni a soros etapot.

Szimpatikus újoncok csatájával indítjuk a hétvégét. A szezon egyharmadához érve valószínűleg már a legfanatikusabb Córdoba szurkolók is beletörődtek a biztos kiesésbe, amikor is kedvenceik a San Mamés stadionban átestek a tűzkeresztségen. A 'bilbaói pokol' idén nem létezik, de az itt megszerzett első győzelem azóta is repíti Miroslav Dukic együttesét: a barcelonai blamát leszámítva, összesen 7 pontot gyűjtöttek a közvetlen riválisokkal szemben. A feladat most is adott, de csak papíron. Nem jövök a már sokszor elcsépelt sablon dumával, hogy a 'meglepetéscsapatnak' és 'üde színfoltnak' tartott Eibar mennyire kellemetlen ellenfél bárki számára. Legyen elég annyi, hogy idegenben jobban karistolnak, mint a pár ezres nézőközönségük előtt. Apropó, a klub egy kiállítás keretein belül ünnepli fennállása 75. évfordulóját, amire február 1-jéig kilátogathatnak a kedves érdeklődők.

A Király Kupát már említettük a bevezetőben, most pedig a résztvevők szemszögéből próbáljuk elemezni a nyolcaddöntő történéseit.  A kupa megítélése egyébként is összetett. Egyeseknek lehetőség, másoknak kísérletezés. Aztán ott van a Real Madrid-Barcelona kettős, akik a saját eredményük függvényében értékelik. Ha elbukják, akkor 'Mickey egér' kupa, ha megszerzik, egyből jelentőséggel bír. A blancók számára viszont aggasztóbb lehet, hogy az augusztus óta lejátszott 5 meccsből, egyet sem tudtak megnyerni a városi tesóikkal szemben. A legyőzhetetlenség mítosza tehát romokban hever, az abnormális őszi teljesítmény pedig feledőbe merült. Az előny azonban továbbra sem apadt, úgyhogy még korai lenne kongatni a vészharangokat, pláne hogy vasárnap a Quique Sánchez Flores vezette Getaféhoz látogatnak, akik max a pofozógép szerepére lesznek hivatottak. Pepe - tőle szokatlan módon - vesztesen hagyta el a csatateret csütörtök este, amiért 2-3 hetes száműzetésbe kénytelen vonulni, bordasérülés alibijével.

Gyaníthatóan Cristiano Ronaldót érintette meg legkevésbé a kiesés, elvégre is most a csapat kollektív került szóba az egyénnel szemben. A hétfő este rendezett bohóc FIFA gálán viszont övé volt a főszerep, amikor is meggyőző fölénnyel és abszolút megérdemelten zsebelte be harmadik Aranybogyóját. De milyen is lenne egy FIFA esemény botrány nélkül? A győztes kiléte ignorálható minden korrupt és megkérdőjelezhető döntéstől, de a legrangosabb egyéni elismerésért folytatott harc lebonyolítása egyszerűen nevetséges. Egyrészről szimpátiaszavazás, Messi a spanokra, a spanok Messire.. másrészről még ezeket a komolytalan voksokat is megmásítják (Arda Turan, Miguel Herrera). Már tényleg csak az hiányzik, hogy májusban a jordán kecskepásztor váltsa Blattert az elnöki pozícióban. 

CR illetlen kirohanása csak növelte a színvonalat...

Ha már Madridban állomásozunk, essék szó a 'colchonérókról' is. Az évek óta alakuló, tavaly pedig beteljesülő sikersztorijukkal mindenki szívébe belopták magukat - az enyémbe is. Az Atlético egyet jelentett a küzdeniakarással, a fáradhatatlansággal és a csapategységből fakadó eredményességgel. A jól bevált módszer még mindig a szűk elithez köti a matracosokat, ám a játék milyensége kezd a rossz irányba haladni. Tény, hogy ez a stílus megköveteli a kellő keménységet és a fizikai határokat is messze-messze kitolja, de ez nem szabadna, hogy a sportszerűség feladását vonja maga után. Különbséget kell tenni aggresszió és durvaság között, a szándékos provokációt pedig végképp el kell felejteni. Ne akarják lerombolni a saját maguk áltál felálított dicső képet.

Hétvégén kamatoztathatják a Real elleni továbbjutásból származó lendületet, hiszen az a Granada látogat a Vicente Calderónba, amelyik 2014. szeptember 20-a óta nem tud győzelmet felmutatni, ráadásul az edzőjüket, Joaquín Caparróst is most rúgták ki. Semmi jóra nem számítok vendég szempontból. El Nino hazatért, de vajon vissza is tért e? A Bernabéut már csendre intette (most először), de még korainak érzem az ajnározását. Meglátjuk.

