Johan Cruyff a mai modern Barcelona fő letéteményese. 1988-ban egy válságban lévő csapat ajtaján sétált be, majd adott olyan örökséget az új generációnak, ami történelmi magasságokba emelte a katalán együttest. Karakteréről és a labdarúgásra gyakorolt hatásáról a FourFourTwo újságírója, Andrew Murray egy átfogó tanulmányban értekezik. Ennek az első részét hajtás után olvashatjátok.

1988. április 28, délután 7 óra. Helyszínünk a Hesperia hotel a Carrer dels Vergoson, amely egy keskeny utca Barcelona északi központja felé, mindössze 5 percre a Camp Noutól.

Huszonegy Barcelona játékos és Luis Aragones vezetőedző foglal helyet a tárgyalóteremben. "Josep Lluis Nunez elnök becsapott minket, mint embereket, és megalázott, mint profi futballistákat" olvasható a kapitány, Alexanko közleményében. "Következtetésül, a keret kéri a regnáló elnök azonnali lemondását."

A nyilatkozat sokkolta a közvéleményt. Példátlan volt. "Nunez nem tekint sajátjaként a csapat értékeire," teszi hozzá a középpályás, Victor Munoz. "Csak önmaga érdekli." A klub a háború szélén áll. A spanyol államkincstár adótartozás gyanúja miatt nyomozást végez a katalán kontraktusok ügyében, mivel a keret minden tagjának külön kell választania a játékos szerződést és az egyéb juttatásokat. Miután a klub elöljárói ragaszkodnak ahhoz, hogy a játékosok rendezzék a különbözetüket az adóhatóság felé, a keret Nunez elnök fejét követeli.

Az úgynevezett Hesperia Mutiny (nevét a lázadó játékosok székhelyéül szolgáló hotelről kapta) a Barcelona legrosszabb idényét produkálta az 1941-42-es szezon óta. Luis Aragones depresszió következtében elhagyja a klubot. 1986-ban a Barcelona elvérzik a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjében, majd a következő két évben a nevetség tárgyává válik. A dolgok menete megfordul, a júniusban esedékes elnökválasztások Nunez győzelmével zárulnak.

Hat nappal később, 1988. május 4-én bejelentették Johan Cruyffot, mint a Barcelona új vezetőedzőjét. A Los Cules mindössze egy bajnoki címet ünnepelhetett az elmúlt 14 évben. A holland mester nyolc éves regnálása alatt a Barca 11 trófeát nyert. Generációjának legnagyobb alakja a 70-es évek végén már megmentte a csapatot, mint játékos. Egy évtizeddel később hasonló küldetésbe kezdett, immár a pálya széléről irányítva. Sok Barca szurkoló emlékében még mindig az általa felépített 'Dream Team' minden idők legjobb együttese.  Megannyi évvel azután, hogy megkezdte az első szezonját a Camp Nouban, a FourFourTwo feltárja a teljes történetet; a szenvedélyes futball mögött álló civakodó karaktert, napjaink győztes mentalitású Barcájának megteremtőjét.

"Csak egy kölyök voltam a másik 22 társammal egyetemben"

Cruyff a megérkezését követően azonnal munkához látott. Tizenöt játékost adtak el a nyáron, köztük az első csapat kedvenceit - a legfőbb lázadókat - Victor Munozt, Ramon Calderent és Bernd Schustert, aki a Real Madridhoz távozott. Tizenkét futaballista érkezett a klubhoz, olyan kiválóságok mint Txiki Begiristain, Jose Mari Bakero, Julio Salinas és Eusebio, aki döntő fontosságú láncszeme lett a Dream Teamnek. "Büszke vagyok rá, hogy a csapat tagja lehettem," mesélte Eusebio a FFT-nak. "A Camp Nouban eltöltött játékosévei megváltoztatták a spanyol futballt és a Barcelonismot. Csak egy kölyök voltam a másik 22 társammal egyetemben, a lehetőségeim pedig nem ismertek határokat. Cruyff tudatosan épített a sikerre éhes fiatalokra, akiknek nem volt része a klub nyomasztó történelmében."

Johan annak ellenére is megtartotta a fő lázadónak számító Alexankót, hogy a szezont megelőzően többen is lehurrogták a 32 éves futballistát. "Alexanko semmilyen kiváltságban nem részesült, csak mert ő volt a kapitány," hangsúlyozta Cruyff. "Egy szószóló volt, de nem irányította a többieket. Karakter volt. Vezető, aki egységet teremtett." Cruyff ezen döntése is nyomatékosította a csapaton belüli szerepeket. Az ördögbe veled, elnök Úr, itt én vagyok a főnök. "Ha beszélni akarsz velem, az irdodádban találkozunk. Te nem fogod betenni a lábad az öltözőmbe."

"Inkább nyerjek 5-4-re, mint 1-0-ra"

Nekilátott a strukturális változtatásoknak is. 1988 júliusában az újonnan átalakított keretnek, El Flaco felvázolta a rendszert, amit viszont kívánt látni a pályán.

