19. forduló - Minden, ami nem beharang

2015. január 16. - pulga

Ma már a kereskedelmi televíziók esetében arról beszélhetünk, hogy a reklámok közé zsúfolják be a műsorokat, és nem fordítva. Hasonló időszakához érkezett a spanyol bajnokság is, ahol az aktuális forduló eltörpül az egyébként másodlagos kupaszereplés mellett. Ebből, és a közelmúlt eseményeiből kifolyólag igyekszünk felvezetni a soros etapot.

Szimpatikus újoncok csatájával indítjuk a hétvégét. A szezon egyharmadához érve valószínűleg már a legfanatikusabb Córdoba szurkolók is beletörődtek a biztos kiesésbe, amikor is kedvenceik a San Mamés stadionban átestek a tűzkeresztségen. A 'bilbaói pokol' idén nem létezik, de az itt megszerzett első győzelem azóta is repíti Miroslav Dukic együttesét: a barcelonai blamát leszámítva, összesen 7 pontot gyűjtöttek a közvetlen riválisokkal szemben. A feladat most is adott, de csak papíron. Nem jövök a már sokszor elcsépelt sablon dumával, hogy a 'meglepetéscsapatnak' és 'üde színfoltnak' tartott Eibar mennyire kellemetlen ellenfél bárki számára. Legyen elég annyi, hogy idegenben jobban karistolnak, mint a pár ezres nézőközönségük előtt. Apropó, a klub egy kiállítás keretein belül ünnepli fennállása 75. évfordulóját, amire február 1-jéig kilátogathatnak a kedves érdeklődők.

A Király Kupát már említettük a bevezetőben, most pedig a résztvevők szemszögéből próbáljuk elemezni a nyolcaddöntő történéseit. A kupa megítélése egyébként is összetett. Egyeseknek lehetőség, másoknak kísérletezés. Aztán ott van a Real Madrid-Barcelona kettős, akik a saját eredményük függvényében értékelik. Ha elbukják, akkor 'Mickey egér' kupa, ha megszerzik, egyből jelentőséggel bír. A blancók számára viszont aggasztóbb lehet, hogy az augusztus óta lejátszott 5 meccsből, egyet sem tudtak megnyerni a városi tesóikkal szemben. A legyőzhetetlenség mítosza tehát romokban hever, az abnormális őszi teljesítmény pedig feledőbe merült. Az előny azonban továbbra sem apadt, úgyhogy még korai lenne kongatni a vészharangokat, pláne hogy vasárnap a Quique Sánchez Flores vezette Getaféhoz látogatnak, akik max a pofozógép szerepére lesznek hivatottak. Pepe - tőle szokatlan módon - vesztesen hagyta el a csatateret csütörtök este, amiért 2-3 hetes száműzetésbe kénytelen vonulni, bordasérülés alibijével.

Gyaníthatóan Cristiano Ronaldót érintette meg legkevésbé a kiesés, elvégre is most a csapat kollektív került szóba az egyénnel szemben. A hétfő este rendezett bohóc FIFA gálán viszont övé volt a főszerep, amikor is meggyőző fölénnyel és abszolút megérdemelten zsebelte be harmadik Aranybogyóját. De milyen is lenne egy FIFA esemény botrány nélkül? A győztes kiléte ignorálható minden korrupt és megkérdőjelezhető döntéstől, de a legrangosabb egyéni elismerésért folytatott harc lebonyolítása egyszerűen nevetséges. Egyrészről szimpátiaszavazás, Messi a spanokra, a spanok Messire.. másrészről még ezeket a komolytalan voksokat is megmásítják (Arda Turan, Miguel Herrera). Már tényleg csak az hiányzik, hogy májusban a jordán kecskepásztor váltsa Blattert az elnöki pozícióban.

CR illetlen kirohanása csak növelte a színvonalat...

