Sorozatunkban bemutatjuk a spanyol első osztály 2016-17-es szezonjának újoncait. A Leganés-Alavés-Osasuna hármas közül most a Pamplona ékszerdobozaként tündöklő Osasunán a sor. A közelmúlt eseményeit elevenítjük fel, hogy honnan hová jutott az a csapat, amelyik bő tíz éve még a Barca és a Real előtt vezette a bajnokságot. Múltidézés, megvesztegetés, táplálkozási tanácsadás.
2006. május 16., 22 óra 3 perc. A francia Delporte csinál hülyét Miguelből a jobb oldalon, majd a beadásából Milosevic egy felhőfejessel megszerzi a vezetést. Három perccel később hasonló a szituáció, de Miguel az utolsó pillanatban tisztázni tud – pechjére a felszabadítást Webó David Lópezhez csúsztatja, aki kilövi a jobb alsó sarkot. Az Osasuna játékosai egy kupacban a szögletzászlónál, a Reyno de Navarra közönsége tombol. Javier Aguirre csapata pontszámban beéri a Sevillát (50' Sevilla–Real Madrid 4–2), és a jobb egymás elleni mutatónak köszönhetően átveszi a negyedik helyet a tabellán. A folytatásban már csak egy szépítésre futja a Valencia erejéből (91' David Villa), így az Osasuna bejut a Bajnokok Ligája-selejtezőjébe. Történelem.
Így ünnepelték a szurkolók a negyedik helyet
A BL-t a 3. selejtezőkörben kezdték a Hamburg ellen, és a németországi 0–0-át követően az 1–1-es visszavágó azt jelentette, hogy az Osasuna az UEFA Kupában vigasztalódhatott –története során ötödik alkalommal. A csoportból a második helyen jutottak tovább a Parma mögött, majd az egyenes kieséses szakaszban a Bordeaux-n és a Sahtar Donyecken keresztül vezetett az út a negyeddöntőbe, ahol a Leverkusent kettős győzelemmel (idegenben 3–0, otthon 1–0) búcsúztatták. Az elődöntőben a későbbi győztes Sevilla jött szembe, akiket ugyan Pamplónában 1–0-ra megvertek, a visszavágót Luis Fabiano és Renato góljaival megfordította Juande Ramos csapata.
Hogy mi volt annak az Osasunának a titka? Javier Aguirre.
„Még 18 pontra van szükségünk a túléléshez"
A 2005-2006-os idényben még a reflektorok is fényesebben csillogtak az Reyno de Navarrában. Az Osasuna története legjobb szezonkezdetét produkálta azzal, hogy 11 fordulót követően két ponttal a Barca, és hárommal a Real előtt vezette a bajnokságot. Az a csapat, amelyiktől előzetesen mindenki a kiesés elleni harcot várta.
„Nem vagyunk egyéniségek – vonakodott az effajta jelzőktől Milosevic, az Osasunát 2004 és 2007 között erősítő csatár – Mi gladiátorok vagyunk!" És tényleg. Az Osasuna az egyik legjobb erőben lévő csapat volt, köszönhetően Javier Aguirrének, aki szinte sohasem küldte fel kétszer ugyanazt a kezdőcsapatot. Átlagban nagyjából hat helyen változtatott a csapatán minden meccs előtt, így nem meglepő, hogy a 11. forduló után csak két játékos volt, aki elérte a 700 játékpercet. „Nincsenek előre kiosztott szerepek. Egyikünk sem tudja, hogy a következő héten mire számíthat" – mesélte Cesar Cruchaga, az Osasunát 13 éven át szolgáló védő.