Ezidáig nem talált be a Bernabéuban. Ezidáig.

A múlt fordulóban ugyanolyan tehetetlen volt, mint a csapata. Egy hete még intézményi és sportszakmai válság sújtotta a Barcelónát, Messi terrorizmusa szolgáltatta a címlapokat, és Luis Enrique is megkapta a maga kétmecces ultimátumát. Ma már senki nem emlékszik ezekre. Köszönhetően talán az idei legjobb játékuknak, amivel nagyon simán gázoltak át az Atlético masszív(nak vélt) védelmén. A szokatlan védekezésbeli megingások, vagy Messi kezezése a második gól előtt semmit sem von le a Barcelona érdemeiből, olyannyira fölényben voltak. Az unalomba fulladó tili-toli egyetlen jelét sem lehetett felfedezni, mindvégig az intenzív és villámgyors támadásvezetés jellemezte a hazaiakat. A meccs után kezdtem el gondolkodni, hogy vajon melyik lehet az a játékrendszer vagy stílus, amivel újra futballnagyhatalommá válhatnak a katalánok. Rövidesen meglett a válasz...

...van, amikor a taktika értelmét veszti.

Az Elche porba tiporása után a Riazorban vizitál a gránátvörös-kék egylet, ahol a Depornak elvétve jut csak ki a jóból (vs Valencia 3-0, vs Bilbao 1-0). Valószínűleg nem most folytatódik a nagy skalpok begyűjtése, pláne hogy az egyetlen épkézláb támadó (Hélder Postiga) hónapokra kidőlt.

Ellentétes utakat jár be a Villarreal és az Athletic Bilbao. Addig amíg az El Madrigal közönsége a csapat szenzációs sorozatának befolyása alatt áll (14 tétmeccs veretlenül), addig a San Mamésben értetlenkedő tekintetek keresztezik egymást a csapatuk gyatra teljesítményét látva. A sárga tengeralattjáró célja csakis a Bajnokok Ligája hely megszerzése lehet, ám a komoly konkurencia megköveteli a mostanihoz hasonló periódusokat. A klub keretét, játékát és anyagi lehetőségeit vizsgálva egyértelműen ott a helyük a legjobbak között. A kérdés inkább az, hogy a tavaszi Európa Liga menetelés mennyire megy a bajnoki szereplés rovására. Mondjuk a Valenciával szemben, akiknek semmiféle kupakötelezettségük nem lesz.

Az Athletic idén teljesen elszállt, amire racionális okokat nem igazán tudok felhozni. A felsőház azért mindenképp meglesz nekik, annál sokkal jobbak, hogy a középmezőny alján dekkoljanak.

Luciano Vietto, december hónap legjobbja.

További meccsek:

Real Sociedad - Rayo Vallecano

Valencia - Almería

Espanyol - Celta Vigo

Elche - Levante

Sevilla - Málaga

További híreket, érdekességeket a facebook oldalunkon találtok!

Állandó rovatunk, mely a hispán labdarúgás külföldre szakadt képviselőit mutatja be, újabb fejezetéhez érkezett. Gonzalo Rodríguez neve ismert az Ibériai-félszigeten, ám az erőnléti edző mégsem a La Liga egyik csapatát segíti. A tréner dolgozott a Liverpoolnál, a Valladolidnál és az Albaceténél is. Most Ázsiában keresi a kenyerét. A lehetőségek csábították a kontinensre, ahol munkájának elismeréseként az iraki szövetség felkérte, csatlakozzon az ország válogatottjának szakmai stábjához. Az Aritz Gabilondo által készített interjút az As.com közölte.    

Egy spanyol erőnléti edző hogyan kerül az iraki labdarúgó-válogatotthoz?
 

Az elmúlt szezont az Erbilnél (magyarul lehet Irbil is – szerk.) töltöttem, mely Kurdisztánban található iraki klub. Az együttesnek jól ment, megnyertünk a bajnokságot, és mivel a játékosokkal igazán jó kapcsolatot alakítottam ki, amikor kinevezték az új iraki szövetségi kapitányt, a labdarúgók ajánlásának eleget téve felkértek a pozícióra. A keretből hat játékossal, köztük a csapatkapitánnyal már dolgoztam korábban együtt. Az ajánlat a katari Al Khornál talált, de az ottani szövetséggel ápolt jó viszonynak köszönhetően hozzájárultak, hogy az iraki válogatottal részt vegyek az Ázsia-kupán.

Erbil a kurdisztáni gyöngyszem

Miért döntött úgy, hogy belevág az ázsiai kalandba?
 

