Jópár csapatnak üzenjük a bejegyzés címét, ugyanis ha ránézünk a tabellára akkor látható, hogy néhány csapatnak alaposan bele kéne vágnia itt a dolgokba és míg nem késő, felnőni az ambíciókhoz. Ezeknek a csapatoknak most megvan az esélye zárkózni, nyerhető meccsek jönnek. Ezért a cím. És ezért is a beharang.

Real Sociedad - Espanyol: Én mondom ezek a "pericós" fiúk egy csapásra szórakoztató iparosokká váltak a közutálatnak örvendett favágókból. Persze kellett hozzá egy jó karmester és kíváló transzferek. Ezúttal győzelem is társulhat hozzájuk, ehhez a kiszámíthatatlan "socikat" kellene saját közönségük előtt földbe döngölni, ami gondoljunk bele nem lehetetlen tett. Változatos volt az előző év az egymás elleni mérleg szempontjából, ugyanitt 2-3 az Espanyolnak, Barcelonában viszont egy ötöst hintettek a baszkok. Emiatt és az idén látottak miatt is joggal bízhatunk egy sziporkázó háromesélyes mérkőzésben. 

Celta Vigo - Atlético Madrid: Ön a manchesteri derbi és ezen mérkőzés közül melyiket választaná holnap kora délután? És miért éppen a Celta - Atletit? A két csapat helyzetét tekintve mind általánosságban és mind jelen helyezés szerint rangadóról beszélünk, amely két eddig nyeretlen csapat küzdelmét fogja hozni. A madridiak már menetrend szerint belefutnak egy-egy pofonba a kelták ellen, így holnap sem lenne meglepő, ha a Cholo Team harmadik nekifutásra is győzelem nélkül maradna. Egyik csapatnak sem férnek bele az első két fordulóhoz hasonló csetlések és botlások, szükségszerű a győzelem mindkét oldalon. Ezért is válasszuk holnap a finom ebéd mellé eme találkozót. 

Sisto, Orellana, Aspas, Giuseppe Rossi. Ez azért bármilyen összeállításban ütős!

Real Madrid - Osasuna: Mivel nem az El Sadarban kerül megrendezésre a mérkőzés, ezért bátran belemerülhetünk az országos egyes megjósolásába. Bár a Zidane féle gépezet az előző fordulóban kis híján megdöccent, egyelőre becsületesen tartja magát és elégedett lehet a fiatalok teljesítményével, amit Lopetegui is honorálni fog előbb vagy utóbb válogatott behívókkal. Egyelőre sima van, fordított nincs, Pamplonában viszont a nyitóiksz után jött a fordított. Bár harcos és szimpatikus csapat Enrique Martin egylete, nem itt fogják a másik Real ellen elhullajtott pontokat visszahozni. 

Málaga - Villarreal: Nem lennék jelenleg Villarreal csatár, mert az azt jelentené, hogy nem léphetek pályára a Rosaledában. Pato, Soldado és Bakambu is a kórház szélén az orvosi szakértelméről hírhedt submarinonál. Olyan 5-6 évente szoktak a sárgák Málagában diadalmaskodni, ezt a kártyát pedig már tavaly kijátszották. A csapat helyzete és az ellenfél személye miatt is érdemes Fran Escríba fiai ellen fogadni valamilyen módon. A túloldalon eddig egy zsebből kihulló győzelem és egy sírból visszahozott vereség, vagyis két döntetlen a mérleg. Így az előzetest látva az sem kizárt, hogy a két klub egymás ellen fog harcolni a bajnokság végéig a jobb pozíciókért, így rendkívül fontos mérkőzésre kerül sor mindkét fél számára. 

Sevilla - Las Palmas: Leicester szindrómát épít a Las Palmas, legalábbis az első két fordulóból ez tűnik föl. Két meccs 9 lőtt és 3 kapott gól. Ezzel bármelyik gigász meg lenne elégedve, a Kanári-szigeteken meg egyenesen fieszta hangulat. És ez nem csak őket, hanem minket is mosolyra fakasztott és remélhetőleg még megismétlődnek párszor ezek a fakasztások. A La Liga hivatalos twitter oldala így vezette fel a mérkőzést: "Sampaoli & Setién: Kivonat a labdabirtoklás futballjából." A Sampaoli féle labdabirtoklás ezzel szemben viszont amekkora show volt az első játéknapon papagályék ellen, annyira lehangoló volt Villarrealban. Így kíváncsian várjuk a hétvége másik rangadóját, amely taktikai arcokra (nem, nem harcokra) és sikertörténetek folytatására ad majd választ.

Quique Setién augusztus legjobb edzője. Kérdés? Szerintem sincs..

Barcelona - Alavés: Brit tudósok még mindig el vannak foglalva az Izland - Magyarország mérkőzés büntetőjének analizálásával, új feladatként viszont kitűzném nekik az Alavés pontszerzését a Calderónban. A lényeg, hogy a szebb napokat is megélt és újra szép napokra törő baszkok veretlenek a bajnokságban. Eddig. Mauricio Pellegrino ha Madridban tömény 90 perc védekezést szervezett meg, akkor nem a Barcelonának fog neki rohanni. Eddig a blaugrana is hozza a kötelezőt és talán a Messi - Iniesta - André Gomes hármas hiányzása sem fogja visszavetni a csapat teljesítményét.  Így viszont talán rögtön kap esélyt a bemutatkozásra az új srác Paco Alcacer, aki eddig a legnagyobb talány a katalánok nyári vételei közül.

Alcacer fogadtatása Barcelonában és Munir első útja a Mestallaban. Bár a Camp Nou felső karéjain foglalt helyet több szurkoló, képnek azért nem rossz. 

Sporting Gijón - Leganés: Hihetetlen. Ha emlékeztek a szezonelőzetes tippjeinkre, mindkét csapatot kiesőnek mondtam. De több mint a fele bagázs kiesőnek tippelte meg. Erre az egyik Bilbaót ver, a másik Celtát ver, majd egy könnyed döntetlent játszanak ki ezzel, ki azzal. Az erőviszonyokra ránézve érik egymás ellen is egy döntetlen, de hajlok afelé, hogy a Leganés csinál ebből egy győzelmet. Felülmúltam a lebecsülési képességeimet velük szemben. Az pedig, hogy Serantes augusztus legjobbja lett az LFP szerint...bámulatos. Eddig nem csak összemákolgatták a pontokat, hanem van fantázia is a játékban és ez a nem mindegy. Mi lehet rossz ebben a mérkőzésben? Délig fel kell kelni. 

Abban a hajban van a Leganés ereje. Tuti! 

Valencia - Betis: Két hátvédet kell igazolni ahhoz, hogy kicsit elkezdhessünk bízni a denevéresekben. Ezzel a Mangala - Garay párossal már lehet valamiféle elképzelése Ayestaránnak arról, hogyan is néz ki egy csapat védelme. A jó foci és a helyzetek elől az első két fordulóban megvoltak, a hátsó traktussal akadtak viszont olyan mértékű problémák, amikből fakadóan nulla egységgel áll a tabella legutolsó helyén a Valencia. Nincs más hátra, mint előre, ezt a meccset be kell húzni, még Santi Mina nélkül is. Van elég ügyes támadó háztájon. A Betis eddig viszont nagyjából az, amire számítottam. Kicsit a befejezésekre odafigyelve össze fog ez állni, a 6-2 és a 0-0 ellenére adjunk még időt Gus Poyetnek, hiszen nem csak ő maga új, hanem a keret egy része nem látta még csak hírből sem Sevilla városát. 

Granada - Eibar: Ha lesz dolog a nőkön és a differenciálegyenleteken kívül, amit nem fogok érteni, az a Granada. Egyszer sziporkázás, máskor fogjuk rá, elmegy, harmadszor meg totális csőd. A kispadját megint a végtelenségig bővító mórok jó kerettel rendelkeznek, egy céltudatos és saját rendszerét a világért sem felborító edző is van a háznál. Jó móka lesz ebből, csak sikerüljön a játékban rendet vágni, látni akarom a Jémez féle csapatot hosszú évekig. Az Eibar esetében pedig csak azt tudom mondani mint a Leganés témánál: alulértékelve. Nincs itt akkora probléma a keretet illetően, mint ahogy azt sokan próbálták felvázolni. Csak tessék időben becserélni Sergi Enrich-et. 

Deportivo - Athletic Bilbao: Ez eddig nem jó. Röviden összefoglalva ennyi eddig a baszk óriás, pedig a játékkal olyan nagyon nem is volt probléma sem a Sporting, sem a Barca ellen. Valami hasonló hibádzik, mint Valenciában, az Athleticnek az a szerencséje, hogy van ambíciózus edzőjük, aki tud rántani a gatyamadzagokon. La Corunában viszont nem csak a levegő, hanem a vendégszereplés is nehéz, olyannyira, hogy 10 éve már a legutolsó Bilbao sikernek a Riazorban. A Depor pedig egyelőre stabilnak tűnik Gaizka Garitano-val az élen és jó kilátások vannak egy stabil közepes szezonra. A baszkok meg talán csak az Európa Ligára pihennek rá. 

És itt a posztban szeretném megragadni a lehetőséget arra, hogy boldog születésnapot kívánjak egy régi ismerősnek, egy kedves békának, akit remélem hamarosan viszont látunk a La Ligában: 

Az olasz bulldog szeptember utolsó napjaiban a spanyol fővárosban teszi tiszteletét: a Bayern München élén érkezik Madridba, hogy a bajorokat sikerre vezesse a Bajnokok Ligájában. Csoportellenfelük az az Atlético Madrid lesz, mely a talján mester életét épp úgy megkeserítette már, mint a bőrgatyásokét. Ancelotti-interjú.

Sugárzik önről a tettvágy, a revans is hajtja?

Szó sincs róla! Egyszerűen örömmel tölt el a visszatérés gondolata. Várom már az Atletivel vívandó szeptember 28-i BL-csatát. Tisztában vagyok vele, hogy komoly feladat előtt állunk, Simeone együttese mindig kemény falat, biztos most is azon lesznek, hogy megnehezítsék a dolgunkat.

Érdekes történet köti az Atléticóhoz, hiszen a Realnál töltött időszakának legszebb és legkínosabb momentumát is a matracosok ellen élte át. Vagy tévedek?

Így van. A Decima (a Real Madrid 10. BL-serlege) elhódítása felejthetetlen, különleges emlék, aminek jelentőségét egyedül első BL-trófeám megszerzéséhez tudnám hasonlítani. Ha rá gondolok, magával ragadnak az érzelmek, s nem csak azért, ahogy végül kivívtuk a győzelmet, hanem mert nagyszerű közösséget alkottunk és sosem adtuk fel a sikerbe vetett hitünket. A fájó pontot pedig az a 4-0-ás vereség jelenti, amit a Calderónban mértek ránk. Öt stabil kezdőt is nélkülöznöm kellett azon a találkozón. Se Ramos, se Marcelo, se Modric, se James nem volt harcra fogható. Emlékszem, rosszul kezdtünk, majd később csak romlott a teljesítményünk...