„Az vagy, amit megeszel" – Aguirre nem csak a rotációt tervezte meg óramű pontosággal, de a játékosok táplálkozását is. Az Osasuna hátvédeinek (Cruchaga, Josetxo, Sosa) masszívnak, erősnek kellett lenniük, így ők húst ettek, a játék kreatív részéért felelősek (Moha, Delporte, Corrales) halat, a pálya közepén tevékenykedők (Valdo, Munoz, Punal) gyümölcsöt. A csapat egyensúlyáért felelősek (David López, Raúl García és a Flano testvérek) zöldségeken éltek, míg a futball "legemészthetőbb" posztján szereplő gólfelősök (Webó, Milosevic, Romeo) rostokban gazdak ételeket fogyasztottak.
A játékosok imádták Aguirrét
A fifikás módszerek ellenére Aguirre mindig is keménykezű, rabszolgahajcsár típusú edző volt. Megkövetelte a fegyelmet és nem tűrt ellentmondást. A személyiségével megnyerte magának a játékosokat, akik vakon megbíztak edzőjükben és az általa megálmodott szisztémában. Miközben november 25-én az Osasuna szurkolói a "We are the champions" nótát énekelve ünnepelték a Sociedad 2–1-es legyőzését, a játékosok az öltözőben ülve figyelték Aguirre mestert, ahogy épp a meccsen elkövetett hibákat elemzi. „Még 18 pontra van szükségünk a túléléshez" – mondta Aguirre a sajtótájékoztatóján, miközben az Osasuna 24 ponttal állt a tabella élén, megelőzve a Ronaldinho vezette Barcelonát, és a Zidane fémjelezte Real Madridot.
A munka és az alázat végül kifizetődött, az Osasuna a története legjobb eredményét érte el a bajnoki negyedik hellyel, majd a következő szezonban – akkor már Cuco Zigandával a kispadon – az UEFA Kupa elődöntővel.
Legenda
Francisco 'Patxi' Punal a teljes játékos pályafutását (20 év) az Osasunánál töltötte. 1994-ben a B csapatban kezdett futballozni, majd kétszer is kölcsönadták a harmadosztályba, előbb az Oberenának, majd az Egüésnek. 1997-ben került fel az Osasuna nagy csapatához, ahol egy két éves leganési kölcsönadást leszámítva 470 meccsen szerepelt. Elnyűhetetlen védekező középpályásként kivette a részét a történelmi negyedik helyből, és az UEFA Kupa meneteléséből. A 2008-2009-es szezon végén örökölte meg a visszavonuló Cesar Cruchaga kapitányi karszalagját, amit egészen 2014-ig viselt.
Javi Gracia és egy szélsőséges szezon
Nagy ugrás az időben Javi Gracia 2013 szeptemberében vette át az Osasuna irányítását, miután Mendilibar három vereséggel kezdte az új szezont. Gracia hamar karakteres csapatot formált a De las Cuevas, Oriol Riera fémjelezte csapatból, amely a 4-2-3-1-es formációjával rendre megkeserítette a nagyok életét. A 2013-2014-es szezonban sem a Barcelona (0–0), sem a Real Madrid (2–2) nem tudta elhozni a három pontot Pamplonából, a spanyol bajnokságot zsebrevágó Atlético Madrid pedig orbitális pofonba szaladt bele (3–0). Az egyetlen probléma az volt, hogy amíg Gracia csapata sziporkázott a sztárklubok ellen, addig úton-útfélen eltaknyoltak a közvetlen riválisokkal szemben. A 35. fordulóban a Bernabéuban elszenvedett 4–0-s vereséget követően még két pontot vertek a legjobb kieső Almériára, de a Celta elleni hazai pofon után (0–2) már nem volt visszaút. A pamplonai hősök száműzetésbe kényszerültek a Segundába.
Javi Gracia nem tudta megmenteni az Osasunát
Két év magány
2014 júliusában a vezetőség Jan Urban kezébe adta az irányítást. A Legia Varsóval elért bajnoki cím és kupagyőzelem garanciát jelentett arra, hogy a lengyel edző nem "tűzoltónak" érkezik, hanem hogy visszavezesse az Osasunát a legjobbak közé. Ezzel szemben csupán a jó szerencsének és a 36 éves Nino góljainak köszönhetik, hogy a szezon végén megmenekültek a kieséstől (egy pontot vertek a már kieső Racingra). Urbannak nem volt maradása, már márciusban elküldték egy 12 meccses nyeretlenségi sorozat közepette. A megmentő José Mateo volt, aki az utolsó előtti fordulóban a Recreativo 2–0-s legyőzésével tartotta bent az Osasunát.