Az Erbiltől egy ügynökön keresztül érkezett ajánlat, melyet mérlegelve a lehetőségeimet, elfogadtam. Spanyolországban a gazdasági helyzet olyan kényes, hogy a családom és saját jól felfogott érdekem volt a váltás. Néhány klub tartozott nekem, így úgy döntöttem tovább lépek és belevágok a kalandba. 2010 óta, a Dél-afrikai világbajnokságon elért diadalnak köszönhetően, minden spanyol „termék” felértékelődött. Az európai piac azonban telített, stagnál, míg az ázsiai növekedési pályára került. Ezért jöttem ide.

Hogyan élnek ott az emberek?
 

Nézze, megjártam Kurdisztánt, s bizton állíthatom, közel sem olyan, mint azt az ember elsőre hinné. Ötcsillagos szállodák épp úgy megtalálhatók, mint a kényelmes élet alapjai is, ahogy bármely más országban. Az egyetlen hely, ahová nem voltam hajlandó elutazni az Bagdad volt. Ezt ki is kötöttem a megállapodásban, mivel arrafelé már nem annyira nyugodt az élet... Ilyenkor inkább a sérültekkel maradtam és dolgoztam a felépülésükön.

Az iraki játékosok felnéznek rá!

Sok különbség figyelhető meg az iraki és a spanyol labdarúgók között?
 

Az átlag iraki játékos engedelmes és nagyon szorgalmas, lehet azért, mert többségük a Szaddám-rezsim alatt edződött. Az ország labdarúgása elveszített 30-40 évet a fejlődéséből a régiót sújtó ismert problémák miatt, de egy dologban előrébb járnak: a játékosok felnéznek a szakmai stáb tagjaira. Ez a spanyol labdarúgásban már megkopott. A „felettesek” tekintélye közel sem olyan, mint hajdanán.

Hogyan készül Irak az Ázsia-kupára?
 

Nagy vágyakozással és telve illúzióval. Bár az ISIS-fenyegetettség árnyékában a közhangulat nem a a legjobb, a futball még így is menekülést kínál a mindennapokból. Nagy a várakozás. Az emberek bíznak benne, hogy a nemzeti csapat valami fontosat tud véghezvinni. Az mindenki számára világos, hogy a 2007-es diadal megismétlése hiú ábránd. A kitűzött cél az elődöntőbe jutás, ami szintén komoly feladat, hiszen az ázsiai zónában egyre erősebbek a nemzeti válogatottak. A mi feladatunk, hogy felnőjünk a legjobbak közé a következő két-három évben.

Younis Mahmoud, iraki kapitány emeli magasba az Ázsia-kupát 2007-ben

Már kívülről fújja a nemzeti himnuszt?
 

(nevet) Tény, az elején furcsán hatott más nemzetiségből származóként hallgatni, de már a magaménak vallom. Irak befogadott, itt élek és dolgozom. A himnuszt nem éneklem, mivel az arab tudásom hagy némi kívánnivalót maga után, de annak ellenére hogy én vagyok az egyetlen külföldi a csapatban, azonosulok a közösséggel.

Nehéz lehet egyben tartani egy olyan színes öltözőt, mint az iraki!
 

Ez így van, elég ha csak a vallás kérdését nézzük. A keret tagjai között több irányzat is megtalálható: síiták, szunniták, sőt, keresztények is.... A feladat adott, egy közösségé kell gyúrnunk a játékosokat. Ami igazán szép, hogy a futball minden sebet begyógyít. Képzelje csak el, 2007-ben, a háború kellős közepén, az Ázsia-kupa idejére leállt az öldöklés, egy merényletet sem hajtottak végre. A mi válogatottunk életében már ez is hatalmas érdem. A másik kényes kérdés a táplálkozás: itt a játékosok megvesznek a sült krumpliért, amit gyakran és rendszeresen fogyasztanak. A világ minden kincséért sem lehetne lebeszélni őket róla, míg Spanyolországban pofi labdarúgók számára mindez tiltott étel. Ezek olyan dolgok, amikhez alkalmazkodni kell.

Bárcsak sikerülne Irak nevét ismét az újságok címoldalán látni, de most a futballsikerek kapcsán!
 

Ezen dolgozunk, de tudatában vagyunk, hogy az Ázsia-kupa komoly kihívás. Hihetetlen, mekkora jelentőséget tulajdonítanak neki a kontinensen, azt mondanám, az Európa-bajnoksággal ér fel. A mostani megmérettetésre Ausztráliában kerül sor, távol a résztvevő országok gyökereitől, a szurkolóktól, de szerencsére a stadionok lassan megtelnek, és a hírek szerint már az elődöntőkre és a döntőre is elkelt minden belépő. Más viadalokkal összevetve az Ázsia-kupa alulértékelt, de meggyőződésem, hogy fénykorát éli.

