Jön a 11. forduló! BL-ből, EL-ből lógó nyelvvel visszakullogó csapatokkal. Minden szem a Ramón Sánchez Pizjuánra szegeződik, ahol vasárnap este a negyedik Sevilla fogadja a második Barcelonát. Mindössze egy pont különbséggel. A játéknap kérdései között szerepel továbbá, hogy a Betis edzője, Gustavo Poyet meg tudja-e menteni állását, illetve, hogy mit kezd a Real Madrid gyengélkedő védelme a feljutó Leganés kontráival. Zidane együttese a La Liga egyedüli veretlen csapata. Node meddig?

Casemiro-szindróma

Tény, a királyiak dupla annyig gólt kaptak Casemiro hiányában, mint a brazil húsevővel a soraik között, ami pontosan rámutat a Real Madrid Achilles-ínára. A védekezés törékenységére. Zidane szemlátomást nagyvonalakban festi fel e csapatrész munkáját (hol van már Mou vagy Ancelotti precízitása), ami a Legia elleni BL-blama (0-2-ről majdnem kikapott a Real, a vége 3-3) alkalmával is megmutatkozott. A francia mester a kedvet ("pocas ganas") és az intenzitást ("poca intensidad") hiányolta, ugyanakkor a taktikai kudarc egyértelműen a középpályás védekezés hibáira vezethető vissza: a játékosok inkább csak utaznak a pálya középső részén, kevés az ütközés és a labdaszerzés.  A Legia elleni pofon is akkor jött, amikor Zidane Coentrao lecserélésével átállt (2-2-nél, Asensio jött be a helyére) a három védős szisztémára és a pálya közepéről nem érkezett megfelelő támogatás a hátsó trió számára. Senki sem "akart" védekezni.

Nagy űrt hagyott Casemiro maga után, akinek erényei (labdaszerzés, ütközés) egyértelműen hiányoznak a királyiaknál: a brazil verőember eddig 5 találkozón állt csak Zidane rendelkezésére, s ezalatt a Real Madrid összesen 4 gólt kapott (ez 0,8-as mutató meccsenként). A játékos kiválása (sérülés és eltitás) óta lepörgött 11 találkozón a királyiaknak azonban 16 esetben kellett a hálóból kihalászniuk a labdát, ami majd dupla annyi gólt jelent találkozónként (1,5-ös mutató mérkőzésre vetítve).   

Az is tény, hogy Real Madrid utoljára szeptember 18-án, az Espanyol ellen tudta megőrizni érintetlenül a kapuját, amit a madridi sajtó egyre erőteljesebben dörgöl a mester orra alá, így a Leganés ellen a góllövés mellett a védekezés is górcső alá kerül. 

Rangadó Sevillában

A spanyol sajtó a  futballiskolák csatájaként vezeti fel a Barca sevillai túráját. Luis Enriquének újra farkasszemet kell nézni egy Bielsa-tanítvánnyal, akikkel eddig rendre meggyűlt a baja (Berizzo Celtája és Guardiola City-je is már elverte a culékat)... A katalánoknál regimentnyi sérült: Piqué, Jordi Alba, Iniesta, Arda Turan és Mathieu bevetése is kizárt, míg Sampaolinak Nasri állapota okoz fejtörést (a francia középpályás a ma esti hírek szerint vasárnap pályára léphet). A Sevilla otthon hibátlan (egyedüliként a La Liga mezőnyében) - mind az öt fellépését megnyerte a Ramón Sánchez Pizjuánban, ahol 12 gólt rúgott és csak hatot kapott. Sampaoli és Luis Enrique a Spanyol Szuperkupában már összemérte tudását (sima kettős Barca-siker), igaz, akkor még az argentin épp csak elkezdte a munkát az andalúz piros-fehérekkel.  Most minden más lesz - ígérik. Hiszünk nekik! A BL-menetelésben a déliek összerázódtak, így a Barca komoly erőpróba előtt áll.  

Poyet, egy hajszálra a kirúgástól    

A Real Betis uruguayi edzője, Gustavo Poyet utolsó napjait töltheti a verdiblancónál, mivel csapata csak vergődik a bajnokságban: 10 fellépésből 5 vereség, mindössze három győzelem, amiből kettőt idegenben húztak be. Egész héten ment a sírás a tréner körül, hiszen a 10. fordulóban a Villamarínban zúgott a Poyet, takarodj! rigmus. Az elnökség legalább háromszor kijelentette, a mester "érinthetetlen", ami után a lapok gyanítani kezdték, változás készül...

Az AS odáig ment, hogy kijelentette: Poyet állása a tét az El Madrigalban. Ha igaz a hír, a tréner sok jóra nem számíthat, hiszen a Villarreal hazai pályán a bajnokság egyik legerősebb együttese (a Sevilla és az Atlétic Madrid után 3. legjobb hazai mérleggel bír), mely saját szentélyében még nem kapott ki. A Betisnek egyedül a győzelem számít, de esélyeit rontja, hogy idegenben öt nekifutásra háromszor pofára esett, jópárszor pedig rendesen kitömték (11 gólt kapott idegenben) az amúgy remeklő Adán kapuját. Poyet számára nehézséget jelent, hogy a csapat belga támadója, Musonda sérülés miatt nem utazhatott a kerettel, míg a Villarreal a lábadozó Soldado, Jokic és Bonera nélkül is bombaerős.

Ha nem történik csoda, azaz a Betis nem tud meggyőző játékkal kirukkolni a Villarreallal szemben, akkor Poyet utódja az  a Juan Merino lehet, aki korábban már beugróként segítette a verdiblancót. Állítólag a váltást a keret több tagja sem bánná: Poyet ugyanis a házi gólvágó Rubén Castróval és Petrosszal is már összerúgta a port. 

Rendszeres olvasóink tudják, időről időre meglovagoljuk a történelem álomfoltos táltosát, hogy felevenítsük a spanyol labdarúgás egy-egy szimbolikus pillanatát. Most 19 évet vágtázunk vissza az időben, hogy lássuk, ahogy az Atlético Madrid legyalulja a Calderónban a PAOK-ot, többek között Christian ’Bobo’ Vieri mágikus góljával.

Az akkor mindössze 17 éves Csabinter is még otthon majszolta - a tv előtt - a nyírségi kakaóscsigát, amikor az Eurosport összefoglalójában arcába csapták a rideg tényt: az Atlético Madrid az 1997/98-as szezonban (UEFA-kupa) odahaza földbe gyalulta a PAOK Thesszalonikit. A végeredmény 5-2.  Különösebben nem vágta volna földhöz a tény, de aztán a rezümé filmkockái között felfeslett egy mágikus, feledhetetlen, futballtörténelmi jelenet, amit máig nem tud feledni: 

Christian Vieri a Juventustól érkezve csupán egy szezont töltött az Atletiben (1997-98), de névjegyét így is sikerült letennie a La Ligában: 24 találattal gólkirály lett. A franciaországi vb után (1998) aztán visszatért hazájába, ahol a Lazio (98-99), az Inter (1999-2005) és a Milan (2005-2006) mezét is még magára öltötte. Nagy vándor volt, egy évnél nemigen maradt tovább egy helyen sem - kivétel az Internazionale, ahol hat szezont húzott le egyhuzamban. Az ezredforduló kétségtelen egyik legnagyobb egyénisége volt.

A La Masía és a La Fabrica megítéléséről, azaz a Barcelona és a Real Madrid utánpótlás-központjainak spanyol futballban játszott szerepéről sokat lehet olvasni. Olykor kimagasló eredményeiket dicsérik, máskor a futball alma materek berkein belül folyó képzés és nevelési módszerek árnyoldalairól cikkeznek. Kétségtelen, minden évben tömegével érkeznek a világ minden pontjáról fiatalok, gyerekek e két bázisra, hogy álmukat valóra váltsák, de csak töredéküknek jut osztályrészül, hogy bemutatkozzanak az első csapatban. A resztli szélnek ered ugyan, de jó részük megragad a La Ligában. Róluk lesz most szó.

