A Barcelona Pep Guardiola távozása óta szenved azon, hogy valahogy pótolni tudja Pep Guardiolát. Hogy találjon egy olyan edzőegyéniséget, aki kötődik a klubhoz, a sztárok elfogadják és hallgatnak rá. Aki futballfilozófiájával, karakterével megbirkózik a rá váró kihívásokkal. Aki tudja kezelni a nyomást. Aki döntéseket hoz, s a "katonái" vakon követik. Eddig nem övezte osztatlan siker a választásokat. Tito Vilanovát szerették a labdarúgók, de a sors nem engedte meg, hogy megmutassa, szakmailag is képes hosszú távon megállni a helyét. Gerardo "Tata" Martino tehetetlen önmarcangolásba menekült és habkönnyűnek hatott Messiék árnyékában, míg Luis Enriquét végtelen egója és mimóza sértettsége hajtotta tovább. A büszke Lucho állandó harcban állt magával és környezetével, szinte rettegve attól, hogy kiderül, kevés a Barcelona padjára. Nem volt az, de előbb belefáradt, mire elhitte volna... Az olykor szabályosan izzó culés "vastrón" most újabb edző-áldozatát édesgette magához: Ernesto Valverde próbál szerencsét Katalóniában. Messi a minap azt nyilatkozta, nem ismeri Valverdét. Most neki is bemutatjuk Cruyff szürke eminenciásaként emlegetett mestert. Al grano!
Valverde a játékos
Ernesto, vagy ahogy a spanyol sportsajtó emlegeti, Txingurri (baszk nyelven ez hangyát jelent - utalás Valverde szorgalmára és kitartására) Spanyolország egyik legszegényebb tartományában, a sokak által csak pusztaságnak gúnyolt Extremadurában (Cacéres) látta meg a napvilágot, majd családjával a jobb munka- és életkörülmények reményében Baszkföldre, egészen pontosan Vitória városában költözött. Itt hódítja meg a futball: San Ignacio kerület csapatában pallérozódik. Innen csak egy ugrás volt a csatárnak az Alavés (1983-1985), majd a Sestao (1985-1986), ahol örök barátságot köt Aspiazuval, aki mai napig másodedzőjeként kíséri egyik munkaadójától a másikig (a segítő szakmai ismertető jegye, hogy a találkozók első félidejét mindig a lelátón nézi meg).
Valverde 1986-ban igazol az Espanyolhoz, ahol Javier Clemente irányítása alatt felér a csúcsra: UEFA-kupa-döntõt játszik és drámai körülmények között veszít csapatával a Leverkusen ellen. 1988-ban a két körös párharc első mérkőzését az Espanyol 3-0-ra megnyerte, de a visszavágón ugyan ilyen arányban veszített, így tizenegyesek következtek, ami a németeknek kedvezett.
Cruyff ezután csábítja át a városi rivális Barcához (1988-1990), de alig játszik (22 mérkőzésen 8 gólt szerez), leginkább sérült... Mégis, a holland mesterrel folytatott közös munka és "el Flaco" futballfilozófiája - bevallottan - döntő hatást gyakorol későbbi edzői hitvallására (Cruyff "Mis futbolistas y yo", azaz Labdarúgóim és én című könyvében külön megemlíti Valverdét, akinek játékintelligenciáját dicséri).
Hogy felépítse magát, 1990-ben az Athletic Bilbaóhoz igazol, ahol virágot bont: 50 gólt ver 188 mérkőzésen. Az Athleticnél tölti játékos pályafutása leghosszabb időszakát (1990-1996), felejthetetlen csatárpárost alkotva José Ángel Cuco Zigandával.
Valverde, az edző
Karrierjét Mallorcán (1996-1997) egyszeres spanyol válogatottként fejezi be, majd visszatér Baszkföldre. Itt kezd el edzősködni is: Lezama sportközpontban a fiatal oroszlánokat trenírozza. Innen lesz az első csapat mestere is 2003-ban, amit első korszakában két évig tölt be. Az első idénye parádé, az Athletic Bilbao 5. helyen zár a bajnokságban és elindulhat az UEFA-kupában. Mégis, a következő szezonja már döcög, többször kerül összetűzésbe a klub akkori elnökével, Fernando Lamikizzal, így pedig nincs értelme folytatnia. Egy pihenő év következik, majd az Espanyolhoz szegődik, s bár a bajnokságban nem alkot maradandót (11. és 12. hely a két szezon alatt), a pericót az Európa-liga döntőjébe vezeti (2007, Glasgow, Espanyol-Sevilla, 2-2, győztes tizenegyesekkel Juande Ramos Sevillája).
Nem elégedett, így vált: Görögországban az Olympiakosz Pireuszt irányítja. Sõt, első idényében a helléneknél egyből dupláz is, a bajnokság mellett a nemzeti kupát is behúzza csapatával. Maradna, játékosai és a szurkolók is imádják, de a klubvezetőséggel nem tud az anyagiakban megállapodni. Ekkor úgy dönt, visszatér az Ibériai-félszigetre, de a Villarrealnál (2009-2010) megbukik. A Madridhoz akkor igazoló Pellegrini öröksége nagy teher, nem tud megfelelni: a Submarinóval az első 7 fordulóban mindössze 3 pontot szerez és a sereghajtó pozícióba süllyed a La Ligában. Hiába a későbbi feltámadás, 2010 januárjában menesztik. Ezután újra Athénban keres s talál szakmai menedéket (2010-2012). Az újabb görög kaland során még két Superliga serleget és egy kupadiadalt arat.