A spanyol fociról napi híreket olvashatsz a La Liga Loca Facebook-oldalán!

A hétvégi fordulót nagyban meghatározza a csapatok kupás jelenléte és teljesítménye. Aki tovább akart jutni a kupában, kevesebbet pihentetett, aki meg inkább a bajnokijára koncentrált, jobban forgatta a kezdőcsapatot a kupaküzdelmek során. Meg még az is számíthat, hogy a nem lefutott kupavisszavágó jegyében a bajnokin tapasztaljunk valamilyen mértékű tartalékolást. Jön a tizennyolcadik játéknap, lesznek érdekes párosítások (két Galícia vs Valencia menet pl), de a legizgalmasabbat vasárnap estig nem lőjük el. Hajtás után lássuk a menüt!

Levante – Deportivo (péntek, 20:45)

A Levante masszívan pihentetett a kupában, mert a kiesési rangadó sokkal többet számít, mint egy kétmeccses játékosfárasztás hétközben, ráadásul ha most nem is, úgyis kiesne a csapat a Bilbao ellen. Gondolja szerintem Alcaraz, ami nincs is messze az igazságtól. A keretből Papa Diop az Afrikai Nemzetek Kupáján érdekelt Szenegállal, sérültek is vannak (furcsa egyébként, hogy Sissoko nem utazott Guineával, Simao Mozambikja nem jutott ki, Marokkó sincs ott). A Deportivo viszont ellőtte a puskaporát (Bilbao 1-0) a múlt héten, így az egy meleg, sok hideg sorminta alapján inkább a hazaiak fognak örülni. Víctor Fernándezzel meg lassan elbeszélgethetne névrokona, Tino. A presi is csak látja már, hogy nincs játéka a Depornak...

Real Madrid – Espanyol (szombat, 16:00)

Az Espanyol sok kimaradó játékossal is nagyon emberesen helytállt a Mestallában, a Real meg a sokadik madridi nagyderbit vesztette el az utóbbi időben, ráadásul a király a 2015-ös  évet 2 vereséggel kezdte, kétlem, hogy Carlo így akarja folytatni. Romlik a gólátlag, nem fogynak eléggé a mezek sem, rá kell taposni a gázpedálra, kérem! A kupa úgyis nagyjából elúszott, meg nagyon nem is volt prioritás (legalább lehessen valamire fogni, ugye), így ennek a szegény papagájos kistesó látja kárát. Vagy nem. Gálára azért ne számítsunk, de hazaira igencsak...

- Hiányzik az a szép arcom, igaz tündérkéim?

Málaga – Villarreal (szombat, 18:00)

A Costa del Solon uefás rangadót rendeznek. A szezon eddigi egyik legpozitívabb meglepetése a hazai csapat, a ráadásul a kupát is nagyrészt lerendezték (hazai 2-0 a sokkal gyengébb és nem oda koncentráló Levantéval), a Submarinónak meg lesz még hétközben egy kemény meccse Baszkföldön, ahol a soványka 1-0-t védik majd. Marcelino együttese megszokta a hétközi meccselést, a rotáció is jól működik, így bírni fogják. Játék muzsika nélkül 90 percben. Még jó, hogy Nigéria nem jutott ki az ANK-ra, így Uche nem utazik sehova. Ebből meg szép és színvonalas menet kerekedik ki majd. Hogy ki nyer? Legvalószínűbb a pontoszttozkodás.

Celta – Valencia (szombat, 20:00)

A kelták isten tudja mióta nyeretlenek, gólt is csak a kupában rúgnak a góltalan nyeretlenségi sorozat óta. Most sem lesz Larrivey és Nolito, így nincs ki betaláljon. Kész csoda, hogy egy emberemlékezet óta ilyet produkáló csapat a felsőházban tudott telelni, ez persze a nagyon jó kezdésnek köszönhető. Hogy a Real-verő, és kupában megizzadó és győzelmet mákoló Valencia ellen mire lesz elég, az eléggé borítékolható. Ha Nuno jól felpörgeti a fiúkat, a Levante után egy nappal játszó, ráadásul a jobbik valenciai csapat is pontokat szerez galíciai ellenfelével szemben, városbeli szomszédjához hasonlóan.

- Mit nem értesz, ba*meg?! Kapu - labda - belrúgsz - gól!