A vádak kereszttüzében
2015 márciusában borult a bili az Osasunánál. Ángel Vizcay (az Osasuna korábbi általános igazgatója) beismerte, hogy annak idején több klub játékosát és sportigazgatóját is megvesztegette annak érdekében, hogy az Osasuna elkerülje a kiesést a 2013-2014-es szezon végén. A csapatból öt játékost hoztak összefüggésbe a meccsek manipulációjával, köztük Patxi Punalt is. „Sosem vettem részt bundázásban" – hárította el a vádakat Punal. A többször kifizetett százezres nagyságrendű összegek ellenére az Osasuna kiesett a Primera Divisiónból, és a klub akkori sportigazgatóját, Txuma Peraltát, valamint elnökét, Miguel Archancót is letartóztatták – utóbbit 500 ezer euró óvadék ellenében szabadon engedték.
Az ideiglenesen megbízott Mateo helyét az az Enrique Monreal vette át, aki szinte már egyszerre lélegzik az Osasunával. Játékosként 13 éven át szolgálta Pamplonát, edzőként pedig irányította a korosztályos csapatokat, az Osasuna B-t és 1997-99 között a felnőtt csapatot is. Monreal tipikusan az az edző, aki nem a rúgott gólok számával akarja megnyerni a meccseket, hanem a kapott gólok elkerülésével. A szezon során mindig a pillanatnyi lehetőségekhez mértan alakította a csapat formációját, így játszottak 5-3-2-ben, 4-2-3-1-ben és 4-4-2-ben is. Egy valami viszont sohasem változott: a biztonságra való törekvés. Az Osasunát szinte lehetetlen volt megverni az El Sadarban (9 győzelem, 9 döntetlen, 3 vereség).
Az, hogy végül play-offra kényszerültek a feljutásért, a lőtt góloknak a számlájára írható. 42 meccsen mindössze 47 gólt lőttek (1,11/meccs), ami borzasztó kevés. Egyedül a rájátszásban szakadt ki a gólzsák, amikor az elődöntőben a Gimnasticot 6–3-as, a döntőben a Gironát 3–1-es összesítéssel verték meg.
Nyáron a keret nagy része egyben maradt, így a Nauzet – Javi Flano – Miguel Flano – David Garcia – Oier – Roberto Torres – Álex Berenguer – De las Cuevas – Kodro – Nino sorra a Primera Divisiónban is lehet alapozni. A legjelentősebb távozó az előző idény felfedezettje, Mikel Merino, akiért a Dortmund 3,8 millió eurót fizetett. Az érkezők oldalán ott van a Barca-nevelés Fran Mérida (Huesca, €500k), Fausto Tienza (Alcorcón, ingyen), Jaime Romero (Udinese, ingyen), Álex Sánchez (Tudelano, ingyen) és a szerb középpályás, Goran Causic (Eskisehirspor, ingyen).
A felkészülés során eddig három vereség (Toulouse, Cádiz, Numancia), egy döntetlen (Bordeaux) és egy győzelem (Sevilla B) a mérleg. Az augusztus 19-én rajtoló bajnokságig (ami a Málaga–Osasuna meccsel kezdődik) még további két barátságos meccset játszanak, 12-én az Eibarral, 13-án a Vallecanóval.
A klub teljes neve: Club Atlético Osasuna
A klub alapításának éve: 1920
A klub elnöke: Luis Sabalza
A klub színei: piros-fehér
A klub stadionja: El Sadar / Reyno de Navarra (2005-2011)
Befogadóképesség: 19 800
A pálya mérete: 104 x 66 méter
A klub beceneve: Los Rojillos