"Szerzett egy táblát, majd felrajzolt három védőt, négy középpályást, két szélsőt és egy csatárt," emlékszik vissza Eusebio. "Értetlenül néztünk egymásra, hogy mi a franc ez? A 4-4-2 és a 3-5-2 korszakát írtuk akkor. Nem hittük el, hogy mennyi támadó ember van a csapatban, és milyen kevés védő. A futball egy új formáját hozta el Spanyolországba. Forradalom volt." Megszületett a 3-4-3, melynek alapjául a Rinus Michels vezette Ajax és holland válogatott szolgált.

"Ha négy ember védekezik két csatárral szemben, akkor a pálya többi részén 6 játékosod marad 8 ellenében: nem ez a módja, hogy megnyerd a háborút. Szóval beáldoztunk egy védőt" magyarázta Cruyff.

"Sokat kritizáltak, amiért 3 védővel játszottam, de ez volt a legnagyobb idiótaság, amit valaha hallottam. A pálya közepe volt a legfontosabb terület a számunkra, így megtöltöttük azt játékosokkal. Inkább nyerjek 5-4-re, mint 1-0-ra." Csakugyan, a defenzív gondolkodás nem szerepelt Cruyff elméjében. Egyszer Andoni Zubizarreta megkérdezte tőle, hogy hogyan képzeli el a csapat védekezését rögzített játékszituációknál. "Hogyan kellene?" jött a kissé meglepő válasz. "Te döntesz. A szögletek kivédekezésében te vagy az érintett, nem én."

A játékosok élvezték a rendszer adta szabadságot. "Imádtam a 3-4-3-at," így Eusebio, aki több mint 250 alkalommal lépett pályára Cruyff irányítása alatt. "Más rendszerekben sokkal többet kellett küszködnöm, mint a Barcánál."

"A technikám és az intelligenciám  tökéletesen illeszkedett a Barcelonához. Középső középpályásként mindig megjátszhatónak kellett lennem, főleg a szélsők számára, akik Johan rendszerében nagyon szűken szerepeltek."

A formáció szívét a labdabirtoklási fölény adta, ami a mai napig a Barcelona védjegyének számít. Ez volt a koncepció: "ha dominálod a labdát, dominálod a pályát," mondta Cruyff, "ha neked megvan az, ami az ellenfelednek nincs, akkor csökkented a gólszerzési lehetőségeit. Ha az egyén jól teszi a dolgát, az ellenfél erényeit a saját javára tudja fordítani. A labda arra megy, amerre ő akarja."

"Nélküle most Xavi, Iniesta vagy Thiago sem létezne"

De volt egy probléma. Cruyff kerete szűkölködött a technikailag magasan képzett művészekből. Egy új irányvonalra volt szükség, aminek középpontjában a labdához való ragaszkodás állt. Megkezdődött a La Masia átdolgozása.

A Barcelona olyan klasszisokat adott a világ labdarúgásának, mint Xavi, Iniesta vagy Messi. Ők azonban már nem csak a tehetségük miatt lettek kiválasztva, hanem a testalkatuk miatt is. 1986-ig csak azokat a játékosokat tartották meg, akik elérték a 180 centimétert. "Én magasabb vagyok, mint 180 cm," sikoltozott egy fiatal srác. "Profi futballista leszek." A neve? Pep Guardiola.

Cruyff mindenáron változtatni akart. "Alacsony fiaim voltak, mint Albert Ferrer, Sergi vagy Guillermo Amor; játékosok komoly fizikai adottságok nélkül, de a labdát úgy dédelgették, hogy az ellenfelet teljesen kisajtolták" emlékezett vissza. "Még Pep sem volt teljesen rendben fizikailag, de a labdával intelligensen mozgott. Ez volt az, amit megköveteltem."

"Cruyff pontosan tisztában volt vele, hogy milyen játékosokra van szüksége, így nem okozott neki problémát az alacsony játékosok és az általa hozott suhancok kiválogatása. Meggyőződése volt, hogy csak így haladhatnak előre," idézi fel emlékeit Albert Ferrer, aki később a Chelseaben is megfordult.

Minden csapat - kezdve az U8-tól egészen a Barca B-ig - elsajátította az első keret által használt 3-4-3-at, és a labdabirtoklásra való törekvést. A La Masián végzett többek között Ferrer, Amor és Sergi, akik együttvéve több mint ezer alkalommal öltötték magukra a katalán mezt. Egyikük sem volt magasabb 180 centinél.

A Mundo Deportivo újságírója, Oriol Domenech hat évet töltött el a Barca utánpótlás csapataiban. "Megvoltak a lehetőségek az olyan alacsony fiúk számára is, mint én. A La Masián töltött időszakom alatt Guardiola egy nagyon vékony srác volt, de Cruyff mindig azt mondta, hogy neki játszania kell. Az ő elvei nélkül most Xavi, Iniesta vagy Thiago sem létezne."

Folytatjuk...