Eibar – Getafe (szombat, 22:00)

Alapesetben a baszkokban lehet bízni, de épp az azulónok ütötték ki őket a Király Kupában (akkor Contra volt még az edző), azóta viszont Quique Sánchez Flores egy idegenbeli X-szel debütált a padon (Almeríában). Az UEFA kupa-győztes edzők ellen Garitano fiainak nincs szégyenkeznivalója: Emeryékkel leikszeltek kint, Simeonéék meg szűken, 2-1-re verték az, írd és mondd, még mindig legjobb helyezésű baszk csapatot. Akármi történik, ez a tézis jelen forduló után is így marad. A nyolcadik helyen, kényelmes pozícióban van, de a 23 pontot gyűjtött törpecsapat éhsége nem csillapodik: ez a Getafe akárhogyan is verhető. Albentosa hiányában is, ezért vették kölcsön a bilbaós Ekizát. A kupában rotáltak a direkt meccseken, úgy estek, ki mint egy nagycsapat, ha ki akar esni: megtervezve, oda-vissza vereséggel. Ha már nem számít, adjuk meg a módját. A bajnoki, megsúgjuk, számítani fog.

Almería – Sevilla (vasárnap, 12:00)

A Sevilla remekül húzza be az andalúz rangadókat, főleg, ha kicsikről van szó (andalúz nagy meg idén rajtuk kívül csak egy van, a Málaga – jövőre lesz még egy, mert jön vissza a Betis!). Az Almería kétmeccses győzelmi sorozatot számlál, de otthon még nyeretlen. Ez most sem nagyon fog változni, mivel Emery a rotáció bajnoka, Granadában a kupában úgy is nyertek forgatva hétközben, hogy nem volt muszáj. A BL-hely motivációja nagyobb, mint egy Valencia-menet a kupában (ami a továbbjutással valószínűleg együtt jár, és amitől a nagy számok törvénye alapján már tarthatnak is lassan), így aprítani kell majd a bajnokságban is, mert a 4. hely a cél. Zongo (Burkina Faso) és Thievy (Kongó) ráadásul Afrika Kupázik a hazaiaktól, egyedül Hemed formájában bízhatnak, mivel további eltiltottak is vannak, felforgatott kezdő várható (Míchel, X. Navarro). Mbia szintén elutazott (Kamerun), Krychowiak (5 sárga) sincs a vendégeknél, Cristóforo meg sérült, így a középpálya közepén variálni kell: Iborra és Banega lesznek várhatóan. A kapitány Coke is még mindig sérült. Baccát góldiétán tartotta Emery, délben ebéd helyett így találatok vannak a menüben. Még jó, hogy nincs Dél-Amerikai Nemzetek Kupája is, így a kolumbiai ott van kéznél, amikor kell! Az Almería megtanult védekezni JIM keze alatt, de ha egyszer a Sevilla beindul...

Athletic Bilbao – Elche (vasárnap, 17:00)

Az Elchének biztosan nem tett jót, hogy a Barcelona kiporolta őket a kupában, ráadásul pihenőjük sem sok volt, Garry Rodrigues meg a Zöld-foki szigetekkel már Afrikában van. A baszkoknak egyenesen 2 nappal több pihenőjük volt, ráadásul ők győztesen tértek haza a galíciai túráról (bajnoki La Coruñában, majd kupa Vigóban). Adurizék újra a régiek, meg is látszott a 4-2-es eredményen, Muniain is bevethető. Otthon pusztítás is lehet, de egy szolid „nincs mit hozzátenni” győzelemre mindenképp lehet számítani. 2-0, és kész. Aztán a következő fordulóig megint elhisszük, hogy a Bilbao visszatalált a nyerő útra.

Granada – Sociedad (vasárnap, 19:00)

Kupameccset vesztett csapatok találkozóján a jobban védekező fog örülni, ez meg valószínűleg a Sociedad lesz. Granadában góllal mutatkozott be Lass Bangoura, aki a minap érkezett Madridból, de David Moyes nem az a fajta, aki megijed a saját árnyékától. Főhet is a feje, Bergara és Granero eltiltásának „hála”. Nem sok joga bonito lesz a meccsen, de a küzdelmet azért borítékolhatjuk. A szűkös vendéget nem mondjuk, hogy elvárjuk, de keveseket lepne meg szerintem a dolog. Caparrósért kár lenne, de világos, hogy valami nem megy a Sierra Nevada lábainál. Ami nem megy, nem fogják sokáig erőltetni.

- Uram, csak ne miatta! Csak ne a bamba skót miatt kelljen mennem!