Milyen emlékeket őriz az Atléticóval vívott csatákról?

Mind nagyon nehéz mérkőzés volt, s nincs kétségem afelől, hogy ez a jövőben sem fog változni... A BL-döntő, majd egy évvel később a negyeddöntő is komoly erőpróbát jelentett.

Mit vár a mostani ütközettől?

Győzelmet! Márcsak azért is, mert a Calderónban korábban sem a Chelsea-vel, sem a Real Madriddal nem sikerült kivívni a sikert. A Bayernnek szintén nem kell bemutatni az ellenfelet, hiszen a BL előző kiírásában pont a matracosok búcsúztatták el a bajorokat. Ennek emléke pedig élénken él.

Az Atlético nem kezdte jól a szezont...

Ez benne van a futballban, nem kell túl sok jelentőséget tulajdonítani neki. Hasonló periódusok gyakran előfordulnak, de a szezon hosszú, lehet javítani. Az egyedüli gond csak, hogy Madridban sokan és sokkal többet beszélnek a futballról, mint más helyeken...

Ha valaki, ön biztos érti, hogy a nagy klubboknál, miért csak két éves ciklusok jutnak a trénereknek. E tekintetben Simeone matuzsálemnek számít az Atlético kispadján.

Egy edző állását sok minden befolyásolja. Van, hogy két szezon alatt eléri azt, amit lehet, máskor meg nem. Nem gondolkozok ezen a kérdésen túlságosan, a jelenre koncentrálok, a jövő nem foglalkoztat. Az Atlético számára Simeone nélkülözhetetlen, a matracos projekt letéteményese.

Sokszor hangsúlyozta, szívesen visszatérne egyszer a Realhoz. El tudja képzelni netán azt is, hogy más spanyol klubot, mint például az Atléticót, vagy a Barcelonát irányítja?

Nem, soha nem edzeném az Atléticót vagy a Barcelonát! Egyszerűen azért, mert tisztelem a klubok történelmét. Ez ugyan úgy igaz olaszországi egyesületeim ismeretében az Interre vagy a Lazióra. Nagyra becsülöm az Atlético Madridot és a Barcelonát is, de ismerve edzői előéletemet, soha nem vállalnám el az irányításukat.

A mostani Atlético egyet jelent Griezmannal?

Nem, szó sincs erről. Az Atlético sikere nem egy játékoson múlik. Erős, jól szervezett együttes, egymásért küzdeni tudó játékosokból álló csapat, mely a futball minden elemében, így a támadásban, a védekezésben, valamint a rögzített helyzeteknél is képes kiemelkedő teljesítményre. Roppant kemény ellenfél, akivel mindig nagy csatákat vívtam. Nem egy játékos megállítására kell figyelnünk tehát, hanem egy gépezetet kell megfékeznünk.

Milyen visszatéréssel lenne elégedett a Calderónba?

Ahogy említettem, győzni jövünk majd Madridba. A fogadtatás bizonyára most sem lesz különb, mint máskor. Nagyszerű hangulatra számítok. Mindig tiszteltem az Atléticót, de most egyetlen cél lebeg a szemem előtt, hogy végre győztesen hagyjam el csapatommal a Calderónt.

A Bayern zsinórban háromszor hasalt el a BL elődöntőjében, idén mi az elvárás?

Meg akarjuk nyerni a sorozatot! Korábban is csak apró részletek hiányoztak a végső sikerhez. Most arra törekszünk, hogy a lehető legjobb formában érkezzünk a szezon döntő periódusába. Nem bújunk el a felelősség elől, kimondjuk: célunk, hogy elhódítsuk a BL-serleget.

Mit gondol, az Atlético milyen messze juthat a sorozatban?

A matracosok ott szerepelnek a végső győzelemre is esélyes hat együttes között. Az előző három kiírásban kétszer a döntőig meneteltek. Nincs kétségem afelől, most is a végső diadalra fognak hajtani.

Augusztus 26-án, 16 év után előszőr fordult elő, hogy Iker Casillas nem kapott meghívót a spanyol nagyválogatottba. San Iker 167 La Roja-meccsel a háta mögött került parkolópályára. Debütálása korszakhatár. Casillas 2000. június 3-án mutatkozott be a La Rojában (Göteborg, Svédország-Spanyolország, 1-1, barátságos mérkőzés), amikor még minden más volt, tényleg minden...

1, A spanyol boltokban még pesetával lehetett fizetni.

2, New Yorkban még álltak az Ikertornyok.

3, A jelenlegi szövetségi kapitány, Julen Lopetegui a Rayo Vallecano kapuját védte.

4, Paco Jémez, a Granada mestere még kezdőként lépett pályára Iker La Roja-debütálásán.

5, Olyan mítikus labdarúgók játszottak akkor a spanyol válogatottban, mint Mendieta, Hierro, Valerón, Míchel Salgado, Urzaiz vagy Guardiola.

6, A Mauro Silva fémjelezte Super Depor, Iruretával a kispadon megnyerte a spanyol bajnokságot.

7, A Barcelona mindössze egy "BL-serleggel" rendelkezett, néggyel kevesebbel, mint most.

8, Az Oscar-díjat az American Beauty vitte haza, Kevin Spacey főszereplésével.

9, Az ETA baszk terrorszervezet még aktív volt, 2000-ben merényleteikkel összesen 23 emberrel végeztek.

10, A Madrid épp csak 8. BL-trófeáját nyerte. Ma már az Unidecima is a vitrínben virít.

11, Gasol még be sem mutatkozott a spanyol kosárlabda válogatottban.

12, Spanyolországban a tollas, mint önálló sportág még nem létezett. Egyedül testnevelés órákon űzték. Ez azért érdekes, mert a brazil Olimpián női egyesben a huelvai születésű Carolina Marín diadalmaskodott.

13, Még nem létezett se a Sexta, se a Cuatro tévécsatorna, melyek ma meghatározó szerepet töltenek be a hispán országban.

14, A jobbközép PP-t (ejtsd "Pepe" - Partido Popular) vezető Aznarnak még 4 éve volt a spanyol kormány élén.

A Lopetegui-éra egy Belgium elleni barátságos mérkőzéssel indul útjára szeptember 1-jén. A La Roja új szövetségi kapitánya augusztus 26-án hirdetett keretet, melyből (meglepetésre?) kimaradt Iker Casillas - 20 év után először.  Mi lesz veled Selección? Mit vár el az új kapitány a labdarúgóktól? A forradalom (revolución) helyett átalakulást és fejlődést (evolución) ígérő Lopeteguivel az As.com beszélgetett a világbajnoki selejtezők előtt. Interjú.

Ki ez a Julen Lopetegui?

A baszk tréner játékosként a Real Sociedadban nevelkedik, itt járja végig a ranglétrát a korosztályos csapatoknál (a Segunda B-ig jutott), egyik kapuvastól a másikig vetődve. A felnőttek között már nem tud bemutatkozni: a 80-as években olyan kesztyűsök állták útját, mint Luis Miguel Arconada, José Luis González Vázquez vagy Agustín Elduayen.

Jött hát a váltás, így Julen átteszi székhelyét a fővárosba: 1985-ben leigazolja a Real Madrid Castilla. Itt véd 1988-ig, amikor egy évre a Las Palmashoz kerül kölcsönben. Visszatérése után csatlakozik a Real Madrid első keretéhez, ahol harmadik számú kapusként padoz végig két hosszú szezont. Debütálására sokat kellett várnia: az 1989-90-es kiírás utolsó előtti fordulójában, a Vicente Calderónban rendezett madridi derbin (3-3) lép először pályára a Primera Divisiónban.

Lopetegui 1991-ben átigazol a C.D. Logroñéshez, ahol játékos-pályafutása aranykorát tölti: három idényen át megkérdőjelezhetetlen helye az együttes kapujában, melynek színeiben 108 mérkőzésen lép pályára az első osztályban. Lopetegui a C.D. Logroñés történetének első játékosa, aki eljutott a spanyol válogatottságig: 1994-ben Horvátország ellen mutatkozik be a La Rojában, majd az amerikai világbajnokságra is elutazik, habár ott egyetlen percet sem kap Javier Clemente mestertől.

1994-ben aláír a Barcelonához, melyben nem kezd jól: a Zaragoza ellen vívott Spanyol Szuperkupa-döntőben hibát hibára halmoz. Később is ingadozik teljesítménye, így előbb Carles Busquets, majd Vitor Baía is elé kerül a rangsorban. Három szezont tölt a katalán fővárosban, de jó, ha öt bajnokin szerephez jut.

1997-ben már Vallecasban találjuk. A Rayo színeiben a Segundában kezd, majd kivívja a darazsakkal ’99-ben a feljutást. Később itt is meggyűlik a baja a konkurenciával: Kasey Keller, majd Imanol Exteberría mögé szorul. Végül a 2001-2002-es szezon után akasztja fel a kesztyűt.

Edzőként a Rayónál kezdi meg a munkát, de épp csak, hogy elindul a szezon, menesztik (2003-2004). Ezután szusszan, szakértőként és elemzőként dolgozik tévétársaságoknál (emellett a Real Madrid játékos-megfigyelője), majd 2008-ban átveszi a Real Madrid Castilla irányítását. Egy évet húz le a fővárosban, majd a szövetség hívásának engedve az U19-es válogatott élére kerül (2010-2012). A La Rojita vezetésével megnyeri 2012-ben az Európa-bajnokságot. Később az U21-es csapat irányítását bízzák rá (2012-2014), mellyel újra meghódítja a kontinenst (2013). A spanyol szövetségtől egyből egy nagyágyúhoz, a portugál rekordbajnok Portóhoz kerül. A luzitán fővárosban nem sikerül mély nyomokat hagynia: a csapattal ígéretes meccseket vív a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában, de az áttörés elmarad. Kirúgják. 2016. július 21-én kapja meg élete lehetőségét: a szövetség a spanyol válogatott élére nevezi ki Vicente Del Bosque utódjának.        

Spanyolország a FIFA-ranglista első helyén állt, mielőtt elhasalt volna a brazil világbajnokság csoportkörében, majd következett az újabb pofon, a francia Eb nyolcaddöntőjében. A spanyol futball elveszítette az erejét jelentő játékstílusát, netán versenyképességét, esetleg mindkettőt?

A spanyol válogatott majd egy évtizeden keresztül uralta a világ labdarúgását. Az utóbbi két nemzetközi tornán, egy világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon azonban már nem sikerült folytatni a menetelést.  Ez tény. De ez már a múlt. Most egy nehéz és kemény feladat előtt állunk: ki kell juttatni a válogatottat az oroszországi világbajnokságra. Az a feladatunk, hogy keményen dolgozzunk azon, hogy a spanyol futball erényeit megmutatva, játékosaink tehetsége, elszántsága és eltökéltsége révén újra bizonyítékát adjuk rátermettségünknek.

Úgy tűnik, mintha már előre menekülne, amikor fel akarja hívni a szurkolók figyelmét, nehéz sorozat előtt áll a válogatott. Netán ezzel azt is üzeni, hogy még súlyos éveket kell várni egy újabb nemzetközi sikerre?

