Suárez mindig hallat magáról. Vagy a klasszis teljesítménye miatt, vagy a mentális problémái okozta incidensek miatt, de tele van vele a sajtó. A rekordösszegű igazolását azonban a média hypejától elzártan, a vb árnyékában sikerült tető alá hoznia a Barca vezetőségének. Katalóniába való költözése, a csapat filozófiájába való beilleszkedése, és a Messi-Neymar duóval való összehangolása az előttünk álló klubszezon leginkább várt eseménye lesz.
Ne próbáljuk megérteni Luis Suárezt. Hogy lehet az, hogy egy ilyen kivételes tehetséggel megáldott labdarúgó újra és újra kivetkőzzön magából? Hogy lehet az, hogy a mérhetetlen küzdeni akarás, a gyermeki szenvedély és a futball iránti elkötelezettség megmagyarázhatatlan kirohanásokat eredményez?
Azt kijelenthetjük, hogy Suárez nem tanul a hiábaiból. Még 2010-ben, egy Ajax-PSV rangadón harapta meg az ellenfél játékosát, Ottman Bakkalt, majd tavaly áprilisban Ivanoviccsal játszotta el ugyanezt, amiért 10 meccses eltiltást kapott. Az idei világbajnokságnak egy műtéttel a háta mögött vágott neki, ami miatt kénytelen volt kihagyni az uruguayiak nyitómeccsét Costa Rica ellen. Az eredmény mindenki számára ismert, ám a dél-amerikaiak megtépázott becsületét Suárez egymaga állította helyre az angoloknak lőtt duplájával. Az Olaszországgal vívott sorsdöntő összecsapást ugyan megnyerte Uruguay, és kvalifikálta magát a nyolcaddöntőbe, de a legjobb játékosát elvesztette. Suárez harmadjára sem bírt magával. Ezúttal a Juventust erősítő Chiellini volt az áldozata. Bár Marco Rodriguez játékvezető nem vette észre az esetet, a mérkőzés után a FIFA botrányos eltiltással súlytotta az uruguayi klasszist. 9 válogatott meccs, és 4 hónapos eltiltás mindennemű futballal kapcsolatos tevékenységtől. Értem én, hogy a harmadik eset után már komolyabb szankcionálást érdemel, de sérülést nem okozott, ellentétben a sok pihentagyú hentessel, akik a szándékos brutalitásukért van hogy sárgát sem kapnak.
Az időzítés nem is lehetett volna rosszabb. Suárez nem a válogatottjával, nem a Liverpoollal, de nem is a Barcával baszott ki a legjobban, hanem saját magával. Idén ugyanis reális esélyekkel indulhatott volna az Aranylabda-szavazáson. Noha a tavaly Ivanovic megharapásáért kapott 10 meccses eltiltásból 5-öt az elmúlt szezon elején kellett letöltenie, így is utcahosszal nyerte meg a Premier League gólkirályi címét, és lett Aranycipős Cristiano Ronaldoval párban.
A visszatérő harapások csak egy részét képezik a Suárezt körülvevő botrányoknak. Volt, hogy rasszista megnyilvánulásokért meszelték el - ahol a semmiképp sem stabil lábakon álló bizonyítékot Evra szavai képezték - és az állítólagos színészkedéseiről is rendre megemlékezik a sajtó.
Ezek tudatában joggal merülhet fel a kérdés minden katalán szurkolóban, hogy mennyit is nyerhet a Barca az ő leigazolásával. Sokat! Az előző idény legmegnyugtatóbb tanulsága, hogy Suárezt igenis kordában lehet tartani. Brendan Rodgers pedagógiai nagyságának is köszönhetően, Suárez ignorált mindent, ami nem a futaballpályára való, és helyette igyekezett a játékra koncentrálni. Góljainak, gólpasszainak és az alázatos munkájának eredményeként visszavezette a Liverpoolt a Premier League elitjébe és ezzel párhuzamosan a Bajnokok Ligájába is.
Azt vitatni sem érdemes, hogy Suárez a képességeit tekintve top3-as labdarúgó és a játék minden elemében világklasszis. Éppen ezért övezi nagy várakozás a Barcelona támadóalakzatába való beilleszkedését, ahol már így is két, hozzá hasonlóan labdaigényes játékos található. A taktika miatt viszont Luis Enrique vezetőedzőnek kell, hogy főljön a feje, de az uruguayi aligha lesz negatív hatással a többiekre. Johan Cruyff véleményével szembemenve én azt gondolom, hogy ha a futball egyik legnagyobb egójával, Sturridge-gal annyira jól kiegészítették egymást, hogy a 'SAS' becenéven elhíresült páros már-már legendássá vált, akkor itt is képes megférni Messi és Neymar mellett. A Liverpoolban is tökéletesen funkcionált, mint zongoracipelő, aki ha kellett, a hátára tudta venni a csapatát. Gyermeki virtuozitása és szűnni nem akaró sikeréhsége pedig csak a hasznára lehet a megfáradt katalánoknak. Egyéni képességeit tekintve tán' az egyetlen, aki igazi konkurenciát teremthet Messi számára. A stílusuk gyakorlatilag megegyezik, Suárez ugyanúgy képes mélységből megindulni, és átverekedni magát a védelmeken, ahogy az argentin. A támadósor bármely pontján bevethető, és mindenhonnan életveszélyt jelent az ellenfelek számára.
(A lehetetlen nem létezik)
Suárez Katalóniába való költőzése áldás és átok is egyben. Pszichésen rendbe kell tenni, mert Spanyolországban pláne nem fogják tolerálni azt a fajta viselkedést, ami bizonyos időközönként előtör belőle. Pillanatnyilag viszont ő a legjobb játékos, akinek a szerződtetésével variációs lehetőségek tárháza áll 'Lucho' rendelkezésére.
Nem kell őt szeretni, ám tisztelni és elismerni annál inkább, mert egy olyan szűk réteg tagja, ami ebben az eredménycentrikus világban eltűnőfélben van. Egy Zseni!