Barcelona – Atlético (vasárnap, 21:00)

A nap rangadója, a jelenlegi ezüstérmes meccsel a bronzossal, ráadásul pontegyenlőség is van (38-38). A tavalyi BL-negyeddöntőből vagy a bajnoki döntőből is ki lehet indulni, hogy tudjuk, hogy nem a hazaiak a favoritok, hanem igazi háromesélyes ki-ki meccs lesz. Idén ez az első a Barca-Atlétik közül. Várható ugyanis egy páros kupanegyeddöntő még, valamint BL-ben áll még mindkettő, és akkor a bajnokság retúrjáról még nem szóltunk. Simeonéék nagy önbizalommal érkeznek, egyrészt ők idén már háromszor is megcsapták a Real Madridot (szuperkupa, bajnoki, kupa), a Barcelonát meg ezer belső gond emészti, Elche-verés ide vagy oda. A matracosoknak áll a zászló, érik egy meglepetés. Már amennyire meglepetés, hogy minimum pontot szereznek ott, ahol tavaly megnyerték a bajnokságot. Legalábbis én ezt várom a meccstől, ugyanis fizikálisan nem tudja felvenni velük a harcot a Barca, játszani meg ők is tudnak, ha kell. Torres az egyetlen spanyol, aki mindkét clásico csapatnak lőtt gólt a BL-ben, a hazatérése óta derbit nyertek, a pihentetés is megvolt a kupában, mi kell még? A motiváció az égig ér, parázs meccs lesz, az tuti. Nézze majd meg mindenki!

Koke a minap volt 23 éves, Juanfran meg ma 30 isten éltesse őket!

Nem a csúcson hagyjuk abba vasárnap este, hétfő estére marad nekünk egy

Rayo Vallecano – Córdoba (20:45)

Jémez háromvédős felállása jó kis gólgazdag meccseket eredményez, ez valószínűleg a Córdoba ellen is eredményre vezet majd. A kalifások nagyon meggyőző játékkal egy nyílt meccsen legyűrték kiesési ellenlábasukat a múlt héten, és meg is előzték a Granadát ezzel. Aki sok gólt akar látni, hétfő este nézze meg a forduló zárómeccsét is.

További híreket, érdekességeket a Facebook oldalunkon találtok!

Négy mérkőzés maradt mára, amelyeknek 3 esetben is érdekes múltja van. A tegnapi meglepetések után (Villarreal, Málaga), ma is benne van a kalapban a váratlan, így nézzük az eseményeket:

Getafe-Rayo Vallecano (12 óra)

A kis madridi derbi attól érdekes, hogy Contra még mindig edzi a Coliseum lakóit, de ez már tényleg az utolsó meccs lesz, ha sikerül megegyezni a kínaiakkal. A pénzügyi gondok így enyhülnek, de meg még nem oldódnak. Lafita egész szezonra kidőlt, így nehéz helyzetben a kékek. A villámosoknál nagy újdonságok nincsenek a téli szünetben eddig. A Getafénak a kupában is jelenése lesz hétközben, így kicsit a tartalékolás jegyében is telhet a találkozó. Nyer a Rayo, mert jobb csapat, és mert szellősebb a programjuk.

Ő nagyon fog örülni, ha igazam lesz, legyen hát így

Valencia-Real Madrid (17 óra)

Álvaro Negredo pályára lép hellyel-közzel nevelőegyesületének is nevezhető klubja ellen, de nemcsak ettől érdekes a találkozó. A Valencia az Afrikai Nemzetek Kupája előtt utoljára számít Feghouli szolgálataira, ahová az egyik esélyes Algéria keretével utazik. Van szép új stadionterv, nagy álmok, jó keret, sikeréhség Valenciában, pihentek a játékosok, így jó meccsre van kilátás. Beharangot is tudunk mutatni, a királyi oldalról. Sok gól legyen, aztán a többit majd meglátjuk.

A valenciás fél így készül:

Espanyol-Eibar (19 óra)

A papagájok jó formában vannak, a szezonban először köthetnek össze 3 győzelmet, így Sergio csapata nyugodt körülmények között, kellemes izgalommal várhatja a találkozót. Az Eibar szintén 20 pontot gyűjtött, mint a hazaiak, így két középcsapat találkozója lesz. Egyébként a csapatok 20 éve nem találkoztak (akkor volt utoljára másodosztályú az Espanyol), szóval a múltból nem lehet kiindulni. Garitano fiai közül többen is játszottak a baszk-katalán barátságos meccsen, ahogy a barcelonaiak közül is. Az a meccs 1-1 lett, itt is ilyesmi lesz? Megtörténhet. Az Eibar sosem adja olcsón a bőrét.