Bár Tajtitól Kiko Femeníáig egy halom játékos vallotta és vallja, a szuperklubok utánpótlásképzése valójában kegyetlen húspiacként működik, melynek személytelen darálójában olykor sok érték is prés alá kerül, a számok azt mutatják, a La Masía és a La Fábrica ontja magából a La Liga-szintű labdarúgókat. Igaz, a játékosok töredéke ér csak el a két gigász első csapatához, s azok közül is csak páran képesek ott hosszabb távra megragadni, alig találni a La Liga 2016-17-es kiírásának csapatai között olyan együttest, melyben ne fordulna meg Barcelona- vagy Real Madrid-nevelés. 

A saját nevelés, mint kifejezés önmagában ezernyi kérdést vett fel és vitát generál, hiszen a La Fábrica és a La Masía nem csak gyerekekkel, kiskamaszokkal foglalkozik, hanem érkeznek falai közé 16 és 18 éves játékosok is. Hogy ezen labdarúgók fejlődésükben is komoly szerepet játszik a két óriásklub, vitathatatlan, de kétségtelenül más formában, mint a fiatalabb társaik esetében. Éppen ezért ezen írás a saját nevelésű játékos fogalmát lazán kezeli. Szűken arra érti, hogy az adott játékos megfordult a Barcelona és a Real Madrid utánpótlásképzésében.

A La Fábrica összesen 42 játékossal képviselteti magát a spanyol bajnokságban, míg a La Masía 27 labdarúgóval járul hozzá a saját nevelésű első osztályú profik számához. Nem rossz! Olyan együttes, melyben nem szerepel egyetlen blancós canterano (értsd megfordult a La Fábricán!) mindössze kettő van: a történelmi hagyományaiból táplálkozó, saját, a 21. század trendjeivel szemben álló igazolási filozófiát képviselő Athletic Bilbao és a Las Palmas. A culés növendékek is roppant népszerűek, csak négy olyan klub van (Sevilla, Real Sociedad, Athletic Bilbao és  Atlético Madrid), mely nem számít a szolgálataikra.    

Kakukktojások

A Real Madrid jelenlegi keretében nincs olyan játékos, mely akár csak megfordult volna a La Masíán, ugyanakkor a Barcelonánál találunk La Fárbica-növendéket: Aleix Vidal serdülő és ifi-éveit a Madrid utánpótlásképzésében pattogtatta el és csak kalandos úton került utána a La Masíára. Esete nem egydedülálló, sőt! Az Atlético három alapembere, Filipe Luis, Juanfran és Saúl is magára öltötte egykor a Real Madrid szerelését, igaz eltérő sikerrel. Juanfran végigjárva a ranglétrát be is mutatkozott a királyi gárda első csapatában, Filipe Luis egy évet kölcsönben húzott le a Castillában, míg Saúl 11 évesen került a Real Madridhoz, de nem bírta a "megpróbáltatásokat" és rossz tapasztalatok után végül családja ösztönzésére hagyta el a blancókat. 

Kapus-özön

A két gigász a kapusok terén is komoly erőt képvisel a piacon. A Real Madrid amellett, hogy saját keretében is két korábbi La Fábrica-növendéket (Casilla és Rubén Yañez) foglalkoztat, további hat canteránóval képviselteti magát a spanyol bajnokságban: Pacheco (Alavés), Adán, Manu Herrera (mindkettő Betis), David Soria (Sevilla),  Diego López és Andrés Prieto (mindkettő Espanyol). A Barcelona pedig, mely hosszú évekig számolt kapujában saját nevelésű játékossal (Víctor Vadés), három canteránót is ad La Liga-csapatok számára: Ortolá (Alavés), Rubén (Deportivo) és Oier (Granada).

Ők is a Realból jöttek...

Az ismertebb és elismert La Fábrica-növendékek mellett, mint Granero (utoljára Real Sociedad), Parejo (Valencia), Soldado (Villarreal), Mosquera (Deportivo La Coruna), Rodrigo (Valencia), Jurado (Espanyol), Barral (Granada), Cserisev (Villarreal) vagy akár Miguel Torres (Málaga), a Real Madrid még számos értéket "termelt" a hispán labdarúgásnak. Ott van mindjárt Manu Barreiro, az Alavés kiváló csatára, Jean Carlos, a Granadában szárnyait bontogató középpályás, Tano, az Osasuna középső védője, Señé, a Celta középpályása, vagy a fent is már említett Andrés Prieto, aki jelenleg az Espanyol harmadik számú kapusa.  

A legújabb zseni - Marcos Llorente

Az idei év meglepetése is egy Real-nevelés. Marcos Llorente, aki a Puskás-éra legendás játékosának, Gentónak a rokona (a Madrid-ikon testvérének az unokája) tavaly még a Castillában szerepelt, s hogy fejlődése továbbra is töretlen maradjon, a Real Madrid a 21 éves labdarúgó kölcsönadása mellett döntött. Zidane úgy engedte el, hogy legalább 30 La Liga-meccsen szóhoz jut majd, így került LLorente az Alavéshez. A feljutó vitóriaiaknál védekező középpályás szerepkörben számolnak a sihederrel, aki belső védőként is bármikor bevethető. LLorente robbanékony, fizikálisan és mentálisan erős, jól lő és passzol, de egy kategóriában az összes La Liga-játékos fölé nő: labdaszerzésben. Legalábbis az első 6 forduló statisztikája ezt mutatja. Összesen 56 labdát rabolt ez alatt az időszak alatt, amiből 17-et a Valencia ellen gyűjtött be (ezen a találkozón a mérkőzés emberének is választották). LLorente szerzett/veszített mutatója is kiemelkedő: 47 elhagyott labdára jut nála az említett 56 megszerzett (1,19), s mindez úgy, hogy csapata már megmérkőzött a Barcelonával és az Atlético Madriddal is. A jelenleg a Real Madridot erősítő játékosok közül egyedül a sérült Casemirónak van jobb mutatója (1,22). Az Alavés középpályása e kategóriában magasan veri Kroost (0,50) és Modricot (0,55) is, akik kirobbanthatatlanok a blancók kezdőjéből. Marcos Llorente produkcióját természetesen Zidane folyamatosan figyeli, s már az a hír is felröppent, hogy a Real télen visszarendeli a játékosát... 

La Masía dominancia

Bár a Real Madridnál a korábbi évekhez képest jelentősen emelkedett az első csapatnál alkalmazott saját nevelésű labdarúgók száma (jelenleg 8 canterano áll Zidane rendelkezésére - Casilla, Yáñez, Carvajal, Nacho, Casemiro, Lucas Vázquez, Morata és Mariano), amivel párhuzamosan a katalánok igazoláspolitikájában erősödött a vásárolt labdarúgók trendje, a legtöbb canteránót továbbra is a Barcelona foglalkoztatja a legmagasabb szinten. Luis Enrique együttesében 10 La Masía-növendék szerepel: Piqué, Jordi Alba, Aleix Vidal, Busquets, Masip, Iniesta, Messi, Sergi Roberto, Rafinha és Denis Suárez. 

Kétségtelen, hogy a La Masía és a La Fábrica sok gyermekálmot összetör, ugyanakkor az is tény, a La Liga utánpótlásmotorja, mely majd száz labdarúgót segített álma megvalósításához: első osztályú, profi labdarúgót faragott belőlük.

A történet nagyon egyszerűen indult. Az Éibar két focistája arra szánta el magát a nyáron, hogy New Yorkban pihenik ki a 2015-16-os szezon fáradalmait. Sergi Enrich és Antonio Luna tehát útnak is indult...

