Sorozatunk a 20. század utolsó évtizedének LaLiga-egyéniségeit mutatja be. Rovatunkban megénekeltük már John Aldridge (Real Sociedad) és Haim Revivo (Celta Vigo) spanyol kalandját, most pedig Pamplónába utazunk, ahol az Osasuna szekerét az évtized elején lengyel testvéreink tolták - Benyovszky Móric legnagyobb örömére. Terítéken Jan Urban és honfitársai, azaz a "los polacos de Osasuna".
Pamplona Navarra ékköve, a régió egyik elrégebbi települése. Tradícióihoz a landarúgás épp úgy hozzátartozik, mint San Fermín ünnepe vagy a bikafuttatás. A város futballcsapatának elnevezése a Navarrai Királyság és Baszkföld közös történelmi gyökereit őrzi: Osasuna baszk nyelven annyit tesz, egészség (spanyolul salud).
A piros-kék klub 1989-ben döntötte el - többek között a '86-os vb-emlékek alapján -, hogy a repedező kommunista blokkból présel ki magának erősítést. Két támadóban gondolkodtak. Az első számú kiszemelt, az orosz Igor Belanov nem állt kötélnek. Spanyolország helyett a nyugatnémet csábításnak engedett és a Borussia Mönchengladbachhoz írt alá (offtopic: Belanov nem tudott mély gyökeret verni Észak-Rajna-Vesztfália tartományban, egy szezon után továbbállt, nem hullajtottak kövér könnyeket utána: 24 fellépésen mindössze 4 gólt szerzett). A hoppon maradt navarraiak így a "B tervet" léptették életbe, és végül '89 augusztus 31-én, közel 300 fanatikus előtt mutatták be az Ibériai-félszigeten szinte teljesen ismeretlen lengyel csatárt, Jan Urbánt.
A vaskos polák 27 évesen, ereje teljében érkezett Pamplónába. A lengyel bajnokságban 220 meccsen 75 gólt vert, megjárta válogatottjával a mexikói vb-t is, tehát nem szűzlányként esett be a hispán kupiba. A korabeli spanyol források kiemelik, hogy a futball mellett leérettségizett, és szakmát szerzett csatár (nyugalom, nem atomfizikus volt, gépkocsivezetői és szerelő-végzettséggel rendelkezett) saját magát úgy jellemezte, mint "gondolkodó játékos", utalva ezzel arra, hogy a pályán sok minden fejben dől el.
Urban első szezonjában Zigandával a csatársorban 8. helyre lőtte az Osasunát, melynek színeiben 8 gólig jutott. Lássuk be, ettől a teljesítménytől azért nem kell a szék mellé esnünk. A szolid nyitány után, a lengyel támadóval a következő idényben (1990-91) nagyot dobbantott a navarrai klub: a Roberto; Larraínzar, Bustingorri, Pepín, Castañeda; Martín Domínguez, Martín González, Ibáñez; Ziganda, Cholo és Urban magra épülő együttes meglepetésre a 4. helyen zárta a bajnokságot, amivel kivívta a jogot a nemzetközi kupaindulásra. A csapattal együtt Urban is szárnyra kapott, 13 gólig jutott.
Pedro Mari Zabalza mester együttese olyan felejthetetlen estéket szerzett az Osasuna-híveknek, mint az 1990. december 30-án lejátszott bajnoki, amikor a navarraiak 4-0-ra verték meg a Bernabéu lefagyott közönsége előtt a Real Madridot. Ezen a találkozón Jan Urban mesterhármast szerzett.
Pedro Mari Zabalza Pamplóna szülötte, játékos-pályafutását így az Osasunában (1964-67) kezdte. Később megfordult a Barcelonában (1967-73) és az Atheltic Bilbaóban (1973-1976) is, majd karrierjét Navarrában zárta le. Edzőként kétszer is irányította az Osasunát: előbb tárgyalt korszakunkban, 1986-1994 között, majd az 1996-97-es kiírásban.
Habár a következő idényben (1991-1992) az Osasuna csak vergődött a bajnokságban (végül a 15. helyen zártak a tabellán), az UEFA-kupában egészen a nyolcaddöntőig meneteltek. Kiejtették a Slaviát és a Stuttgartot is, de a Bergkamp, Menzo és Winter fémjelezte Ajax, mely később a trófeát is elhódította, megálljt parancsolt a navarrai álmodozásnak.
A következő idényben Ziganda az Athletic Bilbaóhoz igazolt (offtopic: jól tette, az Athleticcel kivirágzott, Bebeto, Zamorano, Sztoicskov és Penev mellett a liga első 5 góllővője közé verekedte be magát), így Urban ékpár nélkül maradt. Kezdetben Albert Aguilát próbálgatták mellette, de a duó nem funkcionált. Ekkor határozta el az Osasuna verzérkara, hogy a bevált receptet alkalmazva ismét Lengyelországból hoz játékost. Roman Kosecki beváltotta a hozzá fűzött reményeket: Urbannal együtt összesen 15 találatig jutnak, ami akkor az Osasuna magabiztos bentmaradását jelentette. Kosecki bemutatkozása olyan jól sikerült a La Ligában, hogy egy év után lecsapott rá az Atlético Madrid, mely a legendás Futre pótlását látta benne... Roman két idényt maradt a Calderónban (1993-95, 59 mérkőzés, 14 gól), majd továbbállt Franciaországba.
Ziober (jobbra) legendás NDK-s hajviselettel,
amit a spanyolok csak mullet -ként emlegetnek
A pamplónai polák különítmény az 1992-es Olimpia (Barcelona) után bővült, ahol Lengyelország labdarúgó válogatottja ezüstérmet szerzett - a Guardiola vezette spanyoloktól 3-2-re kaptak ki a döntőben. Ryszard Staniek és Jacek Ziober érkezésével az Osasuna nem nyert sokat: míg Ziober (fenti képen jobbra) 10 találatig jut a bajnokságban, ékpárja, Staniek egy gólt sem rúg, ami oda vezetett, hogy az együttes a szezont az utolsó helyen zárva búcsúzik a Primerától. Jan Urban is ekkor veszi a sátorfáját, előbb a Valladolidhoz, majd a Toledóhoz került.
Az Osasunánál a lengyelszerelem ekkor kezd lankadni, de még egy pofont adnak a szarnak, amikor a '90-es évek utolsó levélhullásakor harcba dobják Miroslav Trzeciaket, aki egy év alatt kétszer talál a kapuba... Ugyan az Osasuna az 1999-2000-es szezon végén visszajut a Primerába, a polák szál elhal a klub történetében.