Szűkebb hazájuk keretében a gálameccsen 2 baszk válogatott kezdő (további 3 kerettag) az Eibar valamint 2 katalán (további 2 kerettag) az Espanyol keretéből

Real Sociedad-Barcelona (21 óra)

A Barca az Anoetában hagyományosan rosszul szerepel, a baszkok visszajutása óta még nem nyertek bajnokin San Sebastiánban. Híresen jó a txuri-urdin mérlege az óriás ellen, kérdés, hogy David Moyes fel tud-e nőni a feladathoz? Szerintem nem, egy szoros Barcelona-győzelmet képzelek, de nem lesz fáklyásmenet. Mivel csak Vela érti a fura skót mondandóját, az ő góljaival teszi szorossá a hazai csapat. A Tot El Camp jóvoltából van egy szurkolói szemszögből íródott beharangunk is, amelyet itt találtok.

Rulli kiérdemli a kezdő státuszt, Zubikarai padozik ezentúl

Hétfő estére is marad meccsünk, amely nem igazi csemege, távolról sem, elég nagy roncsderbit rendeznek Andalúziában:

Córdoba-Granada (20:45)

A kupában már találkoztak ezek a csapatok, két szoros, küzdelmes meccsen a Granada ment tovább egy idegenbeli 1-1 és hazai 1-0 után. Itt sem lehet gólparádéra számítani, az utolsó játszik a legjobb kieső helyen tanyázó vendégekkel. Egyszer már beindulhatna El-Arabi gólgyártása is, de ameddig a stabil 4-4-2-t játsza Caparrós mester, valószínűsíthető, hogy biztosabb a „gólt nem kapni” című fejezet. Arra tippelek, hogy a nagy döntetlenkirály Córdoba (16 meccsből 8 döntetlen) nem hagyja magát megveretni most sem, de attól még ez kevés lesz a végelszámolásnál, mivel most 11 pontjuk van.

Nézzük meg a córdobai kupás párharcot, reméljük, nem lesz ekkora köd most

További hírek és érdekességek a Facebook oldalunkon!

Új év. Új forduló. Sorrendben a 17. A La Liga a Mestallára figyel majd vasárnap, ahol a friss klubvilágbajnok Real Madrid botlását kívánja a cochonerós és culés tábor. Mi tagadás, az üldözőkre ráférne a király bukása: Ancelotti csapata úgy is vezeti egy ponttal a tabellát, hogy a marokkói túra miatt egy mérkőzéssel kevesebbet játszott! A denevéreseknek itt a nagy lehetőség a bizonyításra. Az Atletinek könnyebb, a Barcának valamivel nehezebb dolga akad, míg a Sevilla akár edzőt is buktathat a Nerviónban. Berizzo (Celta), Víctor Fernández (Depor) és Caparrós (Granada) az állását is kockára teszi a hétvégén, de Paco Jémez (Rayo Vallecano) sem ülhet nyugodtan a kispadon. Sok lett a mondanivaló, így kivételesen két részletben énekeljük meg a játéknap eseményeit. Lássuk, mit kínál a La Liga szombaton! 

Szombaton öt mérkőzéssel indul újra a La Liga

A szombati ötös első fogását a Calderónban szolgálják fel, ahol az Atleti csap össze a Levantével. A Granota ebben a kiírásban egyszer tudott kibrusztolni győzelmet idegenben, így nem sok esély mutatkozik rá, hogy Simeone pontrúgás királyai ellen fog beindulni a kiesési vonal felett hajszállal lebegő békás biznisz. A Levanténak amúgy sem megy nagyon a spanyol fővárosban: kilenc kiruccanásból nyolcszor vereséggel tértek haza, míg egyszer döntetlent értek el. Alcáraz együttesének esélyeit tovább rontja, hogy sok a hiányzó: Navarro (eltiltás) Ruben (láz), Rodas, Gavilán, Xumetra, Victor Pérez és Camarasa (edzői döntés) sem lehet ott a matracos szentélyben. Ha valaki Fernando Torres miatt csapná le magát a tv elé, nyugalom, mert a kölyök még nem lesz ott a gyepen. A El Niño "bemutatkozása" a január 5-én nyitó olasz piac papírmunkálatainak az elvégzése után, január 7-én, a Real Madrid elleni Király-kupa derbin várható, ha persze Cholo úgy dönt. Tuti fog kapni pár percet! (Atlético Madrid-Levante, szombat, 16:00).

Cholo: Torres? A kölyök nem megmentőnek érkezett!