A két gógyi előbb szerdán robbantotta fel a netet, amikor nyilvánosságra került utazásuk fénypontjának egy videó jelenete, amin éppen a két focista egy fiatal hölggyel - vélhetően megfelelő összeg ellentételezéseként - együtt hempereg.  A kemény threesome látványa egyből ledobta a gépszíjat Ipurúában, ahol az Éibar elnöksége (és női elnöke) a minap sajtóközleményt adott ki, melyben elhatárolódtak a játékosok viselkedésétől. Az interneten gyorsabban terjedt a hír, mint gőzben a lábgomba, így a játékosoknak is meg kellett szólalniuk: közleményt adtak ki, amiben bocsánatot kértek a szurkolóktól és a klubtól.

 Még el sem csitult az első vihar, a két főszereplő utazásának egy újabb képe borzolta fel a kedélyeket. 

A két játékosról az Empire State közelében készült felvétel, amint éppen kézenfogva sétálnak New York utcáin.... A bohém kiruccanásról Mendilibarnak is biztos meglesz a véleménye.

Bár sokan finnyásan húzták el szájukat a Bajnokok Ligája csoportkörének sorsolása után, miszerint a csapatok már játszottak egymás ellen, úgyse tudnak új dolgokat mutatni, azért a többség mégis izgatottan várta/várja a csoportbeli küzdelmek rangadóit. Ezek egyike volt a tavalyi elődöntős párosítás megismétlése, mégpedig az Atlético Madrid és a Bayern München összecsapása. Miután Pep Guardiolát kiutálták elbúcsúztatták a bajorok, egyből jelentős reményeket fűztek a frissen érkezett olasz tréner munkájához. A meccs aztán végül inkább a spanyol csapat szurkolóit tölthette el örömmel, hiszen egészen impresszív teljesítményt nyújtva végül két vállra fektették a német óriásklubot.

Ami a kezdőket illeti, egyik csapatban sem volt meglepetés. A hazaiak a gálatizenegyüket tolták fel a pályára, amely idén már Carrascot foglalja magába a sérüléssel bajlódó Augusto Fernández helyett. A vendégek közül a kimaradók között talán Robbent és Kimmichet érdemes megemlíteni, hiszen előbbinek a klub életében betöltött szerepe vitathatatlan, míg utóbbi kiváló formában kezdte a szezont és a szurkolók már benne látják Xabi Alonso helyének várományosát, aki aztán évekre megoldhatja a középpálya hátsó részének felügyeletét.

Cholo letámadása továbbra is kiváló

Nem okozott nagy megrökönyödést a tény, hogy Simeone ismételten az erős letámadásra építette fel csapata meccstervét. Az argentin mester messze földön híres arról, hogy milyen mérnöki precizitással tervezi meg az ellenfél labdakihozatalainak megakadályozását, és e téren ezúttal sem okozott csalódást.

Simeone továbbra sem egy Guardiola. Ezt persze nem edzői kvalitásának minőségére kell érteni, hiszen ha valaki, akkor a jó öreg Diego mindenképpen felveszi a versenyt a katalánnal e téren. Sokkal inkább játékfilozófiai értelemben markáns ez a különbség, azaz a matracosok menedzserének elképzeléseiben nem szerepel a legelőkelőbb helyek egyikén sem a labdabirtoklás. Természetesen nincsen ellenére az sem, de sokkal inkább a pragmatizmus egyik legnagyobb védőbástyája. Ennek megfelelően aztán letámadásának sem az azonnali labdaszerzés volt a célja, ők köszönik szépen, megvannak anélkül, ellenben ezzel sikerült megbontaniuk a Bayern München struktúráját, egyre mélyebb visszalépésekre kényszerítvén a középpályásokat, más esetekben pedig az ívelést hagyva utolsó opciónak a védők számára.

És hogy ezt hogyan is érték el? A kulcs az, hogy a lehető legkisebb területre összpontosítsa a csapat az energiáit, amely területen keresztül aztán szinte lehetetlenné válik a labdák kihozatala a védekező harmadból. Ezt a jelenséget más néven hívhatjuk kompaktságnak is. A másik kiemelt fontosságú részlet pedig az, hogy egy-egy játékos képes legyen egyszerre akár két embert is kivonni a játékból. Erre az Atlético is a fedezőárnyékokat látja a legkézenfekvőbb megoldának. Ilyenkor a játékos úgy közelíti meg a labdás embert, hogy közben testével lezárja a passzsávot egy másik ellenfél felé.

Természetesen ez nem működhetett volna ilyen jól, ha nincsen a Bayern München ezen rendszert elősegítő támadásépítési metódusa. Carlo Ancelotti csapata ugyanis egy rendkívül merev elgondolás mentén dolgozott, azaz szigorúan tartotta a 4-3-3-mas felállást. Így aztán a négy védő kvázi egy vonalban maradt hátul, ezáltal megpróbálva gyorsítani a labdajáratáson és passzopciót biztosítani a matracosok letámadása ellen. Mindeközben Xabi Alonso a középpályán szaladgált helyezkedett, ami nagy megkönnyebbülést okozott a madridiaknak. Hiszen mindennek következtében sikerült már csírájában elfojtani a vendégek támadásépítéseit. A két csatár a megszokott metódust alkalmazva kikapcsolta a középhátvédeket és Xabit, a szélsőhátvédeket pedig remekül zárták le az Atlético szélsői egy gyors kiváltással, ha arra szükség volt. Ez aztán változtatásra kényszerítette Ancelottit.

A Bayern támadásai nélkülözték a hatékonyságot

Az olasz mester amint látta, hogy elképzelései nem úgy működnek, mint ahogyan azt ő tervezte, rögtön változtatásokat eszközölt a taktikán. Azonban nem azt a módszert alkalmazta, mint a legtöbb edző tenné ilyen esetekben. Nem, ő nem Alonso hátrébb vonásával próbált meg áttörést elérni, hanem feljebb küldte szélsőhátvédjeit a partvonal mentén, akik így az Atlético emberfogást is alkalmazó szélsőit magukkal vonták. Ez pedig területeket nyitott meg a pálya szélein, ahova Thiago és Vidal léphettek vissza labdáért, majd indíthatták meg a támadást.

Mihelyst azonban az ellenfél kapujához értek, megrekedtek a támadások. Ám mivel semmi sem történik ok nélkül a futballpályán, emögött is találhatunk logikát. Az Atléti ugyanis amint érzékelte, hogy a Bayern ellenszert talált a letámadás ellen, rögtön visszaváltott védekező állásba. Ennek során pedig nem mást tettek, mint a lehető legszűkebbre vették alakzatukat és igyekeztek elkerülni mindennemű veszélyt, ami a kapujukra leselkedett. Szigorú területvédekezés volt ez, amelynek nyitját nem is nagyon találta a Bayern. Kezdett U alakú passzolgatásba torkollni a helyzet, amikor Ancelotti úgy döntött, ha kiegyensúlyozott felállással nem megy, nyomjuk meg az egyik oldalt. Ennek megfelelően Franck Ribéryt áthelyezte a pálya közepének jobboldalára, aminek köszönhetően aztán feljavult a bajorok kombinációs játéka. A francia szélső helyét (F)Arturo Vidal vette át, és a játék súlypontja fokozatosan csúszott el jobbra.

Miután egy oldalra sűrítették az Atléti játékosait, gyors oldalváltásokkal igyekeztek áttörést elérni, miután Alaba számára 1v1-es szituációkat állítottak elő Juanfrannal szemben. Ebben volt kiemelkedően fontos szerepe Thiagonak, aki rengeteget kereste tért ölelő átadásokkal osztrák csapattársát.

Ezeket a próbálkozásokat aztán kiváló tolódással védekezte ki a madridi gárda, ráadásul Juanfran személyében is egy kiválóan védekező játékossal találták szembe magukat a müncheniek.