Nem érdemes tagadni, a világbajnoki selejtezők nem ígérkeznek könnyűnek. Márcsak azért sem, mert a csoportunkban olyan potenciált képviselő ellenfelek vannak, mint Olaszország… A helyzetünket tovább nehezíti, hogy a lebonyolítási rend értelmében egyedül a csoportelső jut automatikusan ki a tornára. A másodikoknak pótselejtezőn kell megmérettetniük. Persze nekünk nem a körülményekkel kell foglalkoznunk, hiszen a feltételek minden résztvevő számára adottak. A mi feladatunk világos, minden erőnkkel azon tényezőkre kell koncentrálnunk, amiket módunkban áll befolyásolni. Természetesen tisztában vagyunk a feladat nehézségével, ugyanakkor azzal is, milyen lehetőség rejlik a válogatottban. A spanyol labdarúgók tehetsége és képessége olyan garancia, mely ha kiegészül a válogatott és az ország iránt táplált érzelmi töltettel és elszántsággal, elég lehet a sikerhez.

Lopetegui: Irányt kell mutatnunk a labdarúgóknak!

Apró lépésekkel kívánja megújítani a Selecciónt?

Magától érthetődő, hogy az évek múlásával elengedhetetlen egyfajta megújulás. A spanyol futball történetének egyik legnagyobb generációja bontakozott ki a szemünk előtt, de már nincs velünk se Puyol, se Xavi…. A múltból pedig nem lehet megélni. Most több korosztály erényeinek ötvözése a cél. Nem meghatározó kinek, milyen születési dátum áll a személyi igazolványában, egyedül a teljesítmény számít. A legfontosabb, hogy higgyünk a játékosok képességeiben, hogy el tudjuk érni, ők maguk is higgyenek ezekben, és utat mutassunk a sikerhez. Természetesen minden játékosom eredményét elismerem és tiszteletben tartom, de a teljesítmény mindenek előtt áll.

A franciaországi Európa-bajnokságon több konfliktust is okozott a cserék elégedetlensége. Hogyan lehet ezeket a feszültségeket feloldani a jövőben? Gondolok itt elsősorban Pedro és Casillas esetére.

A válogatottban olyan játékosok kerülnek számításba, akik klubjaikban folyamatosan meghatározó szerepet töltenek be. Éppen ezért nem egyszerű a helyzet, de ha kimagasló játékosokról van szó, az ember elvárja, hogy sportemberhez méltón viselkedjenek. Bízom a labdarúgók intelligenciájában, abban, hogy képesek lesznek alkalmazkodni ahhoz a szerepkörhöz, amit az adott pillanat megkövetel. Nyilvánvaló, hogy egyesek több lehetőséget fognak kapni, míg mások kevesebbet, de ez mindig is így volt. Hiszem, hogy ki tudunk alakítani egy egészséges hangulatot. Túlságosan nem aggaszt a kérdés, mert minden szereplőtől azt várjuk el, hogy vállalja a felelősséget, mely az adott momentumban rárótt feladat megkövetel.          

            Lopetegui pár nappal a kerethirdetés előtt leült Iker Casillasszal egyeztetni.

A szövkap ismertette a terveit a játékossal, melyben kezdőként De Geát jelölte meg.

Iker végül meghívót sem kapott...

Iker Casillas esete e tekintetben különleges?

Nagy tisztelettel kell kezelni azon játékosokat, akik meghatározták a válogatott egy-egy korszakát. Casillas egy ezen labdarúgók közül, de koránt sem az egyetlen. Tisztában vagyok Iker sikereivel és eredménylistájával, de nem ezek alapján hozom meg döntéseimet, hanem a teljesítmény függvényében.  Ez nem csak Casillas esetében igaz, hanem minden játékosom tekintetében.

Az elmúlt években úgy tűnt, a spanyol válogatottnak csupán két középső védője van, Sergio Ramos és Piqué...

Nem, szó sincs erről. Több játékos is bevethető ezen a poszton. Bartra most igazolt a Dortmundba és egyre ígéretesebben lendül játékba. Javi Martínez folyamatosan jól teljesít a Bayernben, Raúl Albiol meggyőző szezonon van túl a Napoliban, míg Iñigo Martínezről (Real Sociedad – szerk.) keveset hallani, de őt sem veszítjük szem elől. Emellett ott van még Nacho, aki többfunkciós játékosként a védelem közepén és szélsőként is bevethető. Az adott forma dönthet, kire, kikre számítunk.

Milyen reményekkel várhatják olyan játékosok a selejtező sorozatot, akik nem szerepeltek a francia Eb-n, úgy mint Asensio, Saúl vagy Denis Suárez?

 Az említett  labdarúgók fontosak a La Roja számára. Egyrészt a tehetségük miatt, másrészt azért, mert napról napra ígéretesebben teljesítenek nagyszerű klubjaikban. Asensio, Saúl és Suárez is azon labdarúgók közé tartozik, akik illenek a válogatott filozófiájába. A mi feladatunk az, hogy nyomon kövessük a fejlődésüket és nyitott szemmel járjunk további tehetségek feltűnésekor.

Jobbszélsők tekintetében bő a kínálat: Bellerín, Mario Gaspar, Azpilicueta és Juanfran is harcra fogható. Vagy eljött Carvajal visszatérésének az ideje?

Carvajal nagyszerű szélső, természetesen terveink között szerepel, hogy továbbra is számítunk a szolgálataira. Kétségtelen azonban, sok kiemelkedő játékos pályázik a pozícióra. Ne felejtsük, az említetteken kívül még Sergi Roberto szerepeltetése is megoldást kínál. Az aktuális forma fog dönteni. Minden játékos teljesítményére figyelünk, a védőktől a támadókig, hogy a legjobb döntést tudjuk meghozni a meghívók kiküldésénél. Tisztában vagyok vele, sok játékos megérdemelten szerepelhetne a válogatottban, de csak 23-at tudok közülük beválogatni. Hívjak be bárkit is, biztosra vehető, hogy lesznek eltérő vélemények a keret megítélésékor.  Ez a mindenkori szövetségi kapitány keresztje.  

Senkinek nincs bérelt helye: Carvajalnak is meg kell küzdenie a konkurenciával.

A fiatalok, akik már megmutatták magukat az U21-es csapatban, úgy mint Iñaki Williams, Diego Llorente vagy Oyarzábal szintén számításba kerülnek?

Az ön által említette labdarúgókban ott van a lehetőség, hogy megmutassák tehetségüket a La Rojában, de türelemmel kell lenniük. Nem zárkózom el semmilyen lehetőség elől, elképzelhető, hogy lesznek érdekes kihívások számukra a jövőben, de hangsúlyozom, bár vannak olyan fiatal labdarúgók, akik fantasztikus képességeik révén képesek már a legmagasabb szinten megfelelően teljesíteni, lépésről lépésre kell haladniuk, folyamatosan bizonyítva rátermettségüket. Követjük a fejlődésüket és teljesítményüket.

 Elképzelhetőnek tartja játékosok honosítását, hogy a Selección hiányosságait pótolja?

Ismét hangsúlyozom, nem zárkózunk el semmilyen megoldás elől. Diego Costa például jól kezdte a szezont a Chelsea-vel…

A kérdés nem Diego Costára vonatkozott, hanem más olyan labdarúgókra, akik számításba kerülhetnek a válogatottban, ha megkapják spanyol állampolgárságukat, mint például Laporte.

Nézze, Laporte jelenleg nem rendelkezik a szükséges papírokkal, hogy behívható legyen. Éppen ezért a témával nem is érdemes mélyebben foglalkozni.

Lopetegui: Nyitva az ajtó bárki előtt - Diego Costa ismét meghívót kapott! 

Mindössze egy hónapja tölti be a szövetségi kapitányi pozíciót és első csatáját máris Belgium ellen vívja egy barátságos mérkőzésen. Kötelező feladat?

Így hozta a sors. Belgium nemrég még a FIFA-ranglista első helyét foglalta el, jelenleg második. Remek labdarúgók állnak a frissen kinevezett Roberto Martínez rendelkezésére, akivel Belgium még nagyon messze juthat.

Mit vár az augusztus 26-án kihirdetett keret tagjaitól?

Odaadást, szenvedélyt és elszántságot, ami a közös cél, a világbajnoki részvétel kivívásához elengedhetetlen. A csoportunkban ott szerepel az az Olaszország, mely a franciaországi Eb-n búcsúztatott minket. De említhetném a kontinensviadalon ígéretesen teljesítő Albániát, mely roppant veszélyes ellenfél. Tisztában vagyok a feladat nehézségeivel, de hiszek a játékosokban, a képességeikben.  Célunk az, hogy ne csak egy válogatott jöjjön létre, hanem egy olyan közösség, melynek ambíciója sikert eredményez. Sokat kell még dolgoznunk, de nagy kedvvel vágok bele a munkába. Tisztában vagyok a rám nehezedő felelősséggel.

Julen Lopetegui augusztus 26-án kihirdetett kerete:

Kapusok: De Gea, Reina és Adrián;
Védők: Ramos, Piqué, Bartra, Sergi Roberto, Carvajal, Javi Martínez, Jordi Alba, Azpilicueta;
Középpályások: Saúl, Marco Asensio, Busquets, Thiago, Koke, Silva, Mata, Lucas Vázquez Támadók: Alcácer, Nolito, Morata, Diego Costa és Votilo

Bár épp csak elkezdődött a szezon, máris megvan a szezon blamája. A Granada augusztus első felében jelentette be az ecuadori José 'Tin' Angulo szerződtetését. Tegnap robbant a bomba, a dél-amerikai csillag, akit az andalúzok az Independiente del Valle csapatától csábítottak Európába, akár két éves eltiltást is kaphat. Az ok profán: kokainfogyasztás.

A támadó egy, a tavalyi szerzonban játszott Libertadores-kupa-mérkőzés után adott mintájában találtak kokainfogyasztásra utaló  nyomokat, így a nemzetközi szövetség várhatóan két évre eltiltja majd a játéktól - adta hírül ma az Ideal de Granada című orgánum.

Angulót hazája és a dél-amerikai labdarúgás egyik legnagyobb csillagaként emlegették, ígéretesnek tűnő belépője az európai klubfutballba a Granadán keresztül vezetett volna. A Conmebol (Dél-amerikai Labdarúgó Szövetség) hírére a piros-fehér klub azonnali hatállyal felfüggesztette a játékossal kötött szerződését, így a mindössze 21 éves csatár csapat nélkül vonul majd kényszerpihenőre.  

Érdekesség, hogy a Granadának korábban már meggyűlt a baja kokain-fogyasztó játékossal: Dani Benítez egy Granada-Betis mérkőzés után (2014.február 16.) adott pozitív mintát, neki is mennie kellett. Nemrég tért csak vissza két éves eltiltást követően. Kezdetben az Alcorcónt erősítette, jelenleg a Racing de Ferrol csapat kötelékébe tartozik.