A Sevilla egy mérkőzéssel kevesebbel játszott - a Real Madrid-Sevilla bajnokit a blancók klubvilágbajnokságon való részvétele miatt február 4-re halasztották a 16.fordulóból -, de így is nyeregben érezheti magát. A Valencia betegeskedés miatt, az andalúzok egy Celta elleni győzelemmel akár előzhetnek is a tabellán. Berizzo helyzete elég érzékeny a kelta kispadon, mivel csapata a 12. forduló óta csak veszít: hét gólt kaptak, s egyet sem rúgtak ez alatt az idő alatt.... Pedig mintagazdaságnak indult a vigói projekt, mely Luis Enrique távozása után is szépen muzsikált, ám később jött a gödör. Larrivey viselte a legnehezebben a nyomást: a legutóbbi vereség alkalmával, az Almería elleni bajnoki lefújása után ladrónnak (tolvaj!) nevezete a bírót, így négy meccses eltiltást kapott. A vendégeknél jó hír viszont, hogy Charles felépült, így a csatár akár kezdőként is lehetőséget kaphat. Érdekesség, hogy a Pizjuán a La Liga egyik legbizotsabb erődje: 2014. február 9-én távozott legutóbb győzelemmel innen vendég csapat - se a Madrid, se a Barcelona, se az Atleti nem tud hasonló eredményt felmutatni. (Sevilla-Celta Vigo, szombat, 18:00).

Iago Aspas padon kezdhet egykori klubja ellen!

Az este Elchében folytatódik, ahol az ilicitanók káoszát a Sumbarino argentin csodafegyvére, Vietto igyekszik majd tovább mélyíteni: a hazaiak tökultolsók, míg a sárgák BL-helyre is ráharaphatnak egy győzelemmel, így papíron nem kérdés a vendégsiker. A zöld-fehérek helyzete már-már kilátástalan. Az Elche gazdálkodása a bajnokság felénél megroppant, így ha nem sikerül befejtetőt taláni, vagy új részvényeseket bevonni, a klub aligha nem a bajnokság végével felszámolási eljárás alá kerül. Kőkeményen megy a spórolás: Escribá mester jelenleg 15 profi(!) labdarúgóval dolgozhat, akik egyes információk szerint október óta nem kaptak fizetést! Hatalmas lehet a motiváció.... Ellenfele ezzel szemben szárnyal. A Villarreal hetes győzelmi sorozatban van a bajnokságot, a Király-kupát és az Európa-ligát is egybe számolva. Még egy siker és a klub beállítja a Pellegrini-korszak nyolcas sorozatát (2005-2006). Lássuk be, nem lesz nehéz dolguk. A Sárga Tengeralattjáró utóbbi 18 mérkőzésén kaput zörgetett, ugyanakkor jelenlegi ellenfele a La Liga legszerényebb védelmét tudja magáénak (32 gólt kaptak). Elche: Szevasztok, srácok, üdvözöl a pokol! (Elche-Villarreal, szombat, 20:00).

Vietto alap, kérdés, ki lesz az argentin siheder párja a csatársorban!

A játéknap zárását Málagában és La Coruñában rendezik. Előbbi az Almeríát fogadja, utóbbihoz az Athletic Bilbao látogat. A Málaga remekül gyűjtögette a pontokat az utóbbi hónapokban: a 7. forduló óta csak az Atlético Madridtól és a Realtól kaptak ki, az összes többi mérkőzésüket megnyerték! Javi Gracia csapata így jelenleg egy pontra áll a BL-indulást jelentő 4. helytől. Csoda lenne, ha sikerülne, de álmodozni szép! Az Almeríát JIM próbálja bentartani, kemény munka lesz, melynek első eleme a védekezés rendbetétele (16 forduló alatt 24 gólt kaptak). Jó hír, hogy a piros-fehéreknél Thievy játékra jelentkezett, azaz a gólszerzésre némileg megnőtt a vendégek esélye. (Málaga-Almería, szombat, 22:00). A Depornak életmentő pontokat kell összegyűjtenie, mivel helyzete a kiesési zóna árnyékában nem túl bíztató - Víctor Fernández utolsó mérkőzésén ülhet a sasok kispadján. Szerencséjére, az Athletic már rég nem olyan félelmetes. A baszkok a 14. forduló óta egy árva döntetlent szenvedtek ki magukból, igaz, azt a derbi vascón, de leégtek otthon a Córdoba (0-1) és az Atlético Madrid (1-4) ellen is. Aduriz, aki nélkül szinte nem lőnek gólt a baszkok, azt nyilatkozta, az Athletic Európa-ligás indulásra hajt, de ettől olyan messze vannak, mint kedélyes jómagam a Pulitzer-díjtól. (Deportivo La Coruña-Athletic Bilbao, szombat, 22:00).

Thievy - az Almería gólszerzési esélye

Adeu a tothom!

A vasárnapi mannával Equinox jelentkezik holnap!

Minden fontos infót megtaláltok a La Liga Loca Facebook-oldalán is.