Az Atlético még támadott is

Nem csalás, nem ámítás, Diego Simeone csapata valóban képes volt tetszetős támadásokat is vezetni a meccsen, ráadásul nem csak kontrából. Ehhez szükségük volt Filipe Luis és Juanfran felfutásaira, hiszen ezek által a két szélső is beljebb húzódhatott. Mindez megnehezítette a Bayern dolgát, hiszen vagy a pálya közepét tudták hermetikusan lezárni, vagy rendesen odafigyelni a feltolódó szélső hátvédekre. Végül a kettőnek egy keverékét választották, ami igazából egyik se volt. Hiszen a labdákat megszelídíteni volt idejük Filipe Luiséknak, illetve terük is cselezni kezdeni, ám mikor kiváltottak rájuk, rögtön felszabadult a matracosok számára a pálya közepét és szélét összekötő folyosó, azaz a halfspace. Így aztán rendszerint tudtak szabadon megjátszható társat találni a madridiak, és minden támadásukban ott volt a veszély, hogy a védelem mögé kerülnek.

A második félidő nem változtatott a meccsen

Talán nem túl merész kijelentés, hogy Carrasco első félideji gólja nagyban meghatározta a második félidő játékának képét. Az Atléti fokozatosan egyre nyugodtabban játszott, sőt helyenként a Bayern kereste a labdát. Ancelotti cserékkel igyekezett feldobni csapatát, amelyek közül talán Robben bejövetele volt a leghangsúlyosabb. Vele igyekezett individualitással megbontani az Atléti védelmét, ám balszerencséjére ez ismételten nem járt sikerrel, hiszen az Atlético remekül készült fel Lahm embert elvivő mozgásaira, nem hagyták hogy emberfogásra kényszerítse őket a müncheni csapat.

Összességében tehát ismételten megérdemelten nyert az Atlético a Bayern ellen, akiknek sürgősen ki kell találniuk a madridi retesz ellenszerét, ha nem szeretnék a csoport második helyén találni magukat. A madridiak pedig a legutóbbi 14 hazai BL-meccsükön mindössze kétszer kapituláltak, azt is egy meccsen tették, 13 clean sheet mellett. Az összes, 18 Cholo alatt megvívott hazai meccsen pedig 4 gólnál tartanak. Ez egy gólt jelent hét óránként. Mit ne mondjunk, impresszív.

A Barcelona csökkentette hátrányát az újra megbotló Real Madriddal szemben, a Villarreal és a Bilbao pedig továbbra is ott liheg a három nagy nyakán. Taktikával fűszerezve összefoglaljuk, mi történt a két gigász valamint az érdekesebb meccseken, és kihirdetjük a hét legérdekesebb történéseinek győzteseit is. Sűrűsödik a mezőny, érdemes megnézni, hogy az első 8 helyen egypontos különbség mutatkozik a csapatok között.

A címvédő Barcelona Sporting Gijón elleni játéka Luis Enrique gondolkodásának lehető legpontosabb gyakorlati kivetülése volt. A Sporting Gijón tipikus spanyol középcsapat benyomását keltette, ugyanis a szokásos 4-4-2-ben húzták fel védelmüket, majd területvédekezésre rendezkedtek be. Lucho érkezése előtt a Barcelona igyekezett ilyen esetekben minél inkább kapuja elé szögezni az ellent, rövid, védőfal körüli passzokkal, ám Enrique realizálta, hogy ezzel csak saját dolgát nehezítené meg. Rengetegszer okoz az problémát menedzsereknek, hogy többnek gondolják magukat, mint akik, így olyan eszközökhöz próbálnak nyúlni, amelyeket nem tudnak használni. Így ha mást nem is, ezt mindenképpen célszerű becsülni a spanyolban. Ez aztán ellenféltől függ, mennyire válik be európai porondon is, de a lényegesen kisebb csapatok ellen többnyire tökéletes. 

A Gijón ellen ez a felfogás támadás közben volt csak igazán szembetűnő. Nem koncentrálták kis területre embereiket, sokkal inkább próbálták széjjelhúzni a pályát, amihez a szélességet a felhúzódó szélsőhátvédek, Digne és Sergi Roberto adták. Nem léptek fel teljesen a csatársorig, sokkal inkább az ellen középpályáját akarták így gyengíteni. Mindeközben a csatársor igyekezett szűken helyezkedni, ami a gijóni védőnégyest is kis helyre húzta össze. Ezáltal nagy terület keletkezett a középpálya mögött, és a védelem mellett, amibe mind a fullbekkek, mind a szélsők vígan léphettek be. Ezek után nem meglepő Sergi Roberto kiemelkedő teljesítménye, és az, hogy a gólok többnyire szélről belőtt labdákból jöttek.

Azonban ez nem volt egy kőbe vésett rendszer, a játékosoknak megvan a lehetőségük a pozíciócserékre, a lényeg, hogy a filozófia megmaradjon. Így ha Digne hátul maradt, Neymar lépett ki a szélre. De hogy megmaradjon a csapat struktúrája, Arda lépett be a helyére, ám szigorúan lendületből érkezve. Ez aztán újabb komoly problémát okozott a Sportingnak, hiszen egy mélységbe beinduló embert sokkal nehezebb felvenni, mint egy statikusat. Mindehhez pedig a kulcs ismételten a pálya szélesítése volt.

És végül egy példa arra, hogyan is lehetett megtörni a Sporting 4-4-2-es védekezésének első két sorát. Busquets hátrahúzódik a védősorba, amelynek segítségével az széltében megnyúlhat. Ez lehetővé teszi a csatárkettes széthúzását hátsó labdajáratással. Mindez azonban nem lenne elég, hiszen a gijóni középpálya még mindig a helyén van. Így a két barcelonai belső középpályás fellép visszazár melléjük, és elvonja a figyelmüket, enyhe emberfogásra ösztönözve őket. Ezt aztán köszöni szépen Busquets, és a szabaddá tett passzfolyosóba már passzolja is be a labdát Neymar irányába.

Sporting Gijón-Barcelona 0-5

A Real Madrid ellenben már sokkal gyengébben teljesített, mint a katalán gárda, nem csoda, hogy nem is sikerült legyőzniük a Las Palmas együttesét, akikről egyébként itt olvashattok egy elemzést a tavalyi évből. A meccs kihangsúlyozta a madridiak problémáit, amelyek egy részére már a Villarreal ellen is fény derült, ám ezúttal néhány újabb észrevételt is tehettünk. Az első gyengesége a Real Madridnak a labdakihozatala volt. Egész egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a ténnyel, hogy van egy kiscsapat, amely kiválóan veszi ki a játékból egyszerre mind a két irányítójukat. Erre vagy a fedezőárnyékokat, vagy pedig a szoros emberfogást alkalmazták a kanárik, attól függően, a pálya mely részén kellett helytállniuk. 

Ezen túl megsüvegelendő volt, a labda nélküli kollektív helyezkedésük. Igyekeztek minél kisebb területet védeni, azt azonban minél jobban, és ezzel aztán nem is nagyon tudott mit kezdeni a Real Madrid. Bár Kroos és Modric problémáját annyival megoldották, hogy a két játékos hátrébb húzódott labdakihozatalnál, a játék következő fázisában megitták a levét, hiszen nem volt kinek felpasszolni a labdát. Újabb gyomros a madridi játéknak.

Hasonlóan komoly gondot okozott a Real Madrid számára a védekezés, és látszott, mennyire rosszul menedzselt pontja is ez a csapat játékának. A játékosok helyezkedése rendszerint teljesen kaotikus volt, azaz se embert, se területet nem védtek.