Később a Valencia padján találjuk (2012-13), mellyel remek fél évet produkál (Mauricio Pellegrino kirúgása után a semmiből hozza vissza a club Ché szezonját, mellyel az 5. helyen zár a bajnokságban), hogy aztán aláírjon újra az Athletic Bilbaóhoz. A baszkokkal több mint két évtizedes csend után nyer trófeát: a Spanyol Szuperkupát hódítják el San Mamésnek (2015). Betonbiztos helye van. Csapatát elismerik, jól ötvözi a fiatal és veterán labdarúgókat, a szakma megsüvegeli presszióra épülő támadófutballját. Valverde azonban új kihívásokra éhes!
Luis Enrique távozásának bejelentésekor elsők között dobják be a nevét, de Valverde sokáig még ködösít. Május 29-én nevezik ki, ami a culéknál új éra kezdetét jelenti. 100 milllió euró felett diszponál a nyári átigazolási piacon, amivel úgy kell megerősíteni a keretet, hogy a Barcának újra esélye legyen a triplázásra.
Mit várhatunk Valverdétől?
1. Szisztéma
Székfoglalójában Valverde azt hangsúlyozta a sajtónak, nem forradalmat jött csinálni a katalán fővárosba, elképzeléseit maximálisan aláveti a klub által képviselt játékfelfogásnak, viszont lát lehetőséget az előre lépésre, aminek segítségével a Barca újra a "legjobb" lehet. Mit is jelent ez a kijelentés? Valverde csapatait alapvetően két hadrendben játszatta: a spanyol csapatoknál oly sokszor alkalmazott 4-2-3-1-ben és a klasszikus 4-4-2-ben. A szisztéma tekintetében tehát meg kell hajolnia a mesternek (értsd marad a 4-3-3), hiszen az MSN-t egyszerre kell szerepeltetnie a pályán. Miben lehet akkor a Valverde-éra más?
2. Stílus, védekezés, presszió
Valverde játékfelfogása rárímel a Barca filozófiájára: a labdatartásra épül. A játék dominanciája azonban nem mehet nála az eredményesség rovására, nem szereti a felesleges, meddő passzolgatást. A támadásoknál a direkt megoldásokra bátorítja labdarúgóit, és a széleken szeret építkezni. (Az Athleticnél Adurizra tervezett játékstílus akár az MSN-re is aplikálható, meglátjuk e tekintetben Valverde a csatártriót hogyan akarja majd mozgatni). "Nem kell a dísz, nem kell a flikk-flakk". Csatáraitól megköveteli, hogy már labdakihozatalkor igyekezzenek nyomás alá helyezni az ellenfelet, s a letámadásban az egész csapatnak részt kell vennie.
E felfogásban a kapus sem érezheti magát biztonságban.
A védekezésben Valverde két négyes láncot alkalmaz, ez nála megkérdőjelezhetetlen(!), így várhatóan az MSN egy-egy tagjának is vissza kell majd lépnie segítenie (ez nem lesz teljesen szokatlan, pl.: a 3-4-3-as rendszerben, amint Luis Enrique a PSG elleni visszavágóra álmodott meg, Neymarnak többször vissza kellett zárni, akár a saját tizenhatosáig is).
Az ellenfél játékának megfojtására Valverde rendre alkalmazza a feltolt/előretolt védekezést. Ugyan nagy területek maradnak a védővonal mögött, a labdaszerzésben és az ellenfél kibontakozásának a megállításában ez a taktikai elem fontos tényező eszköztárában.
3. karakter
A spanyol sajtó egyben egyet ért a mesterrel kapcsolatban: Valverde olyan edző, aki nem fél váratlant húzni. Taktikailag felkészült, olvassa, ami a pályán történik, van víziója a játékról és képes ezt döntéseivel megidézni. Ez nem azt jelenti, hogy minden húzása beigazolódik, hanem azt hangsúlyozza, nem fél a kudarctól. Ezért is állítják sokan, kinevezésével nagyot húzott Bartomeu elnök.
4. vezér-kérdés
Pep Guardiola vezér volt. Ha beszélt, a keret nyitott szájjal figyelt. Nála egyértelmű volt, a klub, az egyesület az első, s - Messin kívül - nincsenek érinthetetlenek. Kipenderített olyan sztárokat is, ha veszélyben érezte az egységet, vagy saját tekintélyét mint Eto'o, Henry vagy Ibra... Távozásával az aktuális Barca-edző presztízse a játékosokkal szemben határozottan sérült. E tekintetben az elmúlt szezon egyértelmű jeleket hagyott: már az a tény, hogy akár csak pletyka szinten felmerül, Neymar bajnoki mérkőzésen azzal froclizik, hogy cipőcseréivel promózza a nevével ellátott lábbelit, sértő egy Barca szintű klub számára. Ilyen szóbeszéd Guardiola idején elképzelhetetlennek tűnt: a renitens labdarúgó mehetett volna szépen, amerre lát. Luis Enriquének ebből lett elege, belefáradt megszerettetni magát. Valverde filozófus típus, higgadt, megfontot és kimért. Hogy miként lesz képes megülni a sztárok egóját, sikerének kulcsa lesz. A "Hangya" élete feladata előtt áll.