A mélyről indult kis ember igaz története, aki Dél-Amerika meghódítása után most Európában is nevet követelne magának.

Jorge Sampaoli története nem egy tündérmese. Marcelo Bielsához hasonlóan ő is a Newell’s Old Boysban kezdett futballozni, de egy súlyos sérülés hamar véget vetett a karrierjének. Az akkor 19 éves Sampaoli a kezdeti sokk után az edzői pálya felé kezdett kacsintgatni, és 1994-ben el is vállalta az argentin amatőr ligában szereplő Aprendices Casildenses irányítását. A közös munka nem tartott sokáig, de a távozása után Sampaoli szinte azonnal megkapta a Belgrano de Arequito kispadját, amellyel 1996-ban megnyerte az amatőr bajnokságot. Ez a szezon hozta meg számára a hírnevet, miután a rosariói La Capital című újságban megjelent róla egy fotó, amin a fák tövéből üvöltözik a játékosaival (Sampaoli nem ülhetett le a kispadra aznap). A képnek akkora sikere lett, hogy a Newell’s elnöke, Eduardo José López azonnal kinevezte Sampaolit a tartalékcsapat élére.

A legendás fotó (Sampaoli, 1996)

Az áttörés 2002-ben jött el, amikor Sampaoli megkapta az első profi edzői munkáját a perui Juan Aurich csapatánál. Úgy tűnt, hogy rögtön az első meccsén győzelemmel mutatkozik be, de hiába vezettek egészen a 88. percig, a meccset végül 2–1-re az Universitario nyerte. A balszerencsés kezdést pocsék folytatás követte, és a nyolcadik vereség után El Hombrecitónak (A kis ember – ahogy Argentínában nevezik) nem is volt maradása. A kudarc ellenére Sampaoli felkerült a futball térképére, és több kitérőt követően 2011-ben az Universidad de Chiléhez került. A siker itt hamar megtalálta, vezetésével a La U megnyerte mindkét chilei bajnokságot (Apertura, Clausura) és a Copa Sudamericanát is, utóbbit veretlenül, 21–2-es gólkülönbséggel. A csapat karaktert és identitást kapott Sampaolitól, aki már ekkor is szerepekben gondolkodott, és nem posztokban. A La U játéka a Bielsa-suli minden erényét magában foglalta a magas presszinggel, a pálya szélesítésével és a háromszöges játékszituációk keresésével. Bielsához hasonlóan Sampaoli is rengeteg időt töltött elemzéssel, a Kizanaro program segítségével játékszituációkat tervezett és a csapat letámadását is precízebbé tette.

Miután 2011-ben Jorge Segovia átvette az elnöki pozíciót a chilei szövetségben, Bielsa elhagyta a válogatottat. Azt a válogatottat, amely négy év alatt öntudatára ébredt, és amelyet szájtátva csodáltak az emberek a 2010-es világbajnokságon. Bielsa örökségét előbb Claudio Borghi vette át, majd 2012-ben érkezett Sampaoli. „Senki kedvéért nem fogjuk megerőszakolni magunkat. Azon leszünk, hogy ráerőltessük az akaratunkat az ellenfélre, legyen bárki is az.” – tette egyértelművé a hitvallását az argentin mester. Sampaoli meghagyta a 3-3-1-3-as formációt és a magas presszinget, amivel a 2014-es vb-n – a címvédő spanyolokat megverve és kiejtve – a nyolcaddöntőig jutott. A siker 2015-ben tetőzött, amikor Chile története során először nyerte meg a hazai rendezésű Copa Américát. Sampaoli a csúcsra ért, olyannyira, hogy év végén a FIFA év edzője szavazáson bekerült a top háromba (Guardiola és Luis Enrique mellett).

2016 nyarán Sampaoli azzal a céllal érkezett Andalúziába (karrierje során először Európába), hogy feledtesse a sorozatban három Európa Ligát nyert Unai Emeryt. A szurkolók közül sokan már a két elveszített szuperkupa után zúgolódásba kezdtek, de a Real és a Barca elleni eredményekből kár lett volna messzemenő következtetéseket levonni egy identitását kereső csapat esetében. Sampaoli számára az Espanyol volt az első mérföldkő és Quique Sánchez Flores 4-4-2-je.

2-3-3-2 vs 4-4-2

Mindkét mester a széleken akarta megnyerni a meccset, de más-más módon. Amíg Sampaoli megteremtette az ehhez szükséges körülményeket, addig QSF alkalmazkodott, és a Sevilla formációjából fakadó hiányosságokra építve dolgozta ki a meccstervet.

1) Sampaoli

A Sevilla már az első perctől kezdve óriási fölényben játszott, amit a középpálya megszállásával ért el: N’Zonzi, Sarabia és Fran Vázquez szinte az egész pályát bejátszották, az állandó mozgással és helycserével pedig lekövethetetlenek voltak. Kiyotake és Sarabia feladata volt az Espanyol összehúzása, amivel szabad területeket nyitottak meg a két szélső előtt (a Sevilla két gólját is szélről belőtt labda előzte meg).

Az egyenlítő gólt megelőző szituáció: öt sevillai (és gyakorlatilag az egész Espanyol) a 16-oson belül, Mariano teljesen szabadon.

2) QSF

Már a kezdőcsapatok ismeretében is lehetett sejteni a gólparádét, hiszen Sampaoli kétvédős felállása lehetővé tette, hogy az Espanyol szélsői kedvükre futkorásszanak. A magas presszing és a feltolt szélsők miatt nem volt egyensúly a Sevilla játékában, így labdavesztés után az Espanyol azonnal fordulni tudott, és Piatti és Pérez révén rendre gólhelyzetet alakított ki.

Espanyol kontra: Mariano és Vitolo messze lemaradva az Espanyol szélsőitől, a vendégek 4v3-ban érkeznek a kapu elé. Érdekesség, hogy szinte az összes sevillai a labda mögött helyezkedik.

Sampaoli pontosan tudta, hogy mit vállal, QSF pedig végig partner volt ebben a coming outban. A nyomasztó fölény és az ezzel járó mentális fáradtság a második félidőre felemésztette az Espanyolt, amelynek már nem volt ereje a kontratámadásokra.

A totális futball hivatalosan is megérkezett Sevillába (73%-os labdabirtoklás, 488 passz, 132 ellenében), ahol Sampaoli elsődleges feladata az lesz, hogy határt szabjon önmagának, elkerülve a szombatihoz hasonló „ki rúg többet” lutri meccseket. A védelmet illetően rengeteg opciója lesz, ha a sérültek (Rami, Escudero, Kolodziejczak, Trémoulinas és Carrico) visszatérnek, így még egyszer aligha látjuk őket ebben az összeállításban. De félreértés ne essék, ez a  6–4-es thriller nem a pocsék védelmek összecsapása volt, hanem az ellenfél hiányosságaiból profitálni kívánó edzők őszinte csatája.

A legnagyobb kérdés, hogy ezt a fizikailag igen megterhelő attraktív focit meddig fogja bírni a Sevilla. Jó párhuzam lehet a 2011/2012-es Bilbao, amelyik a döntőig menetelt az Európa Ligában, ott azonban végig alárendelt szerepben játszva simán kikapott Simeone Atléticójától. Közben pedig a BL-ről is lecsúszott, mert hiába volt a negyedik hely közelében a 25. fordulóig, az utolsó 13 meccsen mindössze 15 pontot szerzett. A Bilbao edzőjét akkor Marcelo Bielsának hívták.

Sorozatunkban bemutatjuk a spanyol első osztály 2016-17-es szezonjának újoncait. A Leganés-Alavés-Osasuna hármas közül most a Pamplona ékszerdobozaként tündöklő Osasunán a sor. A közelmúlt eseményeit elevenítjük fel, hogy honnan hová jutott az a csapat, amelyik bő tíz éve még a Barca és a Real előtt vezette a bajnokságot. Múltidézés, megvesztegetés, táplálkozási tanácsadás.

2006. május 16., 22 óra 3 perc. A francia Delporte csinál hülyét Miguelből a jobb oldalon, majd a beadásából Milosevic egy felhőfejessel megszerzi a vezetést. Három perccel később hasonló a szituáció, de Miguel az utolsó pillanatban tisztázni tud – pechjére a felszabadítást Webó David Lópezhez csúsztatja, aki kilövi a jobb alsó sarkot. Az Osasuna játékosai egy kupacban a szögletzászlónál, a Reyno de Navarra közönsége tombol. Javier Aguirre csapata pontszámban beéri a Sevillát (50' Sevilla–Real Madrid 4–2), és a jobb egymás elleni mutatónak köszönhetően átveszi a negyedik helyet a tabellán. A folytatásban már csak egy szépítésre futja a Valencia erejéből (91' David Villa), így az Osasuna bejut a Bajnokok Ligája-selejtezőjébe. Történelem.

A 2005-2006-os idényben még a reflektorok is fényesebben csillogtak az Reyno de Navarrában. Az Osasuna története legjobb szezonkezdetét produkálta azzal, hogy 11 fordulót követően két ponttal a Barca, és hárommal a Real előtt vezette a bajnokságot. Az a csapat, amelyiktől előzetesen mindenki a kiesés elleni harcot várta.

„Nem vagyunk egyéniségek – vonakodott az effajta jelzőktől Milosevic, az Osasunát 2004 és 2007 között erősítő csatár – Mi gladiátorok vagyunk!" És tényleg. Az Osasuna az egyik legjobb erőben lévő csapat volt, köszönhetően Javier Aguirrének, aki szinte sohasem küldte fel kétszer ugyanazt a kezdőcsapatot. Átlagban nagyjából hat helyen változtatott a csapatán minden meccs előtt, így nem meglepő, hogy a 11. forduló után csak két játékos volt, aki elérte a 700 játékpercet. „Nincsenek előre kiosztott szerepek. Egyikünk sem tudja, hogy a következő héten mire számíthat" – mesélte Cesar Cruchaga, az Osasunát 13 éven át szolgáló védő.

„Az vagy, amit megeszel" – Aguirre nem csak a rotációt tervezte meg óramű pontosággal, de a játékosok táplálkozását is. Az Osasuna hátvédeinek (Cruchaga, Josetxo, Sosa) masszívnak, erősnek kellett lenniük, így ők húst ettek, a játék kreatív részéért felelősek (Moha, Delporte, Corrales) halat, a pálya közepén tevékenykedők (Valdo, Munoz, Punal) gyümölcsöt. A csapat egyensúlyáért felelősek (David López, Raúl García és a Flano testvérek) zöldségeken éltek, míg a futball "legemészthetőbb" posztján szereplő gólfelősök (Webó, Milosevic, Romeo) rostokban gazdak ételeket fogyasztottak.