Az első képen jól látható, hogy a Real játékosai csak lézengenek az ellenfél térfelén, amelyet a jól megszervezett Las Palmas nem rest kihasználni, és egy pontos passzal máris átjátssza a madridiak fél csapatát. A második fotón pedig mindezt mély védekezés közben valósítják meg, amelyhez elég egy középpályásnak területet nyitnia.
Ám a legjava még hátravan: Ronaldo. Egészen hihetetlen volt, mennyire haszontalan volt a meccs folyamán, amit aztán Zidane is egy cserével honorált. Védekezésnél nem fogta se az emberét, se a területét, amivel megkönnyítette a Las Palmas előretöréseit, sőt, az erre a feladatra alkalmasabb Moratát is szélre kényszerítette. 

És jöjjön egy videó rögtön a meccs elejéről:

Már a beadásra való érkezése sem szolgálja a csapatnak hasznát, hiszen Morata nyakában liheg, a védekezése a legszembetűnőbb. Labdavesztés után Morata rögtön üldözőbe veszi a játékszert, míg Ronaldo csak sétálgat. Amikor aztán a környezetébe ér a labda, akkor is csak látszatból dolgozik, nem szolgálja a csapata érdekeit, majd miután elpasszolják mellette, ismételten megáll.
A Real Madridnál tehát valami nagyon nincs most rendben, és ha nem akar egy csúnya pofonba belefutni hét közben, célszerű lenne átgondolni a dolgokat az öltözőben.

Las Palmas-Real Madrid 2-2

Athletic Bilbao - Sevilla 3-1

A végig jobban akaró baszkok szép és küzdelmes meccsen, amelyen a keménykedés is szerepet játszott. Sirigut könyöklésért állították ki, amikor már nem számított, a Sevilla pedig idegenben megint kevés volt, igaz, most van némi mentség: jön a Lyon a BL-ben. Az andalúzok írd és mondd, 16 hónapja nyeretlenek idegenben bajnokin. Sampaoli csapata viszont így is előkelő helyen. A baszk oroszlánok a rossz kezdés (2 vereség) után 4 győzelemmel a tabella élmezőnyébe másztak.

Leganés – Valencia 1-2

A denevéreket, azon belül is a vámpírokat általában hagymával lehet elriasztani, így egyértelmű volt, hogy az uborka nem játszhat főszerepet. Az uborka jelen esetben a Leganés csapata, amely a gasztro kitérő ellenére azért megpróbálta, hátha a haldokló denevérnek megárthat. A Valencia állandó ügyeletes megmentője Voro González viszont otthon van a konyhában és ki is főzte az idevaló taktikát. Az ellenfelet fél óráig hagyjuk érvényesülni, utána egy erős leszúrással (Rodrigo) támadásképtelenné tesszük, majd a végső fázisban teljesen elpusztítjuk. De még mielőtt túlcsigáznám a történetet, azt el kell mondani, hogy pusztításról szó nincsen, de tény, hogy a második félidőre teljesen megtáltosodott a Valencia és előfordult, hogy szép passzokkal eljutottak kapuralövésig. Aki gyenge volt az elején, elfogadhatót nyújtott később, Voro döntései pedig mind bejöttek a felállás megváltoztatásán át a cserékig minden. Le kéne ülnie a padra szezon végéig, talán ez lehet a Valencia egyik utolsó esélye. Diego Alves megint büntetőt védett (lásd lejjebb). Ő maga hozta össze…tuti direkt. A másik oldalról is ki kell emelnem valakit mert így illik és mert nekem is szemet szúrt a teljesítménye: a gólszerző Alexander Szymanowski. A lengyel gyökerekkel rendelkező argentin támadó tavaly szép szezont futott a Segundában, ma pedig bemutatta, hogy első osztályú lélekről van szó. Kiemelkedőt nyújtott védekezésben és támadásban is, sokat futott el a széleken és húzódott be középre a fejelésekhez. Érdemes lesz figyelni rá a továbbiakban.

Espanyol – Celta Vigo 0-2

A szervezettség és a szervezetlenség majdnem tökéletes példája esett egymásnak és vártunk is valami ilyesmit, mint ami kikerekedett belőle. Az Espanyol játéka bíztatónak tűnik, még annak ellenére is, hogy az első győzelmet csak az ötödik körben sikerült megszerezni. Quique Sánchez Flores helye már csak ezért is lehet biztos a továbbiakban is, mert az elképzelés látszik, a csapatot kell csak helyre rázni. Mivel teljesen kicserélődött a keret, ez nem is fog egyről a kettőre működni. Az európai megmérettetésre készülő Celta gyenge rajtot fogott ki és az idei mérleg javítására nem tűnt alkalmas pódiumnak a Cornellá. Az a Cornellá, ahol Celta Vigo néven utoljára 2003-ban nyert csapat. 2003-ban annyit tudtam a fociról, hogy rettentő bénák vagyunk benne. Vissza a jelenbe! QSF pontosan érti, hogy kell egy ilyen ellenfél ellen meccselni. A Celta bár uralta a játékot, végig jelentős fölényben volt, a szűk területeken nem tudott komoly helyzetekig jutni. Ez volt az első félidő és a másodiknak kb. az első 20 perce. Az Espanyol itt próbálta megnyerni a találkozót középen labdaszerzésekkel és gyors támadásokkal és tudtak is annyit veszélyeztetni, mint az ellenfél. Kimaradt helyzetek márpedig nem maradhatnak büntetlenül, ezt Giuseppe Rossi is tudja. Az olasz egy gyönyörű emeléssel példát statuált a 91. percben, majd Pione Sisto a kitámadó Espanyolt egyedül kontrázta le saját tizenhatosától. Volt, nincs probléma. Vigóban készülhetnek az Európa Ligára, az Espanyolnak pedig továbbra is marad a várakozás, valamint a kemény munka.

A forduló csapata

Az Atlético Madrid végig irányította a Depor elleni mérkőzést, növekvő nyomásuk a 70. percben érett góllá, addig csak egy Carrasco kapufát meg lesről visszafújt támadásokat tudtak felmutatni. A Depor végig szívósan védekezett, mióta Gaizka Garitano az edző, ez nem igazi újdonság, a 3 kinti meccsükön összesen a gólkülönbségük 0-1. Mindezt 10 emberrel. Nagyot játszott a török Emre Colak és a védelemből a nagy öreg Alejandro Arribas is, a régebben nálam nagy betlikapus cimkéjű Germán Luxnak is jár a pacsi. Panaszra nem lehet ok, Cholóék kiizzadták, megérdemelten egyébként, a Bayern ellen meg paradox módon könnyebb dolguk lesz majd.

A forduló játékosa

Joaquín Sánchez győztes gólt fejelt a Málaga elleni derbin (már a harmadik derbijük sorozatban, a Granada ellen X, Sevilla ellen vereség, Málaga ellen győzelem, mindenből jutott egy-egy), majd igazi vezérként védekezett, és középről szervezett, űzte-hajtotta az övéit. Büszke is rá a Villamarín tábora. Egyébként a gladiátorharc egyik letéteményese éppen Gustavo Poyet edző, aki nagyon illik a Betis karakteréhez is.

A forduló védése

Ha ez a páros védés nincs, még nagyobb különbséggel nyer a Villarreal

A forduló statisztikája

Diego Alves 11-est védett. Már megint? A brazilnak 35 próbálkozásból 17-szer sikerült védenie, ez ligarekord a védések számában, arányában pedig mindenki más fölé tornyosul. Ezzel a a tizenhetedikkel különben a legendás Andoni Zubizzarretát taszította le a trónról. Mindezt egy olyan kapus csinálja, akit el akartak adni, mivel nagy a fizetése, és nadrágszíj-szorításkor pont a legendát akarta elűzni a vezetés. Ő inkább megküzdött a helyéért, és megint mutatott egy ilyet. Így néz ki a mindenkori top 5:

Diego Alves 17/37 - 44,44%, 2 alkalommal viszont nem kellett közbeavatkoznia, a 17/35-ös mérleg még impozánsabb: ez 48,57%, szinte a fele!

