Mint az ismeretes, e rovat keretében időről-időre berobbantjuk a Deloreant, hogy a spanyol labdarúgás históriás könyvéből kiragadva egy-egy érdekes, vidám vagy fájó jelenetet, felevenítsük a múlt megemlékezésre méltó momentumait. Most öt évet repülünk vissza, hogy bekapcsolva a hispán televíziót teljes megdöbbenésükre szembesüljünk a lesújtó hírrel: Dani Jarque halott.

2009. augusztus 8. A nap süt, a La Liga csapatai még javában készülnek a következő szezonra, amikor az Espanyol olaszországi edzőtáborából érkezik a hír: Dani Jarque, a csapat fiatal kapitánya életét veszítette. Leállt a szíve. Sok mendemonda keringett akkor, doppingról, túlhajszoltságról és pár szakértő Antonio Puerta két évvel korábban (2007 augusztus) bekövetkezett tragédiáját hozta fel példának. Majd a vihar elült. Az élet lassan tovább csordogált.

A perico azonban nem engedi felejteni idolját. A Cornellá El Pratban lejátszott minden Espanyol-mérkőzés 21. percében (ez volt a védő mezszáma) kórusban énekli a közönség a fáradhatatlan játékos nevét, így adva tudtára a világnak, van, amit az idő sem tud feledtetni!

Dani Jarque halálával lett örök ikon. Labdarúgóként nem tartozott a sztárok világába, nem is brilliáns megoldásai, hanem hűsége, odadása, küzdeni tudása, akarása és közvetlensége miatt lett példakép. Dani Jarque eterno. Dani Jarque halhatatlan. Örökre. A 21. percben.