A játékosok imádták Aguirrét

A fifikás módszerek ellenére Aguirre mindig is keménykezű, rabszolgahajcsár típusú edző volt. Megkövetelte a fegyelmet és nem tűrt ellentmondást. A személyiségével megnyerte magának a játékosokat, akik vakon megbíztak edzőjükben és az általa megálmodott szisztémában. Miközben november 25-én az Osasuna szurkolói a "We are the champions" nótát énekelve ünnepelték a Sociedad 2–1-es legyőzését, a játékosok az öltözőben ülve figyelték Aguirre mestert, ahogy épp a meccsen elkövetett hibákat elemzi. „Még 18 pontra van szükségünk a túléléshez" – mondta Aguirre a sajtótájékoztatóján, miközben az Osasuna 24 ponttal állt a tabella élén, megelőzve a Ronaldinho vezette Barcelonát, és a Zidane fémjelezte Real Madridot.

A munka és az alázat végül kifizetődött, az Osasuna a története legjobb eredményét érte el a bajnoki negyedik hellyel, majd a következő szezonban – akkor már Cuco Zigandával a kispadon – az UEFA Kupa elődöntővel.

Legenda
Francisco 'Patxi' Punal a teljes játékos pályafutását (20 év) az Osasunánál töltötte. 1994-ben a B csapatban kezdett futballozni, majd kétszer is kölcsönadták a harmadosztályba, előbb az Oberenának, majd az Egüésnek. 1997-ben került fel az Osasuna nagy csapatához, ahol egy két éves leganési kölcsönadást leszámítva 470 meccsen szerepelt. Elnyűhetetlen védekező középpályásként kivette a részét a történelmi negyedik helyből, és az UEFA Kupa meneteléséből. A 2008-2009-es szezon végén örökölte meg a visszavonuló Cesar Cruchaga kapitányi karszalagját, amit egészen 2014-ig viselt.

Javi Gracia és egy szélsőséges szezon

Nagy ugrás az időben Javi Gracia 2013 szeptemberében vette át az Osasuna irányítását, miután Mendilibar három vereséggel kezdte az új szezont. Gracia hamar karakteres csapatot formált a De las Cuevas, Oriol Riera fémjelezte csapatból, amely a 4-2-3-1-es formációjával rendre megkeserítette a nagyok életét. A 2013-2014-es szezonban sem a Barcelona (0–0), sem a Real Madrid (2–2) nem tudta elhozni a három pontot Pamplonából, a spanyol bajnokságot zsebrevágó Atlético Madrid pedig orbitális pofonba szaladt bele (3–0). Az egyetlen probléma az volt, hogy amíg Gracia csapata sziporkázott a sztárklubok ellen, addig úton-útfélen eltaknyoltak a közvetlen riválisokkal szemben. A 35. fordulóban a Bernabéuban elszenvedett 4–0-s vereséget követően még két pontot vertek a legjobb kieső Almériára, de a Celta elleni hazai pofon után (0–2) már nem volt visszaút. A pamplonai hősök száműzetésbe kényszerültek a Segundába.

Javi Gracia nem tudta megmenteni az Osasunát

Két év magány

2014 júliusában a vezetőség Jan Urban kezébe adta az irányítást. A Legia Varsóval elért bajnoki cím és kupagyőzelem garanciát jelentett arra, hogy a lengyel edző nem "tűzoltónak" érkezik, hanem hogy visszavezesse az Osasunát a legjobbak közé. Ezzel szemben csupán a jó szerencsének és a 36 éves Nino góljainak köszönhetik, hogy a szezon végén megmenekültek a kieséstől (egy pontot vertek a már kieső Racingra). Urbannak nem volt maradása, már márciusban elküldték egy 12 meccses nyeretlenségi sorozat közepette. A megmentő José Mateo volt, aki az utolsó előtti fordulóban a Recreativo 2–0-s legyőzésével tartotta bent az Osasunát.

A vádak kereszttüzében
2015 márciusában borult a bili az Osasunánál. Ángel Vizcay (az Osasuna korábbi általános igazgatója) beismerte, hogy annak idején több klub játékosát és sportigazgatóját is megvesztegette annak érdekében, hogy az Osasuna elkerülje a kiesést a 2013-2014-es szezon végén. A csapatból öt játékost hoztak összefüggésbe a meccsek manipulációjával, köztük Patxi Punalt is.  „Sosem vettem részt bundázásban" – hárította el a vádakat Punal. A többször kifizetett százezres nagyságrendű összegek ellenére az Osasuna kiesett a Primera Divisiónból, és a klub akkori sportigazgatóját,  Txuma Peraltát, valamint elnökét, Miguel Archancót is letartóztatták – utóbbit 500 ezer euró óvadék ellenében szabadon engedték.

Az ideiglenesen megbízott Mateo helyét az az Enrique Monreal vette át, aki szinte már egyszerre lélegzik az Osasunával. Játékosként 13 éven át szolgálta Pamplonát, edzőként pedig irányította a korosztályos csapatokat, az Osasuna B-t és 1997-99 között a felnőtt csapatot is. Monreal tipikusan az az edző, aki nem a rúgott gólok számával akarja megnyerni a meccseket, hanem a kapott gólok elkerülésével. A szezon során mindig a pillanatnyi lehetőségekhez mértan alakította a csapat formációját, így játszottak 5-3-2-ben, 4-2-3-1-ben és 4-4-2-ben is. Egy valami viszont sohasem változott: a biztonságra való törekvés. Az Osasunát szinte lehetetlen volt megverni az El Sadarban (9 győzelem, 9 döntetlen, 3 vereség).

Az, hogy végül play-offra kényszerültek a feljutásért, a lőtt góloknak a számlájára írható. 42 meccsen mindössze 47 gólt lőttek (1,11/meccs), ami borzasztó kevés. Egyedül a rájátszásban szakadt ki a gólzsák, amikor az elődöntőben a Gimnasticot 6–3-as, a döntőben a Gironát 3–1-es összesítéssel verték meg.

Nyáron a keret nagy része egyben maradt, így a Nauzet – Javi Flano – Miguel Flano – David Garcia – Oier – Roberto Torres – Álex Berenguer – De las Cuevas – Kodro – Nino sorra a Primera Divisiónban is lehet alapozni. A legjelentősebb távozó az előző idény felfedezettje, Mikel Merino, akiért a Dortmund 3,8 millió eurót fizetett. Az érkezők oldalán ott van a Barca-nevelés Fran Mérida (Huesca, €500k), Fausto Tienza (Alcorcón, ingyen), Jaime Romero (Udinese, ingyen), Álex Sánchez (Tudelano, ingyen) és a szerb középpályás, Goran Causic (Eskisehirspor, ingyen).

A felkészülés során eddig három vereség (Toulouse, Cádiz, Numancia), egy döntetlen (Bordeaux) és egy győzelem (Sevilla B) a mérleg. Az augusztus 19-én rajtoló bajnokságig (ami a Málaga–Osasuna meccsel kezdődik) még további két barátságos meccset játszanak, 12-én az Eibarral, 13-án a Vallecanóval.

A klub teljes neve: Club Atlético Osasuna

A klub alapításának éve: 1920

A klub elnöke: Luis Sabalza

A klub színei: piros-fehér

A klub stadionja: El Sadar / Reyno de Navarra (2005-2011)

Befogadóképesség: 19 800

A pálya mérete: 104 x 66 méter

A klub beceneve: Los Rojillos

Pénteken elrajtol a La Liga 2016/2017-es szezonja, mi pedig szokásunkhoz híven igyekszünk megtippelni az előttünk álló idény legfontosabb történéseit. A bajnoki címért ezúttal is hármas versenyfutást várunk, mivel a Sampaoli kezei alatt formálódó Sevillán kívül nincs igazi kihívója a nagyoknak. Az Espanyolnál és a Málagánál meglepetést szimatolunk, a legnagyobb kíváncsisággal mégis Patót figyeljük, aki a megroggyant(?) Villarrealnál építené újjá magát.

1. Ki lesz a bajnok és annak követői a TOP négyben?

Bendak: A pénzemet az Atleticóra tenném idén. Borzasztóan jól igazoltak. A Barca cserepadja is rengeteget izmosodott, a Realnak pedig úgyfest Zizu meghozta a várva várt szemléletváltást, azaz nem igazolni eszetlen mód, és a játékos minőségével kikompenzálni más hiánnyosságokat, hanem rendszert hoz a játékba, csapategységet és stabil hátteret.. Amit kb Carlo is szeretett volna, de Perez folyton beleugatott. A negyedik helyre meglepetést szimatolok. Ha a Sevilla összeáll, talán képesek lehetnek messzire jutni...

Equinox: Egy kicsi reménykedés is van benne, de én is az Atléticót érzem képesnek ismét a _már nem is annyira_ meglepetésre. Eddig viszont a legutóbbi kiemelkedő szezont egy pihenősebb követte, a tavalyit ismét kiemelkedőnek vehetjük, így idén lehet, hogy nem ez az igazi elvárás. A Barca uralmát az egyik madridi viszont megtöri, az Atléticóban viszont tényleg több fantáziát látok. A másik két topcsapat adott, a negyedik helyre a Bilbaót találom a leglogikusabbnak, a Sevilla össze kell álljon, a Villarreal most esik szét, a többiek messze vannak. A Celtát a kettős terhelés nem fogja engedni előrébb lépni a bajnokságban.

Pedro: A Barca-Real-Atlético hármasból most az Atléticót érzem a legerősebbnek! Ha Griezmann mellé felnő még egy-két támadó (Gameiro, Torres), akkor a matracosokhoz kerül a bajnoki serleg.

Lucci: A gigászi hármas közül nálam az élen a Real Madrid végez, leelőzve a katalán óriást és a Cholo fémjelezte Atlético Madridot. A Bernabeu táján úrrá lett a béke, a rend és a fegyelem, Zidane januári kinevezésével sikerült egy új eszmét meghonosítani. Eme új szellem egyik jellemzője a fiatalok folyamatos beépítése a keretbe, így Lucas Vazquez után Marcos Asensio is fontos szerephez juthat majd házon belül. A másik fontos elem, hogy nem kellett új embereket beépíteni, már amennyiben Morata újnak számít. A Barca helyzetét a védelem milyensége miatt egyelőre nem ítélem meg, érdekes lesz látni a francia vonal beépülését a csapat gyenge pontjába. Az Atlético bár jó vételeket ütött nyélbe, úgy érzem nem lesz elég arra az idén sem, hogy a tabellán előbb végezzen riválisainál. A negyedik helyet pedig az fogja megszerezni, aki a legjobban bírja a gyűrődést az európai kupasorozatokban, ez pedig jelenleg egy Sevillának néz ki.

Pulga: Real, Barca, Atlético, Bilbao – ebben a sorrendben. Zidane az első, aki kordában tudja tartani Perézt, nincs marketingigazolás, nincs beleugatás a kezdőbe, kemény meló van és alázat. Azt, hogy Zidane-ból milyen edző lesz, fél év után még nem lehet megmondani, de az biztos, hogy jó úton indult el. Rendszerben gondolkodik, nem egyénekben, hajlandó alkalmazkodni az ellenfélhez és meri használni a fiatalokat. A bajnokságban kíméletlenül fognak darálni mindenkit, amivel a szintén brutálisan erős Barca-Atlético kettőst is lepippantják. A negyedik helyre a Bilbaót várom. A BL-re ácsingózók közül csupán náluk beszélhetünk állandóságról, Sampaoli Sevillája Isten tudja mikorra lesz kész, a Villarrealnál pedig Escribá rátermettsége ad okot a kételkedésre.