Zubizarreta 16/103  - 15,53%

Buyo 15/70  - 21,43%

Esnaola 14/68  - 20,59%

Cañizares 13/57  - 22,81%

A forduló hülyéje

Láttunk már ilyen égbelőtt büntetőt? Ramosé közelebb volt, talán Roberto Baggióé volt hasonló, de akárhogy is nézzük a meccset nagyjából végig uraló Eibar ezzel megszerezhette volna a vezetést, de Pedro León inkább a Föld körüli röppályát választotta. A labda valahol San Sebastiánban, vagy Bilbaóban ért földet.

Ha jövő héten nem lesz hasonló gikszer, a forduló hülyéje címet ki lehet osztani retrospektívan Salvatore Sirigunak is.

A forduló gólja

Bebe kegyetlenül beveri távolról az első sarokba:
 

A forduló képe

Luka, nem jössz inkább hozzánk? Mi jobban ki tudjuk használni a képességeidet!

Eredmények:

Betis-Málaga 1-0

Eibar-Sociedad 2-0

Gijón-Barcelona 0-5

Athletic Bilbao-Sevilla 3-1

Las Palmas-Real Madrid 2-2

Leganés-Valencia 1-2

Atlético Madrid-Deportivo La Coruna 1-0

Villarreal-Osasuna 3-1

Espanyol-Celta 0-2

Az Alavés-Granadát ma rendezik.

A cikk koprodukció: Faja, Lucci és Equinox is hozzátette a magáét.

További érdekességek, rövidhírek a spanyol fociról a facebook oldalunkon találhatók.

A Barca–Atlético akkor lett érdektelen, amikor épp érdekes lett volna, a Sevilla–Betis hozta a szokásos gyilkolászást, miközben Zidane nagy sorozata pont a Bernabéuban szakadt meg. Összefoglaló a hétközi eseményekről, fókuszban a három rangadóval.

A posztban faja is köreműködött (a jövőben ő is rendszeresen ír majd a blogra).

Az embernek kezd olyan érzése lenni a Barca–Atlético párharc kapcsán (vagy ahogy a Marca nevezi, The other Clásico), mint 2011-ben az El Clásicónál, amikor Pep és Mourinho két hét alatt négyszer játszott egymással. Unalmas labdatoszogatás az egyik oldalon, ultradefenzív mentalitás a másikon (amúgy meg a pöcse ki van mindkét csapatnak a másikkal). Közben sok apró szabálytalanság, odarúgás, szájkarate, bírózás. A két csapat már teljesen kiismerte egymást az elmúlt években, és szerda este sem Simeone, sem Luis Enrique nem akart (vagy nem tudott?) változtatni, így a játék képe pöcre ugyanaz volt, mint a legutóbbi meccseken. Az Atlético meg sem próbálta letámadni a Barcát, a két négyes védelmi vonallal, valamint a precíz csapatmozgással pedig elvágta a kapu felé vezető utat Messiék előtt. Ezen még Rakitic gólja sem változtatott, a második félidő elején ugyan feljebb kapcsolt az Atlético, de a meccs továbbra is a Barca kezében volt.

Az Atléti védekezése (a kép La Liga fícsör)

Ezt a statikus játékot billenthette volna ki Messi sérülése, ami után a Barca átállt volna 4-4-2-re, hogy átadva a területet az Atléticónak, kontrákra rendezkedjen be. Ebből a szempontból a legrosszabbkor jött Correa egyenlítése, mert a gól után folytatódott az, amit az első 60 percben láttunk. A legutóbbi négy meccsükön mindig a madridiak szereztek vezetést, szóval egy teljesen új helyzet állhatott volna elő a hátralévő fél órában (nem állt, az Atlético tartotta az 1–1-et, a Barca pedig képtelen volt helyzeteket kidolgozni).

De mihez kezdett volna az Atléti a labdával? Nem véletlen, hogy amíg a Barca és a Real rendszerint 100 gól fölött lő a bajnokságban, addig az Atlético ennek alig több, mint a felét. Simeone alatt teljesen idegen a labdával való játék, így hiába a rengeteg kapura lövés és szöglet, ha támadásban nincsenek meg a tudatos játékelemek – ezért nem is csoda a sok 1–0-s győzelem. Tavaly a BL-negyeddöntőben és az elődöntőben azt a két csapatot verték ki, amelyek magasan a legtöbbet birtokolták a labdát (Barca, Bayern), míg a nyolcaddöntőben, amikor a PSV átadta nekik a kezdeményezést (odavágón 57%-os labdabirtoklás, visszavágón 58%) csak szenvedtek, és két 0–0 után, tizenegyesekkel jutottak tovább. A Real elleni döntőben is náluk volt többet a labda, és ott is teljesen a komfortzónájukon kívül mozogtak. Az idei szezonban a két újonc ellen agyondominálta a meccset az Atlético (vs Alavés 62%, vs Leganés 63%), mégsem tudta megverni egyiket sem. Ettől függetlenül a spanyol középmezőnyt továbbra is „leizmozzák” majd, de a BL-ben inkább működik a Simeone-magic, mint egy 38 fordulós maratonon. Az elmúlt három évben kétszer is ott voltak a BL-döntőben, pedig a 32 csapatos mezőnyben még a top20-ba se fértek be, ami a labdabirtoklást illeti. Furcsa paradoxon, de minél jobb az ellenfél, annál könnyebb az Atlético dolga. Barcelona–Atlético 1–1

A Real Madrid–Villarrealt illetően – ami egy másik fordulóban minden bizonnyal a legkomolyabb rangadó címre is jó eséllyel pályázna – nagyjából azt kaptuk, amit vártunk. A Real a szokásos 4-3-3-mas hadrendjében esett neki az Escribá által vezetett Sárga Tengeralattjárónak, hogy aztán számos kellemetlen meglepetés érje. A Villarreal ugyanis –ahogyan arra számítani is lehetett –, nem törődött bele abba, hogy Zidane csapata az ő testén keresztül döntse meg Pep Barcájának ligarekordját. A találkozó első félideje kiélezett küzdelmet hozott, amelynek alapját az adta, hogy Escribá legénysége egy rendkívül fegyelmezett védekezési alakzatot vett fel már az első perctől kezdve. Ezt talán leginkább egy 4-3-2-1-hez lehetett hasonlítani, aminek köszönhetően a saját térfelük teljes hosszát felügyelni tudták.

Ahogyan az a képen is látszik, a Real nem igaztán találta módját a vendégek falának feltörésére. Mindössze két játékos (Ronaldo és Benzema) pozícionálja magát a védelmi vonalak közé, ami jelentősen megnehezíti az előrejutást az akcióban. Persze a Villarreal játékosainak érdemeit se vitassuk el, kiválóan teljesítették az edzőjük utasításait, példának okáért elég megnéznünk, hogy mind a két fővárosi csatárt takarják fedezőárnyékukkal. Illetve egy másik példa arra, hogy miként is küszködött a hazai csapat a gólhelyzetek kialakításával. Ha egy masszív védelmi vonalat szeretnének feltörni, a legrosszabb amit tehetnek, ha csak gurigáznak a fal körül, úgynevezett U-alakot felvéve. Hogy miért is? Nézzük vissza a spanyol válogatott elmúlt két világversenyét. Az ábrán a Real játékosai márpedig ezt az utat választják, nem csoda, hogy ismételten sikertelenül fejezik be az akciót, a fehérrel jelölt területre ember hiányában nem érkezhet passz.

A második félidőbe érkezve azonban mintha magára talált volna a Madrid, és a vendégek is fáradni látszottak. Ennek legnagyobb jele az volt, hogy nagyon mélyen visszahúzódtak saját térfelükre, ezzel szinte teljesen feladva a hatékony ellencsapások lehetőségét.

