A LaLigának legendásan jók a kapcsolatai a latin futballal, amiket hatalmas sikerek és kínos bukások jellemeznek. Nemcsak a játékosok, hanem az edzők tekintetében is. Tavaly az Alavés csúnyán felsült Luis Zubeldíával (elsők között váltottak edzőt a vitóriaiak), a Celta Vigo kedvét azonban nem szegte a baszk fiaskó és újra egy argentin edzőhöz nyúlt, aki debütál a spanyol bajnokságban. Antonio Mohamed, vagy ahogy szülőföldjén nevezik, a "Török" hatalmas lelkesedéssel veti bele magát a munkába. Ahogy mondja, maradandót akar alkotni az Ibériai-félszigeten. Terveiről, ars poeticájáról beszélgetett vele az As.com. Lefordítottuk. Interjú.

Ricardo Antonio Mohamed Matijevich. Már a név is rengeteg kulturális ízt rejt...
Igen. Két vérvonal határozza meg a családomat: édesapám részéről jugoszláv(sic!), édesanyáméról libanoni gyökereket örököltem. A származásom alapvetõen határozta meg a természetemet: harcosnak vallom magam, és bár sokan azt mondják, nehéz ember vagyok, nyugodt erő jellemez.

Mit őriz származása két eltérő kulturájából?
Ha ki kell emelni valamit, akkor az alkalmazkodást tenném. Ahogy annak idején nagyszüleim, úgy én is hamar fel tudom venni annak a helynek ritmusát, ahová éppen az utam sodor.

De ön mégis csak argentin a lelke mélyén, nem igaz?
Teljes mértékben. Bár majd 20 évet töltöttem Mexikóban, elõbb játékosként, majd edzõként, megmaradtam argentinnak.

Ismeri nagyszülei történetét? Miért kellett elhagyniuk a hazájukat?
Csak annyit tudok, a háború kényszerítette rá őket az emigrációra, de a részleteket nem ismerem. Amikor én megszülettem, már egyikük sem élt…Viszont az ereimben folyik az ő történetük és a képesség, hogy bárhol otthon tudjam érezni magam. Argentin vagyok, hisz ott születtem, de ha a szakmáról van szó mexikói edzõnek tartom magam.

Mégis, a beceneve “el turco”, azaz a “török”...
Argentinában minden arab származású ember ezen a gyūjtőnéven fut.

És tudja kikre utalnak vele Vigóban?
Nem...

A tartományi rivális Depor-hívek gúnyneve ez.
Hoppá. Nem tudtam. Ez esetben mától senki ne hívjon többet így, jó lesz nekem megszólításnak a Toni is.

Rendben, Toni! Térjünk akkor rá a futballra! Azt hallani, olyan eltérő stílust képviselő edzőket tart a mentorainak, mint Simeone, Mourinho és Guardiola.
Így van. A stílusom, ahogy én magam is, egy keverék, mindenből egy kicsi. Olyan csapatot építek, mely pragmatikus futballt játszik. Agresszív, az ellenfeleket már saját térfelén nyomás alá helyező, gyors támadásépítésekkel operáló labdarúgás a sajátom. Az értelmetlen labdatartást nem kedvelem. Arra törekszem, hogy csapatom a labdával a támadásokat építse. Gondoljon csak bele! Amikor a haverok összeverődnek a téren, mi történik?! Támadnak, majd labdavesztésnél azon vannak, hogy minél előbb visszaszerezzék a játékszert, hogy újra támadhassanak. Támadás, labdaszerzés, támadás – ez a futball eszenciája. És ez a három fázis, amit én is látni szeretnék a pályán.

A munka elején jár. Jelenleg azon dolgozik, hogy a 4-2-3-1-es szisztémát tökéletesítse. Hol tart a munka?
Még sok játékos nem áll a rendelkezésemre. Egyelőre a védekezést csiszoljuk, ami elengedhetetlen a labdaszerzéshez. A típushibák kiszűrésével alakítjuk a helyezkedést, találjuk meg a pozíciókra a megfelelő játékosokat. A szerkezet még nem végleges, majd akkor lesz az, ha már rendelkezésemre áll Aspas, Maxi és Sisto is.

De megtartja a négyes védőláncot és előttük a két labdaszerzőt, igaz?!
Igen, terveim közt ez szerepel, már csak azért is, mert támadásban négy játékossal számolok. De látnom kell, a csapat megbízhatóan és megfelelő agresszivitással működik. Ha hibádzik valami, lehetnek változtatások, így szerkezetmódosítás is elképzelhető. Pione és Lobotka is több pozícióban bevethető. Az utolsó szót akkor mondom ki, ha a teljes keret a rendelkezésemre áll és minden puzzle a helyére kerül.

Hány játékos érkezése várható még?
Három labdarúgó igazolása biztos: baloldali futót, belső védőt és egy szervezőt még keresünk.

Nagy hangsúlyt fektet Vigóban is a rögzített játékhelyzetek kialakítására?
Kiemelten kezeljük a játék ezen területét. Meg fognak lepődni, mennyi gólt fogunk szerezni szabadrúgások és szögletek után.

Székfoglalójában azt mondta, ha csak magán múlik, a Celta a bajnoki címért fog harcolni. Ezt ma is komolyan gondolja?
A cél adott. Meg kell nyernünk az első bajnokinkat és onnantól nem engedhetünk ki. Ha ez így lesz, bármi megtörténhet.

Mi a Celta elé állított példa, a Leicester City vagy az Atlético Madrid?
Ha a kettő közül kell választani az Atléticót emelném ki: nem hiszek a tiszavirág életű sikerekben, ahhoz hogy maradandót alkosson az ember, egy éves fellángolás nem elég...