Zidane Madridja szerezte a legtöbb pontot tavasszal

2. Ki viszi haza a kupát?

Bendak: Real Madrid

Equinox: Leginkább attól függ, hogy mikor fut össze két gigász ezen a porondon, meg hogy ki marad le jobban a BL-ben és a bajnokságban IS. Ez nem nagyon fog megtörténni, így attól is függ majd, kinek kell egy vigaszdíj a BL-döntő árnyékában. Örülnék, ha egy Celta-Betis típusú döntőt rendeznénk. Legutóbb a Sevilla-Getafe volt ilyen. Ez lehet egyébként a Sevilla terepe idén.

Pedro: Megjósolhatatlan, hiszen a végkimenetel sokban függ a sorsolástól. Most azt tippelem, a Sevilla vagy a Real Madrid vigasztalódik majd a Copa del Rey-jel.

Lucci: Az egyik kupacsapat valamelyike. A kupacsapatot úgy kell érteni, amelyik tipikusan erre utazik. Barcelona-Sevilla-Bilbao hármas egyike, közülük is előbbit tartom a legesélyesebbnek.

Pulga: Atlético – Olyan nincs, hogy ez a csapat nem nyer legalább egy trófeát idén.

3. Kik lesznek a kiesők?

Bendak: Leganes, Eibar és Alaves a tippem

Equinox: Sporting Gijón a két kezdő belső védője nélkül nálam a fő jelölt. A továbbiak a 3 feljutó közül leginkább az Alavés, valamint, ha nem áll meg a Deportivo tavaly tavaszi mélyrepülése, akkor ők. Az Osasunától egyértelmű bennmaradást várok.

Pedro: Sok érdekes projekt sarjadt a nyáron (Granada, Málaga, Espanyol, Sevilla, Deportivo La Coruna), egy-két klub igazán jól erősített, így továbbra is nagy csatát várok a kiesési zónában. A Sporting Gijón, Leganés, Alavés, Éibar, Osasuna ötösből kerül ki a búcsúzó trió.

Lucci: A Leganés és a Sporting nálam potenciális kiesőjelölt a 19-20. helyen. Az utolsó kiesőt nehéz mind szakmaiságból, mind lélekből megmondani. Nüanszok fognak dönteni és a hullámzó Deportivo fogja meginni a levét.

Pulga: Granada, Gijón, Leganés

4. Meddig juthatnak a spanyol csapatok a BL-ben?

Bendak: Bármeddig. Idén mindhárom nagykutya még erősebb lesz, mint tavaly, a Villarreal viszont Marcelino “elengedése” után talán a csoportkörig sem viszi... Jó lenne elkerülni egymást az elődöntőkig, de erre minimális az esély...

Equinox: A 4 bejutótól a csoportból való továbbjutás kb. minimum, a Sevillától negyeddöntőt, a többi 3-tól ha elkerülik egymást elődöntőt lehet várni. A Villarreal sajnos be sem fog jutni, de ez már Marcelino kirúgásánál eldőlt, kb. Címvédés ugye nem lesz, a Barca repertoárja nem elég széles ehhez, megint az Atlético? Megint! Egyszer csak bejön a tippem!

Pedro: Negyeddöntő biztos, ha a sorsolás is kedvező lesz, akkor az sem kizárt, hogy 2014 és 2016 után ismét spanyol (vagy madridi?!) házidöntő lesz a BL-ben.

Lucci: A nagy trióból egyet a döntőbe várok, legyen az Atlético az az egyik. A Sevilla idén azért mégsem Emeryvel indul útnak, ebben az évben többet fognak elérni, mint a csoport harmadik helye, egy nyolcaddöntőt mindenképpen jósolok nekik. A Villarreal meg egyáltalán be fog jutni?

Pulga: Nem köntörfalazok, a Barca idén is zsebrevágja a BL-t. Jelenleg csak a Bayern, Real, Atlético hármasnak van reális esélye megállítani az MSN-t, de ha nem a szezon végén üt be a formahanyatlás, akkor két meccsen még ők sem képesek kiütni a Barcát. A madridi csapatokat az elődöntőbe várom, a Sevilla legkésőbb a negyeddöntőben elbukik. A Villarrealnak szurkolunk a Monaco elleni visszavágón, de ez a hajó idén elúszni látszik.

Alexandre Pato – a rég elveszett tehetség

5. Ki lesz a szezon meglepetés csapata és játékosa?

Bendak: Sampaoli Sevillája, ha összeáll, brutális kis gépezet lehet, de a legnagyob meglepetésre az Espanyoltól számítok. Kiváló edző, kiváló igazolásokkal, QSF pedig nagyon ért hozzá, hogyan kell csapattá gyúrni az ilyen brigádot. Játékost nehéz lenne mondani, de ha Pato beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor bombaigazolás lehet (kár Soldadóért) ezért a summáért.

Equinox: Az Espanyol és a Málaga jól erősített, a padon UEFA-kupa győztes edzőkkel, közülük a Málaga előrébb jár csapatépítésben is (az edzőjük is jobb egy kicsivel), így őket az EL-helyekre várom, olyan 6. hely körül, az Espanyoltól pedig kb tavalyi Betis-szereplést, sima középmezőny, végül felsőház, 9-10. hellyel. A szezon felfedezett játékosa a Sevillától fog kikerülni. Vázquez, Ganso és / vagy Kiyotake látványos és hasznos pillanatot fog mutatni Sampaoliékkal, és sokat várok a városi riválisban a kis belga Musondától is, aki még egy évet fog ott tölteni kölcsönben. Asensio lehet a madridi nagy befutó a topcsapatoknál.

Pedro: A tabella első felében a tavaly idegenben nyerni képtelen Sevilla lehet pozitív meglepetés, Sampaoli 3-4-3-as és 4-3-3-as rendszerében Vietto fickándozhat. A kis argentin egykori Villarrealos formáját hozva rácáfolthatna az Atletinél róla lemondó károgókra! Mellette az első európai idényét futó Ganso (Sevilla) és az utolsó lehetőségeit megragadó Pato (Villarreal) okozhat kellemes meglepetést, vagy pont ellenkezőleg, örökre leírhatja magát. Akit nagyon szeretnék látni, az a kolumbiai Moreno, akit a Manchester City megvett a Libertadores-kupa megnyerése után, s kölcsönadott a Depornak.

Lucci: A Betis és az Espanyol nálam a befutó meglepi terén. A Málaga tudjuk mire képes, két éve lohol a kupacsapatok nyomában, idén meg is lesz az EL-selejtezőt érő hetedik hely. Visszatérve a két kiemelt klubra. A Betis konkrétan lecserélte a csapatát, feltöltve fiatalos lendülettel, Poyettel, tőlük is hasonló teljesítményt várok, mint Juande Ramos csapatától. A perico inkább a rutinra épít, már amit az átigazolásokból le lehetett szűrni, Quiquével az élen pedig ott is kinéz egy erős szezon.

Pulga: A Málaga és/vagy az Espanyol. Mindkettő jól erősített a nyáron, ráadásul Juande Ramos és QSF is elég dörzsölt ahhoz, hogy behozza a csapatát az első tízbe. Sőt, megkockáztatom, hogy egyikük az Európa Ligát is elcsípi. A játékosok között Pato lehet a meglepetés. Egyike volt azon kevés brazilnak, akire ténylegesen illett a „tehetség” jelző. A spanyol bajnokságban most újra felépítheti magát, amihez persze elengedhetetlen, hogy Escribá kezdőként számoljon vele. (Soldado sérülése pont kapóra jött neki)

6. Ki lesz a szezon csalódástkeltő csapata és játékosa?

Bendak: Nagyon félek, hogy a Valencia húzza a rövidebbet, ennek a Lim-féle “Malaga style” projetknek hála. Játékos pedig vagy a Tico, vagy a Barca valamelyik drága igazolása.

Equinox: A Celtáról keveset beszélünk, pedig szerintem visszaesős, pihenősebb szezon jön. Az EL-ben szépen fognak menni, de a naivitás visszaüt, nem ők jutnak a legmesszebbre abban a kupában, nem látom eléggé a pragmatikus győzniakarást a csapat játékán, az esztétikára meg nem adnak pontokat. Nagyobb a terhelés, így lesz egy kis pontveszteség emiatt. Az edzőjét és sportigazgatóját vesztett Villarrealt nagyon féltem, Európa sem biztos, hogy meglesz. Lesben áll a Sociedad a helyükre (a Celtáét már a Málagának adtam). A Valencia középmezőnyös szereplése nem csalódás, mivel tőlük többet nem lehet várni.

Pedro: : Ha nem a Barca vagy a Real Madrid lesz a bajnok, akkor az papíron mindenképpen csalódás, de én most inkább mást emelnék ki: Sampaoli Chile válogatottjával csodát tett, első európai idénye lesz a Sevilla kispadján, melynek keretét a nyáron felfrissítette. A totális futball híve, Bielsa-követő Sampaoli ha elbukik a hispán bajnokságban, akkor az több lenne mint meglepő, kiábrándító! A Villarreal tavaly a 4. helyével és az EL-meneteléssel magasra tette a mércét, ha a Marcelino kifüstölése után a Submarino élére kinevezett Fran Escribá nem tud akár csak a közelébe eljutni a tavalyi sikereknek, nagy csalódást okozna. E két klubnál tehát akár nagy csalódást is hozhat az idény, ahogy az a tetszhalott Valenciában is bele van kódolva.

Lucci: A Valencia nem lesz csalódás, mert tavaly óta eleve "végtermék" a történet, inkább a Villarreal lehet az, amelyik az ambíciókhoz képest jócskán alul fog teljesíteni. Marcelinot kukázták, csatárok sora dőlt ki hosszú hónapokra, az első tétmeccs rögtön bukta otthon a Monaco ellen... legalább annyira nem értem az egész klubpolitikát, mint a Lim bohóc által szponzorált Valenciáét.

Pulga: Kapásból a Valenciát mondanám, de ott akkora a baj, hogy semmilyen eredmény nem tekinthető csalódásnak. Ha Sampaoli nem válik be, vagy Escribá ugyanaz az Escribá lesz, aki tavaly a Segundába taszította a Getafét, akkor a Sevilla vagy a Villarreal. Játékos? Kizárólag jinx szándékkal mondom Gameiro nevét. Nem igazán illik a korábbi Atléti-csatárok közé (Falcao, Diego Costa, Mandzukic) az alacsony termetével, márpedig Griezmann mellé valaki olyan kell, akire fel lehet ívelni a labdákat, és a beadásokkal is lehet keresni. Erre ott van Torres, akit a tavaszi menetelése után nem szívesen tennék ki a kezdőből.

A 2016/2017-es szezon edzői a La Ligában

7. Honnan repül az első mester?

Bendak: Valamelyik feljutó csapat mesterére tippelnék, mondjuk Monreal az Osasunából.