Az egy szem csatáruk a félpálya vonalánál szobrozott, ami lehetőséget adott a Real Madridnak a védelem előtti, immáron nem U alakú passzolgatásra. A Real Madrid játékosai többet keresték a mélységet, ezáltal nem egyszer sikerült fejetlenséget okozniuk a Villarreal védelmében. Illetve, hogy egy magyaros szakzsargonnal éljek, a vendégek rendszeresen elrontották a tolódást, ami hatalmas területeket nyitott meg a hazaiak számára a széleken, és a védekező játékosok között.

Mindezek ellenére nem sikerült végül a maguk javára billenteni a mérleg nyelvét, kevésszer tudtak megfelelő összjátékot létesíteni egymással a fehérek, amit az a statisztikai adat is alátámaszt, hogy helyzetbe kerüléshez a beadást találták legjobb opciónak, összesen 53-szor próbálták a szélről rávarázsolni a labdát valamelyik támadó fejére.

A döntetlen tehát igazságosnak nevezhető, miután mindkét csapat csak egy félidő erejéig tudta megcsillogtatni potenciálját. Real Madrid–Villarreal 1–1

A forduló meccse, El Gran Derbi

A Sevilla–Betis (vagy Betis–Sevilla) az a meccs, amit ha megnyersz, a szezon végi elszámolásnál bármilyen szarból kimoshatod magad. A meccset figyelve a két edző fejében is ugyanez volt. Sampaolitól elvárás volt a győzelem a Pizjuánban, Poyet pedig csak a vereséget akarta elkerülni. A játék képe ennek megfelelően alakult, a Sevilla óriási fölényben játszott az első félidőben, még ha komoly lehetősége nem is nagyon akadt. A Betisnek értékelhető megmozdulása sem volt, legfeljebb azok a szabálytalanságok, amikkel tördelték a játékot. Kerek fél perc telt el a meccsből, amikor Petros megkapta az első sárgát, majd 15 perc után már 11 szabálytalanságnál és három sárgánál tartottak a csapatok. Kíváncsi lennék, hogy az andalúz derbikre jellemző „vérrontás” csak a külső belemagyarazás eredménye, vagy a játékosok tényleg nem tudják kezelni a terhet. Kedden 28 játékos lépett pályára, közülük 12-nek ez volt az első derbije. Érdekes, hogy a két öreg, Rubén Castro és Joaquín (akik isten tudja hanyadik derbijüket játszották) összesen egyszer szabálytalankodott, miközben a meccs végére a faultok száma elérte a 41-et.

A második félidőben Mercado gólja után a Betis feljebb tolta a védekezését és ment az egyenlítésért, ami össze is jött, de a bíró les miatt nem adta meg Alegría gólját.

A Betistől az egyenlítést, tőlem egy nyertes szelvényt vett el Javier Estrada

A meccs utáni sajtótájékoztatóra Poyet egy laptopot vitt magával. „Láttátok, vagy megmutassam?” – dühöngött a tévesen elvett gól miatt a Betis edzője, aki szerint a győzelem lehetőségétől is megfosztotta őket a bíró. A túloldalt Sampaoli nem foglalkozott az esettel, ő kerek-perec megmondta, hogy a meccsen kizárólag a Sevilla akart focizni.

Több volt a meccsben, mint amennyit kaptunk. Szétgyepálták egymást a csapatok, a Betis pedig csak akkor kezdett el futballra hasonlító sportot űzni, amikor már futni kellett az eredmény után. A Betis nem hogy nem verte meg a Sevillát az előző hét meccsükön, de még csak gólt sem rúgott. Sevilla–Betis 1–0

A forduló csapata

A Valencia négy vereség után nyert végre, a körülményeknek megfelelően, öngóllal és egy 88. perces Parejo büntetővel. Ayestarán menesztése után a klub Marcelinót ostromolja, de ő az RFEF szabályai szerint nem állhat munkába a valenciaiaknál, mivel a szezonban már irányította a Villarrealt. Bullshit, mert nem, Marcelino még a felkészülési időszakban dobbantott. A rendszerint ideiglenesen beugró Voro mérlege imponáló egyébként, az Alavés elleni volt a kilencedik meccse és a hetedik győzelme (egy x és egy vereség mellett – mindkettő a Barca ellen). Valencia–Alavés 2–1

A forduló játékosa

Pepnek nem kellett Manchesterben, de úgy tűnik, hogy Nasri hamar belerázódott Sampaoli rendszerébe. A Betis ellen bejátszotta az egész pályát és mindig passzopciót jelentett a társaknak (a Sevilla hét leggyakoribb passzkominációjából ötnek a részese volt). A Mercadónak adott gólpassza már az 56. volt a pályafutása során.

A forduló hülyéje

Ramos megint eljátszotta, hogy a keze helyett a fejét találta el a labda, de a hétvégivel ellentétben most nem ette meg a bíró. Már másodszor fordul elő vele a szezonban (vs Osasuna), hogy a fejesgólja mellett egy tizenegyest is összehoz az ellenfélnek ugyanazon a meccsen. Idióta, de pont ezért szeretjük.

A forduló teljesítménye

A sok egy az egy elleni párharc nem meglepő az andalúz derbiken, az már annál inkább, ha valaki hibátlanul játssza végig a meccset. Márpedig Felipe Gutiérrez esetében ez a helyzet, az első derbijén a 11 szerelési kísérletéből mind a 11 sikeres volt.

A forduló gólja

A 19 éves suhanc Youssef En-Nesyri a 67. percben állt be az Eibar ellen, és tíz percre rá ezzel a góllal szerezte meg a Málaga első győzelmét. „Azt hittem elsírom magam abban a pillanatban” – emlékezett vissza a góljára a marokkói fiú.

A forduló posztja

„Még jó, hogy hozzám se ért [Suárez]” – bosszankodott Filipe Luís az Instagramján a Barca–Atléti után.

A forduló eredményei

Málaga–Eibar 2–1, Sevilla–Betis 1–0, Real Madrid–Villarreal 1–1, Celta Vigo–Gijón 2–1, Sociedad–Las Palmas 4–1, Granada–Bilbao 1–2, Barcelona–Atlético Madrid 1–1, Osasuna–Espanyol 1–2, Deportivo–Leganés 1–2, Valencia–Alavés 2–1

Eltűnt. Pedig Saviola (becenevén el Conejo, azaz a Nyúl) csillaga sokáig ragyogott a nemzetközi futball egén: játszott a Barcelonában és a Real Madridban, megfordult a Monacóban, a Sevillában, a Benficában, a Málagában, a görög Olympiakoszban és a Hellasz Veronában is. A River Plate-től vonult vissza, majd hirtelen nyoma tűnt. Most az AS.com megtalálta. A Pireneusok lankái között, völgyországban. Javier Saviola jelenleg az andorrai FC Ordino segédedzője.

A fiatal, mindösszes 34 éves mester a nyitó fordulóban már le is ült új csapata kispadjára. A találkozón az FC Ordino 1-0-ás vereséget szenvedett a Lusitanstól. Az együttest amúgy játékos-edzőként az a Miguel Ángel Lozano Ayala irányítja, aki korábban a Málagával (2001-2005) ért el szép sikereket. 

A kérdésre, hogy került az argentin Andorrába, az a válasz érkezett, barátokon keresztül... Reméljük, nem engedik el a nehéz időkben sem a kezét.

A La Liga 2016-17-es kiírásának 4. fordulója sporttörténelmi momentumot is tartogatott: soha nem fordult még elő ugyanis korábban, hogy bajnoki mérkőzésen hispán együttes kezdőjében spanyol labdarúgó nélkül álljon fel. 

Sampaoli hét helyen változtatott a Sevilla kezdőjében a hétközi torinói BL-csata után (Juventus-Sevilla, 0-0), aminek az lett az eredménye, hogy az Éibar elleni bajnokira kifutó andalúz együttesbe egyetlen spanyol játékos sem került be.