Ha már Madridban állomásozunk, essék szó a 'colchonérókról' is. Az évek óta alakuló, tavaly pedig beteljesülő sikersztorijukkal mindenki szívébe belopták magukat - az enyémbe is. Az Atlético egyet jelentett a küzdeniakarással, a fáradhatatlansággal és a csapategységből fakadó eredményességgel. A jól bevált módszer még mindig a szűk elithez köti a matracosokat, ám a játék milyensége kezd a rossz irányba haladni. Tény, hogy ez a stílus megköveteli a kellő keménységet és a fizikai határokat is messze-messze kitolja, de ez nem szabadna, hogy a sportszerűség feladását vonja maga után. Különbséget kell tenni aggresszió és durvaság között, a szándékos provokációt pedig végképp el kell felejteni. Ne akarják lerombolni a saját maguk áltál felálított dicső képet.

Hétvégén kamatoztathatják a Real elleni továbbjutásból származó lendületet, hiszen az a Granada látogat a Vicente Calderónba, amelyik 2014. szeptember 20-a óta nem tud győzelmet felmutatni, ráadásul az edzőjüket, Joaquín Caparróst is most rúgták ki. Semmi jóra nem számítok vendég szempontból. El Nino hazatért, de vajon vissza is tért e? A Bernabéut már csendre intette (most először), de még korainak érzem az ajnározását. Meglátjuk.

Ezidáig nem talált be a Bernabéuban. Ezidáig.

A múlt fordulóban ugyanolyan tehetetlen volt, mint a csapata. Egy hete még intézményi és sportszakmai válság sújtotta a Barcelónát, Messi terrorizmusa szolgáltatta a címlapokat, és Luis Enrique is megkapta a maga kétmecces ultimátumát. Ma már senki nem emlékszik ezekre. Köszönhetően talán az idei legjobb játékuknak, amivel nagyon simán gázoltak át az Atlético masszív(nak vélt) védelmén. A szokatlan védekezésbeli megingások, vagy Messi kezezése a második gól előtt semmit sem von le a Barcelona érdemeiből, olyannyira fölényben voltak. Az unalomba fulladó tili-toli egyetlen jelét sem lehetett felfedezni, mindvégig az intenzív és villámgyors támadásvezetés jellemezte a hazaiakat. A meccs után kezdtem el gondolkodni, hogy vajon melyik lehet az a játékrendszer vagy stílus, amivel újra futballnagyhatalommá válhatnak a katalánok. Rövidesen meglett a válasz...

...van, amikor a taktika értelmét veszti.

Az Elche porba tiporása után a Riazorban vizitál a gránátvörös-kék egylet, ahol a Depornak elvétve jut csak ki a jóból (vs Valencia 3-0, vs Bilbao 1-0). Valószínűleg nem most folytatódik a nagy skalpok begyűjtése, pláne hogy az egyetlen épkézláb támadó (Hélder Postiga) hónapokra kidőlt.

Ellentétes utakat jár be a Villarreal és az Athletic Bilbao. Addig amíg az El Madrigal közönsége a csapat szenzációs sorozatának befolyása alatt áll (14 tétmeccs veretlenül), addig a San Mamésben értetlenkedő tekintetek keresztezik egymást a csapatuk gyatra teljesítményét látva. A sárga tengeralattjáró célja csakis a Bajnokok Ligája hely megszerzése lehet, ám a komoly konkurencia megköveteli a mostanihoz hasonló periódusokat. A klub keretét, játékát és anyagi lehetőségeit vizsgálva egyértelműen ott a helyük a legjobbak között. A kérdés inkább az, hogy a tavaszi Európa Liga menetelés mennyire megy a bajnoki szereplés rovására. Mondjuk a Valenciával szemben, akiknek semmiféle kupakötelezettségük nem lesz.

Az Athletic idén teljesen elszállt, amire racionális okokat nem igazán tudok felhozni. A felsőház azért mindenképp meglesz nekik, annál sokkal jobbak, hogy a középmezőny alján dekkoljanak.