Equinox: Kíváncsiak várom Mendilibar második kalandját az Eibarral, tavaly zuhanórepülést jósoltunk nekik, ez idén már benne lehet, bár nem számítok rá komolyan. Amire viszont igen, az a a valenciai fejetlenség folytatása, Ayestarán egy hazai 0-2 (0-3) után lehet, hogy távozni fog. De hogy nem lesz korrekt az edzőre kenni, az is.

Pedro: Pako Ayestarán (Valencia) körül hamar elfogy majd a levegő miután a denevérek beragadnak a rajtnál. Nem értem Lim vizióját a Valenciáról, mely a nyáron nem tett semmit azért, hogy a csapat ne ott folytassa, ahol tavaly abbahagyta. Márpedig az kiesésgyanús produkció volt...

Lucci: Abelardo, vagy Asier Garitano lesz az első, akinek ajtót mutatnak majd.

Pulga: Valencia (Ayestarán), Osasuna (Enrique Monreal) vagy Leganés (Asier Garitano). Néhány helyen nem is lenne baj, ha felszabadulna a kispad, ameddig Marcelino, Pellegrini, Caparrós és Bielsa is munkanélküli. Természetesen nem azt várom, hogy bármelyikük is elvállalja a Leganést, de ezek az edzők alaposan felkavarnák az állóvizet a Ligában.

8. Gólkirály, TOP 3, Zarra-díj?

Bendak: CR, Messi, Suarez. Zarra: Morata

Equinox: Suárez, Neymar, CR. Zarra: Lucas Pérez

Pedro: Ronaldo, Suárez, Messi lesz a sorrend.

Lucci: Luis Suárez, CR és Törpilla, a.k.a. Leo Messi. A Zarra-díj pedig Álvaro Morata tulajdona lesz májustól.

Pulga: Suárez, CR, Griezmann. Zarra-díj: Aduriz (lesz még egy jó éve az öregnek)

9. Ki lehet a liga legjobb és legrosszabb igazolása?

Bendak: A legjobb szerintem Gameiro lesz az Atleticóban, de Gaitán is óriási biznisz lehet. Sarabiában is ott a bugi (Sevilla), vagy Ochoa a Granadában képes lehet tartani a lelket Pacóékban, és hát a képességeivel ugyebár mindenki tisztában van. Legrosszabbat passzolok, de Boatenget nem igazán értem én sem...

Equinox: Legjobb igazolás ár/teljesítmény függvényében lehet még Pato is, ám ismét említeném Asensiót, aki aprópénzért jött, igaz, nem idén, de topjátékos lehet. Azok közül akik sokba kerültek: ha az Atlético eléri idén a céljait, Gameiróért nem lesz kár a pénz. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy felsüljön. Nagy slágerigazolás nem is nagyon volt, talán a Barca védelmét lehetne kiemelni, ha nem lesz számottevően hatékonyabb, akkor megint hiába próbálkoztak a frissítéssel. Boateng a kedvenc jelöltem a legnagyobb melléfogás címre, csak szét ne rombolja az öltözőt, mert nagy kár lenne azért a csapatért.

Pedro: Sok jelöltem van, ha a Barca védelme nem áll össze, Umtiti és Digne lesz a bűnbak, de szép meglepetést is okozhatnak. A megállapítás áll az Atleti-szerzemény Vrsaljko, a brazil Ganso (Sevila) és a csodagyereknek indult Pato (Villarreal) esetében is. Az Atletibe igazolt Gameirón is nagy a nyomás, kérdés, hogy bírja majd... Amit nem tudok, az az, hogy mit szívtak a Las Palmas vezetői, amikor leigazolták a kanárikhoz a balhés, bulizós Boatenget...

Lucci: A Sevillában Franco Vazquez játéka volt bíztató az előkészületek során, vele mindenképpen nagyot kaszált Sampaoli, de Sandro Ramirez is kiérdemelheti éppen ezt az elismerést. A preseason alatt jól teljesített a fiatal katalán és élesben sem lesz baj a teljesítményével. A legrosszabb pedig.... legyen a KP Boateng.

Pulga: Pato, Piatti (Espanyol), Sanabria (Betis), Denis Suárez mind-mind remek igazolásnak tűnik, de összességében az Alavés erősített a legjobban. Már csak az a kérdés, hogy Pellegrino egységes masszává tudja-e őket gyúrni, vagy a jól csengő nevek (Deyverson, Feddal, Alexis, Pantic, Ibai Gómez) ellenére elhullanak. Bedobom még Asensio nevét is, aki szerintem óriásit fog robbanni Zidane kezei alatt. Legrosszabb igazolás? A Sevilla annyi embert kukázott össze (jó értelemben), hogy mindenki nem válhat be, úgyhogy fájó szívvel és két és fél meccs után Viettót mondom.

Az elsőosztály újoncait bemutató sorozatunk utolsó darabjában a baszk Deportivo Alavést fogjuk bemutatni. A kék-fehér klub nem ismeretlen vendég a La Ligában, még Európában is letette a névjegyét adott ponton, de ne szaladjunk ennyire előre.

A Deportivo Alavés felületes szemlélők számára meglepő, hogy nem „Alavésben” lakik, hanem az Álava (magyar források szerint Araba) tartományban, Baszkföld autonóm közösség déli részén. Vitoria-Gasteiz városában nem a focicsapat az egyetlen komoly sportklub egyébként, sőt olyannyira nem az egyetlen, hogy nem is a legsikeresebb. Kosárcsapatuk állandó élcsapat Európa legjobb kosárbajnokságában, a támogató miatt Laboral Kutxa (baszk takarékpénztár) néven futó Club Deportivo Saski-Baskonia, azaz röviden a Baskonia a nemzetközi színtéren is letette névjegyét. Ez azért érdekes számunkra, mert a két csapat összefonódik egymással több fronton is, de erről később.

Az Alavést (mi maradjunk ennél a megnevezésnél) 1921-ben alapították, kezdetben a Sport Friends nevet javasolva, de az alapító dokumentok már a jelenlegi névnél állapodtak meg. Kezdetben kék-fehér mezben és fekete nadrágban játszott a klub, ám hamar a ma is használatos kék-fehér mez, kék nadrág szerelésre váltottak (1925), amelyet csak egy szezon erejéig váltott vissza a fekete nadrág (2010-2011).

Íme, a legendás, 1924-ben épült "Mendi":

Az 1928-ban indult ligarendszer nem adott elsőosztályú indulási jogot a baszk csapatnak (mivel csak a Király Kupát addig megnyert csapatok indulhattak az újonnan indult bajnokságban), így a másodosztályban kezdték meg a történelmüket, ahol stabil élcsapat voltak a kezdetektől, gyorsan fel is jutottak az élvonalba, de később a negyvenes évek nagyrészét a harmadik vonalban töltötték a vitoriaiak. Jobb-rosszabb évek után (rövid elsőosztályú periódus is volt, de negyedik liga is) az áttörést a ’90-es évek hozták meg. A csapat a ’90-es évek elején többször is az élen végzett a Segunda B-ben, további 2 alkalommal pedig play-offos helyezést ért el, de a feljutás egészen a ’95-’95-os szezonig nem sikerült. A másodosztályban a kiesési gondjaik nem voltak, elsőre rögtön a felsőházban végeztek, majd 3 év után feljutottak a Primerába, történetük leghosszabb ínséges időszaka után, 43 nélkülözéssel teli év kellett hozzá.

A csapat a legszebb sikereit az évezredfordulón aratta, amikor a ’99-2000-es 6. helyet a következő szezonban egy csodálatos európai meneteléssel tették emlékezetessé. A 2001-es UEFA-döntős kezdőcsapat:

Érdemes megnézni azt is, hogy az UEFA kupában szerepelt 6 spanyol csapat a következő volt: Barcelona (BL-csoportos 3. „kieső”), Espanyol (kupagyőztes), Celta Vigo (intertotó), Rayo Vallecano (fair play induló), Zaragoza, Alavés (4. és 6. helyezettek). Ebből is látszik, hogy ez nem ma volt! Menet közben egyébként a baszkok a 16 között az Intert verték emlékezetes meccseken (otthon 3-3, idegenben 2-0), a 8 között párhuzamosan egy Barcelona-Celta Vigót rendeztek, az Alavés pedig a Rayo Vallecanót búcsúztatta (3-0, 1-2), a 4 között pedig a Kaiserslautern (5-1, 4-1) testén beverekedték magukat a döntőbe is, ahol, és ez itt most személyes vélemény, minden idők legjobb meccsén 4-4-re végeztek a Liverpoollal, de egy utolsó perces hosszabbításos góllal elbukták a klub történetének legnagyobb trófeáját. A csapat még 2 évig elvolt az élvonalban, kiesése után másodosztályú élcsapatnak számított, egyszer vissza is jutott még (2005-06), de maradandót nem alkotott, onnan pedig jött a lejtő, 4 évet eltöltöttek a Segunda B-ben is.

​

A legendás 2001-es sikercsapatot megidézték a döntő 15. évfordulóján is, a csapat meg is nyerte a következő bajnokiját a Ponferradina ellen (2-0), a képen Laguardia ünnepli a vezető gólt 

A másodosztályt tavaly megnyerő gárda mégis kicsi eséllyel pályázik bennmaradásra. Sosem jó előjel elküldeni a sikeredzőt (José Bordalás juttatta fel őket, de megköszönték a munkáját), idén az Európában edzőként még nem sokat bizonyított Mauricio Pellegrino lesz a tréner, akinek az lenne a dolga, hogy benntartsa őket. A Valencia padján ugyan megbukott a veterán (14 PD-meccs, és 6 a BL-csoportban, ahol viszont szép teljesítményt mutatott) argentin bekk, de legalább arra lehet majd számítani tőle, hogy építeni fog arra, amire elődje. Az Alavés a másodosztályban kevés gólt kapott, 42 meccsen 35-öt, lőni se nagyon lőtt sokat, 49-et. 7 meccset is 1-0-ra nyert meg a csapat, erre a hozzáállásra kell majd építeniük a nagyok között is Pellegrino vezetésével. Ráadásul Argentínában felépítette magát: kontinentális kupába vezette mindkét csapatát, az Independiente és az Estudiantes is megjárta a Copa Sudamericanát (ez a második számú sorozat), az Estudiantesszel pedig 2015-ben a Libertadores nyolcaddöntőjéig is eljutott. Komoly aggodalomra adhat okot viszont a csapat vékonysága. Az Alavés kerete így nézett ki július 17-én:

Természetesen azóta megizmosodott a keret, de kérdés, hogy ez mire lesz elég, mivel körülbelül új csapatot kell csinálni. A védelem továbbra is jól néz ki, a tavalyi levantés Zou Feddal, a volt U-válogatott és Zaragoza-nevelt Victor Laguardia, a többek között Getafét, Málagát, Valenciát, Sevillát, Besiktast megjárt Alexis Ruano, vagy az atlétis kölcsönember Theo Hernández, ahogy a Getafétól szerződtetett fiatal és még kicsit szétszórt Carlos Vigaray is itt szedheti össze magát. Ideális elegye lehet tapasztalt, alsóházat és komoly csapatokat is belülről látott veteránoknak (Ruano), legjobb korban levő megbízható iparosoknak (Laguardia, Feddal), vagy topcsapatok fiatal tehetségeinek, akiknek játékperc kell (Theo).