A legnagyobb számú idegenlégiós kontingenst, számszerint négy főt, az argentinok adták (Mercado, Kranevitter, Correa és Vietto), őket követték a franciák (Rami, Kolo és Ben Yedder),  míg Olaszország (Sirigu), Portugália (Carriço), Japán (Kiyotake) és Brazília (Ganso) egy-egy játékosával képviseltette magát a La Liga históriás könyvébe bevésődő találkozón. 

Álmosan, fáradtan dől rá a hispán pontvadászat a 4. fordulóra, mivel a topcsapatok legjobbjai a válogatott-La Liga-BL hármasfogat sorozatterhelése után néznek elébe az újabb megmérettetésnek: karikás szemekkel, ólomlábakkal. A Barcelona, a Real Madrid, az Atlético Madrid, a Sevilla, a Villarreal, a Celta Vigo és az Athletic Bilbao is pályán volt hétközben, így a játéknap kérdése, hogyan sikerül rehabilitációjuk.

Péntek

A forduló nyitányát a Beníto Villamarníban rendezik, ahol a Real Betis a Granadát fogadja. A verdiblanco a góllövő lista élén álló Rubén Castro (4) vezetésével az előző játéknapon drámai küzdelemben verte a Valenciát (2-3), így otthon, a sokszor bátortalan, még alakulóban lévő Granada ellen Poyet együttesének hasítani kell. A Granada rémálom. A frissen kinevezett Paco Jémezzel a kormányrúd mellett, teljesen átalakult kerettel imbolyog a piros-fehér ladik. Egyik csapatrész sem áll a helyzet magaslatán: három meccs alatt kaptak nyolc gól, s mindössze hármat vertek…  A lánglelkű Paco amúgy kezdi elveszíteni a türelmét pár játékosával szemben, amit az is jelez, hogy az elsődleges hírek szerint nem nevezi a találkozóra Uchét, Sergi Sampert, Lombánt, Jon Toralt, Gabriel Silvát és Barralt sem - mondván, "a pályán nem tűr meg egyetlen kóválygó labdarúgót sem". Jesszupepi, hogy ebből megint mi lesz...(Real Betis-Granada, 20:45)

Szombat

Állítom, szombat 13:00-kor bajnoki mérkőzést rendezni a világ legnagyobb baromsága, és ez hatványozottabban igaz a mediterrán régióra. E barbár csapást most a Leganés és a Barca szenvedi, akik Madridban csapatnak össze. Luis Enrique az Alavés elleni fiaskó óta tudja, a Barca B-vel sem lehet minden meccset megnyerni a La Ligában, így a katalánok várhatóan apróbb változtatásokkal, de a BL-ben megcsillantott, Celtic-alázó formációt dobják majd harcba. A Legának tehermentes örömjáték jön, rengeteg kínlódással, de hogy nem lehet az újoncot egy kézlegyintéssel elintézni, azt a Celta és az Atlético már tudja. Garitano a hírek szerint 5-ös védővonallal gyakorolt a héten, így a falanx-hadrend feltörése lesz a culés feladat. (Leganés-Barcelona, 13:00)

S ha már Atlético. A Calderón táján most nem őszinte a mosoly: Cholo legrosszabb Atletis szezonkezdetével nyitott, ami csak azért nem okozott földindulást, mert Cholót szívatni nem ér arrafelé. A matracosok hétközben ugyan kiizzadtak egy győzelmet Eindhovenben (PSV-Atlético Madrid, 0-1), de ez sem múlt el fájó saller nélkül: Tiago megsérült. Simeone szívfájdalma idén is a gólszerzés, mely Griezmann nélkül halott ügy, s mivel a szezon elején a gépezet amúgy is csikorog, sokszor a franciával is elmarad a móka és kacagás. A Sporting még veretlen, két győzelem és egy döntetlen után utaznak az asztúriaiak a fővárosba, ahol Abelardo együttesének fel kell kötnie a gatyát a rögzített helyzeteknél. Érdekesség, hogy a Sporting 1992 óta képtelen pontot rabolni a Calderónból. A két csapat madridi csatáinak száma összesen 42, amiből 26 esetben hazai siker született, 12 alkalommal végződött döntetlennel a párharc, s mindössze négyszer tudtak az asztúriaiak három pontot zsebelni a fővárosban. (Atlético Madrid-Sporting Gijón, 16:15)

Az estét az élmezőnyben tanyázó csapatok harca zárja. Ipuruában a BL-túráról Torinóból élve hazatérő Sevilla igyekszik az Éibar ellen megőrizni a tabellán befogott 2. helyét (Éibar-Sevilla, 18:30), míg a meglepetés-szárnyakon repülő kanárik a még nyeretlen Málagával szemben akarják tovább szőni a bajnoki tündérmesét. (Las Palmas-Málaga, 20:45).

Vasárnap

A déli kezdés dettó übergáz, mégis, hányan fogják Kínában nézni az Osasuna-Celtát? Jól van, elengedem az évek óta feszített húrt, lapozzunk! Pamplónába a pont nélküli, sereghajtó Celta Vigo ruccan át, mely három meccsen egyetlen egy gólt ért el. Berizzo szerencséje, hogy a feljutó Osasunától azért nem kell összerosálnia magát senkinek. A navarraiakat kitömték a La Ligában, ami a kelta támadó trió esélyeit növeli. Jó hír még a Celtának, hogy az EL-ben bemutatkozott soraiban Rossi, aki egyből hálót is zörgetett. (Osasuna-Celta Vigo, 12:00)

A Celta mellett a Valencia az egyetlen csapat, mely még nem szerzett pontot a La Liga 2016-17-es szezonjában. A klub Ché tavalyi mélyrepülése idén kulcsemberek nélkül folytatódott: még az érinthetetlennek hitt Mustafi-Alcácer duó is távozott. Ayestarán mester tehetetlen pingvinezése az oldalvonal mellett nem megnyugtató, de az a tény némileg árnyalja az edző megítélésén, hogy a keret fontosabbik része az utolsó pillanatban esett be. Az újoncok, mint Mangala, Garay vagy Munir egy csapásra nem hoztak megváltást a Mestallába. A San Mamés vizsgaterep, a baszk szentélyből nem könny élve távozni. A denevéreket segítheti, hogy Valverde együttese a hétközben (Sassoulo-Athletic Bilbao, 3-0) az EL-ben csúnyán leégett. A hírek arról szólnak, Ayestarán változtat: a 4-3-3-ból egy 3-5-2-es rendszerre áll át, melynek középpályáján fontos szerep jut Mario Suárezre. (Athletic Bilbao-Valencia, 16:15)

Az EL-ben szétrotált és meggyötört Villarreal, mely szintén döcögve indította a szezont (két döntetlen után nyert a 3. fordulóban), az idegenben eddig hibátlan Real Sociedad fogadja a Mestallában. A txuri urdin kapcsán hétközben egy hír okozott kisebb riadalmat: Agirretxét műteni kell. 5 hónap alatt már másodjára fekszik kés alá a bokáját fájlaló csatár. (Villarreal-Real Sociedad, 18:30)   

A vasárnapot a Cornellában csapjuk le. A nyári szünetben a kiscsapatok közül az Espanyol ment át a legagyobb tatarozáson, új edző (Quique Sánchez Flores) és több mint 10 friss szerzemény érkezett Barcelonába. A projekt azonban köhög: a perico még nem nyert a La Ligában. A Real Madrid a BL-ben drámai küzdelemben nyert odahaza a Sporting Lisszabon ellen, ám a sikernek ára volt: Bale-t vélhetően elveszítette a Zidane. A blancók a bajnokság egyedüli 100%-os csapata, így meglepetés lenne, ha a királyiak botlanának a katalán fővárosban. (Espanyol-Real Madrid, 20:45)

Hétfőn rendezik:

Alavés Deportivo, 20:45