A volt levantés vonal erős a középpályától felfelé is, ide tette át székhelyét Valenciából Victor Camarasa és Deyverson is, utóbbitól a csapat megmenekülését biztosító gólokat várják, előbbitől pedig rendszeres és hasznos labdaszerzéseket. Gaizka Toquero mindenki kultikus kedvence, 2-es mezben itt is jó lehet néhány gólra (a Bilbaóba egyértelműen kevés lenne). További erősítés lehet a (sérülése miatt is) Bilbaóból kiszorult Ibai Gómez, vagy a volt granadás Edgar Méndez is, ahogy a realos srác Marcos Llorente is, aki 19 éves, és ebben a csapatban állandó kezdő is lehet.

A Barcelonától kell még kapjanak egy játékost Hanga Ádám eladása kapcsán. Ez azért érdekes, mert kosárlabdázóért focistával olyan ritkán fizetnek, hogy bizonyos források szerint (Eurohoops.net) kijelenthető, hogy szinte egyedülálló eset a sporttörténelemben. Az üzlet azért lehetséges, mert az Alavés a Baskonia égisze alá tartozik, a nagy vitoriai klubok elnöke így megegyezik: ő pedig a volt kosárklasszis Josean Querejeta.

Akit még nem ismerünk, de számíthat: a venezuelai Christian Santos a NEC Nijmegentől jött ingyen, míg a kolumbiai Daniel Torres az Independiente Medellíntől. Ami fontos: utóbbi pénzért (3 milliónál egy kicsit többért), tehát nagyon bíznak a scoutrendszerben. Mellesleg Vitoriában nagyon bíznak a hatékony kiválasztásban: a spanyol kosárbajnokság nagyjai közé épp ezzel küzdötte fel magát a Baskonia, sőt, még Euroliga topcsapat is voltak, egy nagyjából jó párhuzam lenne egy szinte csak légiósokra építő Villarreal, amely zsinórban 5 BL-elődöntőt játszott, a lépcsőzetes építkezésnek hála. Szóval a jó értő szem nagy kincs Vitoriában, reméljük a fociklub is ebből tud majd profitálni. Reális elvárás mégis a kiesés, de a baszk kiscsapatokat, az Eibar óta tudjuk, hogy nem szabad leírni.

A klub teljes neve: Deportivo Alavés, S.A.D.

A klub alapításának éve: 1921

A labdarúgóklub elnöke: Alfonso Fernández de Trocóniz

A klub színei: kék-fehér

A klub stadionja: Mendizorro(t)za, "Mendi" (átadva: 1924. április 27, felújítva: 1998)

Befogadóképesség: 19 940

A pálya mérete: 105 x 67 méter

A klub beceneve: Babazorros, El Glorioso, Blanquiazules

Szurkolók:

A San Viator keresztyén kollégium növendékeiből biztosan kikerül majd egy-két bérletes szurkoló, az utánpótlás erős

A nyár egyik leghosszabb hercehurcája - culebrón total -  a Barcelona nevéhez fűződik, mely a homlokverejtékes hónapok során mindent megtett, hogy megtalálja a csapat MSN mögé keresett negyedik támadóját, de a kiszemelt játékosok eddig rendre visszautasították a katalán klubot. Micsoda?! Létezik olyan, hogy valaki nem akar a Barcelonában játszani?  

Az elmúlt évtizedben a Barca nagyban támaszkodott a La Masía futballteremtő erejére, hiszen az alma mater hadseregnyi játékost biztosított az első csapat számára. Az utóbbi években azonban némileg árnyalódott a trend, és manapság már alig találunk olyan saját nevelésű fiatal(!) tehetséget, aki valós terhelés mellett, megfelelő játékpercet kapva be tudott illeszkedni a csillagászati összegekért vásárolt sztárok közé. Ezzel nem azt állítom, a La Masía elveszítette kiemelt szerepét a klub filozófiáját nagyban meghatározó játékospolitikában, ám lényeges látni, a kiapadatlan forrásnak tűnő akadémia, nem minden esetben tudja maradéktalanul megoldani a Barcelona első keretének problémáit.

Robert, a Barcelona sportigazgatója - idén csak kosarat kapott a kiszemelt támadóktól

A La Masía korlátai újonnan a csatár pozíció kapcsán kerültek napirandre, hiszen az MSN (Messi-Suárez-Neymar) mellé Luis Enrique sem Munirt, sem az azóta már távozó Sandrót nem találta megfelelő alternatívának, így a klub a nyáron negyedik számú támadó után nézett. A kísérlet eleinte nem tűnt megugorhatatlan akadálynak: ki ne akarna a Barcelonába igazolni?! Később azonban egyre másra érkezetek a nem várt pofonok. Most ott állunk, hogy pár nappal a Gamper-kupa és bő két héttel a bajnokság kezdete előtt a Barcelona még mindig támadó után koslat.... Roberto sportigazgató számára a projekt arcpirító kudarc.

1, Nolito és a könyvelési mérleg

A Barcelona már a 2015-16-os szezon téli átigazolási idényében vissza akarta csábítani egykori játékosát, Manuel Aguadót, azaz Nolitót, majd ugyanezt megtette most nyáron is, de a játékos végül Guardiola hívását fogadta el és magára öltöte a Manchester City szerelését. Pedig tökéletes választásnak tűnt! Lucho ismerte, dolgozott vele a Barca B-nél, később a Celtánál is, a játékosnak pedig felkínálta a sors a dicsőséges visszatérést. Az üzletből mégsem lett semi. Állítólag Nolito megszerzését az is hátráltatta, hogy a klub pénzügyi szabályzata szerint a vezetőség lemondatásával is járhat, ha két egymást követő évben adósságot halmoznak fel... Az együttes akkori anyagi helyzetében a könyvelési mérleg is döntő tényezőnek bizonyult, így történhetett meg, hogy egy 18 milliós játékost nem tudott megengedni magának egy 600 milliós költségvetéssel dolgozó klub. Nolito pedig nem várt, ellépett. Manchesterbe.

2, Dembélé – az első igazi nem  

Mivel az első nagy szerelem csalódással végződött, a Barca gyorsan megrázta magát és újabb zsákmány után nézett. Hamar meg is találta a következőt csatár-jelöltet, Ousmane Dembélét. A francia-mali kettős állampolgár 21 éves kora ellenére bizonyított a Rennes-ben, labdaügyes, gólerős és a kiszolgálásban is jeleskedett a Ligue 1-ban. Adta magát, hogy a Barca hívására összepisili magát örömében, és ha kell, szépen kussban végigpadoz félidényeket, hogy aztán az MSN mögött 15 perces beugrásokkal tolja a katalán csodakaravánt. Nem így lett. Az utolsó pillanatban ugyanis a szélső a Borussia Dortmund ajánlatát fogadta el és átcuccolt a Ruhr-vidékre. Hidegzuhany! Hogy miért? Az ügynökét idézzük: „Több játéklehetőségért!” Dembélé nem csak pénzt akart keresni, hanem játszani, fejlődni is szeretett volna, így 14 millió euró ellenében, 2021-ig aláírt a sárga-fekete németekhez.

3, Jól van, akkor kölcsönveszünk! Ja, nem.

Robert újabb pofáraesése után már könnyebb vadra ment rá: tehetséges fiatalok kikölcsönzésével igyekezett enyhíteni Luis Enrique csatárgondjait. Tudni lehetett, hogy az Atleti, mely szintén megszállotként hajszolja már évek óta a támadókat, bővelkedik keretében olyan ígéretekben, akik elvágyódását a Barca könnyedén ki tudja használni. Correa és Vietto esetében is élt a katalán vonal, de végül az üzlet nem jött létre. Pedig a matracosok kezdetben hajlottak volna a keringőre: az Atleti is új csatár megszerzésén dolgozott, Diego Costa, majd Gameiro leigazolásán fáradoztak, így fölös támadójuk akadt bőven. Hogy ennek ellenére nem csaptak kézbe a felek, három kérdéskörrel magyarázható: 1. Az Atleti csak úgy mondott volna le a két játékosról kölcsönben, hogy ha beüt a krach, és a FIFA eltiltja a klubot az igazolástól, akkor a játékosok visszarendelhetők lesznek; 2. Cholo úgy gondolta, nem is annyira nagy gond a sok csatár, hiszen ez nagyobb kompetencia-harcot eredményez, ami  csapat hasznára válik; 3. Mindkét játékos biztosítékot akart bizonyos számú játékpercre, amit a Barca nem akart előre garantálni. Vietto végül Sampaoli hívására igent mondott és kölcsönben a Sevillához került, Correa pedig egyelőre a maradás mellett döntött.

4, Sebaj, majd Gameiro!

Kétség kívül a 2015-16-os kiírás egyik csillaga a Sevilla csatára, Kevin Gameiro volt. A gall ék érthetően felkeltette a Barcelona érdeklődését is, de a francia nem akart kötélnek állni. A minap a L’Equipe –nek adott interjújában odáig ment, hogy leszögezte: „Ha az Atlétcio nem igazol le, inkább a Sevillában maradok, sem mint a Barcelonához igazoljak!”Sértettség, vagy fájdalmas őszinteség?! Mindenki döntse el maga. Egy biztos, Monchi és Simeone sokkal gyorsabban reagált, mint Robert, így a Barcának ez a lehetőség is elúszott.  

5, A legnagyobb pofon, Gabriel Jesús

Hogy egy brazil ne a Barcát vagy Realt válassza más csapatokkal szemben, korábban nehezen volt elképzelhető. A Palmeiras támadója, az új Ronaldónak tartott Gabriel Jesús mégsem az Ibériai-félszigeten kötött ki. A támadót klubja gyakorlatilag árverésre bocsátotta, amiből a két spanyol óriás vesztesen került ki. Gabriel Jesús a Manchester City-ben került. Robert megint beégett.

Habár a sportigazgató azt ígérte a nyár elején, hogy a Luis Enrique által kért negyedik támadó már a felkészülést a csapattal fogja megkezdeni, az is csoda lenne, ha a La Liga Santander nyitányára (aug. 20-21) megoldódna a kérdés. Hallani Bacca, Van Persie megkörnyékezéséről, de a tömeges kikosarazások miatt a Barca csendben tapogatózik, puhít, kerülve a sajtófelhajtás választottjai körül. S míg nyáron egy regimentnyi támadó mondott nemet a világ egyik legjobb csapatának, a teljes alázattal és odaadással dolgozó Munir úgy fogalmazott, "ha engem hívna a Barca, hogy csatlakozzak a csapathoz, én gondolkodás nélkül jönnék." Bántó, hogy e kijelentésre a szakmai stábból senki nem figyelt fel...